|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.17. 17:55 - |
Selly
A barlangban feküdtem, de nem bírtam aludni. Rajtam kívül senki sem volt bent, még Ghost sem. Fel akartam állni, hogy megkeressem a többieket vagy csak egyszerűen körülnézzek a területen, de akkor valami iszonyú fájdalom belehasított a hasamba, így visszarogytam a helyemre. Elterültem a földön és küszködtem a fájdalommal. Mozdulni sem bírtam. S akkor rájöttem, hogy mi történik. Már jó pár hónapja történt, hogy összejöttem Ghosttal, s most eljött az idő, hogy világrahozzam a kölykömet. Hatalmas fájdalmak közt, de végül sikerült megszületett az apró farkaskölyök. Megkönnyebbülten fordultam a kicsi felé, hogy letisztogassam, de akkor újra belémhasított a fájdalom és folyatódott a folyamat. Nem gondoltam volna, de végül világra hoztam a második kölykömet is. A fájdalmak megszűntek és a szívemet boldogság árasztotta el. Végignéztem a kicsiken. Az idősebb egy gyönyörű, fehér hím volt. Először őt kezdtem el tisztogatni. Majd áttértem a fiatalabbra. Majd mosolyogva láttam, hogy egy -szintén gyönyörű- Fekete Mágiás hímet hoztam világra. Letisztogattam őt is. A kölykökre nézve nem volt nehéz megállapítani, hogy a fehér Ghostra, a fekete meg rám ütött. Mosolyogva néztem őket és közben alig vártam, hogy Ghost is láthassa a két kicsit. |
[17-1]
Killer Dawn
Meglepődtem azokon a szavakon,melyek elhagyták apám száját. Hogy nem vagyok olyan mint anya ? Ez fájt a legeslegjobban. Mielőtt kimentem volna Duqaroval a barlangból, megtorpantam, majd rideg tekintettel néztem hátra a fehér alfára. -Te csalódtál bennem, de arra még mindig nem jöttél rá miért. Először én csalódtam benned, ennek a köetkezménye lett az hogy TE is csalódtál bennem. Na de ki is csalódott először ? Én...De az én szemszögemből senki sem fogja látni a dolgokat ,vagyis átérezni biztos hogy nem.-megfordultam, hogy elmondjam az utolsó pár mondatomat, és végleg elmenjek. -Tudod mekkora csapás az egy kölyöknek, hogy az anyja már a születése után meghal, és az neveli aki megölte...és ez még semmi, az apja beleszeret a nősténybe, majd még két kölyök is születik. Ez nem te vagy...Devil mellett te is más voltál, az igazi éned volt az akit mutattál, de úgy látszik Devillel együtt a régi Ghost is meghalt. Visszatérve a halálra..lehet hogy nem szándékos volt egyik részéről sem, de mindenki képes megfékezni magát, vagy legalább valami kitéríthetné a rossz dolgok elől, ugyanez van nálam is, engem csak Duqaro képes lenyugtatni ha átváltozom. Ja igen,persze...átváltozás, az elsőről is lemaradtatok...Tudod, a két kölyök születése számomra mindent megváltoztatott. Nem tudom ők hogy fognak hozzám állni, de tőlem ne számítsatok semmi jóra, remélem ha esetleg egyszer ne adja isten, valaha évek múlva találkozok valamelyikkel, addigra tudni fogják,hogy tőlem meneküljenek.-pillantottam fenyegetően, majd Ghost szemeibe néztem szúrósan. Éreztem ahogy tekintetem a lelkébe hatol, és ez utóbbi mondatomat sose fogja elfeledni,hiszen csalódott bennem, ami azt jelenti később ki fogja nézni belőlem azt is, hogy ártok nekik. Valójában nem fogom őket bántani, de most minden erőmmel azon leszek, hogy igenis olyan legyek mint anya. Mivel elmondtam nagyjából amit akartam, tekintetem a barlang kijáratához vándorolt. Belül még rengeteg kimondatlan,fájó szó szorongatta szívemet, de elég volt, többé nem akarom hogy lássanak. Utoljára szándékosan vonyítottam egy nagyot. -Remélem alfaként is helyt állnak majd.-fintorogtam egyet. -Ha anya megtudja hogy két kölyök született, nem lesz kíméletes senkivel.- néztem ördögi vigyorral a két kicsire, majd Duqaroval elrohantam. |
Ghost
Dawn szavai a lelkembe vájtak egy hatalmas lyukat. Nem bírtam nézni, ahogy a lányom sír. Mert a lányom volt, akármit is mond.
