|
Témaindító hozzászólás
|
2015.07.27. 12:13 - |
Lindy egész úton pörgött,szó szerint.-Ha kimelegszel,akkor fogsz megfázni,de nem baj,van aki vigyázzon rád!-nevettem és mentem utána. Amikor beértünk a barlangba,szó szerint meleg volt,ugyanis az elmúlt néhány hétbe csak úgy tűzött a nap,a meleget pedig a barlang összegyűjtötte. Elöl még hideg volt ugyan,de beljebb,nagyon kellemes meleg. Le is feküdtem a kis sziklámra. |
[56-37] [36-17] [16-1]
Lindy:
- De neked ott az eszed. Azzal bárkit,vagy.. bármit kijátszhatnál. Mit sem ér az erő,ha az ész kijátssza. Ha nem is arról vagy híres,h nagyobb az erőd,mint egy grizli medvének,amit megtanultam, az az,h neked több eszed van,mint egy embernek,pedig róluk azt hallottam,h elég okosak. - mondtam,de aztán a fejemet a fal felé fordítottam,a mancsaimra hajtottam,s lehúnytam a szemem. Mikor összeszorítottam a szemhéjam,pár könnycsepp gördült végig az arcomon. - Bocsáss meg.. - motyogtam alig hallhatóan. Nagyon fájt így látni és ilyen állapotban tudni Fiyent. |
-Nem taszítottál el. De gondolj bele az én helyzetembe. A Vérfarkasokhoz képest én mi vagyok?! Náluk akkora testi erő van mint bennem legalább háromszor,ha nem akkor többször. És folyamatosan Devil jut eszembe erről a szóról hogy Vérfarkas. Egyáltalán milyen lény ő ? Mert hogy nem farkas az biztos. A lényeg,hogy nem érzem magam biztonságban. Olyan mintha én egy hangya lennék,a vérfarkasok -megborzongtam mert megint Dev ugrott be- meg mintha a madarak ,akik megeszik a hangyát. Mellettük azt érzem hogy erőtlen vagyok,mert ez így is van. Nézz rám,aztán egy vérfarkasra.-Magyaráztam,de nem vártam el hogy megértsen,ne tudhatja ez milyen érzés. Mintha folyton rettegésben kellene élnem,mint régen,amikor Omega szerepet töltöttem be. |
Lindy:
- Csak eltaszítottalak magamtól. Nem akartam én ezt,csak.. Nekem ez nagyon nehéz volt.. Bár ne lett volna az. - felvátva néztem Fiyenre és a földre,aztán amikor befejeztem,a mancsomra néztem,aztán felálltam és a párkányra feküdtem,ami még messzebb volt Fiyentől. |
Pislogtam egyet,de ugyanúgy vérfagyasztóan mereven néztem ki csillogó szemeimből. Nem válaszoltam a kérdésére.-Minden porcikám azt súgja,"Menekülj",de nem teszem ,csak is miattad. Akkor szerinted megbántottál?-kérdeztem. Egyenes választ szándékosan nem adtam neki. Nem bántott meg,csak minden azt sugallta belém hogy ezek a lényeg veszélyesek. |
Lindy:
- Ugyanmár! Megbántottalak? - nem emeltem fel a hangom,ugyanúgy halkan beszéltem hozzá,és bár ő nem nézett rám,én csak rá figyeltem. |
Az előttem lévő kis követ bámultam folyamatosan. Most nem néztem Lindyre. -Jól.-válaszoltam egyszerűen,még mindig a követ nézve.-Te?-kérdeztem vissza,mintha mi sem történt volna. Éreztem hogy Apolló elment,meg hallottam is,így egy kicsit csillapodott az érzés hogy nem vagyok biztonságban. Sóhajtottam. |
Lindy:
