|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.12. 17:10 - |
Résztvevők
Ghost - Selly - Devil - Secret - Dragona - Revenge - Sky - Ravenna - Silver - Valentine - Nexus - Drag |
[35-16] [15-1]
Drag
Jól esett hogy végre kinyithattam a szárnyaim s végre az lehettem aki vagyok. Boldogan sütkéreztem az elismerő, csodálkozó szavakban, tekintetekben. Jól esett hogy rám figyelnek, s láttam Secret szemében is a ragyogást. Ám ennek egy pillanat alatt vége lett. Anyám elrontva mindent átbújt a szárnyaim alatt, s röptében átváltozva ugrott neki szegény Secretnek. felmordultam, de aztán csak bezártam a szárnyaim s apám sziklájának lábához ültem. Figyeltem ahogy anyám tépi a feketét s a szemembe leplezetlen nem tetszés villant. Aztán fordul a kocka, a nőstény felhívta valamire anyám figyelmét, s ezzel meglogott. Igen okos volt tőle Valt, használni, azt hittem csak blöfföl, mert az öcsém álltalában jól beleolvad a tömegbe és nem látni elsőre. Viszont ahogy jobban körülnéztem s beleszagoltam a levegőbe már világos volt hogy nincs itt. Morogva fejeztem ki nemtetszésem. Mostanában folyamatosan el eltünedezik. Jó igaz hogy én sem vagyok mindig itt és jobban szeretem a magányt, de ez az esemény fontos a falkának és apánknak is, nem hiszem el hogy most ment el. A gondolatmenetemet ismét Secret szakította félbe, aki -bár vérzett a nyaka, és a lábát mintha húzta volna- büszkén állt ki egy ágra, s az örültségétlevetkőzve megmutatta valódi természetét. Érdekes volt amit mondott de igazat kellet hogy adjak neki. A csatába, senki sem fog hátrahagyni senkit. Legalábbis nálunk. Miútán monologját egyenesen apám szemébe nézve mondta el leheveredett kicsit feszültnek tünt és szemével keresett valamit, de meg is találta nem sokára, eltünt. Egy pár perc után kiszurtam hogy egy magas fa odvából kukucskálnak ki a szemei majd az egész feje láthatóvávált, szemébe visszatért az örült csillogás. Fújtam egyett az orromból göz száll fel, anyámra néztem s vártam mit tesz, szemeim közte s apám között jártak. Revenge szavaira csak jobban kihuztam magam, de nem reagáltam szóval. |
Nexus
Alig érkeztem meg, de máris annyi minden történt. Az események csak úgy pörögtek, ha most vissza kéne adnom, eddig mit láttam, hirtelen azt se tudnám, hol kezdjem. Mindenesetre sok mindent láttam és hallottam. Azonban amikor a fákba rejtőző farkast elkapta a - feltehetőleg - alfa, és tépni kezdte, valami rossz érzés fogott el. Éreztem, hogy a vérem pezsegni kezd, kétszer olyan gyorsan kezdett el szágudozni az ereimben, sőt még azt is éreztem, hogy a szemem színe is élénkülni kezd. Nem tudtam bírni magammal, inkább lefeküdtem, és harapdálni kezdtem a füvet. Tutira furán néztek rám a többiek, még jó, hogy idegenek. Bár, ki tudja, hihetnék azt, hogy rosszul lettem, s a gyomrom miatt rágcsálom, de erre nem láttam sok esélyt. Szerencsére meg tudott nyugtatni a fű rágcsálása, még ha nem is teljes egészében. Aztán egyszer csak valami a fejembe hasított. A külvilág elhalkult, elhalványodott és elsötétült, nem tudtam mi ez, de félni kezdtem. Egyre kisebbre húztam össze magam, és csak körbe-körbe nézegettem. Fel, le, jobbra, balra, a lehető összes irányba. Mindenhol ugyanazt láttam: a semmit. Illetve, lassan megjelent pár vörsölő pont. Nem is pont, szempár! Igen, azok. Egyre több. De azok.. farkasok? Mintha farkasok halvány sziluettjei rajzolódtak volna ki a sötétségből. Nexus? Mégis mit képzeltél? Csakúgy elszöktél? Vissza kell jönnöd! - szólt egy erőteljes hang. - Nem, én biztos nem megyek vissza! Kihasználtok! Tudom! Aztán ha már nem kellek... - nem engedték, hogy befejezzem kétségbeesett légvételű monológom. Már pedig vissza fogsz jönni! Akár így, akár úgy. Ha te nem jössz magadtól, majd mi megkeresünk. - a sötétben fehér agyarak villantak elő, ebből utalva volt alfám ördögi vigyorára. - Nem! - kiáltottam fel, mire az eddigi jelenések egyszerre eltűntek. Összeszorított szemhéjaimat felnyitva láttam magamon majdnem mindenki értetlen tekintetét, bizonyára jó kis cirkuszt rendezhettem. De.. akkor.. Ezt ők is látták? Vagy csak én beszélgettem a levegőben? Ez olyan zavaros, de nem kevésbé megalázó. Szégyelve magam kuporodtam le a földre, jó kicsire összehúzva magam, úgy figyeltem a továbbra is rajtam ragadt értetlen tekinteteket. |
