|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.27. 12:03 - |
Selly:
Felmentem a hegyre. A hideg, őszi szél ridegen a bundám közé fújt. Megborzongtam, de magamat biztatva arra gondoltam, hogy erős farkas vagyok és nem futamodok meg egy kis széltől. Űgy tűnik sikerült. A vadul cikázó szél már nem is volt olyan nagy és a dermesztő hideget már nem is éreztem olyan hidegnek, de azért azt nem mondanám, hogy melegem volt. A nemrég kitűzött csöppnyi célomat, hogy felmegyek a hegy tetejére és a legmagasabb ponton vonyítással jelzem, hogy még ebben a hidegben is fel tudok mászni a hegy tetejére és vigyázzon, aki szembe tud szállni velem, eldöntöttem, hogy megvalósítom. Már csak lépések választottak el a kitűzött célomtó. Már csak néhány lépés...már csak néhány lépés... Egy nagy ugrással próbáltam feljutni, de a hegy oldala túl csúszós volt és....elvétedtem. Hatalmas sebességgel csúszni kezdtem le a hegyről. Hirtelen hasító fájdalmat éreztem a bordáim között. Felnyüszítettem. Hátranéztem. Az oldalamból ömlött a vér. Legalább már nem csúsztam tovább, mivel a nagy kődarab megállított. Úgy éreztem el fogok ájulni....A szemem kezdett lecsukódni, de.....NEM! Nem hagyom, hogy egy ócska kődarab kifogjon rajtam és ne tudak megmászni egy hegyet! Nagynehezem feltápászkodtam és átváltoztam vérfarkassá. Az oldalam már nem vérzett és nem is fájt annyira. Így könnyedén felugrottam a hegyre. Vonyítottam. |
[41-22] [21-2] [1-1]
Értem- mondtam- Bár, ami azt illeti, azt még mindig nem tudom, hogy honnan tudod, hogy te vagy a legerősebb, hisz azt bizonyára te is tudod, hogy nem mindig a legnagyobb farkas a legerősebb, de nem akarlak kérdőre vonni- a szám ezt mondta, de a szemem másról árulkodott. Mivel ismertem magamat és tudtam, hogy ilyenkor nagyon látszik rajtam, ha nem azt mondom, amire gondolok, ezért mielőtt észrevehette volna gyorsan elnéztem az erdő irányába, mintha valami lenne ott. Aztán, mintha valamit tényleg éreztem volna. Jobban szemügyre vettem a helyet, de még mindig nem láttam semmit.
-Semmiség-gondoltam- csak a szimatom szórakozik velem. Viszont, a kíváncsiság és az ismeretlen szag nem hagyott nyugodni, de próbáltam elhesegetni a gondolatokat ezzel kapcsolatban és Devilre néztem. Miközben figyeltem fél fülem mindig az erdő felé nézett, hogy jobban halljam, mi van ott. Hallkan közeledett, de az már biztos, hogy minket szemelt ki ellenségének, akit el akar pusztítani, legalábbis az egyre közeledő hangokból ítélve. Deven és Demonon nem láttam semmit, hogy észrevették volna, de én biztos voltam benne, hogy az a valami felénk tart. Egyre gyorsabban haladt, de mégis észrevehetetlenül. Legalábbis a sűrű lomb miatt nem lehetett látni. Valahol hallottam már ezt a hangot... valahol láttam már ilyet, de hol? Mi lehet ez? Hogy lehet, hogy Devilnek még nem tűnt fel? Biztos ő már megszokta, hogy hangokat hall az erdőben, így különösebben nem érdekli. Én is megszoktam, hogy hallok hangokat, de ez valahogy más volt... Valami más... Már az erdő szélén járt. Alig egy lépés választotta el, hogy kiérjen az erdőből.
Talán puma lenne? Vagy valami más? Bármi is legyen ez, mindjárt kiderül, hogy mi is valójában. Szememet nem vettem le az erdőről. Errefelé még nem találkoztam pumákkal, talán nincsenek is vagy, ha vannak jól rejtőzködhetnek, vagy csak a véletlen folytán nem találkoztam velük. Az lehetséges lenne, hogy ember az? Vagy talán mégis puma? Melyik lehet az? |
Devil:
Eléggé cserfes egy nősténnyel van dolgom,az már biztos. Megkérdőjelezte az erőmet és a több ezer éves fejlődést is. Kissé összehúztam a szemöldököm,de amikor láttam rajta hogy próbáld enyhíteni a helyzeten,inkább visszafogtam magam,nem vagyok játékos hangulatomban.
