|
Témaindító hozzászólás
|
2016.10.13. 19:19 - |
Ravenna
Ismét ide,a kanyon felé vettem az utam..A hatalmas,vörös színű sziklák méltóságteljesen meredeztek az ég felé.A szél végigsüvített a tájon,üzeneteket hozva mindenfelől.Meglobogtatta fekete bundám,és továbbra is erősen fújt kelet felől.Ez pedig nem jó hír.A nagy háborúk során,amelyek szerte a világban zajlottak falkák között,mindig keletről erősen fújó szelet jegyeztek fel,és talán most is ez az előhírnöke a minden nappal egyre közeledő csatának.Nem kis bánatomra azt a kis kék virágot,amit a múltkor meggyógyítottam,megtépázták a szelek.Leheveredtem az apró növény mellé és képességem segítségével élesztgetni kezdtem.Nemsokára a virág tündöklő azúrkék szirmai kecsesen lengedeztek a szellőben,erős,élénkzöld szára biztosan tartotta.Nyoma sem volt már az előbbi,elgyötört növénynek.Egyszerre az az érzésem támadt,vonyítanom kell,és nem is álltam ellen a vadon hívó szavának.Lendületes,szép vonyításom harsant fel,azzal a zengzetességgel,ami a végtelen síkságok lakóit jellemezte,majd álmatag ,a nagy távolságokhoz hozzászokott ,haloványsárga szemeimmel a messziséget kezdtem el nézegetni.
|
[13-1]
| Ravenna:
Alaszka mellén futott, én pedig védelmezően elé álltam, de Devil kérdése kizökkentett egy kis időre. -Ki vele, hol van Dawn!? Mit tettél vele? Ha bántani mered, kipurcansz. -ordítottam Skiemorra,még soha nem érzett mennyiségű harag árasztott el, és előjött bennem szüleim félelmetes tulajdonsága, vicsorogva, morogva vártam, míg Skiemor megszólal. Pillanatnyilag semmi másra nem tudtam figyelni, csak Skiemorra. Ha egy ujjal is hozzá mert érni szegény becsapott lányhoz, leszeddem a fejét, és szerintem Devil is becsatlakozik az aprításba. Meg ezután lesz alkalmam megkérdezn i,hogy miért volt olyan szomorú Dev az eventen. |
(No gyerekek, szerintem jobb lenne ha kicsit fokoznánk az izgalmakat... szóó, úgy döntöttem behozom Devet.. :3)
Skiemor:
-Ugyan...Na indulás.-ásítottam egyet, ekkor megindultam volna előre a két nősténnyel ,de valami történt. A légkör nehezebb lett, ezáltal a levegővétel is megnehezült. A Kanyon fölött sűrű, fekete köd képződött amelyből egy farkas alak homálya ábrázolódott. Elfintorodtam. -Csak erre vagy képes ? Hah..-nevettem rá Ravennára, gondoltam ő csinálja. Ekkor azonban a sűrű fekete köd elém tornyosult. Hirtelen mást sem lehetett hallani csak is morgást, majd a ködből egy vörösen izzó szempá tűnt ki. Meglepett, ezek szerint nem Ravenna tette. Hmm...Viszont ez egy nőstény...Igencsak szemrevaló jószág..Várjunk csak, ismerős... Dawn ? Nem, az lehetetlen ő most Aelával van, de akkor...~ekkor jutott eszembe hogy Dawn kiköpött anyja~. -wááááó, személyesen Black Devil,olyan akárcsak a lánya Dawn.-vigyorodtam el. -Minek köszönhetem a látogatást édesem ?-tettem fel azonnal akérdést, s körbejártam. Kinézetre ugyanolyan volt mint Dawn, talán egy kicsit erősebb testre de ez érthető, hiszen Dawn még fiatal,van hová fejlődnie. Tetszett amit látok..nagyon is. -Skiemor vagyok!- Vártam a reakciót széles vigyorral a pofámon.
Black Devil:
Ravenna hívása zökkentett ki állapotomból, valami baj lehet...Azonnal oda igyekeztem, ahol egy hímet pillantottam meg. Ellenség volt, nem barát. Ravennára pillantottam, nem hagytam hogy ezt ő egyedül intézze el,mert fogalmunk sincs milyen veszélyes lehet a hím.
