|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.19. 08:42 - |
A beavatási szertartás résztvevői:
Szervezők: Ghost × Selly × Fiyen
Segítő felügyelők: Aurora × Dragona
A Mool erdőt őrzők a határnál: Demon Warrior × Seth × Sky × Revenge
A szertartás utáni mulatság ellátásáért felelős: Midnight × Shadow × Maya
A próbát kiállók: Duqaro × Killer Dawn × Silver
Menet:
Legelőször ünnepélyes megnyitás, majd bizonyítás a segítő felügyelők előtt a rátermettségüket három próbán.
Az első próba az erőt méri fel, párokat alkotva meg kell mérkőzni egymással.
A második próba a vadászösztönöteket teszi próbára, egy vadat kell levadászni.
A harmadik, s egyben utolsó próba legfontosabb eleme a bátorság, a gyorsaság és a tájékozódási ügyesség. A próba fajtája verseny, az győz, aki először átlépi a Mool erdő határát. A verseny az erdő egyik végéből kezdődik, Seth és Demontól, míg a verseny Skynál és Revengenél ér véget. Közben át kell haladniuk az erdő közepén, ahol mindenki úgy érzi, mintha figyelnék őket...
|
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
Sky
Miután az első két növendék beért, már csak a harmadikat vártuk, de nem jött meg. Elindultunk visszafele, szorosan a két fiatal mellett maradva, hogy ne történjen bajúk. Útközben összefutottunk Aurorával, és így kiderül hogy a Dawn nevű lány eltünt. Mikor visszaértünk nagy volt a fejetlenség. |
Valentine
Sóhajtottam. Körülöttünk egyre nagyobb volt a forgolódás.
- Valentine vagyok - suttogtam, és semmi ellenállást nem tanúsítottam az iránt, hogy a vöröske lenyomott a földre. - Mi történik? - felkaptam a fejem, bár a kérdés nem is a lánynak, hanem csak úgy magamnak volt címezve. |
Ghost
Eltűnt.
Az utóbbi órácskákban, mikor a nap már lenyugovóra tért, még mindig nem került elő a lányom, és minden a feje tetejére állt. Bétáink egyfolytában újra és újra fésülték az erdőt, Duqaro annyiszor hívta Devet, amennyiszer csak lehetett. Ami leginkább zavart pedig, az az volt, hogy Devil sem tudja, hol lehet. De él. És meddig? Vagy ki vitte? Esetleg miért ment el? Dawn nagylány, erővel nem bírnák elvinni. És egyáltalán MIÉRT vitték el?
Egyszerűen sehogysem állt össze a kép.
- Nem tudom, Fiyen... Nem tudom - sóhajtottam.
- Remélem - suttogtam Selnek. |
Selly
Már vége lett a második forduló harmadik körének, így elindítottuk a harmadik próbatételt is. A feladat egyszerű, a tanoncoknak a Mool erdőn át kell eljutniuk a határnál álló őrzőkig. Eddig minden simán ment. Egy kis időbe beletelt, amíg megérkeztek, de azt meg kell mondani, hogy jó eredmények születtek. Vagyis... Hol van Dawn? Duqaro lett az első, Silver a második, de Dawn...ő nincs sehol. Aggódva néztem Ghostra. Most mi lesz? Az erdőt többször is körbejártu, de senki sem találta meg és még nyomot sem találtunk, amiből megtudhatnánk merre lehet. Odamentem Ghosthoz. Hozzádörgölőztem. -Ne félj, megtaláljuk- súktam a fülébe és egy biztató mosolyt küldtem felé. Bár én is féltem és ugyanakkor aggódtam Dawnért, de nem akartam, hogy ez Ghostra mégjobban ráragadjon, elég az neki, hogy eltűnt a lánya. Hol lehet Dawn? Mi történhetett? Remélem jól van. Körbenéztem és szememmel megkerestem a kölykeimet. Mindketten megvoltak. Szerencsére. Hamarosan Fiyen előhívta Devet. Reménykedve vártam, hátha ő tudja hol lehet, de nem tudta. Sőt, így már ő is aggódott Dawnért. Vajon merre lehet? Hova tűnhet el egy növendék a múl erdőből? Szerencsére él, ez már biztos, hisz Dev mondta. Az viszont aggasztó, hogy még ő sem tud kapcsolatba lépni vele. Nagyon remélem, hogy nem esett baja. |
Fiyen
Mikor Silver és Duqaro is kiértek a Mool erdőből,ezzel teljesítve a harmadik próbát, kiderült hogy Dawn eltűnt. Micsoda ? Az alfa lánya nincs meg ? Mikor tudatosult bennünk a dolog neki álltunk keresni a nőstényt, de semmi. Eltűnt szőrén szálán. Odamentem Ghosthoz.
