|
Témaindító hozzászólás
|
2016.10.01. 17:28 - |
Killer Dawn:
Az ismeretlen farkas elhozott Aelához. Sötét helyre jöttünk, ez tetszett,szinte át tudtam érezni a hely erejét, és én is feltöltődtem tőle. Ekkor pattant ki a számból. -Merre van Aela?- pillantottam a hímre. Már nagyon kiváncsi voltam mi lesz ebből, esetleg ő hogy fog viszonyulni hozzám, sose tudni mi sül ki a dologból. Amég az "úrnőt" vártam, eszembe jutott Duqaro. Az én Duqarom...Fáj a szívem, majd megszakad hogy ezt láttam. Tényleg csak a barátjának tekintett. Így valóban nem maradt semmim. Megráztam a fejem, hogy ne gondoljak a múltra,hanem megújult erővel haladhassak a jövőm felé. |
[47-28] [27-8] [7-1]
Killer Dawn
Nem ismertem a nőstényt. Olyan volt mint egy viszketegen vihorászó , másokat idegesítő szuka, akinek ez a ételeme. Nem volt szimpatikus. Szúrós szemmel figyeltem, miképp Aelának súg valamit, szándékosan úgy, hogy én ne halljam. Nem is igazán érdekelt, mit akar, de arra a bizonyos "na most mit teszel?" kérdésére igencsak felkaptam a fejem. Mintha érezném hogy valami olyasmiről van szó amiben én is benne vagyok és a régi családom. Kiváncsian vártam Alea reakcióját, hiszen a nőstény őt is csak idegesíthette, engem meg pláne, hogy próbál valamit eltitkolni. |
Secret
- Jap én itt! -nevettem fel miközben leugrottam az ágamról a földre ilyet is ritkán teszek. - Helo Mem! - Biccentettem a fehér farkasnak, imádtam így hívni mikor találkoztunk. - Nem rég jártam a völgyben megnézni a növendékek versenyét, de mikor oda értem azt láttam, hogy valaki elvitte az egyiket. - vihogtam közben Memphisen tatrva a szemem. - Elmondtam egy két dolgot nekik, nagyon telhetetlen egy bagázs, nem hogy örültek volna, többet akartak, és elégé bedühödtek. - Vigyorogtam, kicsit pszihopatán. - Azért jöttem - léptem közelebb Aelához, - hogy kiegyenlítsem a játékot, most a ti oldalatok jön. - A füléhez hajóltam és úgy hogy a kis Dawn ne hallja belesutogtam, - Devil visszakapta egy időre a testét, és közben jött egy farkas aki elmondott rólatok egy pár dolgot. A völgyben élők készülödnek a harcra, remélem nem csak ezt a lányt toboroztad. - Vihogva hajoltam el, és vissza tértem az előbbi ágra a fán, - Nos most mi teszel? - Kérdeztem az alfát.
|
Aela
Vigyorogva bólintottam a nősténynek, mikor egy sajnos számomra ismerős hang ütötte meg a fülem. Secret... Unott fejjel emeltem rá a tekintetem, mire a fa szorosabban húzott magához. Megnyaltam a felső ajkaim, mert úgy éreztem, kiszáradtak, ekkor egy kis feketés nyál szivárgott végig a bundámon.
- Te itt? - mértem végig, cseppet sem barátságosan, majd rögtön Memphishez fordultam. - Ugye nem te hívtad ide ezt? - pillantottam ismét összeszűkült szemekkel a feketére, véletlenül sem nézve mélykék szemeibe. Az teljes mértékben beszennyezné roncsolt lelkemet. Sosem részesítettem előnyben Secret társaságát kétszínűsége és szabályai miatt. Öntörvényű farkas, pártatlan, így épp ezért nem szeretek neki elmondani semmit. Sajnos az egyes titkot mégis kikerülnek a kezem alól, ha én is meg akarok szerezni párat, amit egyébként a szabályai szerint nem mondhatna el. De szerencsére ezzel mindig előrébb járok mindenkinél. |
Killer Dawn
Végig hallgattam Aelát. Büszkén kihúztam magam, tetszett neki amit látott. Nagyon is. Ettől még nagyobbnak éreztem magam. Elismernek, ezaz..
