|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.24. 13:50 - |
Sky
A kudarcba fulladt ünnepség óta mindenki maga alatt van a falkában. Sajnos senkit se tudok felvidítani hiába probálkozom. Nekem viszont már sok ez a negatív érzés kupac, ezért úgy döntöttem lelépek egy kicsit lustálkodni, mint régen. Útam most az emelkedőhőz vitt, lefeküdtem és lehajtottam a fejem. Gondolatok árasztottak el, és az agyam pörgött, bánatosan felvonyítottam a világba. |
[37-18] [17-1]
Sky
- Menj csak nőstény ki az csillagos égboltról kaptad a neved, és béta vagy egy falkánál. Örültem a találkozásnak és remélem még találkozunk. - Mondtam neki úgyan annyira játékosan, majd bicentettem és néztem ahogy tovább áll. |
Aurora
- Aranyos nőstény - vontam vállat, és ezzel elintézetnek vettem a dolgot. - Nos, nagyon örülök, hogy megismerhettelek, vándor, Fiyen barátja - biccentettem játékosan. - Ha nem haragszol, én most megyek. Végre tiszta a fejem. |
Sky
- Még nem ismerem, de majd szívesen megismerném. Ha valaki folyton mosolyog csak jó lehet. - nevettem a nőstényre. |
Aurora
- Ismerek egy hozzád hasonlót, aki állandóan vigyorog, mint a tejbe tök - nevettem. - Ha fiyennek nagy haverok vagytok, talán őt is ismered, bár ő alig három hónapja érkezett ide. Mayának hívják. Vele talán jóba lennél - ajánlottam figyelmébe. |
Sky
Vissza vigyorogtam rá. - Meg kellet tennem hisz ezért vagyok a völgyben, míg mások büszke alfák akik összetartják a csapatot, vagy méltoságteljes béták akik segítenek nekik, vagy nevelök, vadászok, és őrők. Addig én egy olyan személy vagyok aki próbál mindenkit felviditani, vagy jó kedvre deríteni. Én mindig ott leszek ahol szükség lesz rám, mert ehez értek, mások arcára mosolyt csalni. - Mondtam miközben boldogan vigyorogtam rá, - remény hozok mindenkinek, és ha hívnak és majd ott leszek és segítek, ha kellenék máskor is csak vonyíts engem hívva és megyek. - mosolyogtam rá. |
Aurora
Hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Sky igencsak különleges farkas. Úgy látszik, túl optimista ahhoz, hogy a képességem melankoliát imitáljon nála.
- Remélem örökre ilyen lüke farkas maradsz - biccentettem. - Köszönöm, hogy lelket önöttél belém, amikor úgy látszott, minden csöpp remény elpárolgott a pohárból. |
Sky
Én is megáltam, de csak ovatosa, félve hogy akármelyik pillanatban rámugorhat. - Nem szoktam szomorú, bánatos lenni. Mindig is egy optimista lüke farkas voltam, mindenki ilyeneket mondott rám, de engem nem érdekel, van egy képességem ami nem szupererő és nem lehet kikapcsolni. Mégpedig hogy mások arcára mosolyt tudok csalni, nálad is bevált, - vigyorogtam a nőstényre. |
Aurora
Lefékeztem.
- Hihetelen optimizmus árad belőled - mosolyogtam, majd összehúzott szemöldökkel végigmértem. - Nem vagy... bánatos? Melankolikus? Nem érzed magad letörtnek? - halmoztam el kérdésekkel. - Tudod, ez is a képességem egy apró mellékhatása - kacsintottam. |
Sky
A nőstény vette a lapot, talán kicsit túl jól is. Elkezdett kergetni, nekem meg futnom kellet, ha nem akartam, hogy -mint az imént kiderült- béta elkapjon. Élveztem a játékot, mindig is nagy kölyök voltam, sokan is mondták, főleg Fiyen és ezért tudtam mindenkit felviditani. Hirtelen éreztem, hogy ha még akarnék se tudnék esőt idézni, vagy láthatatlanná válni, és ekkor rájöttem, hogy ez lehet a képessége kikapcsolja másokét érdekes. - Hé látom nagyon nem akarod hogy elszökjek! - kiálltotam vissza neki a vállam felett egy percre se lasulva le - Nem szép dolog kikapcsolni mások képességét, - mondtam tovább a magamét
|
Aurora
Hihetlenkedve pillantottam rá, amikor lelocsolt vízzel.
