|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.10. 20:27 - |
| Sethel sétáltunk le a hegyről, és a Castal tóhoz értünk. Leültem a part mellé és a vízet kezdtem el nézni. |
[33-14] [13-1]
Shirana
Nem mondtam semmit, hagytam, hogy végigmondja a nőstény. Alig hiszem el, hogy Seth ezt tette vele. Hiszen még csak kölyök! Bármi is lesz később az biztos, hogy rá nem haragudhatok. Ő egy ártatlan, kissé naiv nőstény. Sajnálom, bár bevallom Sethet nem adnám fel érte csak úgy...Mondjuk irtó dühös vagyok rá és már abban sem vagyok biztos, hogy ezek után párok maradunk-e, de nem tudnám elengedni. Aztán olyan dolog történt, amire nem számítottam. Seth magyarázat nélkül, csak egy bocsánatkérést elejtve hátatfordított és elment. Értetlenül néztem Seth után. Remélem nem csinál semmi őrültséget. Meg ezek után azt is remélem, hogy nem valami újabb barátnőhöz megy, pfff. -A körülményekhez képest én is örülök, hogy találkoztunk, habár az imént megdermesztettél-küldtem felé egy félmosolyt. Nem, mintha nem érdemelne meg egy egészet, csak most az időpont nem alkalmas. -Szerinted mire készül?- kérdeztem aggódva. Ugye nem lesz baja? Azt hiszem azt nem élném túl. Így is elég trauma, hogy le akart cserélni, bele sem merek gondolni milyen lenne, ha elveszíteném. Úgy hiszem utánamennék. Felvonyítottam. |
| Seth: Körbevett a két nőstény ,mindkettőnek összetört a szive. Meg tudom érteni őket. Egy idő után annyira magamba temetkeztem hogy már arról sem tudtam ami körülöttem folyik. A szavakból annyit értettem hogy "blabla" ,igen kb ennyit. Most ismertem fel,mit tettem. Hogy mekkora hibát követtem el. Mikor magamhoz tértem csak annyit hallottam hogy Silver 5 percet adott a magyarázat adása. Kihúztam magam. -Sajnálom, többet nem okozok gondot.-sóhajtottam majd hátat forditva nekik ,felfelé vettem az irányt. Fel a hegyre. Volt egy tervem. Ha én nem leszek,megszűnik a probléma forrása. Reméltem hogy nem jönnek utánam,olyan gyorsan szaladtam el amennyire csak lehetett. |
Silver
Én nem tudtam mit szóljak, nekem ez túl sok volt. Seth nem modta hogy van párja, meg azt sem hogy volt. Nem akartam én semmibe belekeverni magam, de úgy látszik sikerült. Hirtelen kiborultam, de ezt nem mutattam ki. - Tudod Seth - vettem át én a szót. - Igazán mesélhettél volna a multadról, hiszen én is meséltem. Miért nem emliteted hogy volt egy párod? Miért nem mondtad hogy eltűnt? Miért közeleddtél és engedtél közel magadhoz úgy hogy nem tudtam rólad az igazat? Miért én szívom ezt meg a legjobban? - kérdeztem dühösen. - És nem az fáj hogy te mit kezdesz az életeddel, ti lehettek boldogak még, hiszen ő tényleg szerethet ha ezt végig csinálta és nem felejtett el. De mi lesz velem? - kérdeztem teljesen kiakadva. - Te voltál az első élölény akibe megbiztam, hittem neked és benned is. Tudom hogy az én hibám, de kicsikoromota egyedül vagyok, aztán kijövök valakivel, hát miért ne biznék meg benned? - kérdeztem szomorúan. majd lehajtottam a fejem. - Tudod legszivesebben elmennék innen és soha nem néznék rád, de nem lehet és nem is teszem. Mert fontos voltál nekem, ha csak egy napra is. És mert adok egy esélyt hogy elmagyarázz mindett. - Megremegtem nem tudtam meddig bírom még, majd a nőstényre néztem és egy gyenge mosolyt erőltettem az arcomra. - Silver vagyok amúgy. - mondtam - és a körülményekhez képest örülök hogy találkoztunk. Ne haragudj rám, azt hiszem túl naiv kölyök vagyok még. - csováltam meg a fejem szomorúan. Majd hirtelen nyomást éreztem a mellkasomon, valami ki akart törni belölem. Az erőm. Döbbentem rá. - Bocsi - motyogtam ki nehezen, majd ösztöntől vezérelve felvonyítottam. Fájdalmas vonyítás volt, minden szomorúságom és haragom benne volt. 5 PERC. Ennyi idejig lesznek megfagyva, nem tudom honnan tudtam, lehet ez is csak ösztön. Kínos mosolyra húztam a számat, majd így szoltam: - 5 perc, Seth ennyi időd van megmagyarázni mindent. - |