-Nem bánom, hiszen valahol el kell kezdeni.-arcomon ördögi vigyor jelent meg. Gondolataim sorozatából egy nőstény zökkentett ki. Na de kicsoda ő ? És mit akar?
-Üdv.!-köszöntem vissza. Gondolom Aela ismeri, ha nem , hát akkor könnyűszerrel el lehet intézni. |
Secret
Miútán találkoztam a kölykökkel, elindultam Aela fája felé, biztos voltam benne hogy ott találom a kis volt Dangeröst. Ki ültem egy nagyobb fa fentebb lévő ágára, és végigmértem a társaságot. Épp abban a pillanatban érkeztem mikor Dawn megölte Demont. Érdekes. Gondoltam majd a tekintetem Aelára vándorólt aki éppen arról beszélt Dawn milyen fantsztikus, Memphis nem messze tőlem egy sötét helyen gubasztott csak a világító zöld bundája vonta magára a farkas figyelmét. Aztán szemem megakadt a fán és sóhajtottam. Aela fája még rám sem hallgatot sőt a közelébe sem engedett, az egyetlen fa volt a világon aki nem hajlott meg az akaratom elött, ebből már sok vitám volt vele, de nem nyerhettem ez volt a legmakacsabb fa akit ismertem, olyan személysége volt mint eg élő farkasnak, ki tudja lehet Aela egyik halott lelke szálta meg, és hozzákötödött örökre. Megráztam a fejem és a tekintetem megint Aelára fügesztetem aki szomorkás arcal fejezte be a monologját. - Heloka! - köszöntem be az ágon terpeszkedve majd figyeltem ahogy mindenki felém fordul és elvigyorodtam. |
Aela
- Csodás, csodás! Mégegyszer! - tapsikolt örömében, hatalmas vigyorral az arcán. - Szerencsére Démonról tudom, hogy nem hagyná magát... Tyűha, Hajnal, különlegesebb vagy, mint hittem - vakkantottam örömömben, mert örültem is. Mennyi életet fog még kiontani... Mennyi háborút fog megnyerni... Mennyi területet fog szerezni... Tökéletes utód számomra.
- Egyszóval, a tanításod megkezdődik! Sajnálatos módon nem én foglak tanítani a kezdetekben - bigyesztettem le kislányosan az ajkaimat. - Kár, pedig végignézném a fejlődésed az elejétől fogva... Az erdeim rejtelmeibe először Memphis fog bevezetni - tekintettem a zöld felé, majd újra mosolyogva fordultam Hajnal felé. |
Killer Dawn
Látszólag tetszett Aelának az elszántságom és az ölni vágyásom. Nem tettettem, valóban így volt. Ölni akartam. Pusztítani. Vért látni. Démon elég erősen ellenkezett, de ez mégjobban szította a tüzet és arra ösztökélt, hogy megöljem. Minnél jobban ellenkezett, annál több erő szabadult fel bennem. Miközben Démon torkát folytogattam, erőteljesen zúztam szét minden belső szervét a mancsaimmal, ezzel szinte a földbe tiporva. Azt hiszem kibújt belőlem az igazi vérfarkas. Az, akit az első átváltozás alkalmán Duqaro megfékezett. Démon egyre kevesebb levegőt vett, elengedtem a torkát, megragadtam a gerincénél, feldobtam majd a levegőben elkapva haraptam ketté a gerincoszlopát. Meghalt. Vagyis meghalt volna, csak a test szét foszlott, mivel szellem. Azt hiszem győztem. Aela felé fordultam. Bundám már nem fekete volt, hanem vértől vöröslött. Szemeimben szinte a tűz éget.. A pokol tüze. Kiváncsian vártam mit reagál. |
Aela
Mosolyogva figyeltem a vérengző nőstényt. Persze Démon se hagyta magát, csak eléggé meglepte ükunokája vérengzése. Nevetve figyeltem a harcot, miközben marják egymást, a lány, aki még sokmindenre hivatott, valamint egy hatalmas szellem farkasalakban. Közben az aranyos kis fám magához emelt, nehogy bajom essék. Tekintetem Mephisre siklott, aki épp köpött egyet, majd fehér szemét rám emelte. Mindig is imádtam a pupillanélküli, sima fehér szemét. Olyan... különleges, mint a szellemeimnek, azzal a külömbséggel, hogy Memphis nagyon is élő. |
Killer Dawn
Mikor Aela megmutatta az ükapámat, hangosan felnevettem, de nem az a szokásos vigyor volt ez...Ördögi és halált kívánó.