-Gondolom értesültél róla, hogy a lányod, Killer Dawn eltűnt. A Mool erdő veszélyes, de sosem gondoltam volna hogy ennyire. Mit tegyünk ? Az erdőben már minden helyet átfésültünk, és sehol sem találtuk.-mondtam komolyan. Láttam hogy Duqaro rémült, aggódó, és szomorú. Mellé mentem.
-Tudom hogy aggódsz a lányért, de biztos vagyok benne hogy semmi baja.-nyugtattam a fiamat. Felnéztem, eszembe jutott valami...
-Istenek...Nézzetek le ránk. E Völgy egyik legfontosabb kulcsa Killer Dawn. Adjátok hogy a lánynak semmi baja ne legyen, és éppségben hazatérjen idővel. Emellett Black Devil, szükségem lenne rád!-néztem körbe,ezzel hívva Devilt, talán ő többet tud mondani. Két perc nem telt el, óriási széllöket szelte át az erdőt, majd sűrű köd szállt le,melyben a hatalmas nőstény megjelent.
-Miért hívtál Fiyen?-pillantott rám a régi alfa.
-Devil, a lányod eltűnt, átfésültük az egész erdőt, de semmi jele. Esetleg te sem tudsz semmit?-néztem rá kérdőn.
-Dawn eltűnt?!-kerekedtek el a szemei. Hirtelen az akkor velem egy magasságú szellem farkas, vérfarkassá változott és fel-alá kezdett el járkálni.
-Az egyetlen kicsi lányom..-dörmögte idegesen. -Nem tudok róla semmit, miután elmentem az első próba után,már nem volt időm visszajönni.-csóválta a fejét,majd idegesen bement az erdő sűrűjébe, gondolom elkezdte keresni ő is a lányt. Tíz perc múlva Dev visszajött.
-Sehol nem találom Dawnt, nem érzem és még csak kapcsolatba sem tudok lépni vele...De él.-mondta a Fekete Gyilkos. |
Wildfire
Kíváncsian néztem a hímre, aki még mindig nem válaszolt. Na jó, attól még, hogy az anyukám omega, az nem azt jelenti, hogy alacsonyabb szintű. Mármint rangilag igen, de nem azért kapta ezt a rangot, mert gyengébb lenne bárki másnál vagy hasonlók. Attól még, hogy ő omega engem sem kell lenézni. Na nem. -Attól még, hogy anyám omega nem kevesebb más farkasnál és én sem vagyok az- mondtam a szemébe, amivel szerintem meglephettem, hisz elég érettre sikeredett. A pillanatot kihasználva nekiugrottam, játékosan leterítettem és a földön tartottam, akármennyire próbálkozott felállni. Ezt persze csak játékosan. -Mostmár elárulod a neved?- kérdeztem széles vigyorral.
