|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.19. 08:42 - |
A beavatási szertartás résztvevői:
Szervezők: Ghost × Selly × Fiyen
Segítő felügyelők: Aurora × Dragona
A Mool erdőt őrzők a határnál: Demon Warrior × Seth × Sky × Revenge
A szertartás utáni mulatság ellátásáért felelős: Midnight × Shadow × Maya
A próbát kiállók: Duqaro × Killer Dawn × Silver
Menet:
Legelőször ünnepélyes megnyitás, majd bizonyítás a segítő felügyelők előtt a rátermettségüket három próbán.
Az első próba az erőt méri fel, párokat alkotva meg kell mérkőzni egymással.
A második próba a vadászösztönöteket teszi próbára, egy vadat kell levadászni.
A harmadik, s egyben utolsó próba legfontosabb eleme a bátorság, a gyorsaság és a tájékozódási ügyesség. A próba fajtája verseny, az győz, aki először átlépi a Mool erdő határát. A verseny az erdő egyik végéből kezdődik, Seth és Demontól, míg a verseny Skynál és Revengenél ér véget. Közben át kell haladniuk az erdő közepén, ahol mindenki úgy érzi, mintha figyelnék őket...
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Ghost
A következők nagyon gyorsan történtek. Devil megjelent, Sel eltűnt a fában, Secret feje onnan kukucskált ki. A következő pillanatban már kettéhasadt a fa, amiből egy átváltozott Sel tört ki, olthatalan bosszúvággyal. Vigyorogva figyeltem, ahogy elkezdi ráncigálni a nőstény farkast. Igazán viccesen fest, amikor egy háromméteres házméretű vérfarkas elkezd ráncigálni egy normál méretű farkast, mint egy rongybabát. Tudom, kicsit szadista vagyok. Mindegy is, ezekben a percekben én sem éreztem máshogy.
Secret a fának esett, én pedig széles mosollyal mentem oda fölé.
- Látod, így jár, aki packázni akar egy vérfarkassal - kacsintottam a fekete nőstényre, majd odaballagtam Selhez és arcon nyaltam.
- Hülyéskedsz? - tettem föl a költői kérdést mosolyogva. |
Selly
Devil elment, közben én meg vigyáztam a nőstényre, aki úgy tűnt megadta magát. Dev hamarosan visszatért és rossz híreket hozott. Mostmár biztos, hogy Dawn átállt a másik falkába és nagy háború készül. Miközbe Dev beszélt egészen megfeletkeztem Secretről, így amikor lankadt a felé irányuló figyelmem valahogyan mindkettőnket belevarázsolt egy fába. Na de jó. Most itt vagyok bezárva egy minden lében kanál nősténnyel egy fába és az egyik kölyköm eltűnt, Dawn átállt és háború készült. Váhh! Olyan szívesen felfalnám ezt a nyomoroncot! Hogy mer bezárni egy fába! Ráadásul egy ilyen vészterhes időszakban! Légzésem gyorsult, pupillám tágult, szívverésem megsokszorozódot, véráramlásom felgyorrsult, izmaim megnőttek, nyálam összeállt, csontjaim erősödtek és dühöm nőttön nőtt. Arra kaptam magam, hogy átváltozásom közben a fa megrepedezett, így mielőtt Secret bármit tehetett volna kitörtem és megragadva a nőstény nyakát kiugrottam. Fogaim belemélyedtek húsába és bőréből kifolyt az első csepp vér. Megráztam a farkast, mint egy játékbebut és erőteljesen elhajítottam. Mielőtt újra eltűnhetett volna rávetettem magam és állkapcsommal átfogtam az oldalát és úgy indultam meg a többiek felé. Secret tehetetlenül feküdt a számban, szabadulásra nem volt esély. Rajtam múlott minden. Én viszont nem tudtam elengedni. Vérfarkas énem előjött, aki Devil halála óta lelkem mélyén szunnyadt és nem bírtam leállni. Néha meg-megráztam a nőstényt, de ez még semmi volt. A hónapok óta halmozódó kétségek, kisebb-nagyobb idegességek, a mérhetetlen düh és harag, amit eddig