-Alig várom.-villantottam ki a szemfogaim. Tudtam hogy anyámnál is erősebb vagyok, azt viszont nem hogy Demon mennyire volt erős..Na de nem baj, majd mindjárt kiderül. Amint megjelent a nagy hím, összeszedtem minden erőm, és vérszomjas mosollyal ugrottam neki. Teljesen elöntötte az agyamat a gyilkolás iránti vágy. Vérfarkas lettem, szinte megőrültem, azt hittem nehéz falat lesz, de cseppet sem. Épp hogy rátámadtam, szinte időt sem hagyva neki téptem szét mindenét, ahol csak értem. Hatalmas éles körmeim végig hasították az oldalát, még erős állkapcsommal ráharaptam és a torkát kezdtem el folytogatni. |
Aela
Felkuncogtam. Pont ezt a hozzáállást vártam.
- Látom én azt, látom... No de be is tudod bizonyítani? - emelgettem incselkedően a szemöldököm. Ekkor Hajnal mellett felsenylett egy igen rég élt farkas képe, maga Hajnal rokona, a hatalmas Démon, aki nekem igencsak jó barátom az idők kezdete óta. Ő volt a legelső farkas, akit a képességemmel meg tudtam idézni, ő mesélt erről a völgyről, és arról, miként szerezhetem meg magamnak.
- Terítsd le az ükapád, édesem. Ha elég erős vagy, és elég kitartó, az erős Démon is megadja magát - villogtattam a szemfogam vérfagyaztó vigyorral az arcomon. |
Killer Dawn
Aela szavai a lelkemig hatoltak, nagyon nagy elszántágra bíztattak. Mindig is hatalmas és erős akartam lenni, ő pedig pontosan ezt adná nekem.
-Nos, ha tényleg így gondolod, állok elébe, szerencsére nincs hiányom az erőből,sem a kitartásból.-utaltam arra a részre hogy erősebb vagyok anyámnál is. Ez igaz ?! Hű...Nem hittem volna hogy mennyi mindenre képes lehetek, erre itt egy nagy lehetőség, ez a nőstény győztest nevelhetne belőlem...Elképesztő. |
Aela
Felkacagtam. Milyen kis aranyos.
- Jaj, Hajnal, hát kivételes nem járt el a hű talpnyalóm szája? - villantottam hatalmas, nyájas mosolyt a zöldes farkas felé. Nem válaszoltam, inkább csak körbejártam az erőtől duzzadó növendéket... illetve csak volt növendéket... Bár még gyerek korban jár, de ez így szép és csodálatos, hisz felnőttkorára még hatalmasabb lesz az ereje. Körbeszaglásztam, csakhogy minden pontját felmérjem, majd felemás színű, rideg, élettelen szemeimet a tekintetébe fúrtam.
- Kedves, győztest akarok belőled faragni. Lányommá fogadni, örökösömmé tenni, hogy egyszer, majd átvehesd a trónom, minden tudásom, hatalmamat átadni - nevettem rá. - Igen, egyszóval nevelni akarlak. Felelőtlen dolog lenne eltékozolni az erdő, hisz már most erősebb vagy holt anyádnál. Az én szárnyam alatt hatalmasabb lehetsz, mint bárki más, ezt ne feledd. |
Killer Dawn
Aela kiszabadult a fa szorításából ,majd végig mért. Látszólag tetszettem neki, hiszen tényleg jó kiállású nőstény lett belőlem. Nem tudtam mit mondjak, vagy hogy kezdjem, ezért ez eléggé bénára sikeredett.
