Témaindító hozzászólás
|
2016.12.25. 22:41 - |
Savina
A mai napon egy kis felfedezőtúrát tettema Völgyben, mit sem törődve a közelgő háborúval. Kisebb séta után egy kanyonba értem, ami nagyon megtetszett, ezért leszánkáztam a sziklafalon és ittam egy kis vizet a lassan teljesen kiolvadó tó szerű valamiből. Nem volt kedvem úszkálni, ezért visszamentem a kanyon falára és leültem, majd kicsit alaposabban szétnéztem. A hely nagyobb volt, mint amekkorának messziről látszódott és igyekeztem minden részletét a fejembe vésni, hátha szükségem lesz még rá. Hiába, a memóriám még mindig több ezer yottabyte-os, ami néha áldás, néha átok. Társaság reményében vonyítottam egyet, hátha van a közelben valaki, aki talán nem ellenséges. |
[29-10] [9-1]
Savina
- Á, ne bízd el magad, annyira nem vagy tökéletes... csak kicsit... - vigyorodtam el és egy apró kacsintást is megeresztettem, majd újra visszatértem a Savina-mosolyhoz. - Milyen lustaság?! Majd megmutatom, ki a lusta! - indultam felé futva, de nem álltam meg, így nekimentem és ledöntöttem a földre, majd felé álltam. - Ennyi vagy, Mr. Tökéletes - néztem rá gúnyosan, de csillogó szemmel. Kíváncsi voltam, erre mit lép, nem hiszem, hogy gyaran megesik vele, hogy egy nőstény csak úgy leteperi, főleg egy olyan, akit az előbb, ugyan burkoltan, de lusta zsírpacninak nevezett. |
Sky
- Ch nem olyan egyszerű engem elrabolni. Meg amúgy is hogy ennék én jó takaró, a sok futástól, semmi zsír nincs rajtam - szomorkodtam hamiskás hangons, s a szájamat is legörbitettem, de szemem vigyorgott és tükrözte jó kedvem. - Lehet nekem kéne téged elrabolni lustaság, te biztos jobban melegítesz mint én. - Kuncogtam s szemeim sz ővéit keresték, most hogy már ismertem egész jó társaságnak bizonyult és egész jól poénkodott. Nagyon kezdtem meg kedvelni őt és a családját eddig mind jófejek voltak, viszont a szülök nem bíztos hogy ilyenek sőt a mesék alapján... na mindegy ne gondoljunk most erre, hiszen egy életvidám nőstény társaságána ücsörgök mi is lehetne jobb ennél. |
Savina
- Ja, el foglak rabolni, úgy sincs takaróm, majd annak jó leszel... Talán - viccelődtem. Ennek semennyi valóságalapja nem volt, nem hittem, hogy Sky-t csak úgy el tudom rabolni, ő biztosan erősebb nálam és mostmár azt is tudjuk, hogy gyorsabb is, szóval elég szerencsétlen vagyok, még Sky is jobb nálam... Ch, mindegy, nem az a lényeg. A műhisztije és az egész jelenléte jókedvet ébresztett bennem, még a Völgy jelenlegi helyzetében is, ami nem sok farkasnak sikerült volna rajta kívül. |
Sky
Felvettem a játék fonalát - De képzeld el mi lett volna ha nem küld el, itt lustulhattam volna és nem lenne ennyi felelőség rám bízva. Most meg egész nap járkálhatok a területeken. Az meg olyan lenne, mintha értem jönnél, hogy elvigyél - viccelödtem az elején nyafogva. Majd rá kacsintottam, és komolyan bolintottam arra amit mondott, de a számról a mosolyom nem olvadt le. - Értem én a próblémád, szörnyű lehetett nem lustulni kicsiként és most potlod - kuncogtam el magam - Az is igaz hogy hideg van, de a falka barlangban álltalában vannak egy ketten így ott jobb az idő, bár kicsit zajosabb is. - elmélkedtem vigyorogva a vigyorán és az életen. |
Savina