(letiltott a chat 15 percre...pff. most mennem kell, nem tudom, hogy felnézek-e még ma, de reagolni nem hiszem, hogy tudok. Sziasztok!) |
Shirana
Na, ritkán esik meg, de most lefagytam. Most mi lesz? Azt mondja szeret, de ezek után hogy higgyek neki? Most nem arról van szó, hogy én már nem szeretem, hanem pont arról, hogy teljes szívemből szeretem. Teljes összetört szívemből. Amit mellesleg ő tört össze. Nem tudom hogy bírnám ki, ha még egyszer megbántana. Összetörtem, ez biztos. Az a baj, hogy nem bírom elengedni. Más farkas már rég elment volna innen, erről a szörnyű helyről, de én maradtam. Nem, mintha megbocsátottam volna vagy nem haragudnék, csak még nem döntöttem. Elengedni Sethet? Az nem megy. Úgy tenni, mintha semmi sem történt volna? Az sem megy. Mit tegyek? Szörnyű fájdalmat éreztem, de ez nem egy seb vagy csonttörés okozta fájdalom volt, hanem afféle szívszakadás. A szemembe könny szökött, a térdem rogyadozott. Kedvem lett volna elszaladni, fákat kidönteni és napokon át egyedül sírni. Mondjuk, ez még megvalósulhat. Éreztem, ahogy vérfarkas énem elő akar törni, hogy minél előbb elvigyen innen, de nem erősnek kell maradnom. Igaz legbelül halott vagyok, hisz Seth ott szúrt belém, ahol a legjobban fáj, de jobb, ha ezt nem mutatom. Nem sírtam. A térdem már nem rogyadozott (azt hiszem pillanatnyilag ledermedt) és már nem éreztem kéztetést arra, hogy vérfarkassá változzak. Mondjuk inkább úgy, hogy a sírógörcs kerülgetett és a fájdalom szorongatta a torkomat, de nem mutattam. Bár Seth láthatta rajtam, de jelenleg ebben sem vagyok biztos. Hány nősténynek udvarolhatott amíg távol voltam? S ha csak eggyel turbékolt az sem jobb. Ilyen könnyen elfelejtene? 1 héttel kellett volna később jönnöm és már a nevemet is elfelejti. Igazán szeret? Akkor miért akar túllépni rajtam? Eltűntem? Akkor miért nem keresett? Nem hallott hírt rólam? Miért nem kérdezett körbe? Valaki biztos tudott rólam valamit. Nem várom el, hogy ilyenkor értem jöjjön, de ha az alfától megkérdezi talán ő tudta volna. Azt még megértettem volna, ha nem keres, de azt, hogy közben új barátnőt keres, hogy elfelejtsen? -Seth- kezdtem, de úgy éreztem nem bírom folytatni. Végül sikerült valahonnan erőt merítenem. -Szeretlek, de nem tudom, hogy meg tudok-e valaha bocsátani. Nem volt időm elbúcsúzni, amit bántam is, de te sem kereshettél túlságosan. Az alfát megkérdezve, talán rájöhettél volna, hogy hova mentem. Oké, ezt még megértem. Nem kerestél, mert nem tudtad hol kereshetnél, vagy csak nem akartál. Azt még meg tudnám bocsátani, hogy nem keresel. Viszont az után, hogy túl akartál lépni rajtam nehezen hiszem el, hogy tényleg szeretsz. Oké, megértem hogy új életet akartál kezdeni, bár fáj, hogy 2 év neked elég lenne, hogy elfelejts. Azt viszont már nem bírom lenyelni, hogy azért jönnél össze egy másik nősténnyel mert rám emlékeztetett. Mi vagyok én? Akit olyan könnyen pótolhatsz? Jön egy másik nőstény, akit hozzám hasonlítassz, összemelegedsz vele és elfelejtessz? Azt hittem