-Aela.-szólítottam a nevén. -Mondhatni hivattál, és én eléd jöttem. Mi a terved velem?-tettem fel a kérdést. |
Aela
Memphis végre elhozta... Elhozta a Hajnalt... Csak apró foszlányokat értettem, és csak a lány körvonalát éreztem, és ezen javítani kellett.
Engedj... - kértem a fát, mire lazult a szorítás, kicsúsztam az ágak között, tökéletesen érkezve, talpra, természetesen. Ekkor, mintegy varázsütésre a szellemek megszűntek, és újra beszűrődött némi fény a lombok között. A látásom lassacskán kitisztult, én negédes mosolyra húzódott a szám a lány láttán. Tökéletes, fényes fekete bunda, vérvörös szemek, izmolt test. Tényleg olyan különleges, mint amilyennek vártam. |
Killer Dawn
Mikor a hímen láttam hogy őszinte mosolyt ereszt felém, és bátorít, átfutott az agyamon,hogy talán nem is olyan rossz...-Kössz.-villantottam egy halvány mosolyt. Elindultam Aela felé. Kihúztam magam, s büszkén mentem a fa elé, amelyhez "oda volt láncolva" ,megálltam előtte, majd vártam mit reagál. |
Memphis
- Nem rossz ötlet - kacsintottam. - Bátorságra vall. Aela pedig szereti, ha egy farkas bátor - biccentettem neki, kicsit hátrébb lépve, ezzel is bíztatva, hogy menjen. |
Killer Dawn
Nem ismerem a hím múltját, de látszólag neki is volt valami olyasmi az életében, ami traumát okozott neki vagy eléggé fájdalmas lehetett, de ahogy láttam rajta, inkább nem akart foglalkozni a dologgal. Nem is fitoktattam, mikor megállt, és is megálltam mellette. Felpillantottam a fára, a lelkek szinte ki zúdultak. -Gondolom innen egyedül kell odamennem-pillantottam rá hogy biztos legyek a dologban. Felkészültem arra hogy beszéljek a nősténnyel. |
Memphis
Nem reagált. Végre csöndben volt. Persze, fájt neki. Sajnálatos módon, én már régen nem éreztem a fájdalmat. A fájdalmat, amit akkor érzek, ha a múltamra gondolok. Mára már megtaultam tényleg múltként kezelni, magamban szorosan kulcsra zárni és nem gondolni rá. Egy apró, de annál őszintébb keserű mosoly jelent meg az arcomon, amikor beugrott pár emlékkép, de rögtön el is hessegettem ezeket a szentimántális gondolatokat. Ez a nap egy új kezdete, most hiperszónikusan boldognak kell lenni... mindenkinek.
Megálltam. Lépéseim szabályosan lassúltak, míg végül elérték azt, hogy a talajról nem mozdítottam őket. Hajnalra mosolyogtam, de ebben most nem volt gúny.
- Megérkeztünk! - tekintettem a hatalmas fára, melynek közepén Aela volt szorosan a fához csatolva, a fából pedig másodpercenként ezer és ezer lélek tört utat magának. |
Killer Dawn
Minden egyes szó a lelkembe vájt, ezért sem szóltam semmit, sőt semmit nem reagáltam, nem akartam hogy látszótdjon hog fáj a múltam... |
Memphis
- Szóval idegesítőnek tartasz? - tiszta szívből elnevettem magam. - Dawn, drága, nekem ez a munkám - kacsintottam rá, mert először neveztem azon a nevén, amelyiken mindenki ismeri. - Itt nem néz le senki... Aelának az a célja, hogy minél erősebb legyél, és minél többet ki lehessen belőled hozni. Mindenkinél hatalmasabb leszel, bogaram - mosolyogtam.
- Emlékszel, neked már nincs családod. Nincs szerelmed, nincs apád, nincsenek testvéreid, csak egy holt anyád van, akivel hébe-hóba beszélgetsz. Ez nem egészséges. Ha belegyezel, akkor mostmár lehet családod. |
[47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