Dragona
Figyelmesen néztem a növendékek küzdelmét, közben próbáltam eldönteni, hogy ki milyen rangra kerülhetne. Eddigi véleményem szerint Dawnt biztosan őrnek javasolnám. Silvert vadásznak, de ezt még átgondolom, de nekem eddig úgy tűnik abban lenne a legeredményesebb. Duqarot még nem döntöttem el. Elkezdődött a harmadik forduló is. A végén mindenki ijedten szembesült azzal, hogy Dawn eltűnt. Merre lehet? Egyáltalán hova tűnhetett? Jeleztem Ghostnak, hogy szétnézek én is és elindultam, de nem találtam meg. Körülbelül fél óra múlva újra ott voltam a többiekkel és Dawn még mindig nem került elő.
|
Duqaro
- Dawn nem ért még ide? - kérdeztem az őröket, de ők csak a fejüket rázták. Így mit tehettem mást, vártam Szilvával. És még mindig. Majd még mindig. Egy órája ülhettünk itt, mire újra felkerekedtünk és visszaindultunk, hátha Dawn egy másik útvonalon jött. Félúton összetalálkoztunk Aurorával.
- Hol voltatok?
- Dawnt vártuk...
- És? - Aurora tekintete zavarodott volt, de nem zavarodottabb az enyémnél.
- Nem tudjuk... - értetlenül csóváltam a fejem. - Nincs nálatok?
Nem kellett sok idő, mire összeállt, hogy Dawn egyszerűen eltűnt.
Futva igyekeztünk vissza a naplementében, hátha addigra visszaért már.
Viszont a többi farkas, Ghosttal az élükön, aggodalmas arccal komorult maga elé.
Ekkor omlott össze bennem egy világ, amikor tudatosult bennem, hogy Dawn... valóban eltűnt. |
| Killer Dawn: Felkapaszkodtam rá,ő pedig sebesen futni kezdett. ~Remélem a mai nap mindenki agyába bele rögzül,mert Dawn hatalmasabb lesz,mint Devil valaha volt.~ futott át az agyamon. Kiváncsian vártam ekkora sebesség mellett mikor érünk oda,vagy mikor tesz le. |
Memphis
- Remek! - nevettem hátborzongatóan. - Mégsem vagy olyan bolond, Gyilkos Hajnal! - biccentettem elismerően, majd utasítottam rá, hogy másszon föl a hátamra. Mikor ez megtörtént, megmondtam neki, hogy kapaszkodjon, ekkor pedig elkezdtem futni. |
| Killer Dawn: Az ismeretlen farkasnak igaza van. Azt akarom hogy anya büszkr legyen rám,hogy apa is lássa nem vagyok szégyenfolt és csak egy harmadik a két kölyök után. Duqaro ha szeretne már elmondta volna....Az agyam folyton járt.-Olyan akarok lenni mint anya,vagy még nála is nagyobb!-mondtam dühhel és gyűlölettel teli hangon. -Vigyél úrnőd elé, had lehessek az,akit sosem ismert senki,had tudják meg a Kayla vökgy lakosai,mire vagyok képes,nem véletlenül lett a nevem Gyilkos Hajnal!-morogtam fel. -Vigyél magaddal!-húztam össze a szemeimet,készen álltam mindenre. |
Memphis
- Drága, drága Hajnal, úgy sajnállak - mosolyogtam le a fáról. - Lassan jár az agyad, ugyebár? - szemtelenkedtem.
- Nem kell bedőlnöd, hisz a tükör mindent megmutat, édes. Az úrnőm igencsak nagy farkas. Nagyobb, mint anyád valaha volt. Bár rémuralma még nem jutott el a képességet birtokló farkasok földjére, hamarosan ez is bekövetkezik. Kiszemelt magának téged. Sokkal nagyobb tettekre vagy képes, mint anyád valaha is volt. Sokkal... Erősebb vagy. Mit gondolsz, anyád nem lenne büszke rád? Büszke, ha hasonlítasz rá? Be kell bizonyítanod ghostnak, hogy tévedett veled kapcsolatban, és te még erősebb vagy Devilnél. Ghost nem is ismerte jól anyád. Talán nem is szerette, nem gondolod? - A kérdést már újra a fülébe suttogva tettem föl.
- Duqaronak is be kell bizonyítanod, a jövőben mit fog kihagyni. Szemtelenség, hogy levált egy olyan lányra, mint ez... Ez az ezüst... Botrányos. Pedig te tiszta szívből szereted - húztam az agyát úgy, hogy elhúzott szájjal csóváltam a fejem.
