|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.27. 12:03 - |
Selly:
Felmentem a hegyre. A hideg, őszi szél ridegen a bundám közé fújt. Megborzongtam, de magamat biztatva arra gondoltam, hogy erős farkas vagyok és nem futamodok meg egy kis széltől. Űgy tűnik sikerült. A vadul cikázó szél már nem is volt olyan nagy és a dermesztő hideget már nem is éreztem olyan hidegnek, de azért azt nem mondanám, hogy melegem volt. A nemrég kitűzött csöppnyi célomat, hogy felmegyek a hegy tetejére és a legmagasabb ponton vonyítással jelzem, hogy még ebben a hidegben is fel tudok mászni a hegy tetejére és vigyázzon, aki szembe tud szállni velem, eldöntöttem, hogy megvalósítom. Már csak lépések választottak el a kitűzött célomtó. Már csak néhány lépés...már csak néhány lépés... Egy nagy ugrással próbáltam feljutni, de a hegy oldala túl csúszós volt és....elvétedtem. Hatalmas sebességgel csúszni kezdtem le a hegyről. Hirtelen hasító fájdalmat éreztem a bordáim között. Felnyüszítettem. Hátranéztem. Az oldalamból ömlött a vér. Legalább már nem csúsztam tovább, mivel a nagy kődarab megállított. Úgy éreztem el fogok ájulni....A szemem kezdett lecsukódni, de.....NEM! Nem hagyom, hogy egy ócska kődarab kifogjon rajtam és ne tudak megmászni egy hegyet! Nagynehezem feltápászkodtam és átváltoztam vérfarkassá. Az oldalam már nem vérzett és nem is fájt annyira. Így könnyedén felugrottam a hegyre. Vonyítottam. |
[41-22] [21-2] [1-1]
Selly:
-hmm....Nekem is a hegység talán az amit a kedvencemnek mondhatnék, de az erdő sem rossz. |
Demon:
-A kedvenc helyem a hegység és az Erdő, a többi hely olyan nyílt, nem a kedvencem...-válaszoltam
-Ezeken a helyeken el lehet bújni és nyugodtan pihenni.-sóhajtottam.
-Na és neked melyik a kedvenc helyed?-érdeklődtem, sétáltam tovább. |
Selly:
-Még nem mindent ismerek, de már sok helyen jártam- néztem rá-Csak nem!- vigyorogtam.
-Na, és melyik a kedvenc helyed?- kérdeztem és haladtam tovább.
Hiába volt sötét, hisz a csillagok olyan fényesen világítottak, hogy azzal kellemes fényt hoztak az éjszakába. Tisztán látszódtak a távolban szaladgáló pockok körvonalai, amint a sötét árnynak tűnő testükkel el-elbújtak a járataikban. Varázslatos látványt nyújtott a táj. Persze a pockok közelről már nem lettek volna annyira érdekesek, hsz akkor egyszerű, barna egérkéknek látszódtak volna, amíg meg nem eszem őket. Most viszont, túlélték, hisz messze is voltak, meg jól is néztek ki. |
Demon
-Ismerem már mint a mancsom!-elmosolyodtam
-Na és te ? Eltévedni csak nem fogunk!-kuncogtam, majd mentem lassan tovább |
Selly
-Oké- mosolyogtam rá. Elindultunk. Kiértünk az erdőből.
-Merre menjünk?-kérdeztem kíváncsian, de közben szép komótosan haladtunk előre.
-Mennyire ismered a környéket?- kérdeztem egy kis idő után |
Demon
-Persze, a vélemányem nem változott ,menjünk hiszen még éjjel van, időnk mint a tenger!-elmosolyodtam majd mellé álltam hogy indulhassunk. |
Selly:
-Köszönöm, jól vagyok- mosolyogtam. Nem megvetően, senem úgy, mintha nem akarnám, hogy ott legyen. Örültem, hogy ott van és, hogy nem sebesült meg. Már kevésbé fájt a sebem és talá a vérzés is valamennyire elállt.
-Még akarsz menni?-kérdeztem, mintha mi sem történt volna. Bár jó lett volna a patakban lemosni a sebemet, de ha nem abból sem lesz bajom. Láttam az arcán, hogy valamin gondolkozott, de nem kérdeztem meg, hisz tudtam, hogy ha el akarná mondani elmondaná. Nem az én dolgom, hisz az ő gondolatai. Kíváncsian vártam válaszát. |
Demon:
-Nos,nekem nincs ellenemre, amúgy is egyeüdl lennék és valószínűleg az erődben feküdék, vagy sétálnék, minden éjszakámat a magányos farkas szerepében játszom.-válaszoltam.