- Te ezt nem érted... Mi az hogy nem kellett volna összeszúrni a levet? Mindenkinek rossz volt, Dawn! Demont azóta se láttam, Crudelis konkrétan elhagyta a falkát, elhagyta az egész völgyet bánatában. Mi nem áshattuk mélyen magunkba ezt, Dawn... Valakik erősek, és túl tudnak lépni a fájdalmon. - Duqarora pillantottam, aki rám figyelt, majd mikor találkozott a tekintetünk, úgy éreztem, bele lát a lelkembe és átérzi minden fájdalmam és támogat. Támogat ugyan, s nekem ad igazat, de Dawnnak nem ártana, így nem szól. - Örülök, hogy él - halvány mosoly futott keresztül az arcomon. - De ő mit mondott neked, Dawn? Nem tudta esetleg, hogy mi történt? - Jéghideg pillantásokat lövelltem felé. Kezdett felidegesíteni.
- Nem látom anyádat Selben. Selly és Devil és teljesen más tészta! Ne beszélj olyanokról, amiről fogalmad sincs - emeltem fel a hangomat egy árnyalattal, de úgy, hogy az még nem volt kiabálás.
Mikor kimondta a végítéletét, csöndben lehajtottam a fejem. Szerencsére Duqaro tekintete még mindig rajtam csüngött, így nem válaszolt rögtön a lány kérdésére.
- Csalódtam benned, Dawn. Azt hittem, hasonlítol anyádra. De az önzőségeddel teljesen más vagy, mint Devil. Így kérlek, ne beszélj úgy róla, mintha lenne köztetek hasonlóság, már ami a személyiségedet illeti. Lehet, hogy anyád makacs volt, de legalább nem önző, és felnőttesen tudta intézni a dolgait - mondtam ki én is az utolsó szavam, hullacsöndben, szinte suttogva, de a barlang kétszer hangosabban verte vissza, visszhangozva. Legalább még percegik visszhangzott, hogy "de legalább nem önző, és felnőttesen tudta intézni a dolgait".