- Az úrnőm a baljára akar állítani. Azt akarja, hogy vele igázd le a területeket. Mindenkinek megmutathatod, Hajnal... Ez a lehetőség nagyszerű. Mindenki azt hiszi, te vagy a vérfarkasok szégyenfoltja, amiért nem mészároltál az első átváltozásod éjszakáján... Bizonyítsd be minden élőnek, hogy veled nem lehet packázni! |
| Killer Dawn: Hirtelen megszólalt valaki mögöttem de mire odanéztem már előttem volt. Egy ismeretlen,teljesen vérfagyasztóan kinéző farkas. -Honnan ismersz, én azt sem tudom ki vagy.-morogtam rá. Elkezdte sorolni hogy a családommal mi történt,tudta jól mi az ami nekem fáj. Ezzel mindaddig nrm is foglalkoztam,még a tükör frl nem bukkant. Duqaro egy nősténnyel enyelgett.. Mivan ha tényleg csak barátként tekint rám? Kiskorunkban is mindig csak ez volt...Csak barát...Vajon igaza van ennek az ismeretlennek? Az már biztos,hogy a családomat elvesztettem. Na de Duqaro? Nem nem nem..-Ez lehetetlen,Duqaro nem szokott más nőstényekkel lenni.- ráztam meg a fejem. Amikor azt mondta hogy menjek vele ,hiszen itt már semmim nincs ,elgondolkoztam. Össze akar zavarni? Vagy ez tényleg az igazság? Fogalmam sincs,vajon mit tegyek? Anya sincs itt...-Ahogy te is mondod,buta vagyok és fiatal. Nem dőlök be neked!-ellenkeztem nagyon is erôsen. S morogva figyeltem erre mit lép. De mivan ha igaza van?! Álltam ,és felnéztem az ismeretlenre. -Mit akar tőlem a te úrnőd és mit kéne tennem?-tettem fel a nagy kérdést. |
Memphis
Igeeen. Eljött az én időm.
Már órák óta itt üldögélek ebben a cseszett erdőben. Röhej, hogy milyen sokáig kell arra várni, hogy a lány egyedül lehessen. Mondjuk így tökéletesen el tudtam tervezni, mit fogok neki mondani. És ez a lényeg.
Hallottam, hogy közelednek, de engem csak a Hajnal érdekelt. Legalábbis Aelának ő kell, szóval engem is ő érdekelt.
- Nem vagyok szellem, ha erre gondolsz - jelentem meg mögötte, de mire hátrafordult, már nem voltam ott. Épp ellenkezőleg. Előtte voltam.
Belemásztam a szépséges kis arcoskájába, belevigyorogtam, hagy hozzam rá a szívbajt. Memphis, fogd vissza magad... De túl jó játék.
- Üdvözöllek, Gyilkos Hajnal - mondtam, arcomon továbbra is vérfagyaztó vigyorral. - Engem sok néven ismernek, így ha nem haragudsz meg, nem mutatkozok be - szememet folyamatosan rajta tartottam. Olvastam az elméjéből. Kivettem pár emlékfoszlányt. Duqaro. Nem, nem ez kell. Verseny. Ez sem jó. Mivel foghatnám meg? Igen... Ez az...
- Viszont ismerlek, Hajnal... Tudom, min mész keresztül, picike. Sajnálatos dolog, ha az apád, akit mindennél jobban szeretsz, anyád gyilkosával melegedik össze. Fájdalmas a világ, nem gondolod? - suttogtam a füllébe, hisz hirtelen mellé termettem.
Arca láttán elkacagtam magam. Minden kérdését figyelmen kívül hagyva fújtam a magamét.
- Drágám, gyenge vagy még, tisztázzuk le az elején. Sosem leszel olyan, mint anyád, ezt te is tudod, bogaram - folytattam szemtelenül a lelki terrort. - Ghost is megmondta, nem? - idéztem az emlékeiből.
