|
Témaindító hozzászólás
|
2016.08.03. 15:31 - |
Demon
Wayával vadászni indultunk, hát valakinek meg kell csinálnia ezt is...Át tértünk a Memories Gátra, ugyanis ez bizonyult a legmegfelelőbb helynek a szarvasok elkapására. Van víz, és erdős, fákkal teli a hely, jól meg lehet lapulni a hatalmas bokrok között. Szaglászni kezdtem hátha érzek valamit.
Seth
Békésen aludtam a Gát melletti nagy fa egyik alsó ,vastag ágán. A víz csobogása megnyugtatott. |
[19-1]
| Demon: Próbáltam minnél jobban úgy lépkedni hogy ne érezzen semmiféle rázkódást vagy lendületet, csak szépen nyugodtan. Kis időn belül a barlanghoz is értünk, a szarvast letettem a bejáratnál,majd lefeküdtem hogy Waya könnyebben lemászhasson rólam. |
Waya
- Köszönöm. - hiába akartam erősnek és kitartónak tűnni, illetve az lenni, magamat nem verhettem át, éreztem, hogy nem tudnék haza jutni, vagy csak nehezen, így inkább elfogattam az ajánlatát. Fel másztam rá nagy nehezen és útnak indultunk a falka barlangja felé. |
| Demon: -Persze,,de hagyd csak majd én viszem,ha akarsz közbe támaszkodj rám,vagy akár a hátamra is feltápászkodhatsz valahogy.-ajánlottam fel majd vérfarkassá változtam hogy könnyebben szállithassam a hatalmas szarvast, és esetlen Wayát is. -Seth elment de nem cseppet sem volt nyugodtabb.-jegyeztem meg majd a számba vettem a szarvast. |
Waya
Úgy döntöttem, visszamegyek társamhoz, Demonhoz, nem leszek szemét, hogy egyedül hagyom. Lindy, mint aki jól végezte dolgát - nem mintha nem lett volna így -, tovább indult. - Hazavisszük a szarvast? - kérdeztem halk hangon, ahogy odatántorogtam Demon mellé. Idegesített, hogy ekkora pofont kaptam Seth-től, hogy sem járni nem tudok normálisan, sem beszélni, vagy valamit a számba venni, így kissé a szarvas haza szállítása is nehézkesnek bizonyul majd. Hurrá. |
| Seth: Ezek után semmi kedvem nem volt köztük maradni. Demon vérfarkas,Waya vérfarkas, az alfanőstény vérfarkas...Mi van itt? Kezdem utálni őket. Na mindegy is,felálltam, szúrós pillantást vetettem Demonra majd elsétáltam. |
Waya
- Köszönöm. - mondtam halkan. - Nehéz ezt kimondani, de köszönöm, hogy szét szettél minket. Nem biztos, hogy most élnék, ha te nem jössz. - mondtam sóhajok és szem forgatás közepette. Nem szeretem, ha megmentenek, egyedül szoktam rendezni a dolgaim, de most tényleg jól jött a segítsége, és ezt illik megköszönni. Bár ezt is nehezen gügyöktem el, az állkapcsom nem volt épp fényesen. Lassan felálltam az ülő pozícióból, és hasig besétáltam a patakba, aholis lemostam magamról a vér nagyját.
Lindy
Kissé meglepett, az, amit mondott, de annyira mégse. - Hát, nincs mit köszönni ezen, tettem, amit tennem kellett. - feleltem nyugodtan. Sajnáltam, hogy ilyen durván összekaptak. |
| Seth:
Be kellett hódolnom nem tehettem, mást, viszont még ezt is morogva,vicsorogva tettem meg. Megalázkodni,ugyan..mintha kést forgattak volna a szivemben,gyűlölöm ezt az érzést,no de mindegy. Lindy elvezette Wayát ,a jó ég se tudta hova viszi ,és különősebben nem is nagyon érdekelt. Leültem a sebeimet nyalogni közben még mindig dühös voltam. Demon nem szólt semmit csak állt és nézett. |
Waya
Hát kiszabadult... A villámokkal nem ijesztett meg, ha eltalál, azt úgyis megérzem. Éppen újra nekiugrottam volna, de akkor a bokorból előugrott Lindy, az alfánk, s a levegőben vérfarkassá változott. Tényleg a szívügye lehet a béke, ha képes volt ezért átváltozni, mert úgy tudom, nagyon nem szokása. Egy pillanatra mind a hárman ledermedtünk, és csak morgásokat hallattunk.
