|
Témaindító hozzászólás
|
2016.09.28. 19:27 - |
Minka
Mióta... mióta a Völgybe érkeztem és Ghosttól anyám helyére lépve megkaptam a vadász rangot, hamar kiismertem magam. Ghost mindenben segített, mindent elmagyarázott, tök jól összebarátkoztam a két kölykével is. Személy szerint Dragot jobban szerettem, ő valamelyest barátságosabb, Valentine pedig nem olyan, mint... más. Valentine furcsa, és azt hiszem, ez ellen nem lehet tenni. Szóval Draggal játszottam, amikor nem Ghost edzett, végső elkeseredettségében. A falka tagja csak úgy lehettem, ha bizonyítottam neki. De sikerült.
Most pedig tökéletesen kiismerem magam a Völgyben. És azt is tudom, miért jöttem ide, miért vonzott ez. A képesség. Anyámtól örökölve mágia birtokosa vagyok. Hmm... Ez olyan... Varázslatos. |
[23-4] [3-1]
Silver
Szorosan hozzá bújtam a hímhez, hogy tudja vele vagyok és támogatom, abban is ha csak szótlanul akar feküdni a hóesésben. |
Duqaro
Silver újra rögtön mellém termett, én pedig továbbra is vérző szívvel hagytam, hogy átjárjon a hó hidege. Közben éreztem, láttam magam előtt, hogy havazni kezd. De már ez sem segített rajtam. |
Silver
Miután Duqaro kitört, 3 méter rávolságból kellemes tempoban követtem várva mikor fárad el, tudtam ezt most ki kell adnia magából, ha akar hát fusson ugy is tudom tartani a lépést. Mikor lerogyott a hóba mellé kocogtam és lefeküdtem mellé hozzá bújva. - Ne aggódj visszajön. - Mondtam komolyan szemébe nézve. - Ti egymásnak lettetek teremtve, ezen semmi sem fog változtatni. - sutogtam halkan. |
| Black Devil: Duqaro most döbbent rá Dawn mekkora átverés áldozata lett. A kis hím szinte összetört...Odaléptem hozzá.-Duqaro ne aggódj,inkább nyugodj meg.-sóhajtottam. -Ezzel nem megyünk semmire...Csak is Dawnt kell megvárnunk mikor tér vissza,és akkor kell visszaforditanunk mindent.-mondtam komolyan |
Duqaro
Elnevettem magam.
- De én sohasem... - és ekkor tudatosult bennem, mi volt a lényege ennek az egésznek. Igen, Duqaronak lassú a felfogása. Az ismeretlen farkas azt bizonygatta, hogy neki itt már nincs semmi. Persze ezt csak úgy tudta elérni, hogy... Én se vagyok már neki. Talán megmondta neki, hogy nincs családja, és már... a tükör segítségével... nem vagyok neki én se...
- MEGÖLÖM!!! - kiabáltam, majd azzal al endülettel futotni kezdtem. No persze céltalanul. Egy idő múlva, már fáradtan rogytam le a hófehér hóba. Fájt. |
Secret
- Kezdtek unalmmasak lenni. - Mondtam mert tényleg kezdtek untatni, nem huzták fel magukat sőt alig reagálta. - Hogy mit látott Dawn a tükörben amiért mindent feladott volna? - kérdeztem miközben feláltam az ágon. - Hogy mi tette tönkre a szép kis életetek? - leugrottam és Duqaroval farkasszemet néztem. - Te voltál az, téged látott. - suttogtam a fülébe úgy, hogy azért mindenki hallja, majd egy pillanat megint a fán teretem. - Téged látott a tükötbe Duqaro, a kis Örököst. - nevettem fel. - Azt látta ahogy más nösténnyekkel kavarsz, - kuncogtam |
Minka
Nem is tudom, miért jöttem ide. Nyilvánvalóan ők nem az én világom. Jó, Silverrel jóban vagyok persze, hisz egy falkába tartozunk, ugyanaz a korosztály, de mégis... hát nem is tudom.
Duqarora pillantottam, akit már szerintem semmi se tudva volna jó kedvre deríteni.