- Oookééé.. Szia! - mire feldolgozhattam volna eltűnt,Fiyen viszont visszajött. - Ez fura volt. - motyogtam,majd felálltam,megfordultam és besétáltam a barlangba. Fiyen-től egy tisztes távolsára lefeküdtem és őt figyeltem. Tudtam,h most jobb ha nem megyek közelebb hozzá,még a végén a szívbajt hozom rá,amit nem akartam,persze. - Hogy vagy? - kérdeztem halkan,ezzel utalva a hatalmas vonyításra is,amit pár perccel ezelőtt hallatott. |
-Figyelj Lindy nekem most mennem kell. De örültem,így is kapni fogok az alfától,de se baj,holnap vagy estefele átugrok,de inkább holnap,nem akarok most így Fiyen közelébe lenni. Szia!-elköszöntem,s már el is tűntem onnan. |
Annyi minden felgyűlt bennem,hogy mindent kiadtam egy hatalmas és nagyon hosszas vonyítással. Aztán szakadni kezdett az eső,és megáztam. Lassan indultam vissza Lindyékhez,mivel ott volt a barlang is,fejemet és orromat a földhöz szegezve mentem. Elmentem mellettük,mielőtt abarlangba mentem volna megráztam a bundámat,amely csak úgy tocsogott a víztől,és sárban is bővelkedtem hiszen a fa homokos tövében feküdtem. Ezután beléptem a barlangba,lefeküdtem,s hallgattam mit beszélget Apollóval. Különösen nyugodt lettem. |
Lindy:
- Nem,azt hiszem most egyedül szeretne lenni. - néztem utána,majd kissé elszomorodva leültem a barlang szájánál. |
Én még most is csak néztem mint a sült hal.-Totál dráma...-forgattam a szemeimet.-Komolyra véve a szót,aki így reagálja le ezt,annak valami komoly traumája lehetett a múltban,jobb ha kideríted,én megvárlak itt ha akarsz még beszélgetni!-mondtam normálisan. |
Felfogtam mindent amit Lindy mondott és tudomásul is vettem,sóhajtottam egy nagyot.-Nézd,én ezt megértem,de tudod jól ha elmondod már az elején,nem mondom el senkinek sem,és akkor még rendesen fel tudom dolgozni a dolgokat. De másrészt engem is meglehet érteni. Az okát egyenlőre nem mondom el hogy miért is érts meg,mert nem akarok beszélni róla,majd egyszer úgy is rájössz miért akadok ki ezen.-vettem egy nagy levegőt és leugrottam a kilátóról,majd inkább elfutottam,de a barlang közelében maradtam. Egy öreg fa tövébe feküdtem le,ott biztonságban éreztem magam. Igen,ezaz,hogy ott biztonság,a vérfarkasok mellett már nem érzem ezt,ezaz amit Lindynek nem akarok elmondani. |
Lindy:
- Kösz. - vágtam oda gyorsan Apollónak,majd visszaváltoztam és Fiyen felé fordultam. - Fiyen,kérlek ne haragudj rám. Igen,elmondhattam volna,de megesküdtem a szüleimnek,h nem mondom el senkinek a vadászok miatt. Az emberek mindig is féltek tőlünk,és mindig is ki akartak minket írtani. Ha egyszer meglátnak vérfarkasként,nem lesz többé nyugtom. Az is nehéz volt nekem,h most ezt elmondjam neked. Kérlek,próbáld meg megérteni. - néztem rá boci szemekkel,amit inkább csak a kölykök szoktak csinálni,de mindegy. |
Lindyn elmosolyodtam. De aztán látva a hím reakcióját,kezdem kissé megijedni. Meg ne haljon itt nekem a nagy meglepettségbe. -Több vérfarkasról nem tudok.-válaszoltam aztán leültem,és úgy néztem ki a fejemből mint egy tudatlan kölyök,mire végig néztem Fiyen reakcióját,már én fáradtam el.-Héé,haver. Minden Vérfarkas más,vannak külön csoportok,egyik sem egyforma!-próbáltam megnyugtatni,nem tudom mennyire sikerülhetett. Mindenesetre a nőstényt jó volt nézni,most még nálam is nagyobb volt. Átváltozni viszont már nem akartam,még a végén tényleg el kellett volna vitetni a hímet mert belebolondul.-Szép testalkat!-kuncogtam halkan. |