- Gyere Dawn... - rángatta ki Duqaro a lányt, mielőtt még reagálhatott volna arra, amit mondtam. |
Killer Dawn
Selly szavai meg is érintettek,meg nem is,hiszen mindenki ismer,tudják milyen makacs én önfejű tudok lenni. Ez most sem volt másképp. Egy pillanatra kezdtem lenyugodni amiko váratlanul megszaglásztam a kölyköket...Felnéztem. -Az új élet van akinek öröm,van akinek gyász. Az,hogy ez a két kölyök megszületett, egyszerre meg melengeti a szívem,de ugyanakkor hatalmas gyűlöletet is táplál, összedőlt az eddig felépített világom.-csuktam le a szemem,melyből könnycseppek kezdtek csorogni újra. -Nem a két kölyök a baj,hanem az, hogy két olyan farkastól lettek, akiknek nem lett volna szabad összeszűrni a levet!-tört ki belőlem újra a düh,láttam ahogy a kis fehér megindul felém, aki egyébként kiköpött Ghost..Remek...azért nem voltam bunkó,megszaglásztam, és kicsit megböködtem az orrommal, de különösebb érdeklődést szándékosan nem mutattam,pedig aranyos volt. Apámra néztem. -Belegondoltál abba,hogy ez anyának mennyire fog fájni ? Azt hiszed halott, pedig nem. Már megmondtam hová menj,ha te magad is meg akarsz bizonyosodni róle, hogy itt van köztünk, Duqaro is látta..-sírtam tovább,majd elhallgattam úgy két percnyi zokogásra. -Engem már csak az érdekel,miért történt ez ? Talán Sellyben is anyát látod vagy mi?-pislogtam párat. -De nem is érdekel, mától csak két kölyköd van, ez a két kicsi.-böktem rájuk. -És azt hiszem a mai napon döntöttem el,hogy a személyemben Devil kettőt ismerhetitek meg..Aki egyedül ismerni fogja Killer Dawnt, azaz Picúrt, az Duqaro lesz,senki más!.-morrantam fel,idegesen körbe-körbe járkáltam. -Anya ma azt mondta, ne avatkozzak bele a dolgaidba, és igaza van, nem is fogok, hiszen már nincs családom, mert hátbaszúrtatok...Egyedül Duqaro tartozik a családomhoz,mindenki más ellenség...Ez lenne a végszavam. Ég veletek..És veled is,Ghost!-néztem rá szúrós szemmel,el sem hittem hogy ez egtörtént...mintha teljesen megváltoztam volna valóban, felvettem anyám komolyságát. Duqarora néztem. -Megyünk? Többé nem tartozom ide.-néztem hátra féloldalasan, majd vártam Duqaro válaszát. |
Duqaro
Szájtátva figyeltem, amint Selly szóra nyitja száját, majd próbál beszélni Dawn fejével. Tudtam, hogy ez Picúrnál nem fog hatni. Én legszívesebben megtöröltem volna a szemem e kedves szavaktól. Bizony isten, Selnek szobrot fogok állítani, még akkor is, ha ezért Picúr kibelez.
Ekkor a picinyke fehér farkas elindult Dawn felé. Ghostnak ugyan megrándult a szeme, de bízott a lányában, és ez épp elég. A kis fekete pedig kíváncsian, morcos arccal tekintgetett felénk, Dawn és énfelém, hogy mégis mi az, hogy meg merjük zavarni az első vacsorájukat. Erre a gondolatra rögtön el is mosolyodtam.
Egyszer én is akarok ilyenből egy rakatot, gondoltam, miközben tekintetem önkénytelenül is Dawnra siklott. Vöröskés barna bundám alatt még vörösebb lettem, arra a gondolatra, hogy Dawn és én... Mármint izé, Dawn és én... Hát, Dawn és én... Vajon... Izé... Na szóval, vajon Dawn is akar kicsiket? Mármint nem tőlem, izé, de ha nem tőlem, ki mástól? Nem, nem, nem, nem úgy értem, de én rögötn nekimennék annak a felnőtt farkasnak, aki esetleg megkörnyékezné a lányt. Ez itt nem a pedofil szakosztály, vagy mi. De rajtunk kívül nincsen egykorú farkasnövendék nem? Vagyis... Dawnnal lehetnének nekünk kölykeink.