- Mond el, kérlek - szólt Duqaro halk hangja. |
Black Devil
Hirtelen Secret hangja szólalt meg...Felé fordultam, és csak az utolsó mondatára reagáltam. -Igen, tudni szeretnénk.-válaszoltam magabiztosan és eréjesen. Kiváncsi vagyok vagyon mi az am ennyire megváltoztatta Dawn döntését. |
Secret
Épp a Mool erdőben pihentem mikor a fák egy üzenetett hoztak. Devil megjelent. Érdekes jobb lesz utána nézni, miközben oda tartottam elmesélték azt a beszélgetést ami az Örökös és az Ezüst farkas között zajlott. Megérkeztem egy fából náztem ahogy Devil kijelenti, hogy a lánya szereti Duqarot. Majd nem sokkal ezután Minka tünt fel, a csapatnál. Hm. Gondoltam vigyorogva majd megjelentem egy ágon a szokásos lusta testhelyzetemmel. - Igen kicsi Örökös, Dawn szeret téged, és ez a szeretette lett a veszte, a völgynek - nevettem fel, és megprobáltam egy kicsit jobban a depizés felé lökni a hímet. - Érdekel titeket mit látott a Gyilkos a tükörben? - kérdeztem őket mindent tudó idegesítő vigyorral. |
Duqaro
Sóhajtottam vettem tudomásul, hogy még a saját anyja sem képes kapcsolatba lépni vele. Akkor én mit tehetek? Semmit.
Ekkor ért oda Minka hozzánk. Arcán mosolyt ült, bár ettől mégjobban vérzett a szívem, mert nagyon hasonlított Dawnra. Mindegy is. |
| Black Devil: Mikor Duqaro rám pillantott,meg kellett neki mondanom az igazat. -Nem tőlem kéne megtudnod, de téged mindenkinél jobban szeret.-bólintottam a növendéknek. -Dawn él nem kell aggódni,csupán a Völgyön kívül van ezért nem tudok beszélni vele.-mondtam komolyan. -Az a tükör és az a farkas az oka mindennek...a tükör csupa olyan dolgot mutatott neki ami nem igaz,amit sosem akar látni...és Dawn vissza fog térni,de addigra kitudja milyen szándékkal.-sóhajtottam. |
Duqaro
Én... és Dawn?
Ennyi lenne a titok? A nyitja mindennek? Mert Dawn... szeret.
Úristen.
Ez idő alatt én végig úgy gondoltam rá, mint egy húgra, akire mindig is vágytam, akivel lehet bolondozni, de így, most, jobban belegondolva...
Féltékeny voltam, ha nem velem volt, hanem mással. Szomorú, amikor ő is. Nevettem, amikor ő. Akartam, hogy mellettem legyen.
Én szeretem Dawnt.
A távolba tekintettem, ekkor senylett föl előttem Minka képe, akire egy tizedmásodpercig a reménykedő énem azt hitte, hogy Dawn. Persze rögtön tudtam, hogy nem, és képtelenség is, szóval inkább csak lehajtottam a fejem. Végül a fekete mágia is elindult felénk.
Ekkor vele egyidőben megjelent mellettem, pontosabban fölöttem Black Devil, mint valami védelmező anya.
- Dawn tényleg szeret? - pillantottam föl a nagy gyémántkék szemeimmel. |
Black Devil
Már egy ideje fel sem tűntem. Pontosabban mióta elvesztettem a lányom. Az egyetlen kicsi utódom. Vajon hol lehet ? Kivel van most? Mi a tervük vele ? Rengeteg kérdés forgott a fejemben, ami egyre csak felemésztett. Rengeteg farkas akart velem kapcsolatba lépni, én viszont nem voltam rá képes hogy bárkivel is beszéljek. Kivéve egy valakit. Duqarot. Ő még nálam is jobban szenvedt. Felkerestem Duqarot. A Fagy Erdőben tanyázott Silverrel, és látszólag még mindig megviseli Dawn eltűnése. Na de kit nem ?! Nagy nehezen, de megjelentem. Arcomon semmi mosoly, csupán a remény szikrája csillant meg néha-néha a szemeimben. Sóhajtottam,majd neki kezdtem.
