|
Témaindító hozzászólás
|
2016.10.03. 18:39 - |
Sky
Megint kijöttem az emelkedöhőz, lehet azt remáltem, hogy itt találom Aurorát, de nem volt itt senki, így lefeküdtem a víz mellé és néztem ahogy lefolyik melletem. Vonyítottam egyet háztha van valaki a közelben aki társaságra vágyik.
|
[40-21] [20-1]
Ghost
Gondolataim tömkelegéből egy vonyítás zökkentett ki. Először fel sem ismertem, csak akkor tudatosult bennem, hogy ez valószínűleg Sky lesz, amikor a levegőben megéreztem a falkatársam szagát, valamint... egy ismeretlen nőstényét. Tekintetem elkomorodott, főleg amikor megláttam őket. Sky - mint mindig - most is mosolygott, ezt szerettem benne. Mellette pedig egy szürkés, vékony nőstény állt, behúzott farokkal és lelapult fülekkel. Kihúztam magam, tudatva, hogy maga az alfa áll előtte, majd alaposabban végigmértem. Természetes volt tőlem a gyanú érzése, miszerint Sky, az optimista és mindenkiben jót látó Sky egy Aela-féle kémmel jött össze, és akármilyen ártatlannak tűnik, attól még nem az. Szinte éreztem, hogy falkabelépési jogot fognak kérni, de én természetesen először minden eshetőséget átvizsgálok. Páncélunkon nem eshet lyuk. |
Anabelle
- Amúgy sem keresek kifogásokat. De azért minden eshetőséget alaposan megfontolsz mielőtt döntesz nem? Legalábbis ha életekről van szó akkor igen. - Magyaráztam el mit miért teszek kissé értetlenkedve. Nem úgy ismerem magam aki kifogásokból élne, de azért mégsem lehet gyerekjátéknak venni azt amire készülök.
Amikor szóba jött az afla, lecsaptam a füleimet és lefele néztem elhúzva a számat. Láthaló volt rajtam hogy nem igazán vagyok oda a dologért. Aztán nagyot sóhajtva álltam fel amikor hirtelen felvonyított a hím. Azonnal összerezzentem. Majd én is megéreztem egy közeledő hím szagát és összeszorult a torkom. Lassú és bizonytalan lépésekkel indultam el a hím után. Egésuzen addig fel sem néztem a földről amíg el nem értünk az alfához. Nem igazán mertem utána sem felnézni, sőt még csak sem szólaltam. Lapítottam ahogycsak tudtam és vártam hogy mi lesz. Gondoltam hogy a hím, tekintve hogy jobban ismeri az alfát, majd elmondja a helyzetet és bemutat. Ha ez nem így volt, akkor csak némán álltam tovább, hosszú farkamat közelebb húzva magamhoz. |
| Sky: - Na ez az fejlődsz, már nem keresel kifogásokat. - nevettem a nőstényre. - Kezdhetjük nemsokára, de előbb bemutatlak Ghostnak ő az alfa, az ő párja segít majd neked ha elvállalja. - magyaráztam, és közben Ghost szaga csapta meg az orrom, szóval nincs messze. Felvonyítottam neki, hogy tudja keresem, és közben elindultam arra amerről a szagát éreztem. Magam mögé pillant a megbizonyosodtam arról hogy a nőstény követ-e, majd rávigyorogva tovább lépdeltem. |
Ghost
