|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.01. 15:08 - |
Waya:
- A folyó partján sétálgattam, társaságot már nem is remélve. Eddig nem felelt senki, elveszett bennem az a kis remény,h falkába kerülhetek. Olyanba, ahol mindenki elfogad, és én is őket. Remény vesztetten vonyítottam fel, de most utoljára. Ha senki nem felel, feladom. Vártam, hátha érkezik válasz. |
[15-1]
Waya:
- Utána néztem összehúzott szemhéjakkal, nyitott szájjal. Elképedtem azon amit mondott,és sikerült is megsértenie,de az ő baja,én nem mutatom ki. Elindultam utána a parton, majd mikor mellé értem, beszélni kezdtem. - Szóval idegbeteg,hm?! Csak szólnék,h magadnak köszönheted a reakciómat! Amúgy meg nyugodt lehetsz, te lennél az utolsó farkas ebben a völgyben, akivel szívesen társalognék ezek után. Mondtam, majd megfordultam a másik irányba, de mielőtt elindultam volna, visszanéztem a vállam felett, de nem néztem rá. - Amúgy köszi mégegyszer a találó és egyben cuki becenevet, nem felejtem el. - mondtam vigyorogva, de ezzel is csak próbáltam idegesíteni, majd menetirányba fordultam és elszaladtam. ~ Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm.. ~ és csak ismételgettem magamban. Amikor már elég távol voltam tőle, viszont az erdőhöz elég közel, átváltoztam, és kitéptem egy fát a helyéről, ami a számban maradt, majd ketté roppantottam a törzsét. ~ Na, a feszültség levezetve. ~ mondtam és elégedetten, nyugodtan leültem a szétroppantott és kitépett fatörzs előtt. |
| Xander
-Nem tehetünk a jellemünkről.Ahogyan te sem,hogy ilyen idegbeteg módon akarsz "megfélemlíteni".Legközelebb keress más beszélgető társat.-azzal a mozdulattal felálltam,és a folyóba lépdelve elindultam a területünk belselyébe. |
Waya:
- Mély sebeket ejtett rajtam, de mivel gyorsan elolvadtak a "jégcsapok", cezáltal kitisztultak a sebek, vérfarkas létemre két másodperc alatt beforrtak a sebeim,így ebből a támadásból szinte semmit nem éreztem. - Először is, ennek a "Fehér Szörnynek" van neve is,de kösz,h így becézel,cuki.. - mondtam kissé cinikusan, és még el is vigyorodtam,h manipuláljam. Felálltam, h lássa, a támadása mit sem ért. - Másodszor, idegesített, h az egyetlen lény, akivel társalogni tudtam volna, ilyen ellenséges és zárkozott. - léptem felé párat, ezt már eléggé flegmán mondtam. |
| Xander
Mostmár valamennyire tudtam mire számítsak.Ezen már annyira nem lepődtem meg.Ha így áll hozzá akkor én is.-Nem tettem semmit se ellened,de ha te így álsz hozzá akkor én is.-elővettem az erőm,és a vízből hegyes jég darabokat képeztem,amiket teljes erővel hozzá csaptam.-Általában kerülöm a harcokat,de ezt nem állhatom.Mondd csak te Fehér Szörny,mi indokod van nekem támadni?Ha?-még mindig teljesen nyugadtam úszkáltam a vízbe.Ez az én területem,ha a vízbe jön elveszti a csatát. |
Waya:
- Hm.. Nos, ha így állsz hozzá, akkor bizonyára a haláltól sem félsz, ugye?! - mondtam flegmán, agyaraimat villogtatva. Éreztem, h nem "csak" egyszerűen a társasággal van baja, hanem velem is. Több se kellett, neki mentem lendület nélkül, de még így is nagy loccsanással a vízben landolt. - Remélem így megérted, nem harcolni jöttem ide, de ha neked ez kellett... - néztem utána, majd visszaváltoztam és arrébb sétáltam, tőle nem messze. Kíváncsi voltam a reakciójára, vagy h milyen állapotba jön ki a vízből. Nem mintha érdekelne, jól van - e... (Ohohohóó xD) |
| Xander
-Meg kéne ilyednem,vagy ilyesmi?Tudni illik nem vagyok egy társasági egyed.Lehetsz felőlem akárki,nem ilyedek meg.Vicsoritani bárki tud.-mondtam szemeimet forgatva.Igazán idegesítő. |
Waya:
- Több se kellett, felpattantam és rávicsorítottam. - Na jó, én megpróbáltam kedves lenni, de látom neked nem megy a társasági élet! - mondtam. A düh elvakított, még arra se eszméltem fel, h ott előtte változtam át egy hatalmas, hófehér bundájú, de annál veszélyesebb szörnyeteggé. Az "égből néztem le rá", és úgy vicsorogtam tovább. - Egyéb mondanivaló? - néztem a szemeibe - már amennyire lehetett -. Nem érdekelt mit csinál vagy mond, én neki ugrok kapásból, ha úgy érzem. Átröppent az agyamon egy enyhe gondolat, amit azonnal hülyeségnek találtam ebben a pillanatban, ami nem volt más, minthogy lenyugodjak, és megbeszéljük higgadtan. ~Pff.. Na persze.. Ezek után? Ugyan! Megérdemelne egy kis vérző sebet, ha nem többet. ~ erre a gondolatra egy ördögi vigyor jelent meg a képemen, de csak egy pillanatra. Vártam a reakcióját, közben közelebb léptem hozzá, és úgy vicsorogtam rá tovább. Mivel majdnem háromszor nagyobb vagyok nála, csak nem jut eszébe ezek után is kötöszködni. |
| Xander~
- A becses nevem,Xander-szóltam.Nem tetszett a nőstény kioktató jelleme.-Valahogy úgy,szép ez a föld ahol járunk - feleltem kissé flegmán.Nem kedvelem az ehhez hasonló egyedeket,bár ha jobban meggondolom én senkit sem kedvelek. ~ Na hát,micsoda felfedezés a részemről! ~ A következő mozdulatán igazán meglepődtem.Belépett a saját magánszférámba,és még a mancsát is az orrom alá dugdossa? ~ Na ezt már nem tűröm!Hát milyen dolog ez? ~ reflexből elütöttem a mancsát az enyémmel,mint aki pofont akart volna adni ~ .Felháboritó ez a nőstény! ~ |
Waya:
- Kezdett nyomasztóvá válni a helyzet, így megszólaltam. - Waya vagyok, új itt. Te elárulod, h hívnak, vagy inkább bámulod tovább a talajt? - mondtam egy kis cinizmussal, és közben halványan elmosolyodtam, majd előrébb kúsztam, hozzá közelebb, és az egyik mancsomat az orra alá dugtam, h kénytelen legyen másfele néznie, lehetőleg rám. Utálom, ha úgy szólunk egymáshoz, ha nincs meg a szemkontaktus. Szeretem állni mások tekintetét, ettől is erősebbnek érzem magam, és magabiztosabbnak. |
Xander
Lefelé néztem.Nem tudtam mit szólni. |
Waya:
- Látva a reakcióit, a viselkedését, és figyelembe véve, h mennyit gondolkodott, elment a kedvem a csevejtől. - Helló. - köszöntem nemes egyszerűséggel, nem mutattam semmiféle érzelmet. Viszont azt sajnáltam, h nem vérfarkas - mert nem úgy néz ki, mintha az lenne -, nem tudtam rákapcsolódni a gondolataira, ahogy azt a vérfarkasok egymás közt meg tudják tenni. Lefeküdtem, és hol a vizet néztem, hol a tekintetét figyeltem, és próbáltam felvenni a szemkontaktust, ami nem volt úgy egyszerű, h ő nem akart belemenni. |
Xander
Mire észbe kaptam egy nőstény már mögöttem ült.~A francba!~mérgelődtem.Nem fordultam meg,nem akartam barátkozni.Hagyjon már békén,menjen el.....miért kell mindenkinek zaklatnia?Egyedül akarok lenni!!!!~Viszont így nem viselkedhetek....kedvesnek kell lennem.~le kell gyürnöm az érzelmeimet.Mindezt 5 percen keresztül forgattam le magamban.~remek,mostmár biztosan egy degenerált bunkónak néz.Áhhehheh.Elég legyen Xander!~megfordultam.-Szia!-nem néztem a szemébe,ezzel is tudatva hogy nem akarok csevegni. |
Waya:
- Válasz ugyan nem érkezett, de egy idegen, hím farkas szagát hozta felém a nyár végi szellő. Nem volt kedvem nagyon elmozdulni másfele, de legalább társaságban lehetek. Jó, igaz, kedvelem a magányt, de lassan egy hónapja itt vagyok és Midnight - on kívül mással még nem találkoztam. Ügetni kezdtem, majd lassan megláttam őt a vízben. A parttól kb. két méterre leültem és egy ideig csak néztem. Vártam,h rám nézzen,h meglegyen a szemkontaktus, aztán ha nem köszön előre - ahogy illene -, akkor én fogok. Már mindegy, csak kezdjünk el végre társalogni. |
| Xander~
Unalmamban megfagyasztottam a kijövő vízcseppeket a folyóból.Miután leestek,azonnal megolvadtak és elfolytak a nyári nap égető sugari miatt.
Egy idegen farkas szagát éreztem.~Nehheh,már megint megzavarják a "Xander a magányos" című sorozatot.~sóhajtottam majd beszívtam a levegőt.Lassan belementem a folyóba,úszkáltam.Ha akarnak valamit, úgyis megtalálnak. |
Waya:
- A folyó partján sétálgattam, társaságot már nem is remélve. Eddig nem felelt senki, elveszett bennem az a kis remény,h falkába kerülhetek. Olyanba, ahol mindenki elfogad, és én is őket. Remény vesztetten vonyítottam fel, de most utoljára. Ha senki nem felel, feladom. Vártam, hátha érkezik válasz. |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