elfolytottam most előtört belőlem és az eszem vagy a szívem helyett irányította teestemet. Furcsa dolog ez a vérfarkaslét. Mintha a fakas minden kínját, szomorúságát és dühét is felerősítené testével együtt és nem tud vele mit kezdeni. Éreztem, homost még veszélyesebb vagyok, mint bármikor. Régen a Devillel való összeütközésünk volt a legnagyobb problémám, de most így a halálból visszatért Devil, Dawn, akit én neveltem és megszerettem átállt a gonoszok közé egy ócska trükk miatt és szeretett fiam, Drag eltűnt. Az anyai ösztön, miszerint védenem kell a kölykeimet nemrég előtört belőlem, és azt éreztem, hogy mindenáron meg kell tudnom, hogy hol lehet, de így, vérfarkasként ez idegességgé és haraggá módosult és vérfarkas szemem előtt az, aki nem árul el mindent ellenségnek bizonyult. Éreztem, ahogy állkapcsom összeszorul, bár próbáltam megállítani, de már nem bírtam. Aztán, tekintetem összetalálkozott Ghosttéval és kitisztult minden. Nem tehetem ezt. Nem helyes. Azt hiszem talán a szeretet tört elő belőlem és azért nem vágytam már a farkas megölsére. Legalábbis a lelkem ellenkezett, de a testem cselekedni akart. Végül sikerült elég erőt merítenem és elhajítottam a farkast. Igaz, így hatalmas erővel csapódott a fának, de csak így tudtam leállítani a bennem rejlő vérfarkast. Az ütközésbe nem halt bele, bár azért eléggé fájhatott neki. Viszont, még így is mondhatjuk, hogy megúszta. Ugyanis, mikor eldobtam a fogam már majdnem hozzáért a gerincéhez, így csak másodpercek választottak el attól, hogy elroppantsam azt. Tanulság: sose zárj be egy Fekete Mágiás vérfarkast egy fába. Akkor meg jobban jársz, ha inkább menekülsz, ha éppen nem tudja, hogy hol lehet a kölyke, a mostohalánya átállt egy veszélyes falkába és most kapta a hírt, hogy nagy háború közeledik. Még mindig vérfarkasként arrébbmentem néhány méterrel és leültem egy fa tövébe. Eltelt egy kis idő, mire lenyugodtam annyira, hogy újra normális farkas alakját tudjam ölteni. Miután már teljesen "veszélytelen" voltam odamentem Ghosthoz és bűnbánó arccal leültem mellé. -Haragszol? - kérdeztem a szemébe nézve. Ez ellen viszont nem tudok sokat tenni, hisz minden vérfarkasnál előfordul, hogy néha átkattan valami az agyában és nem tudja leállítani magát. Ez természetes. |
Secret
A csöndes fekete nőstény hirtelen elkapott, és lerángatott a fáról. Ideges volt ez tisztán érezhetni lehetett. El akartam menni, és bár gyökér nem volt a lábam alatt nagyon közel voltunk egy fához. Csakhogy a nőstény bedühödött és kezdett átalakulni ráadásul erősen fogta a nyakam, szerencsére lenyugodott, de a fogás miatt megsérültem volna ha eltünök. Megadóan sóhajtottam mintha feladnám, de közben lázasan járt az agyam hogy mit tehetnék. Devil eltünt egy kicsit, de nem sokkal ezután visszatért, tudomást szerezve Aela falkájáról és magáról Aeláról. Elvigyorodtam, mert közben rájöttem mit kell csinálnom. - Látjátok ezért mondtam hogy nem mondhatok el mindent én. - A vigyorom kiszélesedett közben a szemem megvillant és egy kulcs jelent meg felettem a levegőben, mielött bárki is észbekaphatott volna én és a nőstény a fába kerültünk. Sellyt be zártam és a fából kidugva a fejemet nevettem rá a falkára. - Mindent megtudtok majd ami szükséges, de nem mindent tőlem, azonban én is mondok majd részleteket, később, nem lehet mindent egszerre elmondani. - Vigyorogtam miközben csak a fejem látszott ki a fából eég félelmetes lehetett.