szeretsz. Viszont, ha téged egy jött-ment nőstény rám emlékeztet akkor mit látsz bennem? Amit másban is megtalálsz. Túlságosan szeretlek, ezért még az eddigieket megbocsátottam volna, de azt, hogy egy idegen nőstény rám emlékeztet ezért lecserélnél? Tudod, azért jöttem vissza, hogy veled lehessek. Pedig hidd el, maradhattam volna a családommal, megismmerkedhettem volna más farkasokkal, de én sem tudtam, hogy mi van veled, hogy egyáltalán élsz e még és reménykedve, izgulva visszajöttem, hogy újra veled lehessek. Mert én téged szeretlek. Nem tudnék túllépni rajtad és nem cserélnélek le. Ja, és hogy ki ne felejtsem nem turbékolnék más farkasokkal. Erre mire érek haza? Te épp egy másik farkassal turbékolsz és épp azon vagy, hogy lecserélj engem. Hát ez marhajó-mondtam hitetlenül. Közben próbáltam nem elsírni magam. Talán sikerült. A düh és a végtelen szomorúság kavargott bennem. Sethre néztem. El sem tudtam képzelni, hogy most mi lesz. |
| Seth: Minden összedőlt amikor arra gondoltam hogy mit tettem. Shirana elmondása szerint hiányoztam neki,épp annyira amennyire ő is nekem. Láttam hogy a két nyőstény között hatalmas feszültség bontakozott ki, és ez rám is hatással lett. De meg kellett tennem. -Shirana. Eltűntél. Azt hittem meghaltál,egyetlen életjel sem volt. Két év után elhagyott minden reményem, aztán felbukkant Silver. Mintha csak téged láttalak volna, beszélgettünk és összemelegedtünk,de mielőtt rosszra gondolsz,nem vagyunk egy pár, viszont ha ő is szeretné,barátok tocábbra is maradhatunk,hiszen fantasztikus nőstény.-fordultam felé egy félmosollyal,makd vissza Shiranához. -De most,hogy újra itt vagy,megváltoztatott mindent, te voltál a párom,és nem tudlak elengedni, sajnálom Silvert,tudom most biztosan azt hitte átvertem,csak játszottam. De nem,megpróbáltam újrakezdeni az életem nagy nehezen,viszont visszatért az,akinek nem csak a szívemet adtam,hanem a lelkemet is. Te vagy az Shirana. Ha ez miatt azt mondod tövbet látni sem akarsz megértem, és azt is ha Silver is haragudna rám,hiszen oka van rá. Viszont szeretlek.-vallottam be Shiranának. Fogalmam sem volt mi lesz,de megszakadt a szívem mindkettőért,viszont Silvert csak pár napja ismerem,Shiranát pedig évek óta. Ő a mindenem. Szeretem,hiába vagyok az a tipikus szoknyavadász...Nem,képes lennék megváltozni érte. Most már csak rajtuk áll jogy döntenek. De az biztos,hogyha most elveszitem vagy az egyikket,vagy mindkettőt,az egy nagy törés lesz számomra. |
Silver:
Ledöbbentem Seth tettén, meg azon hogy milyen közvetlenül viselkednek egymással. Szorítát éreztem a gyomromban. Megprobáltam elosonni, viszont belerugtam egy kőbe ahogy hátrafele ígyekeztem. Megdermedtem, és kihúztam magam és pókerarcra váltottam, mert nehogy már én legyek az aki csak úgy megfutamodik. Rezzenéstelen arccal vártam Seth magarázatára, de nem csak én voltam így ezzel, a másik nőstény is rápillantott várakozás teljesen. Míg kivülről ilyen jól álltam a sarat belül összetörtem. Sethnek van párja, de akkor miért csinálta ezt velem. Én megbíztam benne, ő volt az első akiben igazán megbíztam. Ő meg fogtam és jól hátba döfött, ráadásul elötte hagyta hogy azt higyem lehet valami közöttünk. Ő kezdte és nyalt meg előszőr ő mondta hogy én más vagyok, különleges, de úgy látszik mindvégig hazudott, csak engem is magába akart bolondítan.Gondoltam, és azon kivűl hogy elvesztette a bízalmam, iszonyú dühös voltam rá, de még vártam nem tettem semmit. Ő lesz az aki végül a szavaival, meg adja az útolsó legfájdalmasabb szúrást, vagy kihúzza a kést és ellátja a sebet. Minden tőle fűgött, bár már éreztem, hogy inkább az előbbi verzió lesz. Várakozás teljesen néztem a szemébe. Minden rajta múlik most. Minden. |
