|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.07. 16:07 - |
SELLY
Egy nagy fa alatt ültem a szikrázó napsütésben. Valami különös melegséget éreztem. Azt hiszem boldogságot. Előttem egy hatalmas tó terült el a maga gyönyörű, de valahogy mégis nyugtalanító szépségével. Nem tudom mennyi ideig nézhettem a vizet, percekig, vagy talán órákig. Halk neszt hallottam mellettem lévő bokorban, mire elmosolyodtam. Hamarosan megpillantottam egy vörös szempárt majd a hozzá tartozó fekete testet, miként kiugrik a bokorból és boldogan ugrálni kezd körülöttem. mosolyogva néztem az aranyos kis szőrgobócot, aki alig volt nagyobb egy kifejlett rókánál. Aztán csend lett. Néma csend. A madarak elhallgattak. a víz sem csobogott már. Furcsa borzongás futott végig a testemen. Felálltam. Már nem kötött le a víz látványa sem. Mereven egy pontot bámultam, ahonnan hamarosan egy fekete farkas bukkant fel. Nem olyan volt, mint én. Valahogy sovány, de mégis rémisztő. Szemei hideg, fehér színben "világítottak". Ez még nem is lett volna olyan különös, de a teste, mintha átlátszó lett volna. Ahogy ránéztem látni véltem a koponyáját és a csontjait. Azt hittem képzelem. Ilyen nemlétezik. Él, de mintha nem is élne, viszont nem mondhatom, hogy nem él, hisz él. A járása valahogy fenyegető és alattomos volt. Nyugtalanító látvány volt. Más farkasok már biztos elrohantak volna, amint meglátnák, de én nem tartozok közéjük. Ott álltam rendületlenül, félelmet nem mutatva vártam még odaér hozzám. Aztán megszólalt. A hideg mardosta a csontjaim és minden porcikám azt súgta, hogy fussak, de nem tettem. 'Bátor farkas vagy, tudod-e?' Kérdezte. Nem mondtam semmit. 'Kövess engem. Élhetsz boldogan a halál küszöbén, úgy hogy sosem halhatsz meg, s kárt nem tehetnek benned.' Monda hátborzongató hangon. Valahogy minden szavában a gonoszság, kapzsiság és az alattomosság tükröződött. Nem tetszett. Nagyon nem. Nem válaszoltam. Olyan volt, mintha még nem fejezte volna be, mintha valami ára is lenne az ajánlatának, de előbb megvárta, hátha tőrbe tud csalni és beleegyezem, és csak utána mondja el, de engem nem tud átverni. 'Csak annyi a dolgod...' Kezdte, mikor látta, hogy nem válaszolok. Mondtam, hogy lesz még valami. 'Hogy havonta a túlvilágra juttatsz 10 egészséges, lehetőleg boldog farkast.' Mondta gonosz vigyorral. -Soha- mondtam. 'Hmmm....Azt mondod, hogy TE soha?' Kérdezte. Sajnos nem vettem észre csaló szándékát, és meggondolatlanul válaszoltam. -Én soha-mondtam. ' Ha te nem, akkor majd az utódod!- mondta ki hátborzngató röhögéssel kísérve majd köddé vált. Közbenéztem és kétségbeesetten láttam hogy a kölyköm nem volt sehol.
