|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.14. 19:55 - |
Wildfire
Sok minden történt az utóbbi időben. Killer Dawn eltűnt a falkából a beavatásuk napján. Azóta az érintett rokonok szomorúan, csalódottan járják a területet. Egyesek azt mondják háború készül a Skielea falkával és ez a napok, hetek elteltével egyre biztosabbnak tűnik. Mindenki teszi a dolgát, de a kölykökről megfeledkeznek. Van azonban szárnyakat növesztő, kiemelt figyelemben részesülő kölyök is, de egy egyszerű, New Moonos vörös kölyökkel nem igazán foglalkoznak. Még csak örökös sem vagyok. Néhány nálam jóval idősebb farkassal, akikel a beavatás óta nem találkoztam, ha összefutunk röviden beszélgetnek, azt mondják ahogy növök egyre szebb leszek, vagy éppen bájos vagyok. Nem tudom, hogy ezt azért mondják-e mert tényleg így gondolják vagy azt hiszik, hogy ettől udvariasabb lesz, amikor leráznak, mert dolguk van. Igaz, még kölyök vagyok, de tényleg sokat nőttem. Vörös bundám egyre szebb és fényesebb, mint eddig valaha. Az emelkedőn sétáltam fel a patak mellett, majd amikor úgy gondoltam, hogy elég magasan vagyok megálltam. Nem tudom miért jöttem fel ilyen magasra, vagy éppen miért nem mentem feljebb, de itt a kilátás, a levegő és minden olyan tökéletesnek tűnt. Körülnéztem. A tavasz nem feledkezett meg erről a helyről sem: a füvet virágokkal tarkította, amiknek a levegőben terjengett az illatuk és a növények között, meg a levegőben megjelent az aprónép. Na, persze nem manók vagy tündérek, hanem apró rovarok és bogarak, és köztük a kedvenceim, a lepkék. Miután sikeresen elkergettem két pillangót és levadásztam egy bogarat a vízhez mentem. Egy ideig néztem a tükörképem a csilláűmló habon, amikor azt láttam, mintha valami megmozdult volna a vízben. Közelebb mentem , hogy jobban megnézzem. Halak! a vízbe ugrottam, és minden közelemben elúszó hal felé odakaptam, de sajnos nem lett áldozatom, hisz a halak elriadtak, amikor beugrottam. Azért nem adtam fel és tovább próbálkoztam, csak újabb halakkal. Végül a nagy halászatból az lett, hogy játékosan ugrottam a halakra, amit megláttam, de már nem volt célom, hogy el is kapjam valamelyiket. Közben megfeledkeztem arról, hogy ez nyílt terület és bárki erre jöhet. |
[28-9] [8-1]
Valentine
- Túlzol, mikor azt mondod, hogy képes földre teríteni egy örököst. Elgázolni én is tudok bárkit - húztam össze a szemem, mikor arra tett említést, hogy már másodjára is elgázolt. Emlékeimben vadul pörgettem végig, mikor találkoztam a földdel egy másik farkas miatt, mikor eszembe jutott a beavatás, meg Dawn, meg a két kis vörös. Hoppáááá.
- Nem erősebbek, épp ellenkezőleg. Meg figyelmetlenebbek, ami abból is adózik, hogy már másodjára gázolsz el. Egy omega lányaként nem pattognék - húztam vigyorra a számat, mikor már tökéletesen tisztában voltam vele, mégis ki előttem ez a szerencsétlen. |
Wildfire
Nem reagált arra, amit mondtam, csak akkor, amikor azt említettem, hogy ismerjük egymást. Elvigyorodtam. -Tényleg nem? Mégis miért? Hisz egy New Mooni kölyök képes kétszer is a földre kényszeríteni egy örököst...Pedig azt mondtad nem vagyunk egyrangúak. Szóval, mi akkor erősebbek vagyunk? - kérdeztem pimasz mosollyal. Már nem zavart, hogy elmondtam, hogy másodszorra gázolom el. Szerintem ezt most pont jó pillanatban mondtam el neki. Kíváncsian vártam mit reagál. Ez tuti nem tett jót az egójának. Vigyorogva vártam mit reagál. Most biztos megrendült az egója, ezért majd valamivel biztosan visszavág. |
Valentine
Tökéletesen figyelmen kívül hagytam a gúnyolódásos mondatait. Igazi antiszoc viselkedés híve vagyok; az nem jelenti azt, hogy ne érteném, mit mond, csak egyszerűen nem érdekel. És akkor szép a világ. Egyedül akkor változott meg a semleges arckifejezésem, mikor azt mondta, ismerjük egymást.
