Témaindító hozzászólás
|
2015.08.07. 18:22 - |
Waya:
- Miután megszakadt a beszélgetésem Midnight-tal, tovább indultam,h megfelelő helyet találjak magamnak,ám a több hétnyi kutyagolás után, teljesen kimerülten csúsztam össze egy folyónál. Ahogy a partjára értem,belekortyoltam az éltető vízbe,amit mohón inni kezdtem. Csak ittam és ittam,amíg úgy nem éreztem,h elég lesz. A hűvös víz felfrissített,de ettől függetlenül nagyon fáradtnak éreztem magam. Lefeküdtem,a fejemet a mancsaimra hajtottam,majd elszundítottam. Nagyjából egy negyed óra elteltével arra ébredtem,h a partot nyaldosó hullámok úgy csapódtak orrom lyukaiba,mint akik azt mondják: ,,Hé,ébresztő! Mi az, hogy szundítani mersz! Gyerünk,fel! Hopp,hopp,hopp! A folyót néztem összehúzott szemöldökkel,és gondolatban nem épp szép szavakkal illettem,h így mert ébreszteni. Felültem és körbe néztem,majd magamról jelet adva vonyítottam. Ezt most farkasok és vérfarkasok egyaránt hallhatták. Ha azt akarnám,h csak hozzám hasonlók hallják meg a hívó szót,más frekfencián kéne vonyítást hallatnom. |
[3-1]
Waya:
- Eddig semmi válasz. ~ Nos,ha nem hímről van szó,már választ sem kaphatok? ~ e gondolathoz grimaszoltam egyet és keserűen elmosolyodtam. Ha képeket tudok vágni, könnyebb magamban "társalognom". Ha egyedül vagyok, néha a gondolataimmal úgy "játszom", mintha válaszolna nekem valaki a kérdésekre, persze olyan választ ad, amilyet én elvárok, vagy gondolok. Érthetően kifejezve magam, magamban beszélek, illetve a fejemben. Mindesetre vártam, magamat nézve a vízben. Egy fehér, dús bundájú, felemás szemű szuka nézett vissza rám,aki jó erőben volt. |
Aurora: Nyugodt léptekkel sétáltam a folyó partján, majd egy vonyításrs lettem figyelmes. |
Waya:
- Miután megszakadt a beszélgetésem Midnight-tal, tovább indultam,h megfelelő helyet találjak magamnak,ám a több hétnyi kutyagolás után, teljesen kimerülten csúsztam össze egy folyónál. Ahogy a partjára értem,belekortyoltam az éltető vízbe,amit mohón inni kezdtem. Csak ittam és ittam,amíg úgy nem éreztem,h elég lesz. A hűvös víz felfrissített,de ettől függetlenül nagyon fáradtnak éreztem magam. Lefeküdtem,a fejemet a mancsaimra hajtottam,majd elszundítottam. Nagyjából egy negyed óra elteltével arra ébredtem,h a partot nyaldosó hullámok úgy csapódtak orrom lyukaiba,mint akik azt mondják: ,,Hé,ébresztő! Mi az, hogy szundítani mersz! Gyerünk,fel! Hopp,hopp,hopp! A folyót néztem összehúzott szemöldökkel,és gondolatban nem épp szép szavakkal illettem,h így mert ébreszteni. Felültem és körbe néztem,majd magamról jelet adva vonyítottam. Ezt most farkasok és vérfarkasok egyaránt hallhatták. Ha azt akarnám,h csak hozzám hasonlók hallják meg a hívó szót,más frekfencián kéne vonyítást hallatnom. |
[3-1]
|