Beleegyeztem hogy elmenjünk ketten valahová,tanál még jó dolog is kisülhet a közös csavargásból,talán megismerem az igazi énjét, feltéve ha nem ezt látom most is. Mindegy,vesztenivalóm nincsen.
Mielőtt elindulhattunk volna, egy újabb ember jelent meg. Selly ezt is elintézte, előtte vistont leadott a férfi két lövést. Nem talált el a golyó,még csak hozzám sem ért,meg sem közelített. Ez hogy lehetséges?! Az ostobának nincs annyi esze hogy a füleim és annak formája nem csak dísz, a felnyírt fülekkel sokkal érzékenyebb a hallásom, ugyan nem láttam amikor a fegyvert elővette, de azt igen, amikor rányúlt ravaszra. Így azt még meg sem húzta és én már máshol voltam. Szerencsére alkatom is és a füleim is csak a segítségemre vannak, ugyan nem vagyok olyan nagyon erős -persze azért nem kételkedem hogy én is tudok alakítani ha kell- inkább a furfanngosságom és a további adottságaimat használom ki.
Selly megsérült, nem volt halálos a seb, de eléggé súlyos volt. Közelebb mentem.
-Segítsek valamiben ? -kérdeztem, hallottam már hogy vannak gyógyító erővel bíró növények, talán azok segíthetnek, vagy legalább enyhíthetik a fájdalmat.
Selly szemeibe néztem, egyszerre volt felemelő és ugyanakkor eléggé kiábrándító érzés az amit láttam.
Egy erőteljes nőstény képe rajzolódott ki előttem, akit ha nem vigyáz magára, elcsábítja a hatalom és az erő, már megint Devil jutott eszembe, folyamatosan bevillan, de fogalmam sincs miért, viszont a fiatal énje, pontosan ilyen volt ő is,legalábbis a hallottak és a legendák alapján, sajnos azelőtt nem ismertem. Végig futott az agyamon az is,mivan ha Selly, aki még csak most kezd igazán fenevad lenni, és Devil aki már öreg harcos ,és ahogy látom ő már inkább ésszel gondolkozik, nem pedig az erőt részesíti előnyben, mivan ha ezek egyszer összetűzésbe keverednek, mivan ha megöli egyik a másikat? És mi szerepem lenne nekem ?
Rengeteg kérdés fordult meg a fejemben, jó és rossz érzéssel töltött el egyszerre minden egyes gondolat, aztán azt mondtam elég, leálltam a gondolkozással, vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.
~Jobb lesz ha tartom a titokzatos énemet ,nem szeretnék kitalálni vagy beképzelni semmit....~gondoltam majd vissza is tértem a gondolatok világából a való világba.
Figyeltem Sellyt, vártam a választ.
|
Selly:
Amíg vártam Demon válaszára a Hold egészen magához vonzotta figyelmemet. Egész arcát mutatva felénk állt gőgösen az égtetején, fényességgel töltve be az éjszakát. Nem tűnt veszélyesnek vagy fenyegetőnek, hanem inkább elérhetetleennek, de mégis hivogatónak. Megnyugtató látványt nyújtott a kerek égitest, amely minél inkább akarnánk közelebb kerülne hozzá annál távolabbinak látszott. Kissé elbambultam még rajta, mire Demon megszólalt.
-Nem tudom, csak úgy gondoltam, hogyha akarsz eljöhetnél velem valahova... Mondjuk sétálni- mondtam- Persze, ha nincs más dolgod.
