|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.10. 19:49 - |
Selly
-Gyere! -hívtam magammal Ghostot. Hamarosan megérkeztünk. A lábunk alatt mindenhol piros levelek voltak, néhány mintha szív alakot formált volna. A fák ágain megszámlálhatatlanul sok piros levél díszelgett, mintha a legpuhább, legszebb selymet terítették volna rá. -Megérkeztünk!- mondtam ünnepélyesen. Igaz még csak nemrég találtam rá, de már amikor először megláttam úgy éreztem, hogy ezt meg kell mutatnom Ghostnak. -Hogy tetszik? -kérdeztem a szemébe nézve. A szél gyengéden fújni kezdett lefújva néhány levelet az ágakról. Hmm. A szép lassan lehulló levelek valami különös hangulatot varázsoltak. S akkor, nem bírtam megállni és megnyaltam Ghostot. Nem tudtam mit szól majd hozzá, ezért lesütöttem a szemem. Remélem nem fog elmenni. Tudom, meg lett volna a lehetőségem, hogy ne kockáztassak, de muszáj volt. Legalábbis úgy éreztem. Miért? Azt magam sem tudom. Talán ahhoz van köze, hogy épp tüzelek? Vagy a hely varázsa miatt? Talán, mert a Ghosttal való kapcsolatommat már többnek érzem egy egyszerű barátságnál? Na jó, bevallom. Beleszerettem. Hogy miért? Nem tudom. Akartam-e? Nem. Megbántam-e? Nem. Ez egy olyan dolog, amit nem mi döntünk el, hanem csakúgy jön. Irányítani képtelenség. Aki azt hiszi, hogy neki sikerült az téved. Akár maga elől is elrejtheti érzéseit, de attól még azok nem szűnnek meg. Hiába minden próbálkozás. Viszont, ha nem küzdesz ellene egy csodás dologba csöppensz bele és nem fogod megbánni. Legalábbis még így érzem, de ez pillanatokon belül kiderül, mert, ha Ghost faképnél hagy, azt hiszem nagyot tévedtem. Remélem azért nem kell csalódnom. |
[11-1]
Selly
Mosolyogva aludtam Ghost mellett. Akaratlanul is hozzásimultam. Csukott szemem előtt édes álom lebegett. |
//bazinagy időugrás//
Ghost
Kiütve, órák óta feküdtem a vörös avarban, szuszogva, mint egy kisgyerek. Arcomon mosoly terült el álmomban. |
Selly
Visszanyaltam. Mosolyogtam. Amikor mögém ment nem szóltam semmit. Aztán, azt hiszem megtörtént. |
Ghost
- Mi most? - nevettem, majd lendületből arcon nyaltam. Ezzel egyre közelebb húzódtam hozzá, testünk egymáshoz ért. - Ha arra gondolsz, hogy ennél távolabb sosem szeretnék tőled lenni, igazad van - mosolyogtam, fejemet Sel nyakára hajtva. A bűntudat ugyan mardosta a lelkem, de jelen pillanatban nem érdekelt.
Ősrégi ösztöneim felgyülemlettek bennem, majd lassú mozdulatokkal álltam Sel mögé, hogy bármelyik pillanatban leállíthasson, ha nem akar valamit. |
Selly
Kimondta. Ennél jobban, talán még életemben nem örültem semminek. Akit szeretek az viszont szeret! Még így is hihetetlen, hogy Ghost is kimondta. A szívem vadul kalapált, úgy néztem Ghost szemébe. -Akkor most....?- kérdeztem kicsit bizonytalanul. Nem mertem így megkérdezni, hogy most párok vagyunk-e, mert, izé....Dev miatt. Mi lesz, ha emiatt visszautasít? Mi lesz, ha azt mondja, hogy szeret, de nem akar a párom lenni Dev miatt? Aztán már csak Ghostra figyeltem. A szemébe nézve egész megfeledkeztem magamról. Csak arra gondoltam, hogy mennyire szeretem Ghostot. Nem kaptam el a tekintetem, nem vörösödtem el. Olyan varázslatos pillanat volt....mintha valami a közeljövőben bekövetkezendő dolognak jelezné, hogy itt az ideje... |
Ghost
- Így - bólintottam, szememet egy darabig Selen legeltetve. Nem tudom, hogy tényleg a hely teszi-e ezt, vagy az a zavarba ejtő tény, miszerint Selly tüzel, mindenesetre én... Vágytam az érintésére. Attól tartottam - nem féltem, egy alfa nem fél -, hogy esetleg nem viszonozza az érzéseimet. Épp nyitottam volna a számat ezzel kapcsolatban - nem érdekelt semmi, most már biztosra akartam menni - amikor Sel kimondta, azt a bizonyos Sz betűs szót.