-Fiatalok....Tudom hogy Dawn eltűnése mekkora tragédia, de erősnek kell lennetek. Dawn szereti Duqaro-t és nem hagyta volna el csak így. Secret azt mondta a hazug tükör volt az, amellyel tőrbe csalták Dawnt. Összeállt a kép. Dawn igenis él,és erősebb mint valaha, azonban valaki kiszemelte magának, mert tudja jól mekkora ereje van. Ez a bizonyos farkas aki elvitte, a tükörben hazugságot mutatott neki, amit sose akarna látni. Elhitetett vele valamit, talán a féltestvéreivel, sőt lehet hogy veled kapcsolatban is, ezért érezhette úyg hogy itt hagy mindent és mindenkit, ezért elmegy. Ebből az következtethető, hogy Dawnt fel fogják használni, és ellenünk akarják majd fordítani. A kislányban nagyobb erő van ,mint bennem valaha volt... Mannaro.-hangzott el. Mikor a Mannaro szócskát kimondtam szemeim szürkék lettek majd ismét vörösek. -Dawn harcolni fog, és véleményem szerint csak egy valaki állíthatja majd meg. Az nem mást,mint a legfontosabb farkas az életében. Duqaro.-mondtam ki. -Ne szomorkodjatok,inkább készítsétek fel a falkák minden egyes tagját, mert hatalmas háború közeleg...Persze ez csak az én véleményem.-mondtam teljesen komolyan. |
Silver
- Persze - forgattam a szemeimet - Te is tudod meg én is tudom hogy tetszik neked. Amúgy is olyan mintha titeket egymásnak szánt volna a végzet, de ez csak saját vélemény. - Mondtam miközben állóhelyzetbe lökdöstem. - Idelye valamit csinálni, elvégre te vagy az Örökös, milyen példát mutatsz a falkádnak ha folyton duzzogsz, és elvagy keseredve, lehet hogy így még alfának se akarnak. - Szurkálodtam, hogy végre kizökkentsem ebből a merev állapotból.
|
Duqaro
Megrökönyödve néztem Silverre.
- Hogy érted... Hogy érted, hogy mit érzek iránta?! Dawn nekem csak... olyan, mint egy h... - azt akartam mondani, olyan, mint egy húg. Azt hiszem. |
Silver
Sóhajtottam, Du megint kifordult magából, tulajdon képpen Dawn eltünése óta nem is volt maga. - Na jó idefigyelj! - Kaptam fel hirtelen a fejem a válláról és a szemébe néztem. - Nem tetszik, hogy ilyen vagy, és Dawnnak se tetszene, tudom mit érzel íránta, és azt is, hogy ő hogyan érez írántad, de ezt nem én fogom elmondani. Azonban össze kell kapnod magad, hogy akarodd így visszaszerezni őt? - kérdeztem kicsit gorombán mert már nagyon idegesített ez a hozzá állás.
|
Duqaro
- Lehet - vontam meg a vállam unottan. Az utóbbi időben nem nagyon lehetett velem mit kezdeni. |
Silver
- Ühüm, nem tudom miért, de úgy érzem, hogy szoros kapcsok kötik össze őket, akkor is ha csak egyszer, vagy kétszer találkoztak csak. Mellesleg a nőstény azt monta csak ketten állíthatjátok meg őt és hozzhatjátok vissza, az egyik te vagy, a másik Drag - mondtam neki. Majd eltünödtem, - tudod, szerintem nem hagyott volna itt téged ha nem lenne rá alapos oka, és így is vissza tér. - |
Duqaro
- Dragért? - pillantottam Silverre, amikor hirtelen mellettem termett. Már megszoktam az utóbbi időkben, hogy mindig mellettem termed. |
Silver
A gondolataim közül egy nagyon fájdalmas vonyítás zökkentet ki. Duqaro. Sóhajtottam, és elindultam, futottam ahogy csak tudtam, de én futni nagyon tudok úgyhogy félpercen belül mellete, ültem. - Duqaro, nem lesz semmi baj, visszajön! Érted bíztosan, és Dragért is - mondtam a bánatoshímnek. Majd a vállára hajtottam a fejem, mert a farkasoknál az érintés nagyon sokat számít és segít az ilyenhejzetekben. |
[23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