Hirtelen éles fájdalom nyilalt át rajtam. Egy kissé megszédültem a hirtelen ért támadástól, de mikor már újra összeszedtem magam hátranéztem. Haragos szemeim épp összetalálkozott egy emberével. Kezében egy dárda volt, melynek testvére az imént hasított belém. Egy éles mozdulattal megfordultam és a már megrendült bátorságú ember felé futottam. A kétlábú először kissé összeszedetlenül hátrált a bokor mögül, mi eddig oltalmazta, de mostmár vesztét nyújthatja. Ostoba fajankók nem becsülik meg egy vérfarkas erejét, de most megmutatom neki! Néhány ugrással már ott is voltam a menekülő ember közvetlen közelében. Feléugrottam. Az utolsó dolga, amit tehetett az volt, hogy előrántotta revolverét és lőtt. Kettő lövés hallatszott. Gyors kis masina, mondhatom. Ilyen nekem is kéne, persze csak ha lenne ujjam. Az első, pontatlanabb célzás Demon felé hatolt. Nem figyeltem eléggé, hogy feltűnnyön, hogy akár el is találhatta Demont. Nem láttam, de elég kevés esélye volt annak, hogy időben elugrott, hisz pontosan abba az irányba suhant a lőszer, amerre bármerre ugrik eltalálja valahol... Persze azért volt esély rá, hogy elugorjon. A másik golyó felém jött, de épphogy lekarcolta az oldalam, bár ezzel égető fájdalmat ejtett. Megragadtam és elhajítottam. Egy fának esett neki háttal. Egy nyögésre volt ideje, mire gyönge teste a fa tövébe hanyatlott. Háta a fát támasztotta, izmai elernyedtek, feje lehanyatlott. Halottnak tűnt, de nem sejthettem, hogy talán szorult bele még egy kis élet. Fegyverét még zuhanás közben elejtette. Miután ezzel megvoltam ahátamra néztem. Már nem fájt annyira, de azért elég komoly sebet ejtett. Végül Demonra néztem. |
Nagyon nagyon elgondolkoztam azon mit is tettünk, ők is mészárosok, de a mai nap után mi is. Ugyanaz járhatott a fejünkben, nem kellett volna harcolni. Ekkor villant be , hogy Devil elsétált,lehet hogy nekünk is ezt kellett volna tenni...Tényleg tudhat valamit ez az alfa, előbb inkább gondolkozott. De hát őt üldözték régen az emberek, akkor miért nem harcolt velünk ? Selly miatt vagy valami háttere volt ? Mindenképp fel kell keresnem,rengeteg kérdésem van vele kapcsolatban.
Kissé lesápadtam, a gondolkozásból Selly hangja zökkentett ki.
-Persze mehetünk, de hova is akarsz menni?-kérdeztem tőle
Nem szerettem volna felhozni az imént fejemben járó Deves dolgot, tudom hogy rühellik egymást, csak az a kérdés miért. Nem akartam rosszban lenni senkivel főleg nem más miatt.
Próbáltam leplezni hogy kattogott az agyam, nem tudom mennyire sikerült. Mindenesetre próbáltam túl lépni a dolgon. |
Selly:
-Örülök, hogy jól vagy- rámosolyogtam. Folytattam a harcot. Sok embert téptem szét, ahogy Demon is és lassan elfogytakaz emberek. Vannak akik elmenekültek és vannak akik holtan hevvernek. Körbenéztem. Sokszor harcoltam már este és tudom, hogy este erősebb vagyok, de még sosem harcoltam ennyi emberrel éjszaka. Ahogy a sok véren megcsillant a hold fénye borzasztó látványt keltett. Leültem. Hiába nyertünk mégsem tudtam neki örülni. Egyáltalán miért harcoltunk? Nem lett volna jobb emelt fővel elsétálni? Megkerestek volna, az egyszer biztos. Nem tudom miért jöttek, de tuti, hogy nem minket akartak védeni. Azért még kicsit szomorú voltam. Viszont, ha most nem tettük volna meg később kellett volna. Legalább túléltük.
-Mehetünk?- kérdeztem kedvesen. Nem tudtam, hogy akar-e velem jönni vagy inkább próbálna minél messzebb kerülni tőlem, az ő döntétse, de azért jó lenne egy kis társaság. Minél hamarabb elmegyünk erről a helyről annál jobb.
-Vagy inkább egyedül mész?-kérdeztem. Érdeklődő tekintettel fürkésztem az arcát. |
Demon:
-Ne aggódj én jól vagyok, nem fogok belehalni!-nyugtattam meg Sellyt, majd én is folytattam a harcot, azokat az embereket amelyek az utamba kerültek könnyedén ketté haraptam, a kutyákra rá se hederítettem, a menekülő emberek után eredtem, ahogy jött fel a Hold egyre jobban úrrá lett rajtam a Fekete Mágia, soha az életbe nem történt még ez velem, hogy a Hold feljöttekor harcolok , egyre jobban éreztem a vér ízét, és illatát, testem mintha hirtelen duzzadni kezdett volan az erőtől és az izmoktól, azt vettem észre hogy erősebb lettem, és sokkal gyorsabb tempóban haladok az emberek felé, végül a szemem is sötétedd lett, a szokottnál is, dobáltam a kétlábúakat, mindenütt vér ,és kezdtem élvezni.