Lindy
- Elég! - üvöltöttem fel, é kettejük közé ugrottam. Reménykedtem benne, hogy rajtam keresztül már nem fognak semmit csinálni, mégiscsak alfa vagyok, bármennyire is nem szoktam éreztetni velük. Mind ketten - Waya kezdeményezésével - félelmet mutató, hátracsapott füllel, alázatosan behúzott farokkal, élénk behódolást mutattak irányomba. Seth-en durván érezni lehetett a nemakarást, de tudta, hogy muszály, főleg, ha az ellenfele is képes rá. Kissé megkönnyebbülve változtam vissza, és Waya tudta, követnie kell a példámat. Láttam, hogy komoly sebeik vannak, de Wayán jobban láttam a fájdalomérzetet. Végigmértem, és úgy láttam, valószínűleg eltört a lába és az állkapcsa sincs teljesen rendben. Az is kissé lebegett, nem tudta rendesen összezárni a száját. - Gyere. - mondtam nyugott hangon, és mellé álltam, hogy rám dőlhessen. Még egy kissé szúrós tekintettel visszanéztem a fiúk felé, éreztetve velük, nem volt szép dolog, és nem merjék újrakezdeni. Remélem értették a jelzést. Wayát pedig elkísértem a patakig, ahol is kimostuk a sebeit, a kisebbek azonnal, a nagyobbk kis idő múltán forrtak be. Azonban a lábtörésével és az állkapcsával nem tudtam mit kezdeni, és sajnos ő sem. |
| Seth: Waya átváltozott,persze ez hiányzott nekünk...Elkapta a nyakamat illetve a torkomat és szoritani kezdett. Már éreztem hogy nehezen kapok levegőt ezért az sem érdekelt ha eltalálom a villámmal és áramütés miatt elpusztul. Így a fejembe is vettem hogy én most eltatálom a nagy villámmal. Újra és újra kellett idéznem őket mert valahogy mindig mellé ment. Ekkor elszakadt nálam a cérna, egy hatalmas villámot idéztem,és magam mellett csaptam a földbe. Akkora ereje volt hogy szinte egy kráterben feküdtünk utána. -Engedj el, vagy a következő aki ilyet kap az te leszel!!- morogtam,majd már annyira nem birtam a helyzetet hogy egy fordulással kiszedtem a nyakamat a szájából,meg is úsztam itt ott kisebb nagyobb sebekkel. Ekkor megéreztem Lindy szagát. -Remek,még Lindy is itt van- puffogtam összr vissza,rosszabb voltam akár egy vipera. Vártam a végkifejletet. |
Waya
Éppen sikerült volna már feltápászkodnom, mire belém küldött egy kisebb villámot. Nem fájt, de kellemes sem volt. A legnagyobb problémám azonban mégis az volt, a sebeim nem tudtak eltűnni, ugyanis nem voltak tiszták, tele volt földdel és sárral, ami megakadályozta a gyógyulást. A lábamról nem is beszéljünk. Csak lefegett és ordítozásra késztetett a belőle sugárzó fájdalom. Több se kellett, ahogy voltam, átváltoztam, és a nyakának ugrottam. Kétszer, vagy talán háromszor akkora állkapcsommal nem volt neház körbe érnem a torkát. A földre szorítottam, és nem hagytam mozdulni, és próbáltam nem koncetrálni hagyni, hogy belénk küldje a villámjait. Egyre szorult a hurok, azaz egyre inkább szorítottam össze a fogaim a nyaka körül, ami fuldoklást és kisebb fájdalmat váltott ki belőle, azonban ügyeltem rá, hogy ne harapjam át a torkát - pedig képes lettem volna rá, amennyire felhúzott, de falkatársat nem illik megölni, az rossz fényt vetne a falkára.