Lépteim visszhangot vertek a köveken. Egy apró, jelentéktelen sóhajtással konstantáltam az egészet. Fikarcnyi erőm sem volt, már ami a szellemi képességeimet jelenti. Egyszerűen jártam a Völgyet, már napok óta, és nem tértem vissza Selhez sem. De ő megérti. Miért ne értené meg? Tudja, hogy időre van szükségem. Sok időre. Mindemellett egy kis egyedüllétre, hogy kiszellőztessem az agyam. Gondoltam arra, hogy út közben a képességemmel szórakozok, de... már arra sem maradt lelkierőm. Egyszerűen nem bírtam használni. Érdekes... Minden farkast más táplál az erejével kapcsolatban. A sötét lelkűek a sötét energiából, a szomorúságból nyerik az energiát, annál erősebbek lesznek, minél több a kín és a szenvedés. Furcsa belegondolni, hogy a lányom, a volt párom és a mostani párom is a sötét erőkből táplálkozik, mikor át vannak változva. Természetesen a sötét erőket én magam sem vetem meg, már ami a harci szenvedélyt jelenti. Nekem ugyanis mindenem a harc és a háború, de így... reményvesztetten nem lehet harcolni. A lányom eltűnt, a fiaimnak történetesen olyan út van kijelölve, ami nem a legjobb. Sajnálatosan nagyon is észrevettem, hogy Valentine és Drag olyan, mint a yin és a yang, egymás tökéletes ellentéte, mégis egymás nélkül nem élnének. Az ikrek minidg is különlegesek voltak, és ez alól Drag és Valentine sem kivétel. A yang, Drag, a fény, a jó, a yin pedig Valentine, a sötét, a rossz... Érdekes lehet ezt egy apának kijelenteni, hogy a fia rossz, de mégis így van. Ugyan hamarosan töltik be a féléves kort, mégis mennyit fejlődtek. A másik aggodalmam pedig nem más, mint Devil. Devil, aki most történetesen hús-vér farkas, és ha kedvem támad, akkor simán, gátlások nélkül magamhoz ölelhetném, persze csak ha ő is hagyná. Csak abban nem vagyok biztos, hogy akarom-e. Ezt pedig árulásnak érzem Devil miatt. Az emlékek felgyülemlenek, mélybe taszítanak, de... nem váltanak ki semmi mást. Csak bűntudatot, elmúlást és szeretetet. Nem szenvedélyes szerelmet, amit Selly iránt érzek, de... Ez így annyira bonyolult. Devil fenséges, könnyed, különleges, harcias... És ugyanezek elmondhatók Sellyről is.
Ami még igencsak zavaró tényező az életemben, az nem más, mint Secret, akit egyenesen a pokolra kívánok. Ő amolyan, jön, beszél, elmegy fajta, ami roppantul idegesítő. Bár próbáljuk nem felidegesíteni magunkat rajta, ez persze nem mindig sikerül. Selly egyenesen utálja, és ezt teljes mértékben pártolom. Ezzel egyetemben félek is, mert érzem, hogy a sötétség egyre csak közeleg. Az a bizonyos Aela és klánja hamarosan rajtunk üt, és tudom, érzem, hgy nem tudjuk őket visszaverni. |
Anabelle
Nagyon magabiztosan mondta a dolgokat. Én végül el is fogadtam az ajánlatát. Persze ez nem jelentette azt, hogy továbbra is változottvolns bármi. Gyilko vayok és sajnos ez már nem is fog változni. Kissé félve gondoltam egy teljes falka előtt megjelenni hogy itt vagyok, segítsetek egy fenevadat korbában tartani lécci. Elhúztam a számat a gondolatra majd felpillantottam a hímre. Hosszú percekig csak tanakodtam magamban majd végül megadóan szólaltam meg.
- Jólvan. Legyen. Megpróbálom. De ... - Húztam el megint a számat. Annyira idióta vagyok az néha már fáj. Azonban ha nem is cselekedem semmit, soha nem fog változni semmi sem. Végül nem fejeztem be a mondatom. Amúgyis egy béna kifogás jött volna csak utána.