- Más vagy, aranyom. Különlegesebb. Nagyobb dolgokat tudsz majd véghez vinni, mint drága anyád, nyugasztalja magát - nevettem. - De túl fiatal, túl buta vagy... Na és persze... - villantottam egy hatalmas mosolyt, mikor gyorsasági képességemet felhasználtam arra, hogy újra két miliméter válasszon el az arcáról. - ...szerelmes.
Tudtam, hogy hathatok a lányra, hogy elmenjen velem.
- Bugyuta és jelentéktelen dolog a szerelem, nekem elhiheted. De vedd már észre, az a fiú nem szeret! Barátként talán, de... a szíve másé.
Teljes mértékben mókás, hogy pont a jó öreg Mool erdőben rendezték meg a harmadik próbát. A Mool erdő tele van titokkal.
Egy indát arrébb tettem, a Hajnal előtt pedig egy ócska, régi tükör tünt föl. Ő nem tudhatja, hogy a tükör azt mutat, amit nem akarsz látni. Hajnal előtt most Duqaro épp egy másik nősténnyel enyeleg. Boldog.
- A tükör a jövőt mutatja, drága. Ugye nem akarod megvárni, amíg valóban ez történik? - néztem rá komolyan, de szemem még mindig vigyorgott. Rettentően jól szórakoztam.
- A legjobbat még kihagytam, édes. Itt neked már nincs semmi. Se szerelem, se család... Jöjj hát velem, és én felemellek. Az úrnőm... - hajoltam ismét hozzá, és újra a fülébe suttogtam. - Az úrnőmnek nagyon fáj rád a foga...
Hirtelen egy fán termettem, onnan néztem le az összezavarodott farkasra.
- Jöjj hát, Gyilkos Hajnal, a Szellem és a Fekete Ördög lánya, jöjj hát! |
Silver
Elindult a verseny így beszaladtunk az erdőbe. Felváltva voltunk az élen majd ahogy egyre beljebb értün elvesztettük egymást. Amint az erdő közepére értem elhatalmasodott valami nagyon rossz érzés rajtam. Csend volt. Mindenhol. Magányos nyomasztó ilyesztő csend. Megilyedtem, lassan lelasítottam és megáltam. Körbenéztem de senkit se láttam, viszont úgy éreztem engem figyelnek. Mindenhonnan. Nagy volt rajtam a nyomás. Felmásztam egy fára és lekuporodtam ott. Mindenhol csend egy hang se hallatszott. Felvonyítottam, Dawnt és Duqarot hívtam, de nem jöttek, még abban se voltam bíztos hogy halloták. Mindenhol csend, egy árva lélek sincs sehol, de mégis mintha mindenhonann figyelnének. Egy ideig az ágon kuporogtam, talán egy óráig, de nem vagyok benne bíztos. Nagyon aggodtam Dawnért és Duért reméltem hogy semmi bajuk nem lesz. Aztán egy gondolat futott át a fejemen ami erőt adott.Nem vagyok gyáva, végig kell csinálnom. Meg kell mutatnom mindenkine, hogy bátor erős és okos vagyok. Főleg Sethnek, neki meg kell mutatnom, hogy nem fog legyözni ennyi, hogy engem ő már nem tud és nem is fog tudni megtörni.
Ősszeszedtem magam leugrottam az ágról és futottam, menekültem minden elől ami mögöttem volt. Lasan kiértem a néma részről, hallottam az állatokat, éreztem a szagokat. Nem lehet már messze a cél, nekem is be kell érnem. Hirtelen Duqaro jelent meg melletem, rámmosolygott és én visszamosolyogtam. Már egyre közelebb voltunk a célhoz fej-fej mellet haladtunk. Azthittem ez egy gyönyörű döntetlen lesz, aztán hirtelen egy rántást éreztem a lábamnál és hasra vágodtam. Morogva keltem fel, és azt láttam hogy Du éppen beér a célba. Francba. Gondoltam, és újra neki indultam akkor is bekell érnem a célba. Mikor beértem csak az őrőket és Dut láttam. Lihegve néztem a másik farkasra. - Nyomorult gyökér amiben elestem. - morogtam halkan - Gratulálok Du ezt megérdemelted, de hol van Dawn? - kérdeztem ahogy körbe fordultam.