Szépen lassan előjött belőlem a vadállat, életemben most először. De éreztem hogy ez nem mehet így tovább, nekem van tartásom. Próbáltam visszafogni magam, sikerült is. Az emberek több mint a fele meghalt, szét tépve hevert a földön, a kutyák haza szeleltek, néháyn ember is megúszta kisebb nagyobb sérülésekke.
Körülnéztem a sok holt test, a vér, a puskák, maga a hely éjjel...Rémisztő volt , és csak akkor fogtam fel, hogy ezt mi csináltuk. |
Selly:
Szürkület volt. Hamarosan besötétedik.
-Nemsokára brsötétedik és akkor előnyben leszünk!-mondtam Demonnak, de akkor egy hangos lövést hallottam mellettem. Meglőtték Demont! Láttam ahogy összeesik és egy ember felé közeledik, nem túl barátságos szándékkal. Az emberre ugrottam és szétmarcangoltam. Remélem Demonnak sikerült felkelnie és nem lett komoly baja. Tovább támadtam az embereket, de közben ránéztem Demonra. Már felállt, kicsit megnyugodtam. Nem tudom mi lett volna vele, ha nem tud felkelni és ott marad a földön, emberekkel körülvéve és nekem kell megvédenem, de még elugrani sem tud a golyók elől. Szerencsére nem is kell belegondolnom, hogy mi lett volna, ha nem sikerül megvédenem, hisz már felkelt.
-Jól vagy?-kérdeztem. Hamarosan besötétedett. Az embereken érezhető volt a feszültség, amit a sötétség keltett. Ők nem láttak, mi meg tökéletesen láttunk a sötétben. Menekülőre fogták, de mi utolérhettük őket. Egyedül a kutyák láttak rendesen rajtunk kívül, de a legtöbben követték a gazdáikat vagy még mindig támadtak, de már leginkább akkor, ha az emberek közelébe mentünk. Már nem is figyeltem rájuk, hisz nekik is egy kissé megrendült a bátorságuk, bár színlelték a keménységet, fáradtak is voltak így erejük is kevesebb lett, amit a támadásra fordítottak. Kevés ember maradt, így könnyen elbánhatnánk velük, ha nem mind más irányba szaladna. Néhány után szaladtam, hogy megöljem őket. Remélem Demonnak közben nem esik baja. A legtöbb ember eldobálta a puskját, mert kifogyott vagy magánál tartotta a kifogyott puskát, hogy üthessen vele, esetleg balta volt nála és azzal támadt vagy vastag botokat vett fel és azzal próbált ütni, ha sikerült neki. |
Devil
Elmentem onnan,hála az istennek. Amint elkerültem Sellyt, nyugodt lettem és furcsán kiegyensúlyozott ,de örültem neki. Tényleg nem érdekel mit mond ,a többiek kedvéért most figyelmen kívül fogom hagyni, csináljon és mondjon amit akar, nehéz lesz, de képes vagyok rá, hogy ne érdekeljen. Ez ellentmond az eddigi viselkedésemnek,de nem érdekel, nem fogok foglalkozni holmi taknyos orrú képmutatóval,aki azt hiszi mindent tud, majd az élet térde kényszeríti, és én végig fogom nézni. Nyugodt léptekkel tartottam a kedvenc pihenő helyemre. Nem érdekeltek már az emberek sem, én már bevésődtem a történelembe, ezt senki sem fogja tudni lemosni, akinek meg nem tetszik mert nem tudja feldolgozni azzal nem tudok mit csinálni, elkerülöm. Felkelt a Hold, de nem lettem fenevad, lefeküdtem és az eget kémleltem. Demont sajnáltam csak, reméltem hogy nem lesz baja.
