|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.12. 18:10 - |
Maya
Mosolyogva fogadtam a kedves bókot, majd folyamatosan magyarázva mentem Shadow mögött. Rám vall. Meséltem neki azokról a farkasokról, akik kitagadtak, hogy én voltam a különc, meg bla bla bla és bla bla. Szokásosan folyt belőlem minden, egy pillanatra sem tudtam befogni a szám.
- ...és akkor az történt... Jaj, bocsi. Túl sokat beszélek, igaz? - kaptam észbe nevetve épp egy történet közepén, ami arról szólt, hogy még meg is akartak támadni a képességem miatt, ekkor bevetve azt, módosítottam az emlékezetüket. |
[20-1]
| Shadow:
- Persze. - vágtam rá, felpattantam és felsegítettem Mayát, majd elkezdtem visszafelé vezetni a területünkhöz.
/Folytatás a New Mooni barlangban/ |
Maya
Elpirulva nevettem a lovagiasságán. Régen azt hittem, hogy az ilyen hímek rég kivesztek a társadalomból. Még egy utolsó pillantást vetettem a vízköpőkre, majd Shadow felé fordultam.
- Mehetünk? |
| Shadow:
Olyan édesen tud mosolyogni, hogy mikor rámnézett ezzel a mosollyal az arcán megdobbant a szívem, de jó erősen. Óvatosan arcon nyaltam, majd rá mosolyogtam. - Neked bármit. - Az volt a fura, hogy ezt komolyan gondoltam, ilyet még senkinek nem mondtam. Nekiviszont első találkozásunk alkalmával ilyet mondtam és komolyan is gondoltam. |
Maya
- Köszönöm Shadow! - mosolyodtam el angyalian. |
| Shadow
Elvigyorodtam, úgy éreztem volt valami hátsó szándék ebben a mondatban. - Hát ez jó ötlet. Elviszlek az alfámhoz, ha komolyan gondolod. - szelídült mosolyá a vigyorom. |
Maya
- Azt hiszem... Végre csatlakozni kéne egy falkához - terült el egy hatalmas mosoly az arcomon, és reméltem Shadow rögtön megérti, miről is beszélek most. |
| Shadow:
- Hát nem, de még előttem áll az élet ami szólhat rólam. - mosolyogtam fel rá, és megpróbáltam rájönni, min törheti a fejét. Talán azon, hogy mi várhat még rá. |
Maya
- Szóval nem igazán rólad szólt az életed... - sóhajtottam. Belegondolva, hogy én is ilyen vagyok, tényleg nem túl szép múlt. Mindig az érdekelt, mi van másokkal, elhanyagoltam magam, csak a tájaknak éltem. Kéne valami... izgalom. |
Shadow
- Nem még nem modták, - nevettem rá, majd elgondolkodtam mit mesélhetnék neki. - Igazából nem nagyon emlékszem mi volt velem 1 éves korom elött, de azt tudom hogy azután itt éltem. Beléptem a New Moonosok közé, végignéztem ahogy Black Devil a másik falka alfája meghal, és hogy a párja hogy talál új szerelmet, miközben elhanyagolja a lányát. Hát nem szép múlt. Közben ismerkedtem a saját falkámmal, és ehez hasonló eldugott szép helyeket kerestem, meg fejlesztettem a képességem, de tudom, hogy még mindig nőhet az erőm. - Meséltem neki, és lefeküdtem mellette közben. |
Maya
- Ó - pirultam el ismét. - Köszönöm - biccentettem aprón. - Mondták már neked, hogy egy igazi úriember vagy? - kuncogtam. - Mesélsz nekem magadról? - csillant föl a szemem, amikor eszembe jutott, hogy én elbeszéltem neki életem történetét, én viszont nem tudok róla semmit. |
Shadow
- Te vagy az első akinek ezt megmutatom - mondtam az arcát tanulmányozva. - Szép vagy ha így mosolyogsz, bár minden hogy szép vagy. - elmélkedtem el, egy mosoly kiséretében. |
Maya
- Én meg annak örülök, hogy elhoztál erre a helyre - mosolyogtam úgy, mint a japánoknál a ^^ smile képvisel. |
Shadow
Mosolyogtam, mikor nem kiabálta le a fejem, mert kicsit, khm, bensőséges voltam, de örültem, ez jót jelenthet. Nagyon tetszett a nőstény és szeretem hallgatni a hangját ahogy amúltját meséli, megismerni őt hogy hogy lett ilyen amilyen most. Közelebb ültem hozzá, és lenéztem rá mosolyogva. - Örülök hogy tetszik. - |
Maya
Tipikus "elpirulokmertazillendőségúgykívánja* pirulásnak estem áldozatul, amikor megbökött az orrával, majd halk szavakat suttogott a fülembe.
- Igen - mosolyogtam továbbra is. Nos, nem hiszem, hogy ennél az a bizonyos szerelemerdő romantikusabb helynek számítana. Ez tényleg... csodás volt. |
Shadowr
Néztem ahogy a gyönyörű arcáról leír a döbbenet és a csodálat. Egyszerűen fantasztikusan szép a hely is, de ő maga is. Lágyan megböktem az orromal, amolyan aki mer az nyer probálkozásként. - Látom tetszik? - Sutogtam a fülébe. |
Maya
Teljesítettem minden kérését, majd mikor engedte, hogy kinyissam a szemem, az elém táruló látvány miatt leesett az állam. Szó szerint tátott szájjal, szájam szegletében bujkáló mosollyal néztem a vízköpőnek nevezett hegységet, mely öntözte ki magából a vizet vulkán mdójára.
- Azta!! |
Shadow
Elmosolyodtam mikor rám mosolygott. Majd meghallottam a vízcsobogást. - Most csukd be katona! - Játszottam a szerepem majd ovatosan terelgettem a legjobb helyhez ahonnan látni lehet a vízköpöket. - Ülj le, de még ne nyisd ki a szemed. - Parancsoltam rá, majd én is leültem, és egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim, mikoraz arcát néztem. - Jó most már kinyithatod. - Mondtam véget vetve a várakozásának. |
Maya
- Örülök, hogy nem untatlak - mosolyogtam rá gyermeki őszinteséggel, majd egy hatalmasat bólintottam. - Igenis, uram! - imitáltam a katonákat, közben Shadowot fürkésztem, hogy mikor adja ki a parancsot. |
Shadow
Aranyosnak találtam Mayát. Miútán elindultunk, csak mesélt és mesélt az eddigi életéről, én szívesen halgattam a történeteit, és sajnáltam, hogy eddig nem találta meg a helyét, viszont örültem, hogy most itt van. - Nem baj - mosolyogtam rá - Érdekesek a történeteid, és szívesen hallgatom a hangod. - Vigyorogtam rá. Közben megérkeztűn a Vízköpökhöz vezető ösvényhez és rátértünk. - Ha azt mondom csukd be a szemed, akkor majd csukd be. - Mondtam neki életem legértelmesebb mondatát. |
Maya
Mosolyogva fogadtam a kedves bókot, majd folyamatosan magyarázva mentem Shadow mögött. Rám vall. Meséltem neki azokról a farkasokról, akik kitagadtak, hogy én voltam a különc, meg bla bla bla és bla bla. Szokásosan folyt belőlem minden, egy pillanatra sem tudtam befogni a szám.
- ...és akkor az történt... Jaj, bocsi. Túl sokat beszélek, igaz? - kaptam észbe nevetve épp egy történet közepén, ami arról szólt, hogy még meg is akartak támadni a képességem miatt, ekkor bevetve azt, módosítottam az emlékezetüket. |
[20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