- Nem barátkozom New Moon-iakkal. Nem egyenrangúak velünk. |
Wildfire
Mikor már biztos voltam benne, hogy nem ismert fel megkönnyebbülten felsóhajtottam. Azt nem mondanám, hogy nem csináltam idiótát magamból a bambulásommal, de ezt majd csak elfelejti -Hát, bocsáss meg kedves örökös, de kinézetre úgy nézel ki, mint a többi farkas... - kezdtem pimasz mosollyal-Talán...egy táblát kéne a nyakadba kötni, vagy a bundádra valahogy ráírni, hogy messzirőlk is meg tudjam én, és mások ismerni, hogy te egy örökös vagy- úgy tettem, mintha ezt az egészet komolyan gondoltam volna, de aztán elmosolyodtam. - Wildfire vagyok a New Moon falkából- mutatkoztam be. -és...khm...már ismerjük egymást- mondtam ki, de azonnal meg is bántam. Még ő az őszinteség híve, de én még azt is kikotyogom, hogy már találkoztunk. Jó, hogy nem egyből azzal kezdtem, hogy akkor is a föllöktem. Bár, még csak rövid ideje beszélgetünk, szóval még van esélye, hogy az őszinteségem, utat törjön magának. Mlost komolyan, ez már beteges. Le kéne szoknom róla. Ez biztos miatta van, hisz amíg nem került szó az őszionteségről eszembe sem jutott, hogy tényleg elmondjam...igaz, az csak az első mondat volt, amit mondott nekem, de úgy hiszem ez most nem lényeges. |
Valentine
Gondolataimból az zökkentett ki - de szó szerint -, hogy a földet csókolva találtam magam. Egy pillanat alatt felkeltem, mert milyen már, hogy én, mint örökös tovább fekszek ott a földön, mint az aljanép. Szóval halálgyorsan talpra álltam, azelőtt, hogy ő még mondhatott volna valamit.
- Ha azt mondanám, hogy semmi baj, hazudnék. Én azonban az őszinteség híve vagyok. Mégis mit képzelsz, hogy egy örököst döntöl fel?! - hunyogorgtam rá a tornádóra. És bár ismerős volt, a nyurga szeleburdi nőstényt nem tudtam sehova sem tenni. Ezután már csak olyan bambán bámult rám, hogy kezdett elfogyni a türelmem.
- Hallod? Ki vagy te? |
Wildfire
Miután sikerült megfognom egy halat kiszálltam a vízből. igazából a végén már csak játszani akartam velük, de az egyik valahogy a fogaim közé került, amikor felé kaptam. Végülis jó vadász lehetek, ha úgy is fogok halat, hogy nem akarok....Na, ez azért túlzás, de majd későbbre majd teljesen kiügyesedek... Lefelé szaladtam az emelkedőről, mivel úgy gondoltam, hogy úgy sincs itt senki, ezért majd a barlangban eszem meg. Észre sem vettem, hogy velem szemben egy fekete farkas jön fölfele. Amikor észrevettem már késő volt. Lefékeztem, de az olvadó hó túl csúszós volt, ezért egyenest beleütköztem. Mindketten elestünk. -Bocsánat- mondtam és feltápászkodtam. Amikor ránéztem a farkasra egyből rájöttem, hogy ki az. Fekete bunda, vörös szemek. Velem egykorú, szóval ez csak Val lehet.- Bocsáss meg, esküszöm, hogy nem direkt csinálom!- mondtam és közelebb mentem hozzá. Még emlékszem a napra, amikor először találkoztam vele a beavatási szertartás előtt és hasonló módon beleütköztem. Akkor pillangókat üldöztem, most meg egy hallal a számban futok lefele az emelkedőn. Nem sokat változtam. Inkább csak kinézetileg, hisz megnőttem és a bundám kezd egyre szebb vörös árnyalatot felvenni, de belsőleg...a pillangót halra cseréltem... nem nagy fejlődés. Elhúztam a számat. Ha szerencsém van nem emlékszik arra, amikor még kölyökként ütöttem el. Akkor legalább mondhatom azt, hogy ez csak az első alkalom. Igaz, nem igazán tudok hazudni, de megpróbálhatok. Ajjh, kit akarok átverni? Vagy emlékszik rá vagy a béna hazugságaimból fog rájönni, aminél