- Mikor kezdjük? - Tértem a lényegre egy hangyafingjival magabiztosabban. |
| Sky: - Ne aggódj Selly biztos segít neked még ha el is mész útána. Tudod ő is tett akaratán kívüli dolgokat és megérti az ilyet. Ez a völgy arra van, hogy akik különlegesek segítség egymást, és ti vérfarkasok vagytok akik leginkább megértitek a másik erejét. - az arcán látszódott milyen bizalmatlan a dologgal kapcsolatban, de az is, hogy már csak egy kicsi kell hogy meggyőzzem. - Amúgy nekem nem baj ha veled kell maradnom. Tudod szeretném ha minden farkas boldog lenne a völgyben. Én azért vagyok, hogy segítsek nekik, és mosolyt csaljak mindenki arcára aki idetévedt, vagy itt lakik. -vigyorogtam rá teljes szívemből. |
Anabelle
Anya? Kezdek annyira bizonytalan lenni, mint amikor betettem a lábam ebbe völgybe. Persze, kedves ettől a hímtől hogy segíteni szeretne de akkor is. Nyílvánvalóan arra a bizonytalan időre is a falka tagja lennék nem? Vagy ... Legalábbis valami omega féle. Senkinek sem kötelessége engem elfogadni pláne nem tanítani meg ilyesmi. Amíg a saját szememmel meg nem győződöm mindenről, nem fogom hiú ábrándokba ringatni magam. Egyszerűen nem szabad. Értetlenkedve néztem fel rá amikor végig hallgattam. Képes lenne mellettem maradni? De .... de ... de nem is ismer. Totálisan össze zavarodtam.
- Ugyan már. Nem akarok senkinek a terhére lenni szóva a tiédre sem. Biztos sok dolgod van neked is, vagy pihenés vagy bármi más. - Bár .... Amíg itt tartózkodom senki sincs biztonságban. Szükség lesz valakire aki meg tud engem állítani ha átváltozom. Amolyan őr féleségre .... De akkor meg nekem lenne bűntudatom. Akárhogy is nézem a szituációt, nem lesz egy könnyű kezdet sőt, akár katasztrofális is lehet a vége. |
Sky
- Na ez a beszéd, és ne félj egy olyan személyhez viszlek aki bíztos nem fog bántani. Ő anya, így nagyon gondoskodó és senkit nem bántana ok nélkül, sőt a völgyben okkal is csak nagyon kevés farkast. - bíztattam. - Ráadásul ha szeretnéd, melletted maradok, amíg edzel és amíg itt vagy, mert még ha meg is tanulod írányítani magad, nem kötelező itt maradnod. - Mondtam mosolyogva. |
Anabelle
Hirtelen olyan bizonytalanná váltam ahogy a hímet hallgattam. Vannak hozzám hasonlóak? Sőt, tőlem erősebbek is? Akik egész falkákat írtottak ki? Hirtelen kissé félni kezdtem egy ilyen erővel rendelkező farkas találkozásától. És velük kéne edzenem? Igen, ez már biztos, félni kezdtem. Azonban az is megfordult a fejemben hogy soha többé nem lesz még egy ilyen alkalmam végre tovább léphetnék egy olyan problémán, ami meggátolta azt hogy egyáltalán élhessek. De még sosem akartam a képességem ösztönösen, akarva előhozni. Mivan ha nem menne?
- Én ... Nem is tudom. - Motyogtam. - Talán egy próbát megér. - Fűztem hozzá biizonytalanul. |
Sky
Csalodottan sóhajtottam. - Rájöttem mi lehetsz. Vérfarkas, vagy legalább is ilyesmi lehet a képességed. Úgye? Megöltél másokat, mert nem tudtad írányitani azt ami vagy, vagy mert ők produkáltak. - Szomorúan csováltam a fejem, szegény nőstény, muszály segítenem rajta. - Figyelj ide, elmondom neked, hogy nem te vagy az egyetlen a völgyben aki akaratlanul őlt. Vannak itt vérfarkasok, a völgy őrzője Devil is az, ő a legerősebb, legtisztább vérfarkasok családjába tartozik. Fekete Mágia így nevezik, te valószinüleg egy alfajhoz tartózol, mert nem hasonlítasz, se a Veszélytelenekre se a Dörzsöltekre, Fekete Mágiára meg végkép nem. - mondtam neki, talán ha íg közelítem meg a dolgot segíthetek neki. - Devil mikor elöször átváltozott, a Fekete Mágia vérének köszönhetöen falkákat írtott ki, de te más vagy, könyebben fogod tudni úralni magad. Viszont csak itt tudnak neked segíteni azok akik hasonlítanak rád. Edzenének veled, és meg tudnának állítani, azá válhatnál aki szeretnél lenni, mert nem kéne félned önmagadtól. Persze nem kötelezlek, hogy maradj itt, ez csak egy nagyon jó lehetöség, hogy végre élhess. - mondtam neki, mert tényleg így gondoltam, Selly bizonyára szívesen segítene neki, és meg is tudná fékezni őt, senkinek nem esne baja többé ő álltala, csak ha akarná. Várakozoan néztem a néztem a nőstényre, hogy ehhez vajon mit szól. |
Anabelle
Otthon ... Méghogy otthon. Nekem sosem volt otthonom. Vagyis ha otthon alatt egy biztos helyre gondol a farkas. Arról nem is beszélve hogy ez nem megy ilyen egyszerűen. Hogy ide jövök, és akkor én most kijelentem hogy ez lesz az otthonom. Persze nem is mondta senki hogy maradjak ....