-Azért vagyok én a fővezér,mert mint már mondtam én vagyok a legerősebb, és ez így is fog maradni,hogy ezt honnan tudom biztosan,abba még ne menjünk bele. Az kizárt hogy egy másik Fekete Mágia erősebb legyen mint én,de kitudja mostanában már bármi megtörténhet.-elhallgattam egy kicsit,persze magabiztos voltam,mint mindig és tudtam hogy én még nagyon is állom a helyemet,hiszen így is nagyobb és erősemm,illetve jobban izmolt vagyok mint bármelyik Vérfarkas.
-A sorrendet akkor tudhatjuk meg,ha mind az öt Fekete Mágia jelen lesz, amint ez megtörténik,már többet tudok mondani.-válaszoltam
-Valószínűleg több nem fog születni. És ha jól tudom már csak egy ilyen fajtársat várunk,de leeht hogy hamarosan ő is felbukkan.- |
Csendben végighalgattam. Közben megértő mosolyokat és kissé háborgó grimaszokat vágtam le, persze alig látható módon. A grimaszok nem voltak annyira háábogók, hisz az túlzás lenne, inkább csak értetlenkedő fej volt, de nem sértő módon. Az első kérdés, ami felmerült bennem az a következő volt:
-Miért pont te?!- kérdeztem szemtelenül, de hamar észrevettem, hogy túlzás volt, de nem jutott túl sok minden az eszembe, hogy kijavítsam- Elnézést, a kérdésért, de ez volt az első, ami eszembe jutott- mondtam és megelégedve magammal leültem. Csak nem esik a torkomnak egy elhamarkodott mondat miatt, vagy ha mégis a csatában is jól megállom a helyem.
-Elnézést, hogy ezt kérdezem, de nem lehet, hogy most nem az először született Fekete Mágia a legerősebb?-kérdeztem reménykedve- És nem tudod, hogy kik és milyen sorrendben születtek a Fekete Mágiások?- kérdeztem, magamat is beleértve- Vajon fognak még Fekete Mágiák születni?- Halmoztam fel kérdésekkel. |
Demon:
-Így van,kérlek mondd el neki mi a helyzet a vérfarkasokkal,pontosabban a mi fajtánkkal. És nézd el neki a törvényekre vonatkozó dolgokat,valószínűleg senki sem mondta neki...-magyaráztam ki gyorsan,mielőtt Dev sértésnek venné a dolgokat,noha nem azért mert hamar besértődik.
Devil:
-Ne aggódj Demon, előbb utóbb megtanulja.-néztem a hímre.
-Nem tudom pontosan mire akarsz kilyukadni,de évezredek óta úgy van hogy 500 évente csak egy Fekete Mágia születhet,aki egyben a legerősebb is. Nos,az utóbbi 500 évben én vagyok/voltam az aki megszületett. Valami csoda folytán azonban még további 4 ilyen farkas született,gondolom hogy a faj fent maradjon. Eddig úyg volt hoyg az az egyetlen Fekete Mágia a legerősebb az összes Vérfarkas közül. Mivel most már öten vagyunk,nem tudni ki a legerősebb,de feltételezhetően még mindig én állom a helyemet. Ha még nem ismernél,én vagyok a Fekete Gyilkos,avagy a Vérfarkasok fővezére.-egyben be is mutatkoztam röviden.
-Ha kérdésed van akkor most felteheted!- |
-Üdvözöllek- köszöntem- Bocsáss meg, hogy csak így rádtörtünk, de minél hamarabb szerettem volna találkozni veled- mondtam. Nem tudtam, hogy milyen vérfarkastörvényt kellet volna betartanom, hisz nem volt senki, aki elmondhatta volna nekem. Viszont megpróbáltam minél udvariasabb lenni, hisz, ha mmár az első pillanatban elrontom nem fogok vele sokra menni, ha nem árulja el, amit akarok.
-Demontól megtudtam, hogy nekünk meg sem szabadott volna születnünk, de ennél többet nem árult el, azt mondta forduljak hozzád ezügyben- vágtam bele a közepébe. Szemeim izgatottan csillogtak, de valahogy még ígyis ijesztőek voltak. |
Devil:
Két Fekete Mágia jelent meg előttem. Az egyiküket ismertem,a nagy hímet,de a nőstény igencsak ismeretlen volt számomra. Közelebb mentem.