-Úgy ahogy mondod, én vagyok az Devil. Viszont téged nem ismerünk és a Kalya Völgy területén vagy. Hivatlan betolakodóként tekintünk rád, így megkérlek hogy távozz ,menj vissza oda ahonnan jöttél!-morogtam rá. Különös egy hím volt.. de furcsa. Mikor meghallottam hogy Dawnt emlegette nagyon felidegesített. Fellöktem figyelmeztetésként. -Mit tudsz te a lányomról, mit képzelsz ki vagy te ?!-villantottam ki a szemfogaimat. Gondolkozni kezdtem..a neve Skiemor, nőstényekkel járkál, ismer engem és Dawnt. A szeme pedig felemás....Összeállt a kép. -Nálad van a lányom???!-morogtam rá azonnal. |
| Ravenna
Amikor Skiemor az utolsó mondatát is elmondta, éreztem, hogy már nincs menekvés, még ha nálam is lenne a meglepetés ereje, akkor is odavesznénk. "Jaj Dev, most bár itt lennél! -gondoltam elkeseredetten, és miután szívverésem csillapodott, merészen Skiemor szemébe mondtam-Semmit sem értettél meg abból, amit az előbb mondtam. Én Szabad vagyok, Alaszka meg nem szeret, el fogunk menni, nem tartozunk hozzád.A mondat végére már csillogtak a szemeim,és tudva, hogy a hazai pályán vagyok, és Dev kiképzett, meg a hím sérült, sok előnyöm van, vártam a reagálását. |
Skiemor:
-Nekem nincs párom...-tettem hozzá egyhangúan. Mikor a nőstény azt mondta "AZ" erre felkaptam a fejem. -Mégis ki az a bizonyos "AZ" ?-emeltem ki. -Kitől kéne ennyire félnem, ki az aki ennyire erős itt a völgyben, hogy tartanom kéne a találkozástól?-kacagtam fel ismét. -A háremembe tartozó nőstények kötelesek velem lenni akkor amikor én akarom,cserébe védem őket és teljes ellátásban részesülnek..-mormogtam oda neki. |
| Ravenna
-Ööö...Alaszka,Skiemor a férjed?-kérdeztem a testvéremtől,mire heves tagadás volt a válasz.Leszegett fejjel sziszegtem dühödten a szavakat Skiemor felé-Úgy látszik se én,se Alaszka nem kívánja őrült társaságodat.-elgondolkodtam,hogy a hím,minden bizonnyal támadással reagálna,nekem meg nincs időm Alaszkával együtt felszállni,a harcot inkább akkorra tartogattam,ha nincs más megoldás,ezért inkább ravaszan ezt mondtam-Igazad van Skiemor,menjünk innen,még mielőtt megérezné a véred szagát "AZ".-mondtam nyugtalan hangon. |
Skiemor:
-Ó, ugyan kicsim, én egyáltalán nem vagyok normális.-kuncogtam fel hangosan. -Én egyenesen őrült vagyok.-súgtam a fülébe. -A halál és a veszély szerelmese...-fordultam meg, ekkor a nőstény felismerte Alaszkát. No de hogy nővérem ??? Á,szóval testvérek...
-Minő meglepő fordulat...-fordultam vissza mosolyogva, majd mit sem foglalkozva a többi dologgal, feltettemm újra a kérdést.
-Akarsz csatlakozni a hárememhez ? A nővérkéddel lehetnél és a többi nősténnyel..-mondtam immár komolyan, nem szeretem húzni a dolgokat.. |
Ravenna
Elborzadva néztem a hímre.Vörös vércseppek csöpögtek le,majd a homokon kígyózva szétfolytak.Egy pillanatra eszermbejutott amit mondott,hogy ő az Aela falka alfahímje.Ravasz módon úgy tettem,mintha az égvilágon semmit se tudnék a borzalmas pusztításairól.-Miért teszed ezt magaddal?Te szegény.Hát nem vagy normális?-kérdeztem a hímtől és inkább a nőstényhez fordultam.-Annyira ismerős vagy,nem találkoztunk valahol?-tetttem föl a kérdést,de aztán elkiáltottam magam-Alaszka!Nővérkém!-öleltem át . |
Skiemor
A nőstény nem igazán tartott tőlem, de látszólag ne mvolt neki megszokott ez a stílus. Nem is csodálom, én egyedi vagyok,nálam őrültebb csak a hugom lehet..
-Kicsike, ez a hely rettenetesen veszélyes..-.ráztam a fejem lassan, majd körbe jártam.
-Skiemor vagyok, az Aela falka alfahíme, és szeretném hogy csatlakozz a hárememhez..-vigyorogtam rá ismét. Mikor eltűntette a sebhelyeimet, egyáltalán nem tetszett. Megszívtam a fogaimat.