|
| Killer Dawn: Mikor felálltunk, mintha egy pillanatra megállt volna az idő és az eddigi életem lepergett előttem. Légzésem lelassult, a szivem is lassabban vert. Előttem volt anya,apa,Selly,Duqaro,a két kölyök minden ami történt életem során. Fiyen kizökkentett az állapotomból azzal hogy elinditotta a "futamot". Mivel elkalandoztam ez pechemre volt ugyanis én voltam leghátul,aztán összeszedtem magam. Beértem Silvert és néha néha Duqarot is. Amikor az Erdő sűrű részéhez értünk mindhárman más irányba mentünk. Egyikünk sem hallotta éd nem is érezte a másikat. Furcsa volt az erdő és rémisztő. Ez tetszik. Titokzatos és veszélyes,adrenalin fokozó,minden amit imádok. Lelassítottam. Mintha valakik követnének, morogva illetve vicsorogva néztem körbe körbe ,nem láttam senkit,hiába szaglásztam. Az erdő sötét volt ami mégjobban vonzott és felkeltette a figyelmem. Nem sokkal később mindenféle hang sikoltozott fel. -Szellemek.-fújtam ki a levegőt,nyugtatva magamat. Mikor újra megindultam volna,valami különöset éreztem. Eddig soha nem észlelt dolgot. Na de mi lehet ez?! Egy farkas?! Ráadásul ismeretlen lenne?! Hmm...Ez érdekes.. |
Duqaro
Teljes erőmből futni kezdtem. Az állás az alábbi volt; kezdetben én vezettem, majd Silver és Dawn, de volt, amikor Dawn, meg volt, amikor Silver. Igazából ahogy egyre beljebb értünk, annál sűrűbb volt. Amikor közelítettünk a közepéhez, már nem érzékeltem a többiek jelenlétét. Csak az erdő volt, és én... A fák belül sűrűn nőttek, magasra, így alig szűrődött be némi fény. Csönd volt, és ez igencsak zavart. Nem hallottam se Dawnt, se Silvert. Lassítottam. Tudtam, hogy ezzel időt vesztek, de hát rohadt nagy az erdő, és... gondolom a többieket is aggasztotta ez a csönd. Szinte már belefájdult a fejem, úgy zúgott.
Lefékeztem. Egy darabig visszatartottam a lélegzetem. Semmi. Felnéztem. A levelek sem mozogtak, ahogy én azt gondoltam. Semmi mozgás. Semmi élet. Csak feszült csönd. Sétáltam. Biztosra vettem, hogy a többiek is ezt teszik, amikor ideérnek. Hisz így normális. Megállsz, mert kíváncsi vagy. És én nagyon is kíváncsi voltam.
Ahogy beljebb értem, egyre jobban az az érzésem támadt, hogy figyelnek. Zavaró volt, sőt.
Idegesen fordítottam a fejem balra, aztán jobbra, majd hátranéztem. Követnek? De kik?
Mindvégig azt hittem, ez valami bugyuta legenda, amivel a kisfarkasokat ijesztgetik.
Nyeltem egyet. Úgy éreztem, mentem sírva fakadok. El akartam tűnni, a föld belsejében, túl zavaró volt, túl fusztráló, túl... Széthasad a fejem!
Nyüszítve bújtam egy bokor aljába. Ez... elviselhetetlen. Nem akarom. Nem.
Egyszerűen felemészt. Gyomorforgató. Félelmetes. Csönd. Feszült csönd. De ott vannak. Figyelnek. Ne. Ne!
Nem tudom meddig lehettem a bokor alatt. Megesküsztem volna arra, hogy itt, az erdő belsejében teljesen másként telik az idő, mint kint. Kívül.
Össze kell magad szedned, Duqaro... Nyerned kell... Örökös vagy... Nem hagyhatod, hogy a nőstények felülkerekedjenek rajtad...