Erre a gondolatra persze rögtön újra még vörösebb lettem, hisz nem gondoltam komolyan. Azt hiszem. |
| Drag: Valami történt, hirtelen távol lettem apától. Majd ketten megjelentek a helyen ahol voltunk. Az egyiküknek látszólag tetszedtünk, míg a másik valmiért sírt. Oda akartam menni hozzá megvigasztalni. Valami különös kapocs volt kettőnk között csak nem tudtam milyen. Valaki morgott, majd anya ellémtete a lábát elzárva ezzel az útam. Elkezdett valamit mondani, de csak egy dolgot értetem: Dawn. Így hívták az aki sírt. Valahogy ki ügyeskedtem magam anya lábai közt majd négylábra állva botladozva elindultam felé. Bár elsőre is nehéz volt kinyit a szemem, de úgy éreztem muszály megint meg tennem. Így hát egy pillanatra megláttam a fekete bundájú vörös szemű farkast aki a Dawn névre hallgatott. Lenyűgözőt és miután lecsukodott a szemem tovább ígyekeztem felé. Kinyitottam a számat, de csak halk kedves morgások jöttek ki a torkomon. |
Selly
Elmosolyodtam Ghost névötletén. -Nekem nagyon tetszik- mondtam neki. Drag és Valentine. Születésük idején nagyban tombolt az égiháború. Mintha a kölykök születését akarná emlékezetessé tenni az idősebb a viharra emlékeztető kék szemeket kapott, a másik pedig a néha csendes és nyugodt, de a néha tomboló erejű, leállíthatatlan viharra emlékeztető Fekete Mágia. Hamarosan belépett Duqaro. Egy bájos mosollyal köszöntöttem, amíg meg nem jött Dawn. Jól gondoltam, hamar ideért és nem volt boldog. Ilyenkor mit lehet mondani egy kölyöknek? Az anyja egyik gyilkosának az apjától született féltesója. Ráadásul nem is egy, hanem egyből kettő. Alig töltötte be az első életévét. Még nem úgy látja a dolgokat, mint egy érett, felnőtt farkas. Egy idősebb farkas könnyebben megértené, elfogadná ezt a helyzetet, de egy kölyök...Jaj. -Tudod, Dawn a sors néha úgy alakul, amire nem számítanál. Néha elvesz egy életet, de ad helyette kettőt. Amikor az alfa meghalt inkább voltunk a sors eszközei, mint saját akarattal rendelkező farkasok. Ha a jelenlévők közül bárkit megkérdeznél, hogy akarta-e a történteket a válasz mindenbizonnyal nem lenne. Voltak, akiket bátorsággal, önbizalommal, reménységgel töltött el az alfa halála, volt akit megrendített, megrémíttett vagy kétségbeejtett, s voltak, akiket végtelen szomorúsággal töltött el. A sors néha úgy irányítja a dolgokat, amire nem számítunk. Senki sem hitte volna, hogy ezek után így alakulnak majd a dolgok. A sors, néha elvesz egy életet, de ad helyette egy másikat és szomorúságot hoz valaki életébe, de boldogságot ad helyébe. Ezek után, viszont szeret még egyet csavarítani a dolgokon. Akkor még nem tudott senki arról, hogy a Fekete Ördög mit hagyott itt maga után. Egy csöppnyi kis tüneményt, akinek ekkor még bizonytalan volt a sorsa. Talán az élet azért alakította így a dolgokat, hogy ebből az apróságból egy erős, magabiztos farkast neveljen. Néha túl kell lépni néhány dolgon és hagyni, hogy magával sodorjon az élet. Ez nem azt jelenti, hogy felejteni is kell, mert az sokszor nem szabad. Amit lehet, azt elfelejtjük, de ami fontos az örökké az emlékezetünkben marad. Devilt sosem fogjuk elfelejteni, ez már biztos. Mindig lesz valaki, aki úgy emlékszik rá vagy a múltban történtekre, mintha csak tegnap lett volna, hogy a völgy alfájaként a területet járta. Viszont, lehet, hogy jobb, ha túllépünk a múlton. Nem felejtünk, csak továbblépünk. Azt hiszem, ez mindenkinek megadatik. Talán így helyes. A sors így akarta, mi meg nem is számítottunk rá, csak összejött. Ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni, de úgy hiszem ez így a jó. Egy élet elmúlásával helyet enged valami újnak, valami másnak- mondtam Dawnnak, amikor megindult felém. Közben a mellső lábaimat a kicsik elé helyeztem, hogy védve legyenek. S bár ideges voltam, de ezt nem mutattam. Nem félek Dawntól, hisz őszintén megvallva egy viadalból én jönnék ki nyertesként, de éppen ezért nem akarok harcolni vele. Nem tudnék ártani Dawnnak soha, hisz lehet, hogy Devil kölyke, de én neveltem fel, hisz Devil nem már nem tudta, ezért hazudnék, ha azt mondanám nem szerettem meg. Meg persze Ghostnek sem ártanék soha, hisz nagyon szeretem, de ha Dawnnal harcolnék az olyan lenne, mintha őt is bántanám. Egyiket sem akarnám soha.