Kinyitottam a szemem. A többiek még aludtak, csak halk szuszogások törték meg a tökéletes csendet. Kint még sötét volt, de az ég aljában látni lehetett a halvány fényt, miszerint hamarosan kivilágosodik. A csillagok sem látszódtak már. Elindultam. Ki akartam szellőztetni a fejem, hogy a furcsa álomnak még a legkisebb foszlánya is eltűnjön. Ez sikerült is és mellesleg élveztem a sétát. Mire kivilágosodott már az Emelkedőn voltam. Vonyítottam, hátha van valaki a közelben. |
[7-1]
Selly
Hamarosan Seth ért oda hozzám. Az örök nőcsábász. Bár, mostanság nem tudom, hogy van ezzel, lehet márcsak hobbiszerűen űzi. Na jó, elég ebből, csak helyrejött azóta az esze. Sőt, ez majdnem biztos. Mindegy is, majd kiderül, de az se gond, ha nem. -Hello- köszöntem- Hát, nem gondoltam, hogy majd te fogsz idejönni, csak kíváncsi voltam van- e errefelé valaki- mondtam se nem túl barátságosan, de nem is ellenségesen. Igaz, hogy a másik falkába tartozik, de semleges területen vagyunk, így nem viselkedhetem úgy, mintha baj lenne, hogy itt van. A szél megfordult, így egy idegen illatot hozott felém a szél. Elnéztem a bokrok irányába, de aztán megint megváltozott a széljárás, így már nem éreztem azt a különös szagot, mintha egy farkas lett volna. Vagy inkább egy kölyök. Egyelőre hagytam ezt a kérdést és a figyelmemet újra Seth felé fordítottam. |
Duqaro
A bokrok között lapultam. Onnan figyeltem a két nagy farkast. A fekete egyáltalán nem volt ismerős. Talán egy kicsit. Mintha hallottam már volna róla. Viszont a fehérről pontosan tudtam, hogy ki az. Seth, a falkám egyik tipikusan lusta tagja, akinek még rangja sincs. Gondolom akkor a fekete sem lehet egy nagy szám. Avagy ki tudja. Lehet, hogy éppen igen is nagy szám, csak titkos találkát beszéltek meg a hajnali órákban. Mindenesetre tovább lapultam, figyelve az eseményeket. |
| Seth: Oda értem ahonnan a hang jött. Jól tudtam,egy nőstény vonyított. Közelebb mentem. Hiszen ez Sel...Aki elvileg új alfanőstény...vagy csak lesz nem tudom. Azonnal odamentem,kezdett tetszeni a szitu. -Helló. Hívtál?-pillantottam rá széles vigyorral ami igazából barátságos is volt,meg nem is. Az attól függ majd hogy ő hogy viszonyul hozzám. |
Selly
Vártam néhány percet majd hamarosan érkezett is válasz a vonyításomra. Közeledni viszont nem láttam senkit. Talán nem akar. Vagy csak vár valamire. De mire? Mindegy, újra vonyítottam, hátha idejön az illető. Ha nem, akkor nem próbálkozom tovább. Ő dolga, hogy idejön-e vagy sem. Jó lenne egy kis társaság azt nem tagadom. Kellemes lenne egy beszélgetés-esetleg veszekedés, marakodás, ha jobban elfajulnak a dolgok verekedés- valakivel. Hisz egy idő után unalmas egyedül üldögélni, bár el lehet foglalni magam úgy is. Néha talán jobb is, ha a farkas egy kicsit egyedül marad, de most nem, most inkább társaságot akartam. Leültem és figyeltem, hogy jön-e valaki. |
Duqaro
A lépések gyorsak. Az adrenalin szint növekszik. Középszint. Egyre feljebb. Maxon. Egyre gyorsabb és gyorsabb. Elkezdődött. Az átváltozás elkezdődött. A fogak megnőnek. A lábak megnyúlnak. És ekkor... Ekkor... Mindjárt...
Hatalmasat gurultam, amikor elbotlottam egy faágban. Az, hogy átváltozzak vérfarkas állapotva ezáltal megint... MEGINT meghijúsult. Mindig ez történik. Ha elérem azt a fokozatot, amikor át tudnék változni, valami mindig, MINDIG közbeavatkozik. Morogva vájtam a körmöm egy fa ágába, majd az avarba csaptam. Ez... Nem... Igazság... Lehetetlen. Amúgy meg a rohadt életbe, köszönöm szépen mindenkinek.
Erre a gondolatra elmosolyodtam. Ha apa meghallotta volna, akkorát kaptam volna, hogy az ébenfa adja a másikat.
Hajnalodott, viszont én egész éjjel itt prólálkoztam az átváltozással. Szerintem nem árulok el újat, ha azt mondom, semmi haszna sem volt.