Drag
Időközbe az erdőbe keveredtünk amíg játszottunk. Egyre beljebb és beljebb mátkezdett kicsit ijesztő lenni, mikor meghallotam egy ismerős hangot. - Gyere Vöri ez Dawn talán ő segít kitalálni. - Mondtam Myrának aki velem volt. Mikor kidugtuk a fejünket a bokorból azt láttuk hogy a nővérem egy idegen farkasba kapaszkodik aki futásra készülödik. - Dawn várj! - kiáltottam útána, de ezt már nem hiszem hogy hallota, elkezdtem futni abba az írányba ahol eltüntek. De nem értem utól őket söt nem is láttam őket. Végül orrabuktam és a sárba estem a bundámat így bekoszolva. Éreztem hogy valaki mellém ér, de én csak előre felé bámultam - Dawn - suttogtam a sárba ülve magam elé
|
Black Devil
Meglepett Selly mennyire ki tudott lépni a nyugalmi állapotából,erre csak elvigyorodtam. Ghostnak pedig igaza van. Hirtelen furcsa érzésem támadt...valakinek szüksége van rám..Selly mellett elfutva azonnal megindultam amerre vitt ez a különös erő. A kanyonhoz vitt...Találkoztam egy Ravenna nevű nősténnyel...Amit mondott az megdöbbentett. Igyekeztem vissza a Mool erdőbe. Megálltam mindenkivel szemben,de mire oda értem az adrenalin és az idegesség miatt Vérfarkas alakban voltam. Felálltam a sziklára.
-Azt hiszem itt az ideje hogy megtudjátok mi is a helyzet...-kezdtem el.
-Az imént kaptam egy fülest,a lányunkat tőrbe csalták ez már biztos.-pillantottam komolyan Ghostra.
-Egy Aela nevű nőstény kérette maga elé, és azt akarja hogy ellenünk harcoljon, Dawnt ellenünk forditotta,hamarosan ki fog törni a háború. Félre kell tennünk mindent,a két falkának egyesülnie kell,ugyanis Aela a sötét lelkek úrnője!-mondtam feldúltan.
-Ne aggódjatok remek tervem van, és a szellemektől kérek egy nagy dolgot...Szükség lesz mindenkire...Ravenna csatlakozik én pedig azt akarom hogy...Csak a harc idejéig,de újra hús vér farkas lehessek...Tudom hogy sikerül...legalább csak addig..-mondtam remény teljesen. |
Ghost
Nagyon idegesített a nőstény önfényezése, már majdnem nekimentem, amikor Selly egy haragos ugrással megtámadta és elkapta a torkát. Meglepetten fixíroztam a mérges anyaállatot, ahogy teste megnövekszik, pupillája egy vörösebb árnyalatot vesz föl, majd újra lecsendesedik. Szinte már hallottam Secret nyaki csontjainak roppanását, de Selly tudta türtőztetni magát.
- Secret, a menet valóban elkezdődött... Ahogy neked is vannak szabályaid, nekünk is, és mi is a mi szabályaink szerint játszunk. És a mi szabályaink... Hogy is mondjam... nem éppen demokratikus - villantottam egy félmosolyt. - Nem hiszem, hogy érnél két képességet birtokló zavarodott, haragos falkával, így talán az életed miatt is, jobb, ha beszélsz. - Sárga szemeimet a fekete nőstény mélykék szemeibe fúrtam jelentőségteljesen, majd Valentine felé fordultam.
- A testvéred?