|
Killer Dawn
-Megyek!-vettem fel a tempót sietve. Duqaro lépett be elsőnek, ő már látta azt,amit én csak a későbbiekben vettem észre. Beléptem a barlangba, először apámat láttam,majd Sellyt. Aztán...szaglászni kezdtem és két kölyköt láttam. Micsoda? Kölykök? Itt meg mi történt ??? Miután megláttam a két kölyköt, apámra néztem. Tekintetemből csalódottság ,és düh volt kivehető. -Ugye nem ? Nem a ....-képtelen voltam rá hogy kimondjam, de muszáj volt. -Ők a féltesóim ?-néztem tüzes szemmel, remélve hogy a vélasz nem lesz, de belül tudtam, éreztem, hogy ez lehetetlen, hiszen még a hülyének is leesik hogy de igen, félig az a vér van bennük ami bennem is. Mikor tudatosult bennem a dolog, a földre rogytam. -Hogy tehetted ezt velem ?-pillantottam körbe ,szemem könnybe lábadt, egyszerre lettem erőtlen,mégis dühös, annyira hogy majd kitörtem. -Választ akarok mindenre!- indultam meg dühösen, vicsorogva Selly felé. |
Ghost
- Nekem tetszik. - Mosolyomat a kis fehérre villantottam, aki felém kezdett jönni. Egy pillanatra ugyan, de mintha az előbb olvasott volna gondolataimban, és kinyitotta szemét, hogy megmutassa a világnak azt a csodálatos mélykék szemszínét, mely most leginkább a viharos égboltra hasonlított. Tudtam, hogy nem véletlenül van vihar a születésük idejében. Drag szeme ahhoz hasonlít, a másik kicsi meg...
Ő bizony a villámlásról kapja a nevét!
- Szerinted a Valentine milyen? - suttogtam Sel füleibe, amikor a kicsi megindult felém, egyenesen hozzám támolyogva, ahol átesett a mellső lábamon, majd megállapodott az ölemnél.
Ekkor felkaptam a fejem, Duqaro hangját véltem felfedezni a szélben. Eddig azért nem érezhettük, hogy jönnek, mert a szél a mi szagunkat kapta föl, s repítette feléjük. Sel gyorsan intézkedett, kölykeinket magához kapta, úgy vigyázott rájuk.
