Témaindító hozzászólás
|
2015.07.27. 12:13 - |
Lindy egész úton pörgött,szó szerint.-Ha kimelegszel,akkor fogsz megfázni,de nem baj,van aki vigyázzon rád!-nevettem és mentem utána. Amikor beértünk a barlangba,szó szerint meleg volt,ugyanis az elmúlt néhány hétbe csak úgy tűzött a nap,a meleget pedig a barlang összegyűjtötte. Elöl még hideg volt ugyan,de beljebb,nagyon kellemes meleg. Le is feküdtem a kis sziklámra. |
[56-37] [36-17] [16-1]
- Rendben. - mosolyogtam. - Ez remek ötlet! - néztem rá csillogó szemekkel. - A lapulevelekkel lefedhetjük a plafonon lévő lyukat,ha szeretnénk,meg a padlót is végig rakhatnánk vele,vagy ha csak ott teszünk le,ahol a farkasok alvóhelye van,az is jó,a vadak bőrével pedig lefedhetjük a falakat,és akár rá a levelekre is rakhatunk,extra puhaság és legaláb fel sem fáznánk a hideg napokon,mert azért a barlang is le tud hűlni,ha akar. Meg akár még a barlang száját lefedhetjük egy arrébb tolható,hagy prémmel,de ez csak egy ötlet. - magyaráztam,miközben elindultam valamerre,amerre úgy gondoltam,h nőhetnek lapulevelek,persze közben mindig bevártam Fiyent és vele együtt lépdeltem. |
-Hű ez nem is rossz ötlet,benne vagyok!-mosolyogtam.-De most te vezetsz!-mondtam és már készen is álltam az indulásra. -Az lenne igazán jó,ha a vadak bőrével ki lehetne bélelni a barlangot,legalább mindig meleg lenne!-gondolkoztam hangosan. |
- Mosolyogva megforgattam a szemeimet es visszakocogtam hozzá. - Mi lenne,ha a hülyéskedés helyett inkább hasznossá tennénk magunkat,és gyűjtenénk pár lapulevelet,meg némi vadat is elejtenénk,h kicsit otthonosabbá tegyük a barlangot,és h ha a falka többi tagja végre befárad ide,egy kis hús is várja őket. - mondtam jól végig gondolva. |
-És ha megeszem a szivárványt?-fordítottam fél oldalasra a fejem majd kinevettem saját magamat. |
Gonosz! - mosolyogtam rá összehúzott szemöldökkel. Igen,tudok furcsa képeket vágni. - Már megtettem. - kuncogtam. |
-Tudom,csak ugrattalak..-nevettem.-De gondolatba csúszkálhatsz rajta!-mosolyogtam |
- Ugyanolyan pofávál,mint az előbb,visszanéztem rá,de most meg is szólaltam. - Micsoda? De hisz ez nem fogható dolog. - mosolyogtam érdekesen. |
-Tudod milyen jó szivárványon csúszni?! Kiskoromba mindig felmásztam rá és lecsúsztam róla..-kuncogtam. |
- Visszanéztem rá,az egyik szemöldökömet felhúztam,és mosolyogva megcsóváltam a fejem,majd visszanéztem a szivárványra. Olyan gyönyörű volt. |
-Tényleg!-néztem oda mosolyogva.-Találkozott a napfény az esővel,én pedig a sárral meg az esővel...-kuncogtam,majd figyeltem ezt a boltíves természeticsodát. |
- Igen. - mosolyogtam. Aztán a szemem sarkából észrevettem a barlangon kívűl valami színeset. Felkaptam a fejem és odanéztem. - Fiyen,nézd! Szivárvány! - mondtam és felpattantam,persze úgy,h az neki ne fájjon,majd kiszaladtam a barlang szájáig. Csak néztem és gyönyörködtem benne. |
-Akkor most már minden megoldódott!-elmosolyodtam. Közben az eső is elállt,és félig meddig én is megszáradtam. |
- Jó érzés ezt tudni és hallani is. - mosolyogtam. Már nem éreztem semmi rosszat,csak jót. Megint. Úgy fordítottam a fejem,h a földön legyen,de láthassam. |
-Azt jegyezd meg,hogy akármi is fog történni,vagy tehetsz bármit,én mindig melletted leszek!-mosolyogtam. Újra jól éreztem magam a közelében. |
Lindy:
- Te igaz barát vagy! - újra elmosolyodtam,majd az orromat hozzáérintettem az övéhez,közben lehunytam a szemem,majd mikor elhúzódtam újra kinyitottam. Visszatettem a fejem a mancsaimra,majd úgy pihentem,de láthatóan jobban éreztem magam,mert éreztem,h Fiyen is hasonlóképpen van. |
-Minden idő kérdése,lehet hogy nem leszel már ugyanaz. Lehet hogy jobb leszel,mint a régi Lindy,pedig ő sem volt semmi.-mosolyogtam rá.-Majd az idő megoldja,ne aggódj!-letettem a fejemet,s csak figyeltem. |
Lindy:
- Máris jobban vagyok. - halványan elmosolyodtam,miközben a szemeibe nézve. - De.. többé már soha nem leszek a szemedben az a "régi" Lindy,akinek te hittél,és ahogy megismertél. - eltűnt az a halvány mosoly is az arcomról e mondat hatására,és lenéztem a párkány szélére,aztán úgy fordítottam a fejem,hogy oldalról láthatta a profilomat Fiyen. A szememben talán most először a bánatot,a bűntudatot és a szomorúságot láthatta alfa társam. ~ Mért is gondoltam,h olyan könnyne megérti majd,mint a múltban valaki,aki szerencsére már nem is él. Ja,igen! Talán azért,mert Fiyen igaz barát,az a valaki meg nem volt az.~ gondolkoztam. |
A maradék könnycseppeket az orrommal húztam/töröltem le az arcáról.-Ne aggódj,semmi baj nincs,majd elfogadom idővel.-mosolyogtam rá,s a fejét én felém fordítottam,mélyen a szemeibe néztem. |
Lindy:
- Nem szóltam semmit,de már kicsit jobban voltam. Nagy levegőt vettem,és abbahagytam a pityergést. |
Sóhajtottam.-Igazad van,de akkor is. Ennyiből akkor miért nem születtem én is annak?!-emeltem fel a fejem,és Lindyre néztem. Láttam hogy bántja a dolog nem is kicsit. Erőt vettem magamon, felálltam és odamentem mellé. Pontosan tudtam mi fogja lenyugtatni,így a háta mögé mentem,lefeküdtem,és a fejemet a hátára tettem.-Nem rád haragszom. Senkire. Csak ez hirtelen sok volt.-magyaráztam,s kicsit az orrommal megböködtem a nyakánál. |
[56-37] [36-17] [16-1]
|