- Legutóbb a másik vörivel láttam - válaszolt a kis fekete mágia rögtön, tekintetében gyűlölet, méreg sejlett föl. |
Selly
Kezdett felidegesíteni a nőstény, de egyelőre nem akartam különösebben belefolyni ebbe az egészbe. Dawn eltűnt, ez épp elég sokk, nem kell, hogy még a Secret nevű farkas is felidegesítsen. Mikor azt mondta, hogy a kölykeim megjárják a fájdalom útját megijedtem és egyben ideges is lettem. Körbenéztem. A kicsi Valentine Wildfire mellett ált és kíváncsian követte az eseményeket. Drag pedig....Hol van Drag? Nincs sehol...Csak nem tűnt el ő is? Jobban kellett volna vigyáznom rá...Ha valami baja esik...Kétségbeesetten néztem Ghostra majd elindultam körbenézni. Nemsokára visszajöttem, de Dragot nem találtam meg. Secret még mindig nem árult el mindent, pedig tisztában van vele, hogy pontosan mi történt. A játékszabályaival mentegetőzik, de őszintén? Engem nem érdekelnek. Dawn eltűnt és nem árulja el, hogy pontosan mi történt, ráadásul még a fiam is eltűnt és nem tudom hol lehet vagy egyáltalán jól van-e. Azt hiszem eljött az a pillanat, amikor betelt a pohár. Szememmel követtem a farkas mozgaását, majd amikor leért egy lentebb lévő faágra nekirugaszkodtam és a pillanat meglepetésével lesodortam a fáról. Nagyot kellett ugranom, hogy az ágat átugorva magamma rántsan, pontosabban lelökjem és gyorsan kellett cselekednem, hogy ne tűnjön el újra, de ez nem jelentett akadályt. Nem engedtem, hogy fölkeljen, felette állva vicsorogtam rá. -Senkit sem érdekelnek a szabályaid, szóval jobban jársz, ha most elmondott mi történt pontosan Dawnnal és hol van a fiam!- morrantam rá. Amikor láttam, hogy a fák gyökereit keresi, hogy el tudjon szabadulni megfogtam nyakát a bőrénél és feljebbhúztam, hogy véletlen se tudjon elszabadulni. Éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, pupilláim kitágultak, izmaim megfeszültek és éreztem, ahogy a vérem áramlása felgyorsul. A fogaimat élesebbnek és halálosabbnak éreztem, állkapcsom megfeszült és egyre szorosabban fogtam a nyakát. Egyre nagyobb vágyat éreztem arra, hogy halljam gerince roppanását, lássan a nyakából kibuggyanó vért és érezzem a távozó lélek lehelletét. Nem! Ez nem én vagyok. Nem ölhetem meg! Hamar le kell nyugodnom. Nem változhatok át. Nem akarok ártani a nősténynek, de vérfarkasként nem hiszem, hogy féken tudnám tartani magam és nem ölném meg. Valahogy sikerült megnyugodnom. Pupilláim újra normáis méretet öltöttek, a véráramlásom is lelassult. Már nem szorítottam a farkas nyakát, de azért nem engedtem el, hogy ne tudjon újra feljutni a fára. Már nem éreztem késztetést arra, hogy megöljem. Megnyugodtam, bár a szörnyű érzést, miszerint, ha nem sietek elveszthetem a fiamat nem tudtam lecsillapítani. Bár kívülről nyugodtnak látszottam, a lelkem nyugtalan volt. Nem veszthetem el a fiamat. Az nem lehet. Bárhol járhat, nem tudom, hogy hol lehet, merre ment és magától indult-e el vagy elrabolták. Azt viszont érzem, hogy valami nagy veszély fenyegeti a völgyet és lehet, hogy Drag éppen arrafelé tart. Mihamarabb meg kell találnunk, nehogy valaki vagy valami ártson neki. Mi lesz, ha épp most fogja megjárni a kín útját, amiről Secret beszélt? El kell mondania mindent, hogyha bármi baj leselkedik a kölykeimre meg tudja őket védeni. Remélem jól vagy kicsi Drag. Aztán ott van Dawn is. Még őt is vissza kell hoznunk, bár még nem tudjuk hogy kezdhetnénk hozzá. Remélem neki sem esik baja.
|
Black Devil
Kezdett nagyon dühíteni a helyzet, fittyet hánytam erre az egész monológos dologra, tudom jól hogy ez a Völgy különleges, és van múltja, jelenje és jövője is lesz. De a jövő most rajtunk múlik, hogy jó lesz vagy sem... Ez pedig nem állapot.
-Nos, köszönjük hogy ezt elmondtad.-biccentettem neki, próbáltam a nyugodtságot tükrözni.
-És tudod én miért születtem meg ? Miért lettem a Völgy védelmező szelleme?-szemeim egyre jobban kezdtek izzani.
