|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.26. 15:38 - |
Átértünk a Rétre. Hirtelen megcsapta az orromat az az illat,amelyet napok óta érzek,de haloványan. Most viszont ez nagyon erős volt. Rájöttem hogy Lindytő származik.~De a farkas nőstények ilyenkor hogyan tüzelhetnének már?! Vagy itt vlaami más állhat a háttérben?!~gondolkoztam,közben észre sem vettem hogy megálltam. |
[46-27] [26-7] [6-1]
Lindy:
- Kicsit elgondolkoztam,majd megszólaltam. - Mindezt vehetem bóknak? - kérdeztem mosolyogva. A szemeibe néztem,és úgy döntöttem,mostantól állni fogom a tekintetét,mindig. Ráadásul a szemei akár a gyémántok,gyönyörűek. Kezdek tényleg megbízni benne,pedig nem ismerem olyan régóta,bár már itt vagyok egy ideje. |
Viszonoztam a fejdörzsölést,majd mosolyogva a szemeibe néztem,most először nagyon közelről. Gyönyörű szemei vannak,s ezt abban a pillanatban ki is mondtam. |
| Lindy:
- Óóó,köszönöm! - mosolyogtam,majd óvatosan hozzádörzsöltem a fejem az övéhez. Nagyon tetszett,főleg a szándéka. |
Beterített a virágok sokasága. Fújtam egy nagyot hogy ne legyek olyan.-Megfulladok!-nevettem.-Azt hiszem mától a virágok a kedvenceim!-nevettem majd Lindy mögé mentem ,elkezdtem nézni a fejét,majd a letépkedett virágokból egy fejdíszt "fontam" neki,a közepén azzal a virággal,amit a füle mögé tett. A számba vettem óvatosan és a fejére tettem,majd elmosolyodtam. |
| Lindy:
~ Ha ő meg tudta törni a kínos csendet,akkor nekem is menni fog. ~ gondoltam és már be is ugrott valami. Elkezdtem körbe-körbe futkosni,közben a szám nyitva volt,a fejem pedig a virágok magasságában volt. Annyira volt résre nyitva a szám h rá tudjak harapni a virágok szárára,amikor annyit összeszedtem már. Mikor tele volt a pofám virágokkal,odarohantam Fiyenhez és az egész kupacot a fejére "köptem". Nem is volt egy virág se nyálas,érdekes mód,viszont pár szirom a nyelvemen ragadt,amit próbáltam kiköhögni,vagy köpni. |
Valamit nagyon gyorsan ki kellett agyalnom,a kínos csendet nem szeretem,az annyira kínos,a nevébe is benne van. Sóhajtottam majd kifeküdtem,és hemperegni kezdtem mint egy kölyök. |
| Lindy:
- Nem tudtam mivel megtörni a csendet,így csak leültem,sóhajtottam egyet,majd a virágokat figyeltem,és persze néha Fiyenre os vetettem egy-egy pillantást. |
Csak mosolyogtam rá,és most jött el az a pillanat amikor hirtelen azt sem tudtam mit szóljak. Csak őt néztem. Olyan vonzó egy nőstény. |
| Lindy:
- Öh.. Köszi.. - na most tényleg zavarba jöttem. Olyan mondatok hagyják el a száját,amiket nem minden nap lehet hallani. |
Mosolyogva ránéztem.-Jó de te egy tüneményes nőstény vagy,akinek jól is áll. Egy ilyen farkasnak,mint én,ah a fülem mögött lenne,azt hinnék valami ferde hajlamú bolond vagyok.-nevettem.-De te így is szép vagy!-mosolyogtam rá és egy kicsit elbambultam. |
| Lindy:
- Persze,a virág,tudom én.. - mondtam nevetve,majd kicsit megcsóváltam a fejem és a számba vettem a virágot - igen,AZT a virágot -,majd a mancsomra helyeztem és végül a fülem mögé ügyeskedtem. - Nekem tetszik. - mosolyogtam Fiyenre. |
Észrevettem hogy Lindy látta a kis akciómat.-Ez egyáltalán nem az,aminek látszik!-nevettem.-Ő volt a hibás,ő ragadt belém!-mutogattam a virágra nevetve. |
| Lindy:
- Semmi baj.. - mondtam nevető hangon,majd végig figyeltem h mit csinál,és halkan kuncogtam is,amikor meglátta a füle mögötti rózsaszín virágot és kiszedte. Félreértés ne essék,nem kinevettem,csak nevettem a tettein. |
Felnéztem,majd kinevettem magunkat.- Bocsi,ezt nem így akartam!-vakartam a fejemet mert kicsit beütöttem,de különösebben nem fájt semmim. Még mindig csak nevettem magunkon. Aztán észrevettem hogy egy rózsaszín virág a fülem mögött van,azonnal ki is szedtem onnan,nem vagyok én lány. |
| Lindy:
- Hirtelen ért az újabb támadása,de már csak arra lettem figyelmes,h egy domb alján vagyunk,egymás hegyén hátán feküdve. Talán most először,elnevettem magam,majd feltápászkodtam és kiráztam a bundámból a beleragadt virágszirmokat. |
| Lindy átfordított és az imént tovább is állta a tekintetemet ,pedig amikor legelőször találkoztunk,egy farkasnak sem nézett a szemébe,mostanába ez gyakrabban előfordul. Hagytam egy ideig győzedelmeskedni,majd megint támadtam,ezúttal pont dombnak lefelé,igy azt vettem észre hogy a fél rétet átgurultuk. |
| Lindy:
- Oké,tényleg köszi. - mosolyogtam,majd mikor közelebb lépett és a szemembe nézett,hátrálni akartam,de lefékeztem magam még időben és érdekes módon tudtam állni a tekintetét. Majd mikor elnézett és sóhajtott,én is elkaptam a fejem és köhhentettem. Aztán amikor feltette a kérdést,elkezdtem feldolgozni a hallottakat,de válaszolni már nem tudtam. Amikor letámadott,egy kisebb mozdulattal könnyedén átfordítottam magunkat h én legyek felül,majd elmosolyodtam és győzedelmesen kihúztam magam. Végülis vérfarkas létemre erre képesnek kell lennem. |
-Esetleg ha valamire szükséged lenne csak szólj!-mondtam, észre sem vettem hogy közelebb mentem hozzá,majd elméslyültem a szemeibe pár másodpercig. Elrántottam a fejem,és sóhajtottam egy nagyot.-Nos,az ebéd után,jól esik egy kis játék,nem gondolod?!-mosolyogtam és játékosan ráugrottam. |
| Lindy:
- Öm.. Rendben,köszi.. - kicsit zavarba jöttem,de jól esett az,amit mondott. Be kell vallanom,egész helyesnek találom. |
-Aha,értem. Oké, nos ha a hímek piszkálnának vagy megkörnyékeznek,és neked nem tetszik,nyugodtan szólj,elkergetem őket. Ráadásul egy ilyen gyönyörű alfanőstényt nehogymár taknyosok zaklassanak!-mosolyogtam és rákacsointottam |
[46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