Ha nem születek magabiztosnak, valószínűleg ott maradok az idők végezetéig. De összeszedtem magam, megpróbáltam legyőzni ezt a nyomasztó érzést, felkeltem és futni kezdtem. Menekültem. Igen, menekültem. Soha többet nem akarok visszamenni oda, ezért futottam. Ahogy egyre jobban fáradtam, egyre jobban növekedett az adrenalin-szintem, ezáltal még több erőt voltam képes kicsikarni magamból.
El sem bírtam képzelni, mennyi időt töltöttem ott. Egy órára tippelek. Kevesebbre biztos nem.
Közben aggódtam a két lányért. Mi van, ha őket legyőzte a feszült csönd? A magány?
Ki akartam rázni ezeket a gondolatokat a fejemből.
Szerencsére ekkor megláttam magam előtt a karcsú Silver lompos farkát. Elvigyorodtam. Ha ő előttem jár, valószínűleg Dawn már rég beért. Vagyis meg kell előznöm Silt, vagy apám tutira kitagad, amiért elvert két nőstény.
Gyorsítottam, amennyire csak tudtam. De egyszerűen nem bírtam Silvert leelőzni. Persze, silver túl sportos alkat, ritka kecses nőstény, neki könnyebb szökelni a törzsek, bokrok, ágak között, és valamivel kisebb is, mint én. Olyan, mint egy őzike.
Morogva próbáltam még gyorsabbra venni a tempóm. Kicsit sikerült, de ez még mindig nem volt elég. Végülis odaértem Silver mellé. Rámosolyodtam, bár a nyelvem már kilógott, annyira lihegtem.
Láttam a fényt. El tudtam volna képzelni, hogy Silverrel együtt zsebeljük a második helyet.
Ekkor viszont egy hihetetlen dolog történt.
Silver nem volt sehol.
Legelőször előre pillantottam, de nem, nem előzött meg, sőt. Lemaradt.
Hátrafordultam, épp most kelt fel. Valószínűleg elesett.
Ez pedig reményt adott arra, hogy nyerjek.
Egy ugrással fejeztem be a versenyt.
Kiértem a két őr mellett. |
Fiyen
Ghost hagyott pár perc pihenőt a fiataloknak hogy összeszedjék magukat. Mikor ez az idő lejárt,most én álltam fel velük szemben. -Kedves növendékeink. Mind büszkék vagyunk rátok ugyanis mindenki űberelt valamilyen "versenyszámban" az igazi próba azonban most kezdődik. Át kell vágnotok a Mool Erdőn,és eljutni az Őrökhöz. Ezek Sky,Revenge,Seth és Demon Warrior személyében lesznek felismerhetők. Ne feledjétek,a Mool Erdő közepe veszélyes és megtévesztő, nagyon vigyáznotok kell magatokra! Viszont itt az idő álljatok fel!-megvártam amég felsorakoznak. -Három, kettő...-láttam ahogy felkészül mind. -Erdőre fel!-ez volt a vég szó,amint elhangzott,mindhárom fiatal heves rohanásba kezdett, csak reméltem hogy nem lesz bajuk. |
Silver
Elmosolyodtam a beszélgetésüket hallva majd én is hozzászoltam. - Szerintem nagyszerű alfák lesztek és én mindenben támogatni foglak titeket. - mondtam a két barátomra mosolyogva, ha végre rájönnek hogy szeretik egymást, már semmi akadály nem lesz elöttük. |
Killer Dawn
- Lehet hogy apuval összevesztem és a makacsságom miatt sosem leszek képes megbocsátani teljesen, de most nem ez a lényeg. A cél a két falka jóléte és hogy két erős farkas irányítson mellesleg szerintem nem rossz ötlet... - mosolyogtam rá. |
Duqaro
- De biztos oké? Csak mert apuddal összevesztél... - néztem jelentőségteljesen Dawnra. - Tudod, amit anyud és Aurora mondott... - emlékeztettem. |
[133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