Demon
-Kössz a tanácsot!-mondtam, majd én is belekezdtem a harcba, most végre kibontakozhatok,olyan rége harcoltam. Fájt a szívem a kutyákért,hiszen én is egy vagyok közülük...illetve félig...~A francba nem kérdeztem meg még Devtől...Na mindegy majd máskor~gondoltam és már vetettem is magam a tömegbe. Fogaimat csattogtatva az embereket és a kutyákat is szét téptem,ahol csak értem őket ott haraptam. Rengeteg embert szét téptem a kutyákat annyira nem, sajnáltam mindet, ők nem tehetnek arról hogy erre lettek tanítva. Szívem szerint követtem volan Devet, beszélni akartam vele a múltamról és a mostani Sallyvel való összetázéséről,ki akartam deríteni mi áll a háttérben. Elkalandoztak a gondolataim, kaptam egy lövést az oldalamba a bordáim alá. Nyüszítve estem a földre abban a pillanatban, de nem kellett pár másodperc sem, és felpattantam, tovább folytatva a harcot. |
Selly:
-Te tudod- morrantottam. Nem érdekel mit csinál. Mehet, ha akar. Mondom, nagyképű. Nem mer kiállni a harcban, csak a szája nagy. Most viszont harcolnom kell. Itt vagyunk, Demonnal az emberektől néhány lépésnyire, de mielőtt ráugorhattam volna az elsőre rámosolyodtam.
-Te jobbra, én balra- mondtam- Sok sikert és vigyázz a fegyverekre!- Mondtam, közben már ugrottam is az első emberre. Már az esést és egy vérfarkas súját sem bírta ki élve. Remélem a többi is ilyen gyenge, mert akkor könnyű dolgunk lesz. TÉvedtem. Nem rémültek meg széttépett társaiktól, fegyvert emeltek és alig lehetett elugrani előlük. Nagyon sokan voltak. Körbeálltak minket. Demon is a körön belül volt, ha jól láttam. Sajnos nem tudtam annyira ráfigyelni, hogy tudjam mi történik vele, de remélem nincs bajban. Azon kívül, hogy körbeálltak minket. Közben a kutyák is megérkeztek. Haraptak, marcangoltak, ahol értek, de viszont jó fegyvernek tntek. Csak meg kell fogni őket és az emberek közé dobni és puff, már néhány le is terítve egy időre. Folyamatosan dobáltam a kutyákat vagy haraptam az embereket, esetleg őket is dobáltam, de az helyzet kérdése is volt. |
Devil
Rájöttem hogy ez a nőstény nem ért meg engem,azt hiszi beképzelt vagyok és csak hatalmat akarok, nem, előbb neki kéne más oldalról néznie a dolgokat. Egyszerű, nem fogok neki engedelmeskedni akkor sem ha fejen áll. Nem ijedek be némi kutya csapattól, és az emberek fegyvereitől sem.
Ásítottam egyet.
-Úgy látom nem kellek én ide, a mi ügyes kis Selly-nk elintéz mindent!-mondtam ironikusan, Demonra nézve,majd elkomolyodtam.
-Ha akarsz maradj,harcolj, bizonyítsd be hogy tudsz valamit, én más vagyok, és más lesz a taktikám is. Most elmegyek, és nem érdekel ha ez a szuka kitalálja hogy megfutamodtam, mert ha kell akár már most a puskák elé vetném magam, de minek ha egyszerűen el is sétálhatok,figyelembe se véve őket?! Selly erős, majd megáll a saját talpán,egy vérfarkas sincs cukorból, nem fog elolvadni néhány sérüléstől!-vágtam oda a hímnek majd szépen hátat fordítottam és elsétáltam kényelmesen, rám nem is figyeltek.
Demon
-Oké, te tudod, és igazából megértem, akkor menj csak!-néztem ahoyg Dev eltűnik.
-Ez furcsa...Sosem szokott elmenni ha harc van, imádja a vérfürdőt, de most...Valami megváltozott benne, ez egy olyan oldala amit sosem láttam, de még csak nem is hallottam róla, könnyedén elsétált...na mindegy,most figyelnem kell!-mondtam ki hangosan a gondolataimat és vártam Selly mikor mondd valamit. |
Selly:
-Jólvan na, bocsesz, hogy megmentettelek a halál markától!- vicsorogtam rá majd újra az embereket kezdtem szemlélni. Úgy tűnik Dev nem igazán akar együtt működni, de legalább nem tett keresztbe a tervemnek. Hisz csak a helyes pillanatot kell megvárnunk... és győztünk. Remélem sikerül. Nem akarom tovább hallgatni Dev szúrós megjegyzéseit. Elegem van belőle. Nem értem miért akartam ennyire találkozni vele. Túlságosan vágyik a hatalomra, remélem el tudom érni, hogy kevésbé legyen beképzelt, vagy legalábbis velem ne legyen az. Egy alfától elvárnám, hogy normálisan viselkedjen és ne kössön belém.