-Azért születtem meg hogy tudják ki vagyok, ismerjék meg a félelmet, a kegyetlenséget és kínt. Nem véletlenül vagyok Fekete Gyilkos, a Völgyben élők a családom, ők ismerik azt az énem amit most is láthattok, de az igazi fenevadat még nem láttátok, maximum egy két illető. És tudod mi a vicces ? Hogy már szellem vagyok, de így is nagyon sok dologra vagyok képes. Ami még viccesebb, hogy a sorsom az volt, hogy legyen egy olyan utódom aki nálam is erősebb lesz, és a kezébe vegye az irányítást, Dawn vissza fog térni, és addig nem adjuk fel amég vissza nem áll a mi oldalunkra!-morrantam fel majd körbe körbe kezdtem járni. Teljesen elborult az agyam, átváltottam a háborús énemre. Nem akartam magamat sem fényezni, sőt...Inkább csak ez volt a hangsúly, hogy én sem voltam semmi, de Dawn...Kegyetlen lesz, és kitudja kinek az oldalán fog állni, még fiatal és befolyásolható.
|
Secret
- Hihihi, pont ez az! Nem, mindegy kinek mit mondok el. Csak azt mondhatom el amit muszály tudnotok, vagy amit jónak látok, hogy tudtok, és az ennyi volt! - Nevettem örülten majd megáltam. és rájuknéztem. Akkor újra normális lettem csak pár percig, de normálisan fogok beszéln velük. - Devil tudod te miért születtem meg? - néztem komolyan az említett személyre. - Tudod miért tudok mindent, tudod-e miért kaptam ezt a képességet? Mert én tudom. - megráztam a fejem, és összeszedtem a gondolataim. - A völgy miatt élek, az előtt születtem, hogy Fiyen megtalálta a völgyet. Azért vagytok itt mindnyájan mert a völgy hivott titeket. Engem meg megteremtett. Kellet valaki aki folytatja a legendák felírsását, és tud mindent ami a völgyel kapcsolatos, a jeleneével a múltjával, és esetenként a jővőjével. Tudod létezik a sors, de nem az egész életünket, írányitja, csak pontokat add ami mindenképpen eljön. Az, hogy Dawn ma elment egy ilyen pont volt az ő és a völgy sorsában. Az is ilyen lesz mikor visszatér és találkozik a két legfontosabb élő farkassal az életében, míg az egyikről tudja ki az, addig a másikat próbálja eltaszítani magátol, de ez nem fog sikerülni, persze csak akkor, ha sikerül visszaállítani őt az oldalatokra. - mondtam el a monologom. Majd úgy néztem le az összegyült farkasokra, mint egy alfa ha éppen beszédett mondott a falkájának. |
Ghost
Vicsorogva, morogva figyeltem a nőstényt, azután is, miután Devil leintett. Nem. A lányom eltűnt, ő pedig olyan információkat tud, amikre nekünk van szükségünk. |
Valentine
Nem értettem, mi ez a felfordulás, a biztos pont Wildfire volt, egyedül az ő tekintetében találtam némi "nem zavart", a felnőttek kiabáltak, összesusmorogtak. Legtöbben a fán császkáló farkast nézték, ebből adódóan én is szúrós tekintettel néztem rá. Ő vitte volna el Dawnt?! Pár másodperc múlva ugyan kiderült ugyan, hogy nem, de ettől még úgy éreztem, ő is benne van. |
Black Devil
-Ghost, hagyd.-pillantottam rá. Odaléptem Secrethez de már megint a fákon mászkált.
-Nem mondhatsz semmit ? Ugyan miért nem ? Úgy van ahogy mondod, a menet elkezdődött, akkor nem mindegy mit mondasz és mit nem?-pillantottam rá szúrósan. Kezdett felidegesíteni hogy nem képes beszélni, mégis mit akar ős i,és hol van a lányom?! |
Secret
Felnevettem, ahogy a kedélyek egyrecsak dühösebbek lettek, Devil kérdéseire, csak mosolyogva ráztam a fejem ő tudja a legjobban, hogy nem mondthatok el mindent nekik. Ghost a fehér alfa hirtelen bevetette a képességét rajtam és lerángatott a fáról. - Ez nem volt szép dolog. - morrantam fel, a kérdéseire és fenyegetéseire fittyethányva. A lábam alatt megéreztem az előbbi fa gyökerét és hupsz már nem a fehér farkas előtt feküdtem a porban, a mögöttük lévő fáról szolaltam meg ismét. - Nem mondhatok többet nektek, hisz megszegném a szabályaim. A menet elkezdődőtt, így is többet segítettem és jobban belefolytam, mint kellett volna, de ez a menet akár egem is magába szippanthat, kiváncsian várom mit hoztok ki belőle. - nevettem ismét, majd mielőtt Ghost megint célba vehetett volna, megjelentem egy másik fán és aztán egy másikon, addig csináltam ezt, míg nem válaszolt, mivel így nem nagyon tudott rám koncentrálni. |
Ghost
Egy ismeretlen farkas.