- Jól tette, képzeld el, mi lenne most, ha várni kéne rád vagy csak leülnél a túlparton és néznél. Nekem kéne odamennem, az meg milyen mááár? - nyújtottam el az á betűt a már szóban és még a hangomat is elvékonyítottam, mintha hisztiznék. - Nekem nem szabadott lustának lennem, a szüleim miatt, viszont mostanában csak alszok egy kisebb barlangban, ha találok valahol egy meleg vackot. De még ígyis hideg van, pedig már tavaszodik, takaró meg nincs - húztam el a számat, de utána újra a szolid félmosolyomra váltottam, a jellegzetes Savina mosolyra; jobb csücske a számnak kicsit fel van húzva. |
Sky
Vigyorogva néztem a nőstényre. - Á nem voltam mindig ilyen. Mielőtt Ghost kirugdosott innen hogy menjek világot látni, egész nap csak heverésztem, és nem csináltam semmit. Mindig én voltam az utolsó, ha egyáltalán hajlandó voltam versenyezni. - Kezdtem bele egy storyba és jót vigyorogtam magamon, igen a régi énem lusta volt. Nem mondom hogy most nem vagyok lusta, de másképpen látszik meg rajtam. - Te milyen gyors vagy, és voltál? - kérdeztem a nősténytől, reméltem nem csak én voltam az a bizonyos "nem csinálok semmit se" farkas, bíztos más is ilyen volt kölyök korában...talán. |
Savina
Megláttam egy farkast a másik oldalon, igazából egyelőre csak egy pici pöttynek láttam, de elindult felém. Nem tűnt barátságtalannak, ezért nem álltam fel, amikor pedig közelebb ért, felismertem. Sky volt az, aki pár másodpercen belül mellém is ért és köszöntött, amit én viszonoztam is. - Szia - mosolyodtam el. - Nem vagy túl lassú - jegyeztem meg, utalva arra, hogy egy-két perc alatt simán ideért melléma kanyon másik oldaláról. Mint mindig, most sem lehetett levakarni azt az "örök gyerek" mosolyt az arcáról. Valahogy apának nem tudnám elképzelni... Deusom, minek gondolok ilyeneket? |
Sky
A kanyonhoz tartottam, még sosem voltam ott és azt se tudom most miért indultam utnak. Csak mentem míg a széléhez nem értem. Majd megálltam és néztem a középső nagy sziklát amit a folyó körbe vett, anno még bíztos ez is egyben volt, de a víz a sok ezer év alatt kivájta és kanyont csinált belőlle. Ilyesmi gondolatok jártak a fejemben mikor egy vonyítást hallotam, a másik oldalról. Kellemes tempóba végig száguldottam a kanyon széle mellett, majd lelasítottam mikor a másik farkast megláttam. Savina volt az Ravenna egyik testvér, még nem volt a falka tagja, de bíztam benne hamar csatlakozik hozzánk. - Hello - köszöntem neki mikor közelebb értem vidám mosolyal az arcomon. |
Savina
A mai napon egy kis felfedezőtúrát tettema Völgyben, mit sem törődve a közelgő háborúval. Kisebb séta után egy kanyonba értem, ami nagyon megtetszett, ezért leszánkáztam a sziklafalon és ittam egy kis vizet a lassan teljesen kiolvadó tó szerű valamiből. Nem volt kedvem úszkálni, ezért visszamentem a kanyon falára és leültem, majd kicsit alaposabban szétnéztem. A hely nagyobb volt, mint amekkorának messziről látszódott és igyekeztem minden részletét a fejembe vésni, hátha szükségem lesz még rá. Hiába, a memóriám még mindig több ezer yottabyte-os, ami néha áldás, néha átok. Társaság reményében vonyítottam egyet, hátha van a közelben valaki, aki talán nem ellenséges. |
[29-10] [9-1]
|