-Azt csinálsz, amit akarsz- mondtam és megforgattam a szemem. Egy pillanatra elhalkultak a lövések. Újratöltenek, de nem lőnek. Biztosan tartalékolják a fegyvereket. MOst jönnek a kutyák. Tényleg elindultak a kutyák, mindegyikük hevesen csaholva gyorsan közeledtek. Most vagy soha! Nekiiramodtam én is. Vonyítottam, lassítás nélkül, ezzel jelezve Demonnak és Devilnek, hogy ha akarnak jöjjenek. Az utamba kerülő ebeket megfogtam és elhajítottam vagy a gyávábbakat megharaptam vagy csak feléjük kaptam. Nem hiszem, hogy ettől elpusztultak volna, de nem is az volt a szándékom. Az emberek kellettek. A kutyák, mikor egyre közelebb kerültem az idegesen kapkodó emberekhez rámugrottak, de mivel nem is eggyen nem mindet tudtam kivédeni. Hirtelen a földhöz vetettem magam és a nagy lendülettel gurultam egy kicsi a földön, ezzel lesöpörve a kutyákat magamról. Tovább futottam. Az emberek újra lőni kezdtek, de vigyázva a kutyákra. |
Egyáltalán nem tetszett hogy ez a nőstény hirtelen felbukkan, és át akarja venni a vezetést.
Hirtelen mintha visszapörgettem volna mindent, az egész életemet, eszembe jutott az emberekkel való legveszélyesebb harcom. Akaratom ellenére kezdtem el mondani az egészet.
-Én évekig harcoltam az emberekkel, üldöztek, emlékszem egyszer még a régi lakóhelyem folyópartján kötöttem ki vérző sebekkel, a testem tele volt lőve golyókkal, a kutyák marcangoltak, nem akartam harcolni ellenük, apám miatt, aki szintén a kutyák közt volt,ő maga is az volt, az egyetlen kutya vezér a farkasok közt, ő az emberekkel élt akkor már,túl öreg volt a falkához, csak miatta nem öltem meg az embereket,hiszen ha megölöm őket,apámnak már nem biztos a jövője. A kutyák pedig a fiai voltak,mondhatni a fél testvéreim, ők kegyetlenül marcangoltak,de ez sem érdekelt, elhitettem velük hogy elpusztultam, aztán amikor már feladták, felálltam és elmentem, a legtöbb vérfarkas nem élte volna túl. De akkor is egyedül voltam ha gond volt, és nem kellett senkinek a tanácsa,hiszen nem félek a haláltól, egy golyó a fejembe vagy akár máshova, nekem semmi! De legyen amit Selly akar, lássuk ő mit eszelt ki,ha nem jön be akkor nem érdekel senki és semmi, a saját döntésem lesz!- ezt mind ledaráltam az alatt a pár másodperc alatt amint a kutyák sé az emberek közeledtek.
Demon:
Furcsán néztem Devilre, leragadtam ott,hogy "kutya az apja". ~Hm...Én is inkább kutyának nézek ki mint farkasnak....~gondoltam. ha elmúlik ez a krízis az emberekkel, rá fogok kérdezni Devre, lehet hogy rokonok vagyunk,hiszen mint mondta egyedül az ő apja volt kutya.....Érdekes egy helyzet. |
-Aham- mondtam oda sem nézve, figyelemre sem méltatva. A figyelmem az ismeretlen lényekre terelődött. Csak azon zakatolt az agyam, hogy mi lehet az. Enyhe szagokat éreztem és már meg is állapítottam mi az, de mivel még nem tudtam biztosra beazonosítani inkább nem mondtam semmit. Mikor már a szél is az oldalamra állt a sejtésem bebizonyosult. Emberek voltak azok. Vajon mit akarnak? Sokan vannak. Nagy, erős jó izmoltságú kutyáik és fegyvereik pedig mégtöbben. Vizsláktól kezdve a legerősebb harcikutyákig minden volt. De nem baj, nem elég erősek, hogy legyőzzenek 3 vérfarkast. Az emberek túl gyengék ahhoz. A fegyvereik meg csak sportszerű nehezítések. A kutyák meg kis padlócirkálók. Bajunk nem lesz belőle. Kiszagoltak minket és vad csaholásba kezdtek, mármint a kutyák és már fejvesztve is rohantak volna felénk, ha a gazdáik nem tartották volna vissza őket. TUdtam mire készülnek. Először lőnek majd jönnek a kutyák. Fordítva túl kozkázatos lenne, hisz a kutyák útban lennének, így nem egyet találnának el.
