|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.27. 18:52 - |
Pislogni kezdtem. Minden olyan homályos volt. Első kérdésem magamtól az volt; hol vagyok? Éreztem, hogy teljes hidegség vesz körül, csak az orrhegyemet éri egy szellő. Valami egyre kijebb taszigált. Egyre jobban érte a buksim a szél, viszont még mindig kellemes hidegbe voltam burkolózva. Miközben próbáltam kideríteni hol vagyok, hangokat kezdtem hallani. Kezdem már érzékelni a külvilágot. Talán így könnyebb lesz meg tudnom, hol is vagyok igazából. A víz nyaldossa a fülemet, ahogy hullámzik. Szóval vízben vagyok. Na de mégis hol? Ez itt a kérdés. Próbáltam visszapergetni az emlékeimet, de nem sikerült. Mindenhol csak sötétség és vérszag. Ki kéne jönnöm a vízből, de mintha ólomhoz kötöttek volna. Olyan jó volt így, feküdve várva a halált. Már ha az jött el értem... Küzdenem kéne talán... De nem akarok. |
[24-5] [4-1]
-Mi van a hasadnál,ott szúr?-felálltam s közelebb mentem hogy szemügyre vehessem. Egy nyílt seb tátongott rajta. |
- A hasamnál... - nyögtem ki elfojtottan. |
Észrevettem hogy valami még most sincs rendben.
-Jobban vagy?-a biztonság kedvéért rákérdeztem. |
Befejeztem az evést, és ásítottam egyet. Erős fájdalom hasított a hasamba, ezért összehúztam a szemöldököm. |
Vártam a hatást,addig is leheveredtem a nőstény mellett 1-2 méterre. |
Kifejezetten ízlett a vad hús. Olyan volt, mintha már régen nem ettem volna ilyet. Nem akartam falni, nehogy rosszul legyek, ezért lassan ettem. |
Leültem és figyeltem hogy javulni fog vagy romlani az állapota. Most kezdtem csak felmérni,rájöttem hoyg nem is kicsi nőstény. Reméltem hogy életben marad,érdekesnek tűnik,a bundája is tetszetős,nem pusztulhat el egy ilyen nőstény. |
Bólintottam, majd lefeküdtem a földre. Amíg távol volt, elgondolkoztam azon, mit keresek én itt. Aztán megjelent újra, egy nagy szarvassal. Erőtlenül falatozni kezdtem. |
-Értem...Akkor várj itt egy kicsit.-óvatosan leültettem,majd elfutottam az erdőbe vadászni egyet. Több mint 20 percig el voltam,de nálam ez is rekord idő volt,ennyi idő alatt elkapni egy nagy szarvast egyedül,elég jó teljesítmény. Elejtettem a vadat,és gyorsan vonszolni kezdtem magammal egyenesen a nőstényhez. Megálltam előtte.
-Tessék,már megkezdtem a hátsó combjánál,egyél egy kicsit.-lihegtem. |
Hirtelen nem is tudtam, mim és hol fáj. Végigpillantottam magamon. A hasamnál egy rész teljesen pirosan fénylett, csakúgy, mint a nyakamnál.
- Talán jó lenne energiát nyernem valamiből... - bólintottam halványat. |
-Semmi gond,majd talán később. Nem vagy éhes? Fáj valamid?-kérdezősködtem tovább,nem sok mindent tudtam meg róla,sem a helyzetéről. |
- Nem igazán... Jó formán nem emlékszem se-he-mi-hi-re... - mondtam levegővételekkel tűzdelve. Szóval Fiyen... Gyémántkék szemű Fiyen... |
-Azt sem tudod hogy kerültél ide ? Na mindegy,majd egyszer eszedbe jut...-sóhajtottam.
-Fiyen vagyok!-mutatkoztam be röviden. |
- Ne-nem igazán emlékszek rá... - motyogtam, miközben előre tettem az egyik mancsom, majd a másikat is. |
Nem volt túl sok ereje,így az egyik oldalához mentem,hogy rám támaszkodhasson.
-Mi a neved?-kérdeztem tőle,s közben támasztottam,vártam egy kicsit hogy magához térjen. |
Próbáltam engedelmeskedni neki, bár eléggé nehezen ment. Sípolva véve a levegőt felálltam, bár alig álltam a lábaimon, meg-meg bicsaklott alattam. |
-Nem úgy tűnik...-húztam el a szám. -Gyerünk,állj fel! Menni fog!-löködtem tovább,s kicsit megemeltem a hátánál. |
Melegséget éreztem az arcom tájékán. Megmozdítottam az egyik mancsom, és felnéztem a két gyémántkék szempárba.
- Jo-jól vagyok... - suttogtam, de szinte még én se hallottam saját magam. |
Már kezdett nyökögni,de ez nem volt elég. Kétségbeesésemben nyalogatni kezdtem,azt mondják az általában segít és gyorsan magához tér az illető,így hát ezt tettem,remélve hogy már teljesen magánál lesz. |
Hirtelen a kék gyémánt magához emelt. A gyenge szél simogatta arcomat, a vizes bundámnak így még hidegebb volt.
- Öhm... - nyögtem kinyitva a szemem jobban, bár még mindig csak elmosódott foltokat láttam. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
