|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.28. 19:38 - |
Lindy:
- A folyóparton sétálgattam, ez a hűvös szél és a szürkülő ég olyan jó, és kellemes összhangban volt, hogy igazán megnyugtatott, mind lekileg, mind szellemileg, mind érzelmileg. A fák között játszadozó, elsuhanó őszi szellő két farkas szagát hozta felém. Az egyik ismerős volt, a másik nem. Az egyik Fiyen volt, az alfatársam, a barátom, a... Khm,khm,khm.. Na de, a másik ki lehet? Talán egy betolakodó, akit épp most próbál elűzni Fiyen? Több se kellett, neki iramodtam, egyenesen feléjük, de mikor odaértem, egész mást tapasztaltam. Egy "megnyúzodt", ázodt, sebekkel borított szuka aludt a folyótól nem messze és Fiyen is ott volt a közelében, egy szarvas tetemmel mellettük. ~ Az én hősöm.~ mosolyodtam el csillogó szemekkel, majd lefeküdtem mellé, és kicsit hozzá bújtam. - Meg se szólalj. A helyzet magáért beszél. Megint nagy voltál. - s ahogy befejeztem, letettem a fejem, közvetlen a mancsai mellé. |
[8-1]
Felváltva néztem a nőstényre,és Lindíre,majd végül tekintetem már csak Lindyn volt.
-Ez olyan furcsa,az vagy,de mégsem vallod magad annak. Nem is zavar a dolog?! Nekem azért piszkálgatná a fantáziámat hogy mire vagyok képes egy ilyen testben..De te tudod..-elnevettem magam.-Majd lerendezik a nagyok..-sóhajtottam és pihentem tovább. |
- Á,értem. -válaszoltam egyszerűen. Nem nagyon tetszett ez a szuka, épp azért, mert gyönyörű volt. Ő biztos könnyen hozzá jut nem egy dologhoz. De mindegy is. - Őőő, nem, nem tudok. Tudod, bár vérfarkas vagyok, nem vallom magam annak, mivel próbálok nem úgy élni. Tudod, ez a nevelésnek köszönhető, szinte már ösztönössé vált, hogy akármi van, ne viselkedjek úgy, hogy ne keltsek feltűnést. Szóval a lényeg, hogy akármi van a vérfarkasok körében/világában, én kimaradok belőle valahogy mindig. - magyaráztam. Mikor megnyalt, átjárt az a melegség, amit mindig akkor éreztem, ha a közelében voltam. |
| Jól esett Lindy közelsége.
-Nem tudok róla semmit,nem emlékszik semmire.-zártam a mondatomat.
-És tudsz valamit a vérfarkasok helyzetéről? Az a pletyka keringett hogy az 5 fekete kirobbantja a harcot,de úgy látszik ez mégsem lesz így..-gondolkoztam hangosan. Később megnyaltam Lindy buksiját majd mellé tettem a fejemet. |
Lindy:
- Á, értem. Tudtam, hogy megint hősként viselkedtél. - mosolyogtam, majd szótlanul hozzábújtam pár percre. A csend az érzéseim iatt kezdett kicsit kényelmetlenné válni, ezért felköhhentettem, majd a pár perccel ezelőtti témához szóltam még hozzá. - Éééés... Nem tudtál meg róla semmi?! Úgy értem.. Esetleg a nevét, vagy hogy honnan jött, hogyan került a folyóba, vagy egyáltalán ide? Van - e családja,semmit?! Tudott bármit is mondani ennyi erővel, ami volt neki, szegénynek? - a tekintetem hol a nőstényt figyelte, hol pedig Fiyent. Kíváncsi voltam az új jövevényre, bár mostanában éreztem egy másik, szintén új teremtmény jelenlétét is a közelben, valószínűleg az én fajámból való lehet, de látni, hallani, vagy érezni a szagát még nem sikerült, még kevésbé találkozni vele, de most nem is ő volt a lényeg. |
| Csak mosolyogni tudtam,ezt hozza ki belőlem Lindy. A gondolatokból kizökkentett a kérdése.
-Tegnap sétáltam a parton,és vér szagot éreztem,ráadásul a megérzéseim sem voltak a legjobbak abban a pillanatban,igy elindultam megkeresni a forrását,kiderült hogy ez a nőstény sebesült meg,de fogalmam sincs hogyan,vérben úszott szinte és a folyóban volt félig,a hátamra vettem és kihúztam,addig piszkáltam amég magához nem tért,majd elmentem vadászni hogy energiát gyűjthessen.-válaszoltam röviden. |
Lindy:
- Jól esett ahogy fogadott. Jobban, mint szokott, de most nem csak az üdvözlést és a barátságot éreztem ebben, illetve köztünk. Annál jóval többet, de nem tudtam hogyan mondhatnám el ezt szavakkal neki, így hagytam ezt egyelőre, inkább válaszoltam a kérdésére. - Csak sétálgattam a folyó partján, aztán a többi már csak a szélnek köszönhető. - mosolyogtam rá. Aztán az idegenre néztem. - És ő? - böktem az orrommal a szuka felé. Nem tudtam róla semmit, csak így ránézésre, és szag alapján következtettem ki, hogy nagyjából velem egykorú, és nem volt könnyű élete, az biztos. |
| Már majdnem elaludtam,miközben arra vártam hogy az ismeretlen nőstény állapota javuljon. Szemeim kezdtek lemenni,hiszen untam magam és a helyzet is aggasztó volt,nem tudtam életben marad-e a szuka. Később Lindy hangjára lettem figyelmes aki már mellettem is volt. Nem mostanában láttam így a szokásosnál is jobban örültem neki. Megnyaltam az arcát köszönésképp majd törődésem éreztetéseképp én is hozzá bújtam. -Hogy találtál rám hercegnőm?-mosolyogtam rá,ég kék,gyémántos szemeimmel. |
Lindy:
- A folyóparton sétálgattam, ez a hűvös szél és a szürkülő ég olyan jó, és kellemes összhangban volt, hogy igazán megnyugtatott, mind lekileg, mind szellemileg, mind érzelmileg. A fák között játszadozó, elsuhanó őszi szellő két farkas szagát hozta felém. Az egyik ismerős volt, a másik nem. Az egyik Fiyen volt, az alfatársam, a barátom, a... Khm,khm,khm.. Na de, a másik ki lehet? Talán egy betolakodó, akit épp most próbál elűzni Fiyen? Több se kellett, neki iramodtam, egyenesen feléjük, de mikor odaértem, egész mást tapasztaltam. Egy "megnyúzodt", ázodt, sebekkel borított szuka aludt a folyótól nem messze és Fiyen is ott volt a közelében, egy szarvas tetemmel mellettük. ~ Az én hősöm.~ mosolyodtam el csillogó szemekkel, majd lefeküdtem mellé, és kicsit hozzá bújtam. - Meg se szólalj. A helyzet magáért beszél. Megint nagy voltál. - s ahogy befejeztem, letettem a fejem, közvetlen a mancsai mellé. |
[8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