Lindy
A gát mellett sétálgattam, ellenőrizve a területünk, amikor érdekes zajokra lettem figyelmes. A hang irányába fordultam, és hallgatóztam. De hisz párbajoznak! Innentől kezdve lényegtelen is volt, hogy kik, neki indultam, és csak rohantam feléjük - ettől függetlenül megállapítottam, hogy ők a falkánk tagjai, Waya és Seth. |
| Seth: Igen,egy jó ideig harcoltunk, én is megsérültem ,de Waya is. Nem is értem,miért nem adja fel...Játszunk egymással akár a cica az egérrel. Tuddhatnák már nagyon jól hogy milyen indulatos tudok lenni. Hát,ha ez nem volt intő jel semmi gond ,megoldhatjuk máshogy is a problémát. Megidéztem egy kisebb villámot,majd Wayára irányítottam. Az egész átjárta a testét. Nyilván nem akartam megölni de éreztetni vele hogy ez az intőjel. A villám erőssége nem volt akkora hogy egy farkast elpusztítson,épp elég volt ahhoz hogy a testét átjárja a bizsergés és kissé megbénulva ,de azért tudjon mozogni. Ekkor megidéztem egy hatalmas villámot is. -Biztos hogy ezt szeretnéd?- fordultam Demon felém -Vagy esetleg többes számban? Megosztozhattok rajta,attól még ugyanolyan halálos.-dobtam az orrukra kaffogva. Utálom ha meg kell alázkodnom bárkinek is, nem ám hogy egy olyan nősténynek aki még csak nem is alfa. -Egy csoportos harcban, még Devilnek is neki mentem, és villámokat szórtam rá,ne hidd hogy veled nem merem megtenni nagyobb villámokkal!- vicsorogtam rá ismét. Kezdett elszakadni nálam a cérna de hát azt mind nagyon jól tudjuk hogy a türelmem hamar elfogy. Vártam a reakciót ám a villám még ott csapkodott mellettem ,arra várva hogy áldozatot adhassak neki. |
Waya
Ez megkattant. Ez most tényleg nekem támadt? Nem tudja kivel kezdett. Minden mozdulatomban benne volt a dominancia kijelentése, valamint próbáltam gyorsan lerendezni, de mindig megnehezítette a dolgomat. Nekem előnyöm, neki hátránya, hogy dús a bundám, nezebben talált rajtam durván ható fogást, de ezzel fordítva is igaz volt. A nyakát céloztam, de mindig úgy mozdult bele, hogy csak a szügyét, vagy a lábát sikerült elkapnom. Egyelőre nem akartam átváltozni, nem vágyam ült farkassá válni, úgyhogy csak akkor vetem be a szörnyet, ha nagyon muszály. Téptem, vicsorogtam, s a hátára ugrottam. A nyakát ismét nem sikerült elkapnom, de a hátába belekaptam, és egy kisebb, nem vészes darabot sikerült is kitépnem a helyéről. Patakzani kezdett onnan a vér, azonban neki is sikerült felszántania az alsó állkapcsom, mire az lecsibbadt, és percekig képtelen voltam mozgatni, ami nagyon hátrányomra szolgált. Kicsit inbolyogtam, amit Seth jól ki is használt. Többször feldöntött, és a nyakamat célozta. Persze nem hagytam ezt, még akkor se, ha vérző számat nem is tudtam használni. Mindketten fáradtunk már, nem vagyunk fél éves kölykök, de aktívan folytattuk a párbajt, és nem érdekelt, hogy ki látja, ki se, meg ha esetlg Demon szólt hozzám, az se tűnt fel. Körülöttünk már vértócsák voltak, melyben nem egyszer okvetlen is mefetrengtünk. Végül sikerült fölé kerülnöm, a mancsommal a földre szorítottam a fejét, hogy azt ne mozdíthassa, s a szám is kezdett helyre jönni, így éppen haraptam volna, de ő jól kicspta a lábamat, mely nagyot reccsent, és meg felnyüszítettem, aztán teljes tessúlyommal ráhuppantam, majd a földön landoltam. Jó néhány másodpercig képtelen voltam az önvédelemre, pedig nem akartam feladni, sem hagyni, hogy nyerjen. Védelmi reakció képpen felkaptam a fejem és rávicsorogta, de ez bizonyára mit se ért. Vártam, most mi a terve, illetve vártam, hogy végre magához térjen a testem. |
Seth
-Hűha...Most megijedtem, nekem egy nőstény nem fog parancsolni, nem ám hogy fenyegetni, azt hiszed megijedek tőled mert vérfarkas vagy ? Azta, mekkora előnyöd van, csak éppen azzal nem számolsz, hogy egy villámcsapás és volt Waya nincs Waya.-mondtam dühösen, majd neki ugrottam, és elkaptam a nyakát. |
Waya
- Na jó öregem, most már állítsd le magad, vagy én fogom megtenni! - egy rövid morgást hallattam, füleim előre álltak, a támadás jeleként, a farkam pedig vízszintesen tartottam, emelett pedig csóváltam, mellyel szintén a támadási helyzetet mutattam ki. Valamint úgy helyezkedtem el, hogy ugrásra kész legyek, harapós támadóállást vettem fel. |
Demon
Seth megint idegbeteg, nagyon jó...De ez véletlen volt, na mindegy neki mondhatjuk.