még az is jobb, ha elmondom az igazat. Vagy inkább kerülöm a témát...Hmm...nem is rossz ötlet. Egyszerűen nem hozom fel és elterelem a szót, ha közel jár hozzá, hogy megtudja... Te jó ég, miért érdekel engem, hogy emlékszik-e rá? Nem vagyok normális, ez már egyszer biztos. Bár, ez már azzal kiderült, hogy lassan szokásommá válik farkasokat elgázolni. Az eszmefuttatásom közepette észre sem vettem, hogy Valt bámulom. Lesütöttem a szemem és elvörösödtem. Még szerencse, hogy a bundám miatt nem látszik, mert az még ennél is kínosabb lenne. Talán észre sem vette, hogy néztem. Ajjh, először nekimegyek, azután meg megbámulom. Mit gondolhat most rólam? |
Valentine
Dawn. Eltűnt. És még Drag van totálisan kikészülve. Mert felnéz a nővérére. Úgy csinálja ezt az egészet, mintha nekem nem, csak neki lenne Dawn a nővére. Meg se kérdezi, engem ez hogy érint. Szerintem nem is érdekli. Miért érdekelné? Ugyan már! Drag az, aki el van telve a szárnyaitól, aki úgy odavan azért, hogy ő félig sárkány, vagy mifene. Mintha olyan nagy teljesítmény lenne, hogy képes vagy felégetni a Völgyet, ha tüsszögsz egyet...
Már olvad. Még hó van, de már szép tempóban olvad. Néhol még igencsak havas a táj, bár a síkságokon már kevesebb. |
Wildfire
Sok minden történt az utóbbi időben. Killer Dawn eltűnt a falkából a beavatásuk napján. Azóta az érintett rokonok szomorúan, csalódottan járják a területet. Egyesek azt mondják háború készül a Skielea falkával és ez a napok, hetek elteltével egyre biztosabbnak tűnik. Mindenki teszi a dolgát, de a kölykökről megfeledkeznek. Van azonban szárnyakat növesztő, kiemelt figyelemben részesülő kölyök is, de egy egyszerű, New Moonos vörös kölyökkel nem igazán foglalkoznak. Még csak örökös sem vagyok. Néhány nálam jóval idősebb farkassal, akikel a beavatás óta nem találkoztam, ha összefutunk röviden beszélgetnek, azt mondják ahogy növök egyre szebb leszek, vagy éppen bájos vagyok. Nem tudom, hogy ezt azért mondják-e mert tényleg így gondolják vagy azt hiszik, hogy ettől udvariasabb lesz, amikor leráznak, mert dolguk van. Igaz, még kölyök vagyok, de tényleg sokat nőttem. Vörös bundám egyre szebb és fényesebb, mint eddig valaha. Az emelkedőn sétáltam fel a patak mellett, majd amikor úgy gondoltam, hogy elég magasan vagyok megálltam. Nem tudom miért jöttem fel ilyen magasra, vagy éppen miért nem mentem feljebb, de itt a kilátás, a levegő és minden olyan tökéletesnek tűnt. Körülnéztem. A tavasz nem feledkezett meg erről a helyről sem: a füvet virágokkal tarkította, amiknek a levegőben terjengett az illatuk és a növények között, meg a levegőben megjelent az aprónép. Na, persze nem manók vagy tündérek, hanem apró rovarok és bogarak, és köztük a kedvenceim, a lepkék. Miután sikeresen elkergettem két pillangót és levadásztam egy bogarat a vízhez mentem. Egy ideig néztem a tükörképem a csilláűmló habon, amikor azt láttam, mintha valami megmozdult volna a vízben. Közelebb mentem , hogy jobban megnézzem. Halak! a vízbe ugrottam, és minden közelemben elúszó hal felé odakaptam, de sajnos nem lett áldozatom, hisz a halak elriadtak, amikor beugrottam. Azért nem adtam fel és tovább próbálkoztam, csak újabb halakkal. Végül a nagy halászatból az lett, hogy játékosan ugrottam a halakra, amit megláttam, de már nem volt célom, hogy el is kapjam valamelyiket. Közben megfeledkeztem arról, hogy ez nyílt terület és bárki erre jöhet. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