Egy danger lelocsolt egy moon bétát!
- Hallatlan! Bétákat locsolni! - ugrottam föl. - Most meneküljön, kedves vándor, különben kárt teszek magában! - vetettem be bétás jóneveltségem, de ezzel együtt el is vesztettem, amikor elkezdtem üldözőbe venni. Közben bevetettem a képességem, amivel kikapcsoltam a képességét. Lehet, hogy ezáltal kissé búskomor lesz, és úgy érzi, nem teljes, de kíváncsi voltam, milyen, ha normális farkas. |
Sky
- Értem szóval várni fogsz rá. - nyugtáztam, és kicsit örültem hogy megnyugodott. - Szerintem fontos vagy Fiyennek, ha még nem is úgy, ahogy te szeretnéd, de lehet egyszer majd eljőn a nap mikor ő is úgy tekint majd rád ahogy te rá. - mondtam majd felsóhajtottam, nehéz az élet és a szerelem, szerencse hogy engem még nem ért utól. Gondoltam és elmosolyodtam -Na gyere nem kéne itt szomorkodnukn ezen a szép napon - mondtam neki majd felpattantam és lelocsoltam egy kis vizzel hátha kapható a mókára és egy kis időre kikapcsolodik. |
Aurora
Elnevettem magam.
- Valóban, sok hal úszkál a tengerben. De ha egyszer igazán megszeretsz valakit, akkor dől az egész. Amióta itt vagyok, várok Fiyenre. Ha kell, halálomig várok rá - mosolyodtam el, de nem igazán volt édes a mosoly. Szájamban keserűség áradt szét. - Lindy - mint mondtam - meg fog halni. És ez ellen még Fiyen sem tehet. Ne nézz olyannak, aki egy szívtelen dög, hogy már várja Fiyen párjának a halálát... Nem. Nem vagyok ilyen, és ezt Lindy sem érdemli meg. Igazából Lindy nem tehet semmiről. Maximum annyiról, hogy idejött. De ha nem is jön ide, akkor se biztos, hogy Fiyen... Érted. De nem is számít, mert akkor nincs Duqaro. Az a fiú pedig - nevettem ismét - ritka fontos számomra. |
Sky
- Hm értem, sajnos Fiyennek van párja, pedig egy remek nőstény vagy biztos ő is szeret valamenyire. - Mondtam hátha ezzel tudom egy kicsit bíztatni, hogy ne adja fel. - De ne agodj, ha Fiyen nemlátja mit érzel íránta akkor egy vak öreg farkas. Tudod mást is kereshetnél helyette. Tudom, hogy ezt rögtön elutasitanád, de azért gondold végig, hiszen nem csak egy hím létezik a világon. - Próbáltam valami értelmeset mondani, de csak összevissza beszéltem |
Aurora
- Szeretem Fiyent. Őt magát, és nem csak a békés életet mellette - mondtam elszántan, mert így is volt. |
Sky
Végig hallgattam az élettörténetét, és nagyon megsajnáltam, szegény, azonban egy gondolat ütőt sátrat a fejemben. - Értem nem volt könnyű életed ahogy nekem sem. - mondtam szomorkás hangon. - Azonban bíztos Fiyent szereted, nem csak a békét amit mellette találtál? Vagy a biztonságot amit ő adott neked Deviltől az álltal, hogy bevett a falkájába? - kérdeztem, mert biztos akartam lenni a dolgokban, de abban sem voltam biztos, hogy a nőstény biztos a dolgában. |
Aurora
Leültem, hagytam, hogy Sky maga mellé ültessen. Sírtam. Most végre, úgy igazából. Kisírtam minden bajom egy idegen vállán, aki még a nevemet sem tudja. Tényleg...