Seth
-Aha, véletlen mi? Végülis olyan kicsi vagyok, hogy nem lehet látni, a hófehér bundámat sem, végülis kicsit sel tűnik ki a zöld-barna árnyalatból..-egyre indulatosabb lettem és vicsorogvak özeledtem Waya felé. -Te meg még ki is nevetsz, és ha rám esik a faág vastagabb része?-álltam meg Waya előtt,sárgán cikázó szemeimből olvasni lehetett. |
Waya
Evés közben fel sem tűnt, hogy visszaváltoztam, pedig így volt. Hirtelen - nem épp nyugodt - beszélgetésbe kezdtek a fiúk. Seth mikor került ide? Mi? Letörtem egy ágat? Én? Amin ráadásul Seth aludt? Legszívesebben én is nevettem volna rajta, de inkább Demon és ő közé álltam, hogy felhívjam magamra a figyelmem. - Héé, csak nyugi, nem ő tette, hanem én, de baleset volt. - mondtam határozottan, a szemébe nézve. - Ha problémád van, velem közöld! - folytattam. Nem tartottam olyan ostobának, hogy nekem ugrik, de amennyire ismerem, hirtelen haragú, abban az esetben pedig én is neki mennék bárkinek. Vártam a reakcióját. |
Demon
Waya olyan szinten beindult hogy nekem igazából semmit nem kellett csinálnom a nagy szarvassal, elintézte egyedül. -Ez ám a vérszomj.-mondtam nevetve. Kitépte a lábát, csak úgy ennyire egyszerűen. Hát nem semmi. Úgy döntöttem én is rátámadok egyre, viszont valami mozgást láttam a háttérből, Waya alatt letört az ág, és valószínáleg rajta aludt Seth, mert úyg tápászkodott fel mint aki beütötte a fejét, és a bundája tele volt falavelekkel. Hangosan felnevettem.
Seth
A víz csobogó hangja újra álomba ringatott, jó mélybe...Rá is fáztam, mire felkeltem a földön találtam magam sajgó hátsóval, és bevert fejjel. Szép, mondhatom, ráadásul a hó fehér bundám nem csak levelekkel lett tele, hanem sárral is. Mérges lettem, prüszkölve de felkeltem. Ekkor hallottam és láttam is meg egyben hogy Demon kinevetett. -Azt hiszed ez vicces ? Mert nagyon nem! Te voltál?-indultam meg felé dühösen.Sajnos ilyen vagyok, ha felhúznak hirtelenharagú vagyok és nem kímélek senkit. |
Waya
Demonhoz hasonlóan szaglászni kezdtem. Szépen lassan lépkedtem, véletelnül se csapjak zajt. Felugrottam egy meghajolt fa törzsére, azon kezdtem el járkálni, szépen, halkan, mint egy puma. Egyre vékonyabb ágakra léptem, smikor hallottam, hogy reccsent egyet alattam, inkább leugrottam. Még szerencse, hogy így határoztam, mert így éppen beleugrottam egy "illatfelhőbe". Csorogni kezdett a nyálam, mikor már nem csak éreztem, de láttam is a csordát. Átváltoztam, Demonnal egyetemben, s úgy közelítettük meg őket, hogy lehetőleg ne vegyenek észre, és ne is érezzék a szagunk. Még nem ártott volna várnunk, de én már olyan éhes voltam, hogy kiugrottam, vicsorogtam egy nagyot, kivillantva hatalmas agyaraim, és az egyik legnagyobbat kezdtem kergetni. Lehet, hogy merész vállalkozás volt?
Többször elkaptam, illetve átharaptam az egyik hátsó lábát, ezzel lebénítva és lelassítva. Mikor már nem volt ereje futni, a nyakának ugrottam, és átharaptam. Akkorát reccsent, hogy még a másik falka is hallhatta. - Ejha.. - néztem magamra. Csurom egy vér voltam, a undám már nem is fehér, hanem vörös volt, pár foltot kivéve persze. De nem is érdekelt, kiszakítottam az egyik lábát, és neki láttam. Tudtam, hogy sokat nem szabad ennem belőle, végülis ez a falkáé, nomeg nem ehetek annyit, hogy utána már ne tudjak több szarvast levadászni. |
Demon
Wayával vadászni indultunk, hát valakinek meg kell csinálnia ezt is...Át tértünk a Memories Gátra, ugyanis ez bizonyult a legmegfelelőbb helynek a szarvasok elkapására. Van víz, és erdős, fákkal teli a hely, jól meg lehet lapulni a hatalmas bokrok között. Szaglászni kezdtem hátha érzek valamit.
Seth
Békésen aludtam a Gát melletti nagy fa egyik alsó ,vastag ágán. A víz csobogása megnyugtatott. |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
