Témaindító hozzászólás
|
2015.08.24. 21:25 - |
Egy fa tövében feküdtem a gondolataimba mélyedve. Mindig is szerettem elmerengeni az élet nagy kérdéseit, és engem sok kérdés körülvett, amire még nem sikerült választ találnom. De mára már megfájdult tőlük a fejem, úgyhogy felvonyítottom, hátha társaságra lelek. |
[31-12] [11-1]
-Értem, magányos farkas- bólogattam egy halvány mosoly kíséretében. Reméltem hogy nem veszi rossz néven. -Nem hallottad még, hogy az erdő sosem alszik? |
-Valóban,de én nem ehhez vagyok hozzá szokva. Megszoktam a pezsgő,sosem nyugvó életet. Itt minden olyn nyugis.-szóltam.-Dehogy,ha egyedül vagyok az csak rosszabb!-ásitottam. |
- Szerintem nem. Én mindig is szerettem az erdő zajait hallgatni.- Válaszoltam halványan mosolyogva- Főleg amikor ilyen szépen világít a hold. De ha szeretnél, mehetünk máshova... Persze ha szeretnél egyedül lenni, akkor én itt maradok. |
-Hát bízunk benne.-sóhajtottam,majd felálltam. Szemeim a Holdra néztek. Annyira elbűvölő. Kissé elbambultam,megráztam a fejem. -Eléggé unalmas itt,nem?-kérdeztem. |
-Oh értem! Hát majd kiderül. - Továbbra sem vettem le róla a szemem, de nem azért mert féltem tőle. Inkább valami más okból. Mindig is csodáltam a vérfarkasok erejét és méreteiket. |
-Értem.-bólintottam.-Én általában ilyenkor játszom a magányos farkas szerepét.-mondtam egy félmosoly kíséretében.-Egyébként komolyra fordítva a szót,olyan érzés van bennem ami miatt nem tudok aludni,viszont fogalmam sincs mi ez.-válaszoltam |
- Csak gondolkoztam.- Válaszoltam mosolyogva mikor rájöttem, hogy már láttam egy párszor, bár még nem beszéltünk. Biztos voltam abban, hogy nem fog megtámadni, mert akkor már szét tépett volna. De job félni mint megijedni, így le se vettem róla a szemem. -És te? Te sem alszol. |
Megismertem hogy falkatárs,így eszem ágában sem volt támadni,bár nemrég csatlakozott hozzánk.-Hogyhogy te még ébren vagy?-kérdeztem,s vele szembe leültem.-Az erdő nagy része már rég alszik.-mondtam kellemesen nyugodt,mély hangommal. Vörös szemeim felváltva figyelték a messzeséget és falkatársamat. |
Lépéseket hallottam, de és egy sötét alakot láttam közeledni. Ahogy közeledett egyre élesedtek a vonalai és a vörös szemei, amiből arra következtettem, hogy valószínüleg vérfarkas. De szerencsére nem úgy tűnt hogy rám akar támadni, így szép nyugodtan felültem. -Szia!- köszöntem vissza és reménykedtem hogy ugyanaban a falkában vagyunk. |
A falka területén voltam. Sötét volt már,leszállt az éjszaka,amikor egy vonyítás zökkentett ki pihenésemből. Felálltam,s elindultam a hang irányába. Amúgy is untam a fejemet,miért ne mehetnék társaságba. Szépen lassan az erdő határához értem. Megpillantottam egy farkast aki egy fa tövében pihengetett. -Heló!-köszöntem rá nyugodtan. |
Egy fa tövében feküdtem a gondolataimba mélyedve. Mindig is szerettem elmerengeni az élet nagy kérdéseit, és engem sok kérdés körülvett, amire még nem sikerült választ találnom. De mára már megfájdult tőlük a fejem, úgyhogy felvonyítottom, hátha társaságra lelek. |
[31-12] [11-1]
|