- Irányítani? .... - Sütöttem le a szemeimet reménytelenül. Egy könyörtelen gyilkost kellene megtanulnom irányítani ... Önmagamat kéne tudnom uralni. Ami mindenkinek alap ... Nekem meg nem megy. Nem élhetek addig senkivel sem, senkikkel sem amíg ez nem megy. Ezért maradok inkább egyedül. Mi lenne ha elmondanám mindenkinek ki vagyok? Lehet nem is hinnének nekem amíg a saját szemükkel nem látják, de annak meg katasztrófa a vége. Nem akarom ... Lehet tovább kéne mennem.
Érdeklődve figyeltem ahogy megmutatja képességét a hím. Csillogtak a szemeim és egy pillanatra talán el is hittem azt amit mondott. Aztán hamar megráztam a fejem és visszatértem a valóságba.
- Ne akarj hiú ábrándba ringatni kérlek. - Szólaltam meg hirtelen halkan és érzelem mentesem. Nem akarok többet csalódni ... Nem akarok többet gyilkolni. |
Sky
- Tudod a völgy nem csak azért hívja a farkasokat, hogy hasznuk legyen. Azért hívja őket, mert ha máshol nem is, itt minden számkivetett otthonra találhat. Azért hívott, mert nem találtad a helyed, így haza kellet térned a gyökereidhez. Ez a hely segít majd megismerni magad, és segít irányítani a képességed. - mondtam neki. Látszott rajta, hogy fáj neki valami, és hirtelen biztos voltam benne, hogy ölt már, de jó a szíve és ezért majd megszakad. - Tudod sokan vannak itt hozzád hasonloak, nem tudom mi lehet a képességed és nem kérem hogy mond el, ha nem akarod, de látszik hogy sok fájdalmat okozott neked. De erősebb vagy mint gondolnád, egy sima farkas már összetört volna, és hagyta volna hogy megöljék, vagy öngyilkos lett volna, de te mégis kitartottál mert erős vagy. - Próbáltam egy kis önbizalmat önteni belé. - Megmutatom neked, hogy én mit tudok. - Majd a szavaim nyomán megdörrent az ég, de vihar helyett csak lágyan esett az eső, és mivel a felhők nem takarták a napot halvány szivárvány keletkezett. - Tessék látod ott egy szivárvány, a lehetőségek és remények jelképe, neked mind kettő van. - mosolyogtam rá, és közelebb léptem egy lépést. Próbáltam felviditani, hiszen ez az én feladatom, nem hagyhatom hogy valaki szomorú legyen. |
Anabelle
- Igen az meglehet. Ugyanis most járok itt életemben elősször. Valamint nagyon kicsi korom óta egyedül élek. Így nem volt falkám se aki mesélhetett volna nekem. - Tájékoztattam kissé elkeseredve a hímet. Nem nagyon szeretek magamról mesélni, annak mindig rossz vége van. Így tehát elhúztam a számat és lesütöttem a szemem amikor a képességemről kérdezett.