-Gondolom hozzám igyekeztetek...-néztem végig rajtuk,kissé lihegtek,így gondoltam futottak.
-Milyen ügyben kerestek?-kérdeztem kissé nyersen,nem voltam a legjobb kedvemben,idegeskedtem is,hiszen szorít az idő és nekem át kell adnom a tudásom a kiválasztottamnak,mégsem jutottunk még szitne semmire. Az idegesség azonban nem látszott rajtam. Mivel körülöttem csak Vérfarkasok voltak,így elvártam a Vérfarkasok szigorú szabályainak betartását. Kiváncsi voltam megteszik-e,először Demonra néztem. Kissé megdöntötte,majd egyenesen lehajtotta a fejét,ezzel megadva a tiszteletet. Vörösen izzó szempárom a nőstényre vándorolt. |
Selly:
Figyelmen kívül hagytam a mondatát, ahogy ő is az enyéimet. Hamarosan megláttam Devilt. Lassítottam, majd megálltam előtte kb. 4 méterre. Megvártam mí odaért Demon is. Hagytam, hogy Devil szólaljon meg először, hisz tudtam, hogy ha már eleinte rossz benyomást keltek nem fogja elárulni nekem, de attól még nem alázkodtam meg előtte. Csak álltam vele szemben, a szemébe nézve. Nem volt bennem félelem, inkább nagy kíváncsiság és felmérhetetlen bátorság és önbizalom. Ez bár egy kicsit flegmán hangzik, nem vagyok flegma, csak mondjuk úgy, hogy belevaló farkas vagyok. Ezzel éppen rontottam a flegmaságmérőn, de mondjuk egyezzünk meg abban, hogy nem vagyok az, csak megvan bennem az elég bátorság, önbizalom, harcrakészség, hogy mondhassam ezt, úgy is, hogy legalább én tudom, hogy igazat mondok és nem vagyok beképzelt. Alig vártam, hogy megtuthassam, hogy értette Demon azokat amiket mondott. Talán itt az alkalom, hogy megtalálhassam a válasz, azokra amikre már percek óta várok. |
Demon:
-Rácáfolhatnék a dolgokra,de már megtanultam hoyg nem érdemes egy nősténnyel vitatkozni,sőt,reménytelen...-morrantam fel,majd teljesen figyelmen kívül hagytam a mondatait. Egyre gyorsabb lett,és előttem volt mindig. Hagytam had legyen elöl,úgy is látni fogja hogy Dev még vérfarkas alakban is nagyobb itt bárkinél,és csak a kiválasztottja érheti utól,de még köztük is lesz különbség. Futottam tovább.
(akkor behozom Devet)
Devil:
A területünk határait jártam,folyamatosan újra kijelölve azokat. Crudelis még aludt,így ne mentem vissza hozzá. Szaglásztam ,és éreztem hogy valaki közeledni fog,kivártam a végét,nyugodtan álltam egy helyben,nézelődve a látogatót. |
-A te stílusod, a te stílusod, s az enyém az enyém, nem kell ezt túlbonyolítani- mondtam, miközben igyekeztem, az úgynevezett Devil felé.
-Arról én nem tehetek, ha te félsz tőle, de nekem attól még nem kell megalázkodnom előtte- mondtam- Farkas vagyok, a saját törvényeim irányítanak és a magam útját járom, igaz általában falkában, de az nem azt jelenti, hogy mindenki uralkodik rajtam- bár ez elég komolynak hangzott mégsem voltam már túl komoly, de a hangomból ez egy kicsit azért hallatszott is, de ezt nem úgy értem, hogy nem mondom komolyan, csak azt hogy nem vagyok már annyira komoly és feszült, inkább izgatott. Ahogy futottunk egyre erősebbnek éreztem Devil szagát. Ő is vérfarkas alakban volt, ahogy még én is. Amikor már pontosan be tudtam határozni merre van egyre gyorsabban szaladtam, megelőztem Demont, és folyamatos gyorsulással mindig legalább 1 lépéssel előtte haladtam. |
-Hát én a helyedbe nem sietnék ilyen gyorsan hozzá,de ha nagyon akarod...-forgattam a szemeimet és elindultam Devil felé,pontosan tudtam most hol van.