Én már végképp nem értettem semmit. Viszont egyre dühösebb kezdtem lenni.
Bevetve a képességem, kényszerítettem a fán lévő nőstényt, hogy szinte leráncigálja magát a földről, és hajoljon meg előttem. Lehajoltam hozzá, majd dühösen kérdezgetni kezdtem.
- Ne beszélj rébuszokban. Dawn sosem harcolna ellenünk. Kinek kell a mi földünk és miért? Hogy érted, hogy megjárják a fájdalom útját a... - tekintetem a kis Valentine-ra siklott, aki Wildfire mellett tekintett rám kíváncsian, majd tovasiklott... Drag sehol. Ha most egy napon két gyermekemet vesztem el, belevetem magam a Kwanda folyóba. |
| Black Devil: Csak hallgattam Srcretet,tudtam hogy igazat mond. Összetörtem,ugyanakkor a dühöm nagyobb volt. -Miért pont az én lányom kell neki?!-morrantam fel idegesen. -Hol találom meg ezt a bizonyos farkast?!- villantottam ki a szemfogaimat,egyre idegesebb lettem. -Bizonyára akkor az a célja hogy Dawnt úgynevezett harci gépként használja,de ezt nem hagyhatjuk. Áruld el hol van ez a farkas,és mégis mi mindent mutatott a hazug tükör?!-árasztottam el kérdésekkel majd Ghostra néztem mikor elhangzott hogy a kölykei nagy dolgokra termettek. Ez mégjobban feldühített..nagy dolgok..ebben a völgyben az ilyesmi semmi jót nem takar. Mivan ha a késöbbiekben Dawn ellen kell harcolnunk? Lehetetlen hogy erővel bárki is legyőzze főleg ilyen fiatalon... |
Secret
Felkuncogtam szorakoztatott a sok értetlen arc. - Secret vagyok, minden titkot tudok! - mutatkoztam be kacsintva. - O nagyon sok mindent tudok amit ti nem Devil, nagyon sok mindent. A lányodról is folyamatosan érkezik az információ. - mondtam mosolyogva és direkt húzva az időt. - Tudom hol van, tudomki vitte el, és azt is tudom miért ment el, de Devil jól tudod, hogy be kell tartani a szabályokat. - Nevettem fel, majd a sok értetlen arc láttán amit a mondatom váltott ki mégjobban nevettem. - Az élet egy játék, és menetekre van osztva, én kiválasztom azt ami érdekel, és itt elkezdődőtt egy nagyon érdekes menet. Én is részt veszek benne, mint alakító, de a saját szabályaim be kell tartanom, így nem mondhatok túl sokat. - Magyaráztam kissé pszihopata vigyorral az arcomon. - Dawnt rég kiszemelte magának egy farkas, és most el jött érte, vagy is nem ő hanem az a talpnyaló Memphis. - Mondtam némi undoral a hím nevét. - Törbe csalta a lányod, megmutatta neki a legnagyobb félelmét ami a szerelméből fakad és azt mondta neki az a jövő. Ez elég volt a lánynak hogy mindent itt hagyva elmenjen, nehogy a tükörben látott hazugság beteljesüljön. Bár ha engem kérdeztek, most hogy elment inkább növelte ennek az esélyét. - a szemem az örökösön és az ezüst színű növendéken járt. - Ennyit mondhatok csak, de van egy figyelmeztetésem is. Hamarosan sötét idő telepszik a völgyre készüljetek fel, mert a legnagyobb ellenségetek, a szerettetek lesz, és csak két farkasnak van esélye visszafordítani őt a jó oldalra. - nevettem fel és a tekintetem az ismét megtalálta Duqarot, majd tovább vándorolt a kis fehér kölyökre, akiben még oly sok lehetőség lapult. - Még valami. Ghost a kölykeid mind nagy dolgokra születtek, de mind rálépnek majd a fájdalom utjára, vigyázz rájuk! - Mondtam immár az ágon álva úgy nézve le a farkasokra várva a reakciójukat. |