- Igen, van képességem. - Mondtam röviden és tömören. Talán még attól is féltem ha csak megemlítem a dolgot. Féltem attól ha túl sokat agyalok rajta vagy foglalkozom vele bekövetkezik. Gyilkos vagyok ... De én ezt sosem akartam. És még segítségem sincs hogy uralkodhassak felette. Pedig ha ez sikerülne én tényleg ... én ... én tényleg hasznossá válhatnék egyszer az életben, de így .... Csak egy könyörtelen gyilkos vagyok. Már elképzelésem is van hogyan fog véget érni az életem. Csak egyszer akadjak egy erősebb képességű farkasba ... Akkor nem lesz más választása.
Fájdalom ült ki a képemre a gondolatok hatására egyszerre nem is foglalkozva azzal hogy nem messze ül tőlem a hím. Hirtelen tértem vissza a jelenbe és a beszélgetésbe egy pillanatra feltekintve a hím szemeibe.
- A völgy szólított magához? De mégis miért? Mi hasznom lehet nekem itt? - Értetlekedtem tovább. Úgy tűnik hogy rám fér az okítás. |
Sky
Megcsóváltam a fejem. - Elég tudatlannak tünsz. - Leültem vele szemben és mélyen a szemébe néztem. - Elmesélek neked néhány dolgot a völgyről. Tudod, ide nem jöhet be ám minden farkas, csak a különlegesek, csak a leszármazottak. Az, hogy ide tévedtél nem véletlen a völgy szólított, mindig is magaköré gyújtöte a különleges farkasokat. - meséltem és figyeltem a reakcióját. - Én se vagyok ám egy sima hím, hm, hogy is mondjam.. meg van a magam képessége. Talán érted mire célzok. Neked van képességed? - Kérdeztem tőle, ez a farkas el van veszve a vak is látja, segítségre van szüksége, és egy célra, mert cél nélküli élet nem élet. Kedvesen mosolyogva vártam a válaszát. |
Anabelle
Alea falkája? Ghost? Gonoszság? Az arcomra teljesen kiült az értetlenség. Tekintve hogy egész kicsi korom óta úton vagyok, nem igazán ápolok senkivel sem, semilyen kapcsolatot. Azt hiszem rám teljesen igaz az, hogy magányos farkas vagyok. És talán ez jobb is így addig nem eshet senkinek sem bántódása. Kissé kirázott a hideg de szerencsére már száradófélben volt a bundám.
- Igen, jól vagyok. - Mondtam halkan. - Kissé elfáradtam az úton, de nem vagyok éhes köszönöm. - Helyeztem magam kényelmebe, ülőhelyzetben. Farkamat szépen a mellső mancsaimra helyeztem azzal betakarava azokat. Így kevésbé fáztam. Érdekes hogy segíteni szeretne nekem pedig csak a nevemet tudja. És ha megkérdezi a képességem? Hazudjam azt hogy nincs? Vagy mondjam el az igazat? Akkor biztosan tovább kell majd mennem .... Remélem azért erre nem kerül most sor. Egy idegen farkas aggódik értem? Furcsa gondolatok támadtak a fejemben, de igyekeztem elhesegetni őket. Kék szemeimet a hímen pihentettem, minden egyes részletet alaposan szemügyre vettem rajta. Nem úgy tünt mint aki azonnal megfog támadni, de fő az óvatosság. |
Sky
Nem tehettem róla elnevettem magam mikor belecsuszott a patakba, csak egy kis kuncogás volt. - Dehogy baj, hogy itt vagy - mosolyogtam rá kedvesen, aranyos nőstény volt, bár elég félénk. - Kivéve akkor ha Aela falkájáho tartozol akkor el kellene fognom téged és Ghosték elé vinni. - Vizslattam a nőstény - Azonban szerintem semmi közöd nincs a gonoszsághoz, főleg nem egy olyan nőstényhez. - mondtam kicsit megvetően, majd rávigyorogtam, végülis ez voltam én az örök jókedv. Viszont szegén nagyon ilyedtnek és gyengének tünt vajon mióta lehet úton? És vajon van képessége? Az biztos hogy leszármazott, különben nem lehetne itt. Közelebb léptem egyet hozzá, de csak lassan, hog tudja nem akarok semmi rosszat. - Jól vagy? - kérdeztem mostmár aggódva. - Ne szerezzek neked eg kevés kaját? Nagyon kimerültnek tünsz. - Mútattam ki az aggodásom. |