-De szerintem ebből a stílusból vegyél vissza,én sem szoktam előtte ilyen lenni,majd ha meglátod megérted miért,nem véletlenül fővezér.-húztam össze a szemöldökömet. Ez a nőstény eléggé akaratosnak tűnik,nem tudom ezt Dev mennyire tolerálja vagy mennyire sem,mindenesetre tudtam hogy kell vele szembe viselkednem. Mivel a drága Selly annyira sürgetett,futni kezdtem Devil felé. Éreztem már a levegőben hogy most sokkal dominánsabb a szaga,tehát Vérfarkas alakban van. ~Ez egyre jobb lesz...~gondoltam. |
-Akkor vezess el ahhoz a Devilhez!- mondtam keményen, magabiztosan, de mégis pimaszul. Ha ennyit nem tud megmondani egyből, kiszedem belőle vagy a barátjából. Nem fogom ennyiben hagyni. Úgytűnik próbára akarja tenni a türelmemet.
-Gyerünk, nem akarok órákig várni!- sürgettem. Elindultam, a szagokat követve, közben mordulással jeleztem, hogy jöjjön már. Nem mentem túl gyorsan, hogy ne tudjon elmenekülni és közben fél szemem legalább figyelte folyamatosan. |
Kezdett megenyhülni,biztos voltam benne hogy nem lesz harc.
-Miért áruljam el ? Annyit mondok,nekünk nem lenne szabad léteznünk,meg sem születhettünk volna. De valami miatt mégis világra jöttünk,többet nem tudok mondani,ha kérdésed van ne hozzám fordulj ezügyben,hanem Devilhez!-válaszoltam nem egészen egyértelműen,sokmindent így sem tudott meg,de hát ezeket igazából én sem tudom. Figyeltem. |
Amikor nevetni kezdett mordultam mégegyet, majd megvártam amíg befejezi monológját. Utána egy kicsit barátságosabb, nyugodtabb testtartást vettem föl és kicsit oldalra biccentettem a fejem, de izmaim még mindig megfeszültek, hogy gyorsan reagálhassak, ha támadásra kerülne a sor. Aztán gondoltam egyet és elkomolyodtam.
-Miért keresed annyira a Fekete Mágiásokat?- kérdeztem gyanakodva- És hogy érted azt, hogy nem lenne értelme harcolni?- még elég bizalmatlan voltam vele szemben, ezért vontam szinte minden mondatát kérdőre. Kíváncsi voltam, hogy erre mit válaszol. |
Mindent végig néztem először,majd elnevettem magam.
-Tüzes kis nőstény vagy,akárcsak a fővezérünk...-kucogtam még mindig. -Na de most akkor tisztázzuk a helyzetet. Nem fogok támadni és nem is akarok,csak a Fekete Mágiákat is keresem miközben sétálgatok,és úgy látom rád találtam sikeresen.-vettem elő a komoly énemet.
-Ezt a fenyegető testtartást hanyagoljuk,semmi értelme nem lenne harcolni.-fejeztem be a mondanivalóm. Kiváncsi voltam mit reagál,és ezentúl hogy viszonyul hozzám.
|
Úgy tűnik nem fél tőlem, ebből látszik, hogy mennyire alábecsüli a nőstényeket. Pedig vagyok legalább annyira erős, mint ő, sőt talán erősebb is és ne várja, hogy majd megijedek tőle, hisz úgysem fogok. Közelebb jött. Támadni akar. Másért miért jött volna közelebb vicsorogva? Na majd megmutatom neki. Abban a pillanatban, mikor lépett egyet egy ugrással feléfordultam, vicsorogva, villogó szemekkel és a támadó testtartást felvéve álltam ott ijesztően. Az előző előző, apró kis vicsorgásom semmi sem volt ehhez képest. Fogaimat kattogtatva, hatalmas morgásokkal, villóddzó szemekkel álltam ott ijesztően, mint egy nagy, fekete szörnyeteg. Testem és lelkem egyaránt magabiztosságot, erőt és harcrakész állapotot sugárzott, de félelmet nem. Ha támadna én egyből ellökném és leteríteném. Vártam, hátha erre kerül a sor. |
Egyáltalán nem érdekelt a fenyegető tartása,sem a szemkontaktus. Nem ijedtem meg tőle,hiszen csak egy nőstény,miért kellene tőle félnem.