Wildfire
Mosolyogva néztem a hímre. Amikor elárulta a nevét leszálltam róla. Közben valmi történt a körülöttünk. MIndenki sürgött-forgott és az idegességet szinte harapni lehetett a levegőben. Mi történhetett? Kíváncsian indultam el a nagyok felé, de néhány méter után megálltam és hátranéztem. -Gyere Val, nézzük meg mi történt- intettem neki és csak aztán indultam tovább. Mivel a kölyköknek más a félelemérzetük, mint a felnőtteknek, így félelem nélkül sétáltam be az erdőben. Közben figyeltem, hogy Val ne maradjon le. Egy fa körül gyűltek össze a farkasok, ezért bepaszíroztam magam a kör középpontjába és felnéztem a fára. Egy farkas a fa tetejéről beszélt. Kíváncsi voltam, hogy hogy került oda, de egyelőre nem kérdeztem meg. Hogy miért nem? Egy bogár rászállt az orromra! Érted? Az orromra! A figyelmem a szemtelen egyedre irányult. Rákészültem, hogy minél gyorsabban tudjak majd támadni. Megvártam a megfelelő pillanatot, amikor a bogár tudatlanul ül az orromon, aztán hirtelen támadtam! A bogár felé kaptam, lerázva ezzel az orromról, de mivel a fogaim csak súrolták, ezért leesett, de nem halt meg. Gyorsan kellett cselekednem. A prédám épp fölszállni készült, de én gyorsabb voltam és ráugrottam. Erre eltűnt. Meglepődtem a tényen, hogy az előbb ott volt, de mostmár nyoma sem maradt, pedig nem láttam elrepülni. Valami zizegni kezdett a mancsom alatt. Óvatosan szétnyitottam a mancsaim, mire a bogár, akinek az imént nyomaveszett kirepült a két mancsom közötti résen. Csodálattal néztem az elrepülő bogarat. A külvilág közben nem lassított, így újra fel kellett vennem a beszélgetés folyamát. - Dawn eltűnt?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel. Közben újra megnéztem, hogy nincs-e valami a mellső mancsim alatt, hisz a bogár is amikor eltűnt onnan jött elő. Farkasnál ez viszont lehetetlen. A farkasok túl nagyok ahhoz, hogy elférjenek a mancsom alatt. Főleg Dawn. Ez most igaz is, hisz a talpam alatt csak száraz faleveleket találtam. Ahogy gondoltam. Közben Valra néztem, hátha ő tudja mi történhetett Dawnnal.
Selly
A tény, hogy Dawn önszántából ment el szinte sokkolt. Azt megértem, hogy az apjára haragszik, rám meg főleg, a féltestvérei miatt nem maradna, hisz ők az apjától és tőlem születtek, de hogy Duqarot itthagynáí, szó nélkül? Búcsú nélkül? Ezt nehezen tudom elhinni. Miért? Miért dönthetett úgy, hogy elmegy? Valaminek kellett történnie, hogy így döntött, hisz nem hiszem, hogy így, a beavatás közben szó nélkül úgy döntsön, hogy elmegy a völgyből. Hogy értheti, hogy már a völgyet is elhagyta? A völgy nagyon nagy és nem hiszem, hogy ennyi idő alatt kiért volna belőle. Ráadásul ezt egy idegen farkas mondja, akit még sosem láttam, de az arcokat látva nem hinném, hogy bárki is tudott volna a létezéséről, Deven kívül. Ő viszont honnan ismeri? Előrébb léptem, hogy jobban szemügyre vegyem a farkast. Fekete nőstény kék szemekkel. Az arcát megnézve látszik rajta, hogy nem hazudik, ráadásul elég jól szórakoztatja tudatlanságunk. Hmm...érdekes. Vajon honnan tudja ezeket? Remélem azért Dawn jól van. |
Ghost
- De... hogy lehet Crunak ekkora lánya? - pislantottam egyet.
- Talán... - A lány mosolygott. - Az idő másképp telik itt, mint kint.