-Hát ez remek,Vérfarkas az alfatársam,Vérfarkas a másik falka alfa nősténye,Vérfarkas hím is itt keringtet. Engem meg mindjárt a szívroham visz el. De hogyan,vagy miért nem mondtad eddig el?!-néztem fel Lindyre,egyáltalán nem akartam megtudni azt,hogy ő is esetleg lehet ilyen gyilkos mint Devil,számomra nagyon nehéz ezt az egészet feldolgozni.-Őőő,csak egy kérdés. Mások is vannak még itt akikről tudnom kéne??!-Néztem Apollóra. Kiakadtam totálisan,mire megemésztem ezt az egészet nem kevés idő kell,remélem ezt majd a többiek is megértik. Azon gondolkoztam vajon most leléceljek,vagy sem,olyan szinten felment bennem a stressz meg az adrenalin hogy az hihetetlen. |
Lindy:
- Fiyen,ez bonyolult,de... Inkább csak figyelj! - mondtam és koncentrálni kezdtem. Régen csináltam már,szóval nehéz volt újra elérni,h átváltozhassak,de végül sikerült. Igen,2x akkora lettem és erősebb is sokkal. Szegény Fiyen, h eltöprült mellettem. - Ránéztem és halványan elmosolyodtam. - Igen,vérfarkas vagyok. - mondtam halkan. |
Fiyen nem tudhatta hogy Lindy kicsoda,micsoda,így nem akartam én sem bele szólni,nem vagyok az a nagy balhézós,ráadásul ők az alfák,gondolom sokat vannak együtt,majd egymás között lerendezik. -Hát igen,a mai világba csoda ha így összefut valaki egy vérfarkassal.-haloványan elmosolyodtam,közben a hímet is figyeltem,meg akartam várni amég inkább kitisztázódik a helyzet. |
Mikor Lindy kimondott mindent,összehúzott szemöldökökkel néztem rá,majd hátrébb és oldalra léptem nem is kicsit.-Várjatok csak. ÚJRA Vérfarkassal?!-emeltem ki.-Te is köztük éltél,vaaagy......-ne akartam folytatni,de igen,arra gondoltam hogy "Te is Vérfarkas vagy???!!". Azt hittem megáll az eszem,az is hihetetlen hogy egyáltalán léteznek,na de hogy egy helyen,egyre több. Ez nekem kicsit sok volt,de vártam a további fejleményeket. |
Lindy:
- Mikor Fiyen megkérdezte mit művelek,csak ránéztem és halványan elmosolyodtam,a tekintetemből ki lehetett olvasni: "Tudom mit csinálok." Figyeltem a két hím közti "beszélgetést",majd mikor hozzám szólt,így feleltem. - Részemről a szerencse,h újra egy vérfarkassal találkozhatok... - aztán nem túl feltűnően,de beharaptam a szám,mert ezzel megint csak a múltamról árulkodtam. Bár Apolló már bizonyára rájött,h egy fajból származunk,de Fiyen még nem. |
Hátranéztem meglepetten a reakciójukra.-Én tegnap előtt csatlakoztam a falkához,fogalmam sincs ki ellenség kivel.-szóltam ,ezután pedig megfordultam és visszamentem eléjük,és a hímre szegeztem a tekintetemet.-Honnan ismersz te engem,mikor nem is az vagy mint én?! Most először látlak én is.-kérdeztem Fiyentől.-Üdv Lindy,örülök a kissé furi,de jó találkozásnak.-néztem a nőstényre.-Bemutatkozása gondolom már nincs szükségem,Apolló vagyok,a környék legújabb,és remélhetőleg egyetlen vérfarkas híme!-sóhajtottam. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