Shirana
Hát nem felejtett el. Boldogan viszonoztam az öleléseket. Mosolyogva letöröltem a könnycseppet az arcáról, habár az én szemem sem maradt szárazon. -El kellett mennem. Apám falkáját megtámadták, segítenem kellett. Elbúcsúzni sem volt időm- lesütöttem a szemem- Sajnálom- mondtam rekettes hangon. -Olyan hirtelen jött ez az egész. Nem vesztegethettem az időt, pedig minden vágyam az volt, hogy itt maradhassak veled. Vagy, ha mást nem, hát elbúcsúzhassak- mondtam, mire egy nagy kövér könnycsepp szemtelenül kifutott a szememből. -Hiányoztál- néztem a szemébe. A szívem olyan hangosan vert, hogy úgy éreztem még messzebb, a folyónál ülő farkasok is hallják. Hozzádörgölőztem Sethhez. Alig hittem el, hogy ez a valóság. Nem álmodom. Mintha az életem puzzleje kiegészült volna egy rég látott darabbal, ami hiába csak egy része, de körülötte forog minden. Addig nincs kész, amíg a helyére nem kerül. Bárhol lehetek otthont, élelmet, vizet bárhol találhatok, de Sethet nem. Belőle csak egy van. Az én életem pedig körölütte forog. Ez a nélküle töltött idő bebizonyította, hogyha nincs velem hiánya őrült nagy űrt okoz bennem és csak rá tudok gondolni. Akkor vagyok boldog, ha ő is velem van. Mondjuk a nagy találkozást kettesben képzeltem el és nem egy másik nősténnyel. Ő ki lehet? Persze, rémképeimben benne volt, hogy Sethtel valami baj tötént amíg távol voltam, esetleg elfelejtett, de arra azért nem gondoltam, hogy egy másik nőstény társaságában lesz...Remélem nem.... Ugye nem???....Nem lehetnek párok, igaz?....Seth nem váltana le, igaz? Mi lesz, ha már nem szeret? Lehet, hogy őt szereti? Nem. Nem. Neeem. Nem. Na jó, csak én lehetek képes erre, hogy a még csak néhány perce tartó boldogságom már tele van kételyekkel, idegességgel. (Nah, meg féltékenységgel) Elléptem Sethtől és szemügyre vettem a nőstényt. Karcsú, de izmolt alkat. Csinos pofi, szürkén fénylő bunda. A nőstények rémálma, ha a párjuk közelébe kerül. Vagy mondhatjuk úgy is, Shirana rémálma. Mit keres itt? Egyáltalán mióta ismerik egymást? Idegesen néztem a nőstényre majd kérdőn Sethhez fordultam. Legalább egy bemutatást megérdemelnék. Amíg vártam a magyarázatát a csontjaimon valami különös hideg futott át. A bundám alatt hullafehér lehettem, bár ez szerencsére nem látszott. Féltem, hogy nem azt mondja amit szeretnék. Féltem, hogy nem engem választ. Féltem, hogy elküld. Féltem, hogy itt hagy. Féltem, hogy összetör. Minden másodperc idegtépően sok várakozást jelentett, mintha órák óta itt állnék a fentálló kérdés válaszára várva. |
| Seth: Hirtelen a vonyításomra jött egy válasz. Egy hang, amely ismerős volt,nem is akármennyire. Belém nyilalt. Megbénított. Szinte megfagyott a vérem,majd a szivem kiugrott a helyérő. Nem,ez nem lehet...vagy mégis? De hiszen eltűnt,senki nem tudott róla semmit,azt hittem elpusztult vagy csak szó nélkül elment mert nem voltam neki elég jó. Észhez tértem,megfordultam. De igen. Ő volt az. Shirana. A nőstény, aki még most is gyönyörű, a szemei és a bundája ragyogóbb volt mint valaha. Fogalmam sem volt hogyan legyen tovább. Mindenesetre nagyon örültem neki,azonnal oda rohantam hozzá és ölelgetni kezdtem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon . -Hol voltál? Évek óta kereslek..-szorítottam magamhoz. Hirtelen meg is feledkezdtem Silverről. Újra minden az én Shiranám körül forgott. Aki visszatért. Még most is hihetetlen pedig itt ölelgetem. Fogalmam sem volt hogyan tovább, csak remélni tudtam hogy majd megérti a dolgokat. |
