FrissítésSúgó

Saphtin

2016.10.19. 14:59 -

Morgana Mostanában nem igazán volt tenni valóm. Csak jártam a területet és csendben figyeltem a fákat. Mondhatni béke volt mindefelé de ez betudható egyszerűen annyinak is, hogy senkinek nincs kedve minket zargatni. Nagyon jól tudják hogy itt vagyunk de azt nem hogy kik. Ezt az előnyt mindenképpen ki kell használni de van egy olyan érzésem hogy ez nem lesz nehéz. A mai napot is sétával töltöttem majd délután kis pihenőképpen tértem be a barlangba. Vörös szemeimmel megbizonyosodtam arrül hogy senki még csak meg sem bújik itt. Így hát nyugodt léptekkel mentem beljebb és egy magasabban fekvő sziklára felugorva feküdtem le. Nem aludtam csak pihentem még a szememet se hunytam le.

[4-1]

Kitsune

Előzmény | 2016.11.18. 15:48 - #4

Tara - Semmi, semmi... - nyugodtam le, mikor biztosra vehettem, hogy anyával találkoztam össze a falkából, nem pedig egy újabb vadásszal, ne adj isten, valaki mással. - De mit keresel itt, anya?

Saphtin

Előzmény | 2016.10.19. 15:09 - #3

Morgana Csak egy pillanatra hunytam le a szemem amikor hirtelen Tara jött nekem. Fel kaptam a fejem és értetlenkedve szólaltam meg. - Tara? Mi történt mi a baj? - Nem aggódtam, de azért örültem volna neki ha elmondja mi húzta fel ennyire.

Kitsune

Előzmény | 2016.10.19. 15:05 - #2

Tara A tótól egyenesen a a cseppkőbarlangba száguldoztam. Az agyam elborult, Zero úgy felhúzott, így nem is figyeltem, mi van előttem. Szerencsésen nekimentem valaminek. Jobban mondva, valakinek. - Anya?! - kiáltottam föl meglepetten, amikor sikerült beazonosítanom a szagok alapján.

Saphtin

Előzmény | 2016.10.19. 14:59 - #1

Morgana Mostanában nem igazán volt tenni valóm. Csak jártam a területet és csendben figyeltem a fákat. Mondhatni béke volt mindefelé de ez betudható egyszerűen annyinak is, hogy senkinek nincs kedve minket zargatni. Nagyon jól tudják hogy itt vagyunk de azt nem hogy kik. Ezt az előnyt mindenképpen ki kell használni de van egy olyan érzésem hogy ez nem lesz nehéz. A mai napot is sétával töltöttem majd délután kis pihenőképpen tértem be a barlangba. Vörös szemeimmel megbizonyosodtam arrül hogy senki még csak meg sem bújik itt. Így hát nyugodt léptekkel mentem beljebb és egy magasabban fekvő sziklára felugorva feküdtem le. Nem aludtam csak pihentem még a szememet se hunytam le.

[4-1]