-Köszönöm, hogy meg akarsz gyógyítani, de az én igencsak beteg elmém úgy szereti, ha a testemen megvannak a harci sebek..-sóhajtottam. Körbenéztem, odamentem egy élesebb sziklához, és felhasítottam vele ugyanott a bőrömet és a húsomat, ahol eddig is voltak a sebhelyeim,emelettett még plusszba csináltam magamra párat azzal,hogy saját magamnak haraptam ki a bőrömet, vérzett is ,főleg ami az oldalamon volt. Elvigyorodta, egyszerűen mesés. Kiváncsian vártam a nőstény mit mond. |
Ravenna
Egy furcsa bundájú hím termett előttem és a köszönésével több bajom is volt.Miért nevez drágaságnak?Hogyhogy védtelenül vagyok itt?-Te mégis ki vagy?Mit keresel itt?-kérdeztem tőle,és a mögötte állló nőstényre néztem.Valahogy ismerősnek tűnt.Tekintetemet ismét a hím felé fordítottam,és megláttam a harci sebeit.Közelebb léptem hozzá,és ismét megszólaltam.-Hogy szerezted ezeket?Egy pillanat,és egészséges leszel.-mondtam biztató hangon a hímnek,és képeségem segítségével pár perc múlva eltűntek a sérülések.A nálam magasabb hím szemeibe néztem,és kíváncsian vártam a válaszait. |
Skiemor
Mikor Alaszka meg akart állítani, megálltam és hátra fordultam, majd oda is álltam elé. Magasabb voltam nála, így a pupilla nélküli szemeimmel csak úgy bámultam, összehúzott szemöldökökkel. Ezzel adtan tudtára, hogy nem érdekel ,igenis megnézzük ki ez a nőstény. Visszafordultam az ismeretlen szuka felé, majd gyors tempóban haladva lassan oda is értem.
-Üdv drágaság...Hát te meg mit csinálsz errefelé egyedül és védtelenül?-villantottam ki vigyorogva a szemfogaimat. Örültségem ugyan valóban határtalan, de nem akartam bántani a nőstényt...Kitudja,lehet a háremem tagja lesz. |
Alaszka
Szótlanul ballagtam uram után,míg egy kanyonhoz nem értünk,ahol egy ismerős vonyítás hangját hallottam.Mintha távoli emlékek ködlöttek volna fel,három év homályából.Vajon hogy hívják?Ezernyi kérdés kavargott a fejemben,de gyorsan próbáltam elrejteni őket Skiemor elől.Amikor megindult a nőstény felé ,arcán azzal a rémisztő mosollyal,riadtan suttogtam utána.-Skiemor ,ne,lehet van családja,aki várja.Hárman nem vagyunk elegen?-mondtam halkan,szelíden és ijedten.-Nem lehet.
|
Skiemor
Amég a drága kis hugicám a falkában tevékenykedett és elkezdte a Dawn nevezetű kis örökös kiképzését, én szokásom szerint a hárememben lévő nőstényekkel töltöttem az időt. Mi is csodásabb ennél ? Semmi! Ja de, a pusztítás, de az most nem ez a kategória....Az egyik nőstény, Alaszka látszólag unta magát. Oda caplattam hozzá.
-Hé, van kedved velem jönni?-tettem fel a kérdést, ám nyilvánvalóan a válasz nem lehetett más,mint az igen. Gondoltam körbe nézek a bölgyben,felmérem milyen a terep. Meg sem vártam hogy Alaszka felálljon, már megindultam előre, eléggé szadista mosollyal az arcomon. A kicsike mögöttem jött végig, néha-néha rá sandítottam, de csak hallgatott.
-Kiváncsi leszek találunk-e valakit...-kuncogtam majd egy jó fél óra séta után felharsant egy vonyítás. Elvigyorodtam.
-Ez biza egy nőstény..-nevettem ördögien.
-Gyere édesem, azt hiszem belevetjük magunkat egy kis izgalomba!-rántottam magamal és szélsebesen a hang irányába igyekeztem. Egy védtelennek tűnő nőstényt pillantottam meg a kanyon egyik kis zugában.
-Hmmmm.-nyaltam meg a számat, majd elindultam felé. |
Ravenna
Ismét ide,a kanyon felé vettem az utam..A hatalmas,vörös színű sziklák méltóságteljesen meredeztek az ég felé.A szél végigsüvített a tájon,üzeneteket hozva mindenfelől.Meglobogtatta fekete bundám,és továbbra is erősen fújt kelet felől.Ez pedig nem jó hír.A nagy háborúk során,amelyek szerte a világban zajlottak falkák között,mindig keletről erősen fújó szelet jegyeztek fel,és talán most is ez az előhírnöke a minden nappal egyre közeledő csatának.Nem kis bánatomra azt a kis kék virágot,amit a múltkor meggyógyítottam,megtépázták a szelek.Leheveredtem az apró növény mellé és képességem segítségével élesztgetni kezdtem.Nemsokára a virág tündöklő azúrkék szirmai kecsesen lengedeztek a szellőben,erős,élénkzöld szára biztosan tartotta.Nyoma sem volt már az előbbi,elgyötört növénynek.Egyszerre az az érzésem támadt,vonyítanom kell,és nem is álltam ellen a vadon hívó szavának.Lendületes,szép vonyításom harsant fel,azzal a zengzetességgel,ami a végtelen síkságok lakóit jellemezte,majd álmatag ,a nagy távolságokhoz hozzászokott ,haloványsárga szemeimmel a messziséget kezdtem el nézegetni.
|
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