Ekkor szólalt meg a fáról egy ismeretlen farkas.
- Önszántából? - Már végképp nem értettem semmit. Ki ez a nőstény? Mit tud? Mit akar? És... Devil miért ismeri? |
Black Devil
Teljes káosz uralkodott el az összes jelenlévőn. Mindenkit csak ez a kérdés érdekelt. Hol van Dawn? Mikor hirtelen megszólalt egy régről hallot, de ismerős hang, a hideg is kirázott,mert le tudtam vonni a következményeket. Megfordultam. Secret volt az. Jól gondoltam...Mikor Secret azt mondta Dawn magától hagyta el a Völgyet, megfagyott bennem a vér, és szerintem mindenki másban is. -Secret, tudsz valamit, amit mi nem...kérlek mondd el hol van a lányom, és mi az hogy önszántából ment el ? Mi oka lett volna rá ? Ha el akar menni azt nekem is mondta volna, vagy Duqaronak.-álltam fel azonnal, és szóltam eréjesen. Ghost belefutott egy Dawnhoz hasonló nősténybe. Nem ő volt az, hanem Crudelis, az egykori tanítványom lánya...Egyszerűen túl sok volt ez az infó, mi történik a Völggyel ? Fogalmam sem volt, de minden esetre megőriztem most már a higgadtságom,hiszen Secret talán tud segíteni. Valószínűleg a többiek meglepődtek hogy ismerem a farkast. |
Secret
Valami történt az erdőmben. Épp a Kayla völgy felé tartottam, mert a fák elsuttogták, hogy ma lesz a növendékek próbája, és pont az erdőmben tartják. Sajnos elötte még le kellet rendeznem egy falkát, így késésben voltam, mikor odértem a fákon keresztül a harmadik forduló ment. Figyeltem ahogy a növendékek megrezzenek az erdő közepétől, majd legyürik a félelmeiket, és tovább mennek. Kivéve egy, a lány Dawn -sugták a fák- nem félt az erdőtöl sőt élvezte hogy itt lehet. Különös gyerek, bár Devil lánya. Gondoltam, mert persze ezt is tudtam. Ekkor megjelent egy rég nem látott farkas, akit nem különösebben kedveltem, a talpnyaló Memphis. Vajon mit keres itt? Csak nem ezt a lányt akarja Aela. De bizony őt akarta, Memphis el is mondta, és átverve a lányt magával csábította őt. Ebből botrány lesz, érdekesen alakulnak a dolgok. Egy időre a völgyben maradok, csak Aelájékhoz nézek majd el. Gondolkodtam majd megjelentem azon a helyen ahol a zűrzavar volt. Mindenki a lányt kereste, még Devil is. Devil ő az egyetlen aki tud a létezésemről a völgyben, de ez nem sokáig marad így, ebbe az ügybe én is belefojok, kiváncsi vagyok mi lesz belőlle. Megjelentem az egyik magasabb fa ágán. Fejemet a mancsomra hajtva, lábam lelogatva figyeltem az eseményeket, majd befutott Crudelis lánya, hm érdekes. Végül meguntam, hogy senki nem vett észre megszolaltam. - Hm látom eluralkodott a völgyben a fejetlenség, ilyet Devil halála óta nem láttam, érdekes. - Mondtam hangosan, és láttam hogy minden szempár felém fordul. - A lányod keresed úgye? O, remélem tudod, hogy nem rabolták el hanem őnszántából hagyta el az erdőt, és mostanra már a völgyet is. - Mondtam az idegesítő mindentudo hangomon. A testhelyzetemen semmit se változtatva vártam a farkasok reakcióját.
|
Ghost
Egy fekete alak tűnt fel a háttérben. Szemei parázslóak voltak.
Kettőt dobbant a szívem.
Igen. Ő lesz az.
- Dawn! - futottam, nekiiramodva, ahogy a lábam bírja, úgy ahogy csak tudtam. - Dawn! - rohantam le a lányt. - Tudod hogy megijesztettél?
- Ööö, én nem vagyok Dawn - hallottam ekkor az ismeretlen hangot, és kibontakoztam az ölelésből.
- Minka vagyok. Crudelis és Azar lánya.
Bennem pedig minden összeomlott. |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