-Demon vagyok.-én is bemutatkoztam akárcsak úyg ahogy ő,csak egy név,semmi más. A másik kérdésemre nem válaszolt,valószínűleg kissé más nyelvet beszélünk,de elég fiatalnak néz ki,így inkább hagytam a dolgot. Tettem felé egy lépést,kiváncsi voltam mit reagál rá. Az előző vicsorgását viszont nem vettem jónéven,ezért sötét bordó szempárom csak úgy szórta a villámokat ,és én is kivillantottam a fogaimat. |
Fenyegető tartására az volt a válaszom, hogy én is sunyítottam, és fogamat megvicsorgatva mordultam egyet. Ez olyasmi, ha kikezdesz velem megbánod nézés volt. Utána visszavettem a "semmit se mondó" nézésemet.
Rövid gondolkozás után válaszoltam a második kérdésére.
-Selly-mondtam röviden, egyszerűen. Az imént feltett kérdésére nem voltam hajlandó válaszolni, hisz ő is láthatja, hogy megmásztam a zord hegyet. Mimást csinálhatnék? Ő sem vak, hogy ne lássa mit csinálok. Ez számomra egy értelmetlen kérdés volt, igaz nem gondoltam bele, hogy ő erre csak tippelhetett volna, de pontosan nem tudhatta, de engem ez most nem érdekelt. Vártam, hogy elmondja-e a saját nevét, vagy azt hiszi csak neki kell tudnia dolgokat. MIndezek közben nem törtem meg a farkasszemet. |
Az ismeretlen nőstény eleinte ügyet sem vetett rám. Mély hangom azonban kibillentette az állapotából. Nem állt szándékomban támadni,de azt sem tudhattam hogy ő akar-e vagy sem,ezért először tartottam a távolságot,sőt még a fejemet is hátrébb húztam,s füleimet lesunyítottam. Talán fenyegetően hathatott ez az egész,de nem akartam az lenni.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem,ezzel megtörve a kínos csendet.
-Ami viszont fontosabb...Hogy hívnak?-kérdezősködtem tovább,kiváncsi voltam mennyire együttműködő. Álltam a tekintetét. |
Selly:
Hallottam egy farkas közeledtét, de csak néztem előre dermedten. Egész messzire elláttam innen. Szinte mindent láttam, ami látótávolságon belül volt. A vidáman játszadozó őzeket, az élelemért küzdő madarkat, a nyulakat, ahogy vidáman ugrálnak a réten, de farkast egyet sem láttam. Annyira elmélyültem a táj szemlélésében, hogy észre sem vettem, milyen közel került az idegen farkas. Persze hallottam, de nem figyeltem oda rá. Csak az hívta fel a figyelmemet, amikor köszönt. Barátságosnak tűnt, de azért nem akarok túl gyorsan döntést hozni. Hirtelen odafordultam. Piros szemeim tisztán, de valahogy mégis mélyen csillogtak, amikor találkozott a másik szempárral. Egy fajtába tartozunk, de mégsem ismerem ezt a hím farkast. Rövid ideig farkasszemet néztem vele, majd rászántam magam és köszöntem neki:
-Hello!- egyenlőre nem akartam sokat elárulni magamról, hiszen ő sem mondott semmit, ezért én is mellőztem a bemutatkozást. Érdeklődve, de a határokat nem átlépve néztem rá. |
Demon:
Éppen az esti kis egészségügyi,magányos körutamat tettem a Nael-hegység lábánál. Kis idő múlva megálltam szét nézni a helyen,majd arra kaptam fel a fejem,hoyg egy erőteljes vonyítás hallatszik a hegység legtetejéről,ahol már mindent hó borít.
~Mivan? Egy farkas felment oda ? De miért?~fordult meg a kérdés a fejemben. Úgy döntöttem utána járok a dolognak,hiszen el nem tudom képzelni ki az aki ilyet csinál,és meg is tudja tenni. Túlméretezett mancsaim segítettek a biztos talpon maradásban,magabiztosan lépkedtem a nehéz terepen,egyre feljebb. Végül arra jutottam,át kell változnom. Testem háromszor akkora lett,az izmaim is megnőttek,mindenem. Hegyes füleimmel,hallgatóztam,majd szaglászni kezdtem. Nőstény farkast éreztem,mentem tovább fel az ösvényen,néha kitértem. Felértem a csúcsra,de akkor már vér szagát is érezni lehetett. Megpillantottam egy nőstényt,aki ugyanolyan fajta volt mint én csak persze nekem kissé más volt a kinézetem. Érdeklődve néztem rá.
-Heló!-köszöntem rá. |
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