- A csillagos égboltról kaptam a nevem - szipogtam. - Nem vagyok idevalósi, de birtokolhatok egy igen különleges képességet, és ezt fertőzés útján kaptam meg. Kölyökkoromban nem voltam egészen normális gyerek. Nem ettem, nem beszéltem, nem voltam kíváncsi... Haldokoltam. Szüleim az istenekhez foházkodtak, hogy normális legyek. Egy vándor érkezett azon a napon a falkánkhoz, úgy tartották, hogy az istenek küldték őt. Meggyógyított, de ez csak egy különleges méreg által lehetett megtenni. Viszont utána életképes voltam, és a vándort nem látták többé. Felcseperedtem, boldog voltam, volt egy nővérem - sóhajtottam egyet, mert a levegőm elfogyott a kiszáradt torkomból. - Gondolom ismered Black Devilt, vagy legalábbis a szellemét... Olyan volt, mint Dawn, nem bírta kordában tartani az erejét. Duqaro elmesélte, mi történt akkor, amikor először változtak át a lánnyal. Dawn nem volt önmaga. Devil se. Abban az időben a Fekete Gyilkos falkákat mészárolt le egy éjszaka alatt. Az én falkám sem volt kivétel. És a húgom se. Így jöttem a völgybe, ahol otthonora leltem Fiyen mellett. De... Fiyent persze ez nem érdekelte. Megjelent Lindy, és megállt a világ. Ennyi lenne az én történtem - hajtottam le a fejem szomorúan. |
Sky
- Te szerelmes vagy belé. - Döbbentem rá már az elején amit el is mondtam, de meg se hallota úgy folytatta. Lindy meg fog halni, ért el a tudatomig. Úristen hát ez a baja mostanába Fiyennek, ez a szegény nőstény akinek a nevét még mindig nem tudom, belevan bolondulva, de ő nem veszi észre. Az élet nehéz nekik meg pont összejött ez a nehézség. - Shh semmi baj - ültettem le, majd melle ültem szorosan és hagytam hogy érezze, hogy én ott vagyok mellette és bár csak nem rég ismertem meg, támogatom. Mert ő aki meghallgatott engem mikor szamorú voltam, most viszonzom a szívességét. Csak ültem mellete némán és hagytam hogy had áztassa el a bundámat a könnyeivel. |
Aurora
- Shhh - intettem le, immár csukott szemmel, és sóhajtottam egyet. - Fiyen bárgyú. Fiyen buta. Nem veszi észre, ha valaki szereti. Olyan bölcsnek hiszi magát, olyan nyugodtan viselkedik mindig. És mindig védte szívszerelmét, Lindyt, mint valami hősszerelmes. De mindenki tudja, hogy Lindy nem fogja sokáig húzni. Duqaro miatt. Fiyen persze bele van őrülve, de erről egy szót sem szólna a fiának. És én sem szólok neki. Mert fiamként szeretem Duqarot, és... Szeretem Fiyent is.
Kinyitottam a könnyes szemem. |
Sky
A nőstény hirtelen felugrott és fel-alá kezdet el járkálni, az arcán egy fura fintorral. Aggodalmasan néztem rá. - Héé jól vagy? Valami rosszat mondtam? - Patantam fel én is, mert nagyon aggodtam érte.Elég helyes kis nőstény volt habár nem állt jól neki ez az eltorzul arc, féltem hogy megbántottam valamivel, pedig én nem szeretek senkine fájdalmat okozni. |
Aurora
Fiyen.
Köpni-nyelni nem tudtam hirtelenjében. Hogy ez a danger meg Fiyen olyan nagy haverok lennének? Ez... Hűha. Nos, azt hiszem, ezt most fel kell dolgoznom. Újra felpattantam, az agyma pedig elkezdett kattogni. Fiyennel egyidősek vagyunk, illetve ő kicsivel idősebb nálam, szóval Sky több, mint valószínű, hogy 3 éve körül van. Na de... Sky mindig is mooni lett volna? Akkor mégis mit keres a dangeresek között???
Míg folyamatosan kattogott az agyam, az arcom eltorzult, így úgy nézhettem ki, mint akit szörnyű fogfájás kínoz. Remek. Fiyen puszipajtásával hozott össze a sors. Pont Fiyen puszipajtásával! |
[37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