- Én is szeretlek Sel - mondtam, úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Éreztem a béklyókat, melyek szinte megfolytottak. A béklyók, amik ellenzik ezt az egészet. Dawn, valamint szeretett Devem, nyugodjon békében. Természetesnek hatott a mondat, mégis az egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett közben. Mert szerettem Selt. Nagyon is. Viszont bűnnek, árulásnak éreztem ezt Black Devil miatt. |
Selly
A szívem nagyot dobbant, miközben Ghostot hallgattam. -Tényleg így gondolod? -néztem rá bájos mosollyal. Persze nem arra gondoltam, hogy a kis forrásról nincsenek legendák. Mosolyogva néztem Ghostot és azt hiszem a bundám alatt épp most olvadok el. Régen nem gondoltam volna, hogy a falkánk alfahímje ilyen legbelül. Ezt már szinte szavakba önteni sem tudom. Az egyszer biztos, hogy ő a legjobb farkas, akit ismerek, és szeretek. Pár évvel ezelőtt még egy komoly, céltudatos, de érzelemmentes farkast láttam. Megismerve ez gyökerestül megváltozott. Azt hiszem ez a legszebb dolog, amit valaha mondtak nekem. -Szeretlek- mondtam ki hirtelen. Kissé elszégyelltem magam, hisz mi lesz, ha ő csak barátként gondol rám? Lesütöttem a szemem. Azt hiszem minden azon múlik, hogy Ghost hogy válaszol. Azt már nem is kell mondanom, hogy a bundám alatt a szememhez hasonló színt vehettem fel. A fülem zúgott az izgalomtól, a szívem majd kiurott a helyéről. Voltál már olyan helyzetben, hogy egyetlen meggondolatlanul kimondott szó megváltoztathat mindent? S minden rajta múlik? Valaminek a vége vagy éppen kezdete lehet? Az egyik változatnál összetörik a szíved, a másiknál meg valami csodálatos dolog bontakozik ki. A kettő közül, hogy melyik fog történni nem én döntöm el, hanem éppen a Danger Night falka alfája, Ghost. |
Ghost
Miközben sétáltam, lopva Selre sandítottam, hogy ne vegye észre. Ez azért is volt rossz, mert ő is pont az arcomat fixírozta, így inkább elkaptam a tekintetem. Amikor megkérdezte, tudok-e valamit az előttünk lévő patak forrásáról, elgondolkozva mosolyodtam el. Figyeltem, ahogy csobog a tiszta vízű kis patak, a kövek kiállnak, csak futólag érinti a víz a kövek tetejét.
- Nem - válaszoltam végül. - Azt hiszem, arról nincsenek legendák. Különös hely ez az erdő, szóbeszédeket ismerek róla, bár még nem jártam itt. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire... Ennyire varázslatos. Mint a fekete mágiák. Varázslatosak, vonzóak és titokzatosak. - Mosolyogva fürkésztem Selly arcát. |
Selly
Huh. Egy hatalmas kő gördült le a szívemről, mivel itt maradt.-Érdekes- mosolyodtam el és szemügyre vettem az erdőt. Követtem Ghostot. Közben feltűnt, hogy az egész helyet valami különös illat teszi még különlegesebbé. Mintha a legjobb, legédesebb illatú virágokat összeválogatva idehozták volna őket, hogy ezredmagukkal varázsoljanak valami különös hangulatot. Csodás érzés volt ez az egész. Az erdő varázsa és hogy Ghosttal lehettem kettesben, gondok, feladatok nélkül. Még annak is örültem, hogy tetszik neki a hely. Nem lenne ugyanolyan, ha olyan helyre vezettem volna amit utál vagy csak nem tetszik neki. Még sétáltunk egy kicsit, egyre beljebb az erdő mélye felé. Nemsokára egy halk, csobogó hang ütötte meg a fülemet. Egy tiszta vizű forrás folydogált a lábunk előtt. A hangja nyugtató volt, nem zavarta meg az erdő kellemes és különleges, avagy kellemesen különleges hangját. Sőt, talán még csodálatosabb hangulatot varázsolt. Mosolyogva néztem Ghostra. -Az erdő forrásáról is hallottál történetet vagy arról még nem? - kérdeztem és leültem a piros avarba. Közben nem vettem le a szemem Ghostról. Nem hiszem, hogy a forrásról lennének legendák, de azért kíváncsi vagyok. Igazából, van vagy nincs, nem számít, csak szerettem volna hallani Ghost hangját. Furcsa ez az erdő, mintha