| Silver
Seth vonyítására egy idegen vonyítása volt a válsz. Nem tudtam ki lehet, és mit akar, de közeledett. Kicsit arrébb huzodtam Seth mellől mikor egy idegen nőstény megállt melletünk. Rá néztem, és láttam rajta hogy ideges, ettől én is az lettem és ugrásra készen állva erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Szia - kezdtem - Hogy hívnak? - érdeklődtem udvariasan. Közben a szemem sarkából Sethre néztem, de az arcáról nem tudtam leolvasni egyenlőre semmijen reakciót. |
Shirana
Megálltam a hegyen. Valami különös érzés fogott el, amikor a jól ismert Nael-hegységről lenéztem a Kayla völgyre. Tudtam, hogy hazaértem. Itt nem úgy érzem magam, mint apámnál. Ott születtem, az igaz, de valahogy az sosem volt az otthonom. Most viszont, így lenézve a völgybe tudtam, hogy hazaértem. Csak úgy zúdultak rám az emlékek. Az erdő, a folyó, a mező, mindenhez tudtam csatolni, ha másnem egy-egy kisebb emléket. A Kis-Vízesésnél megakadt a szemem. Az volt számomra a legfontosabb. Ott jöttem össze Sethtel, a fehér farkassal. Erre az emlékre akaratlanul is elmosolyodtam. Valyon mi lehet most vele? Ha apám nem hívott volna, talán vele tölthettem volna ezt az időt. Na igen, apám. Egyik nap arra ébredtem, hogy apám értem küldött egy farkast, hogy azonnal menjek vele, mert az ellenséges klán támadásra készül ellenük és nélkülem nem győzhetnek. Na persze, meg sem próbálta. Nem mondhattam nemet, hisz csak a családomról van szó, így elmentem. Senkitől sem volt időm elbúcsúzni, még Sethtől sem. Négy napig gyalogoltunk hegyeken, pusztákon át mire odaértünk. Falkám területén szörnyű látvány fogadott. Az Ellenség már megtámadta a falkát és megöltek jó néhány falkatagot is. Nyerésre álltak. Egy farkas épp a legfiatalabb testvéremmel harcolt és felül is kerekedett...Már vérfarkasként szaladtam a segítségére. A támadót megöltem, de a testvérem súlyosan megsebesült. Aztán egy hosszú harc következett, amiben sok farkas életét vesztette, és nem egyet öltem meg én is. Végül azzal, hogy megöltem a falkavezért a megnyertük a csatát. Testvérem meggyógyulásáig ott maradtam, csak aztán indultam haza. Az alfánk viszont nem akart visszavenni, mert olyan farkasokat is megöltem akikent nem kellett volna...Szóval visszamentem a szüleimhez, de sokszor újra próbálkoztam visszakerülni a falkába. Végül sikerült, mert az alfa visszavett omegának. Most meg itt vagyok. S akkor megéreztem Seth szagát és elindultam felé. Eleinte lelkesen, de hamar elkomorodtam, mivel egy idegen nőstény szagát is megéreztem. Ez ki lehet? Egy pillanatra megtorpantam, de aztán meghallottam Seth vonyítását. Visszavonyítottam majd kocogva odamentem. TŐLÜK (!!!) tíz méterre megálltam és vártam Seth reakcióját. Közben jól szemügyre vettem és rájöttem, hogy jobban néz ki, mint valaha. Mondjuk sosem a kinézetéért szerettem. De mit keres itt a másik nőstény? |
Seth: A tóhoz értünk, kortyoltam belőle párat, majd vonyítottam egyet. Nem tudom miért, csak úgy jött. |
| Sethel sétáltunk le a hegyről, és a Castal tóhoz értünk. Leültem a part mellé és a vízet kezdtem el nézni. |
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