-Én nem félem a halált- mondtam szememben a bátorság tüzével. Vicsorogva ijesztő harci pózt vettem föl, az emberek felé nézve. Az emberek letérdeltek, puskájukat vállukra helyezték, céloztak és lőttek. Szememmel bemértem, melyik golyó hova fog érkezni, elkerül-e minket vagy nekünk kell elkerülnünk őket. Egy golyó Dev vonyítása közben feje felé közeledett, így gyorsan elrugaszkodtam és ellöktem Devet, aki a földre került, de baja nem lett belőle. Szerenc sés volt az időzítésem, így Dev is b efejezhette vonyítását és a golyó is pont felettem suhant el. Lelapultam a földbe és felvettem a legjobb pózt, hogy majd gyorsan el tudjak rugaszkodni.
-Hasra!- mondtam Demonnak is, bár nem láttam, hisz háttal voltam neki, de hátha még nem hasalt le- Ne mozduljatok! Van egy tervem!-mondtam. Egyszer csak kifogynak a puskaglyóból vagy legalább újra kell tölteniük. Mi pedig a fűben biztonságban vagyunk, mert legalább annyi menedéket nyújtott, hogy ne tudjanak olyan pontosan bemérni. Remélem Demon és Devil hallgat rám, különben, ha önfejűsködnek, hogy megmutassák milyen erősek és elindulnak, nemcsak, hogy meghalnak, de a tervem is elrontják. |
-Na jó,az előbb mondtam hogy ne menjünk bele,de akkor a ennyire kérdőjelezed a dolgokat,és kiváncsiskodsz,akkor elmondom miből gondolom ezt,illetve tudom is 100%-ra. Kezdem az alapoknál. A hím és a nőstény vérfarkasok teljesen mások. A hímeknek sokkal,majdnem kétszer erősebb,vagyis nagyobb a tesztoszteron szintje,mint a nőstényeknek, ezért tartanak a Vérfarkas hímektől jobban. Már aki...-tettem hozzá.-A helyzet az,hogy én ugyan nőstény vagyok,mégis a hímekre jellemző a tesztoszteron szintem. Ez annyit takar hogy sokkal agresszívabb vagyok, sokkal sötétebb a bundám a többi nőstényénél,kissé hosszabb is, és nagyobb az erőkifejtésem. nekem a fák kiráncigálása a föld alól nem igazán megerőltető,de láttam már olyat aki küzködött vele. Csakhogy értsd mire gondoltam...-fejeztem be a mondandómat,aztán mondhatni szinte "rákapcsoltam" a külvilágra.
~Ember!~futott át villám gyorsan az agyamon. Észrevettem Sellyn is hogy nagyon figyeli a tájat,de a szél csak most kezdett dolgozni az ember ellen,így megéreztem a szagát. Ráadásul vérfarkas alakban vagyok. Bejutottak az emberek a Völgybe ? Megint engem akarnak elejteni ? Rengeteg kérdés futott át az agyamon pár másodperc leforgása alatt.
Demon és Sally elé álltam.
-Döntsetek, küzdeni fogtok felvállalva a sérüléseket,esetleg a halált,vagy elbújtok?!-tettem fel a kérdést,miközben morgásokba,vicsorgásokba kezdtem. Később felvonyítottam egy hatalmasat. Hosszan elnyúló,éles vonyítás volt, aki ismeri a múltamat az tudja ez mit jelentett,ahogy az emberek is.
Gondoltam hogy Selly maradni fog,és esetlegesen még akár elém is akar férkőzni hogy bebizonyítsa magának,nem én vagyok a legerősebb,de most nem akartam versenyezni ,fontosabb volt az emberek kiűzése erről a helyről.
(Igen,jöhetnek az emberek,addig Devvel nem csinálok semmi olyat,amég ki nem találod mit szeretnél :D) |
[41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