Ekkor a csendet vonyítások sorozata szakította meg. Nem fedtem fel a kilétem, csak arra felé vettem az irányt. |
Seth
Mondhatni még hajnal volt, vagyis eléggé kora reggel, mikor egy vonyítás verte fel a csendet. Ásítottam egy nagyot. Ezt megm mire véljem ? Én vagyok ennyire lusta hogy későn kelek fel, vagy mindenki más ennyire korai ? Mindegy is ,elvetettem a gondolatokat hiszen erre sosem kapnék ésszerű, vagy számomra elfogadható választ. A nyárnak vége van, ugyan még kellemes az idő, de néha beborul,ez a hangulatomra is kihatással van...Időnként fúj egy-egy erősebb és hideg szél, ami mégjobban rátett egy lapáttal a dologta. Úgy jó néhány percnyi magamban való lkalandozás után, felálltam majd körülézve válaszoltam az illetőnek aki az imént vonyított. Vélhetőleg nőstény volt, talán jobb is, nem szeretek hímek között lenni,akkor tuti versengés alakul ki, vagy miattam vagy a másik fél miatt. Vártam mi fog történni. |
SELLY
Egy nagy fa alatt ültem a szikrázó napsütésben. Valami különös melegséget éreztem. Azt hiszem boldogságot. Előttem egy hatalmas tó terült el a maga gyönyörű, de valahogy mégis nyugtalanító szépségével. Nem tudom mennyi ideig nézhettem a vizet, percekig, vagy talán órákig. Halk neszt hallottam mellettem lévő bokorban, mire elmosolyodtam. Hamarosan megpillantottam egy vörös szempárt majd a hozzá tartozó fekete testet, miként kiugrik a bokorból és boldogan ugrálni kezd körülöttem. mosolyogva néztem az aranyos kis szőrgobócot, aki alig volt nagyobb egy kifejlett rókánál. Aztán csend lett. Néma csend. A madarak elhallgattak. a víz sem csobogott már. Furcsa borzongás futott végig a testemen. Felálltam. Már nem kötött le a víz látványa sem. Mereven egy pontot bámultam, ahonnan hamarosan egy fekete farkas bukkant fel. Nem olyan volt, mint én. Valahogy sovány, de mégis rémisztő. Szemei hideg, fehér színben "világítottak". Ez még nem is lett volna olyan különös, de a teste, mintha átlátszó lett volna. Ahogy ránéztem látni véltem a koponyáját és a csontjait. Azt hittem képzelem. Ilyen nemlétezik. Él, de mintha nem is élne, viszont nem mondhatom, hogy nem él, hisz él. A járása valahogy fenyegető és alattomos volt. Nyugtalanító látvány volt. Más farkasok már biztos elrohantak volna, amint meglátnák, de én nem tartozok közéjük. Ott álltam rendületlenül, félelmet nem mutatva vártam még odaér hozzám. Aztán megszólalt. A hideg mardosta a csontjaim és minden porcikám azt súgta, hogy fussak, de nem tettem. 'Bátor farkas vagy, tudod-e?' Kérdezte. Nem mondtam semmit. 'Kövess engem. Élhetsz boldogan a halál küszöbén, úgy hogy sosem halhatsz meg, s kárt nem tehetnek benned.' Monda hátborzongató hangon. Valahogy minden szavában a gonoszság, kapzsiság és az alattomosság tükröződött. Nem tetszett. Nagyon nem. Nem válaszoltam. Olyan volt, mintha még nem fejezte volna be, mintha valami ára is lenne az ajánlatának, de előbb megvárta, hátha tőrbe tud csalni és beleegyezem, és csak utána mondja el, de engem nem tud átverni. 'Csak annyi a dolgod...' Kezdte, mikor látta, hogy nem válaszolok. Mondtam, hogy lesz még valami. 'Hogy havonta a túlvilágra juttatsz 10 egészséges, lehetőleg boldog farkast.' Mondta gonosz vigyorral. -Soha- mondtam. 'Hmmm....Azt mondod, hogy TE soha?' Kérdezte. Sajnos nem vettem észre csaló szándékát, és meggondolatlanul válaszoltam. -Én soha-mondtam. ' Ha te nem, akkor majd az utódod!- mondta ki hátborzngató röhögéssel kísérve majd köddé vált. Közbenéztem és kétségbeesetten láttam hogy a kölyköm nem volt sehol.
Kinyitottam a szemem. A többiek még aludtak, csak halk szuszogások törték meg a tökéletes csendet. Kint még sötét volt, de az ég aljában látni lehetett a halvány fényt, miszerint hamarosan kivilágosodik. A csillagok sem látszódtak már. Elindultam. Ki akartam szellőztetni a fejem, hogy a furcsa álomnak még a legkisebb foszlánya is eltűnjön. Ez sikerült is és mellesleg élveztem a sétát. Mire kivilágosodott már az Emelkedőn voltam. Vonyítottam, hátha van valaki a közelben. |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