Duqaro
- Gyere, Picúrom, itt lesznek! - csaholtam izgatottan. El sem tudtam képzelni, mit titkolhattak az alfák. és amíg ez engem szemmel láthatóan nagyon feldobott, Dawnról annál inkább üvöltött, hogy semmilyen hírnek nem fog örülni. Rossz volt szembeszéllel menni, de végül megállapodtunk a barlang bejáratánál. Meg ráztam magam, majd megpillantottam a hatalmas fehér bundájú alfát, és a mellette lévő csillogó arcú Selt. Nem is értem, hogy lehet haragudni rá. Végigpillantva rajta nem néztem volna ki belőle, hogy ölt. Ami szinte nem is igaz, mert egyszerre nyírták ki Devet az összes farkassal. Szóval Selly tüneményes volt, és ekkor láttam meg azt is, amitől annyira tüneményesnek hatott. Két kiskölyköt a lábánál... |
Selly
Mosolyogva láttam, hogy megérkezett Ghost. -Szia- köszöntem neki. Aztán a kicsi Drag kúszva elindult Ghost felé. Nagyon aranyos volt, ahogy az apja felé igyekezett. Még a szemét is kinyitotta egy pillanatra, ami ilyen korban nagyon ritka, még akkor is, ha szinte rögtön vissza is csukta. Na és, igen, a nevét Dragnak tervezem. Valamiért úgy éreztem, hogy ez a tökéletes név neki. Miértjét nem tudom. -Én úgy gondoltam az ő neve lehetne Drag- mutattam a kis fehér felé- Nekem tetszik ez a név és úgy érzem, hogy illik hozzá- mosolyogtam Ghostra- Neked megfelel?- kérdeztem aztán, nehogy olyan nevet adja a kicsinek, ami Ghostnak nem tetszik. A végén még hatással lenne a kapcsolatukra, pedig én nagyon szeretném, hogy a kölykök és az apjuk jó viszonyban legyenek egymással. - A másik kicsinek még nem találtam ki nevet, de úgy gondolom, hogy az úgy lenne jó, ha te neveznéd el.- mosolyogtam rá majd kicsit megnyalogatva az apró Fekete Mágiát utat mutattam neki, hogy merre keresse az apját. Erős kölykök lesznek, azt már látom és örülök neki. Remélem boldog és magabiztos, játékos, de szeretnivaló, s néha talán komoly kölykök lesznek. Akármilyenekké válnak az biztos, hogy én mindig is szeretni fogom őket, bármi történjék és örökké az én kicsi kölykeim maradnak, akik apró valójukkal vakon indulnak az apjuk felé. Lehet, hogy később megnőnek, s talán nem lesznek tökéletesek, de ez nem számít. Azt hiszem egy anya nem addig marad gyermekeinek anyja amíg ők fel nem nőnek, hanem örökké az marad. S remélem ez a kötelék, ami kialakult soha el nem múlik. Jó anyjuk leszek a kölyköknek? Ezt még nem tudhatom, de minden erőmmel azon leszek, hogy az lehessek. Ilyen világmegváltó gondolatok zakatoltak a fejemben, amikor megéreztem egy ismerős illatot. Dawn az meg a fiatal Duqaro. Ide jönnek. Most mi lesz? Még nem tud a féltestvéreiről, így nem tudom hogy fog hozzájuk viszonyulni, de attól félek a kicsiket meglátva nem a tesvéri szeretet fog először az eszébe jutni. Felálltam s közelebb hoztam magamhoz a kicsiket, hogy biztonságban legyenek, nehogy Dawn az esetleges hirtelen dühétől kárt tegyen bennük, s ülve vigyáztam a kölykökre. Ghostra néztem. Szerintem már ő is észrevette, hogy kik érkeznek meg hamarosan. |
Killer Dawn
Duqaro mellett baktattam, arra gondolva most mi lesz, vagy kik lesznek apám körül. Miközben a barlang felé tartottunk ,egyre jobban érezni lehetett a többi farkas szagát, és valami mást is, amit még sosem éreztem így nem tudtam mi az. Gyorsabb tempóra váltottunk. |
Duqaro
Mikor elköszöntünk a hatalmas istenségtől, rögtön a barlang felé vettük az irányt. Közben elkapott minket az eső, majd egy viharba kerültünk, úgy próbálva eljutni a dangeres barlangba, ahol Ghostot sejtettük. Tudtam, hogy Ghost nincs egyedül, a szélből tökéletesen ki lehetett venni, hisz felénk fújta a szagokat. |
Drag
Jól lakottan fordultam el az anyukámtól, közben megéreztem valaki másnak is a jelenlétét. Papa? Gondoltam. Elkezdtem felé csuszni majd nagy nehezen kinyitottam a szemeimet. és rápislogtam a villámlásfényétől épp fenségesen mutató apámra. Vao. gondoltam és tovább ígyekeztem felé. |
Ghost
Éreztem. Minden porcikámban éreztem, hogy itt az idő, melyre annyira vártunk. Futva igyekeztem, rohantam, futottam, lihegtem, adrenalintól túlfűtötten, mígnem eső áztatta bundámat végre megrázhattam a barlangba érve.