Anabelle
Pont végeztem a felfrissülésemmel, azaz pont most fejeztem be az ivást és egy fekvőhelyet szerettem volna keresni magamnak amikor hirtelen valaki megszólalt a hátam mögül. Olyannyira megijedtem hogy megcsúszott a lábam és belecsúsztam a patak hideg vízébe. Ijedten kaptam fel a fejem a vízből nagy levegőt véve. Gyorsan másztam ki a partra és ráztam meg vizes bundámat. Farkam végéből pár csepp víz csapódott ide oda. A szivem azok után is gyorsan vert hogy szemügyre vehettem ki is az aki ennyire a szívbajt hozta rám. Egy hím volt és az egyik falka szagát éreztem rajta. Azonnal lekonyultak a füleim jelezve, nem akarok bajt. Azt hittem hogy semleges területen járok mert a falka területének határait messzire elkerültem. Kék szemeimet lesütöttem.
- A nevem Anabelle. Csak átutazóban járok erre, és épp pihenőt tartottam. De ha gond, már megyek is tovább .... Csak ne bánts. - Nem egyszer akadtam már bele területüket őrző agresszív őrökbe akik minden előjel nélkül nekem is estek. Ha nem alakulok át .... bizonyára már nem élnék. Csak az a baj hogy már ők sem élnek. Rettegek nehogy most is ez legyen .... |
Sky
Senki nem válaszolt a hívásra, viszont egy idegen nőstény szaga ütötte meg az orrom. A közelemben volt lent az emelkedő aljánál az erdő szélénél. Elindultam felé, éberen és halkan, mert nem akartam, hogy idő elött észre vegyen. Mikor közelebb értem egy gyönyörű szürkebundájú nöstényt láttam, a baj csak az volt, hogy nagyon ijedtnek tünt. Vajon mi történhetett vele? Hogy került ide? - Szia Sky vagyok. Te ki vagy? - Szólaltam meg mikor úgy 5-6 méterre lehetem a nősténytől. Érdeklödve figyeltem minden mozdulatát. |
 Anabelle
Nagyon hosszú út áll mögöttem és már jó ideje nem éreztem sem más farkas, sem más falka szagát. Most viszont tele van az orrom a szagokkal amiktől kissé feszült és kifejezetten óvatos vagyok. A vonyítás egészen közelről hallatszott mire össze húztam magam és felkaptam a fejem. Imádkoztam magamban hogy ne fussak össze másokkal. Kissé a földhöz lapulva lépkedtem tovább, szinte osontam a fák között. Ám amikor a közelben egy kis patak csobogására lettem figyelmes azonnal megtorpantam. Nem kicsit voltam szomjas, tehát el is döntöttem mi is lesz a következő úti célom. Az erdő szélén megtorpantam és hosszú percegik csak figyeltem. Amikor meggyőződtem róla hogy sehol senki, óvatos és lassú lépésekkel, láthatóan bizonytalanul haladtam a víz irányába. Amikor oda értem lelapultam a földhöz és inni kezdtem miközben füleim folyamatosan neszeket figyeltek. Éber voltam mégsem láthattam mindent körülöttem. |
Sky
Megint kijöttem az emelkedöhőz, lehet azt remáltem, hogy itt találom Aurorát, de nem volt itt senki, így lefeküdtem a víz mellé és néztem ahogy lefolyik melletem. Vonyítottam egyet háztha van valaki a közelben aki társaságra vágyik.
|
[40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