a farkasok egymás iránti érzéseit felerősítené. Így belegondolva talán az erdő legendája, hogy aki belélegzi a fák illatát az rögtön szerelembe esik,talán nem is arról szól, hogy szerelembe esel a melletted állóba, hanem valaki másba, aki lehet akármilyen távol, vagy közel ,de már éreztél valamit iránta, csak lehet, hogy te sem vetted észre. Szerintem ez így valószínűbb, de lehet, hogy rosszul gondolom. Talán nincs is különösebb varázsereje csak a színek és illatok olyan érzéssel töltenek el, hogy úgy érezzük szerelmesebbek vagyunk, mint valaha. Lehet, hogy ugyanígy éreznénk akkor is, ha máshol lennénk. Legalábbis én biztosan. |
Ghost
Mosolyogva követtem a nőstényt. Nem tudtam, hová vezet, nem szoktam a szabad területeken császkálni, csak ha nagyon kikapcsolódásra vágyok. Bár akkor inkább a Fagy erdő az én mindenem. Sel egy erdőbe vezetett. A torkomat, légzőjárataimat belengte a rózsa illat egy kis mézzel fűszerezve, mindehhez valami... valami igen különleges és felszabadító illat, amit nem tudtam hova tenni. Ekkor szerintem pipacsvörössé váltam a bundám alatt, amikor eszembe jutott, hogy egy éve... Egy éve még Devillel... Oh, na jó, mindegy. Halvány mosoly futott át az arcomon, de ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Devil sajnos a múlté. Talán így kellett történnie. Hisz mindennek oka van, ez ellen nem lehet tenni semmit. Megtörtént. Meghalt. Tudom, hogy önszántukból sosem támadtak volna rá. Devil is érezte, hogy itt a vége. El kell engednem, és előre kell tekintenem. Csak előre.
- Csodálatos ez a hely - mosolyogtam tiszta szívből Selre, és azt sem bántam, hogy arcon nyalt. Na jó, ezt visszakaptam - gondoltam, mert eszembe jutott a kis vadászatunk, amikor bemutattam neki a képességem.
- Azt mondják, hogy aki belélegzi az erdő fáinak illatát, rögtön szerelembe esik - meséltem a nősténynek, miközben elindultam, szemem folyamatosan a fákon legeltettem, magamba akartam zárni az illatokat, magamba akartam zárni Selt. Nem tudom, ogy a fák hatása alá kerültem-e, de most biztosabb voltam magamban, mint valaha. Szeretem Selt. És most csak ez számít. |
Selly
-Gyere! -hívtam magammal Ghostot. Hamarosan megérkeztünk. A lábunk alatt mindenhol piros levelek voltak, néhány mintha szív alakot formált volna. A fák ágain megszámlálhatatlanul sok piros levél díszelgett, mintha a legpuhább, legszebb selymet terítették volna rá. -Megérkeztünk!- mondtam ünnepélyesen. Igaz még csak nemrég találtam rá, de már amikor először megláttam úgy éreztem, hogy ezt meg kell mutatnom Ghostnak. -Hogy tetszik? -kérdeztem a szemébe nézve. A szél gyengéden fújni kezdett lefújva néhány levelet az ágakról. Hmm. A szép lassan lehulló levelek valami különös hangulatot varázsoltak. S akkor, nem bírtam megállni és megnyaltam Ghostot. Nem tudtam mit szól majd hozzá, ezért lesütöttem a szemem. Remélem nem fog elmenni. Tudom, meg lett volna a lehetőségem, hogy ne kockáztassak, de muszáj volt. Legalábbis úgy éreztem. Miért? Azt magam sem tudom. Talán ahhoz van köze, hogy épp tüzelek? Vagy a hely varázsa miatt? Talán, mert a Ghosttal való kapcsolatommat már többnek érzem egy egyszerű barátságnál? Na jó, bevallom. Beleszerettem. Hogy miért? Nem tudom. Akartam-e? Nem. Megbántam-e? Nem. Ez egy olyan dolog, amit nem mi döntünk el, hanem csakúgy jön. Irányítani képtelenség. Aki azt hiszi, hogy neki sikerült az téved. Akár maga elől is elrejtheti érzéseit, de attól még azok nem szűnnek meg. Hiába minden próbálkozás. Viszont, ha nem küzdesz ellene egy csodás dologba csöppensz bele és nem fogod megbánni. Legalábbis még így érzem, de ez pillanatokon belül kiderül, mert, ha Ghost faképnél hagy, azt hiszem nagyot tévedtem. Remélem azért nem kell csalódnom. |
[11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