Ott voltak. Hátam mögött hangos morajlás hallatszott, amely az ég haragos háborúját hirdette. későbbiekben egy hatalmas vénycsóva is látszódott mögöttem, és beterítette az egész barlangot egy pillanatra.
Villámlás, futott át a gondolataimon rögtön. Ahogy odasompolyogtam az újdonsült kismamához, hogy megnézzem a kölykö... kölyköket? Ugyanis kettő volt. Egy, mely kiköpött olyan volt, mint én. Liliomfehér bundája tündökölt, szemét ugyan nem láttam, bár sejtésem az volt, hogy talán sárga, esetleg mégsem, és akkor Sel szemeit örökölte. Örömmel konstantáltam, hogy erős kis ifjúnak néz ki, mint a mellette lévő.
A másik viszont... Kiköpött olyan volt, mint Selly.
A felismerés villámlás szerűen csapott belém.
Villámlás. Valentine.
|
Selly
Mosolyogva néztem az újszülötteket és úgy helyezkedtem, hogy könnyen élelemhez jussanak. Mikor már befejezték az evést megnyaltam mindkettőjüket és finoman közelebbhúztam magamhoz őket, hogy felmelegedjenek. Csak a kicsikkel voltam most elfoglalva, de azért nagyon vártam, hogy megérkezzen Ghost és láthassa őket. |
Valentine
A kapcsolat, mely a mamámhoz tartott, egyszercsak levált rólam. Váztam, bőgtem, kapirgáltam, és csak akkor tudtam lenyugodni, mikor élelmet kaptam. Testem szorosan a testvérem mellett volt, ez is segítetett abban, hogy nyugton maradjak. |
Drag
Egyszer csak történt valami, és a biztonságos meleg helyről kikerültem egy hideg talajra. Kicsit felnyűszitettem, majd élelem után kutatva megindultam arrafelé ahol a mamámat sejtettem. Lassan csuszkálva vizes bundával odakusztam mellé, majd eszembejutott a tesom. Halkan vonyítva hívtam. |
Selly
A barlangban feküdtem, de nem bírtam aludni. Rajtam kívül senki sem volt bent, még Ghost sem. Fel akartam állni, hogy megkeressem a többieket vagy csak egyszerűen körülnézzek a területen, de akkor valami iszonyú fájdalom belehasított a hasamba, így visszarogytam a helyemre. Elterültem a földön és küszködtem a fájdalommal. Mozdulni sem bírtam. S akkor rájöttem, hogy mi történik. Már jó pár hónapja történt, hogy összejöttem Ghosttal, s most eljött az idő, hogy világrahozzam a kölykömet. Hatalmas fájdalmak közt, de végül sikerült megszületett az apró farkaskölyök. Megkönnyebbülten fordultam a kicsi felé, hogy letisztogassam, de akkor újra belémhasított a fájdalom és folyatódott a folyamat. Nem gondoltam volna, de végül világra hoztam a második kölykömet is. A fájdalmak megszűntek és a szívemet boldogság árasztotta el. Végignéztem a kicsiken. Az idősebb egy gyönyörű, fehér hím volt. Először őt kezdtem el tisztogatni. Majd áttértem a fiatalabbra. Majd mosolyogva láttam, hogy egy -szintén gyönyörű- Fekete Mágiás hímet hoztam világra. Letisztogattam őt is. A kölykökre nézve nem volt nehéz megállapítani, hogy a fehér Ghostra, a fekete meg rám ütött. Mosolyogva néztem őket és közben alig vártam, hogy Ghost is láthassa a két kicsit. |
[17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