Silver
Feszülten ültem és így néztem végig a jeleneteket sorban. Elcsodálkoztam a nálam fiatalabb farkas képeségein. majd szörnyülködtem egy sort míg Selly megtépte a feketét végül figyelmesen hallgatam mit mondott amaz miútán kiszabadult. Nagyon haszontalannak éreztem magam és igazából kezdeni sem tudtam semit így csak figyeltem és vártam. Idő közben a szél fújása abba maradt, bár a távolba villámok cikáztak és felhők gyűltek. Biztos voltam benne hogy ez Sky képessége, és nem jelent jót, ha ez történik. Az álltalában csupa derű farkas, tissztán tartotta az égboltott most viszont látni sem láttam őt sehol, pedig bíztos voltam benne hogy itt van. Vajon őis olyan tehetetlennek érzi magát mint én? Ezért tűnt el a tömegben. A felletünk, még kék égboltra néztem majd a távolban tomboló viharra, és szomorú ábrázat ült ki az arcomra. |
Ravenna
Elismerő pillantást vetettem az átváltozott Dragra, de a következő pillanatban Selly Secretre támadt, így inkább becsuktam a szemem, és mire kis idő múlva kinyitottam,nem láttam mást, csak Secret sebeiből a földre csöpögő vért. Farkasvér, a fajtám vére, ami bennem is csörgedezik. Hátrahúzódtam, kicsit messzebb a tömegtől,és a vigyorgó Secretre néztem, szememből szinte ki lehetett olvasni az üzenetet : Na, most figyelj, Secret. Egy kevéske fényt varázsoltam elő, csak éppen annyit, hogy a többiek ne vegyék észre. Csak annyit, hogy össze lehessen téveszteni a csillogó hajnali harmattal, és összpontosítva Secrethez irányítottam, hogy a sérült hátsó lábát meggyógyítsam, persze tudtam, hogy ennyi fényem csak arra lesz elég, hogy elállítsa a vérzést. Ha valaki észreveszi mit csinálok, igazából az sem lenne baj, hiszen ha most megkegyelmezett Selly Secretnek, akkor is lehet, hogy a sebe elfertőződik, és a Skielea falka se kegyetlen annyira, hogy vérző, lábbal hagyjon az erdőben, vadászatra semmi eséllyel. Miután Secret vérzését elállítottam, egy pillantást küldtem Secret felé : Látod, sose becsüld le a tiszta szív, és ennek a falkának az erejét. Ezután az alfákra szegeztem a tekintetem, és az elhangzottakra figyeltem. |
Sky
Szomorúan vettem tudomásul, hogy a többiek rám sem hederítenek. Egy ideig még folytatodott a feszült szemezés, majd az események váratlan fordulatott vettek és megállíthatatlanul pörögtek le előttünk. Drag hirtelen megváltozott a szeme felragyogott, pupillái macska szerűen összehuzodtak, s írisze arany, sárgás színt vett fel. A testén hirtelen pikkelyek jelentek meg itt ott, s bár szőre nagyrészt megmaradt, mintha azok is ellenálobbak lettek volna. Szárny tört elő a lapockájinál s a őtméter hosszú falat alkotott, Selly és a fán ülő Secret között. Ez az esemény szinte mindenkit elkábított egy pillanatra s ezt kihasználva Selly átbujva a szárnyak alatt, Secretre vetette magát. Ugrás közben változott átt, s elkapva a nyakánál egy sziklához verte szegényt. Csak fél szemmel néztem, nem szerettem se az erőszakot se a vért, és az öldöklést sem. Természetesen a háborúban így is úgy is részt kell vennem, de inkább csak hátvéd leszek és ígyekszem elkerülni az ölést. Nem arról van szó hogy félek, csak megvannak a magam elvei, amit ha nem muszály nem szegek meg. Az események sorozata azonban a sziklánál sem ért véget, Secret vette észre hogy eltünt a kisebbik örökös, s ez ki is használva eltünt egy fában, majd a lehető legmeszebb jelent meg Sellytől. Rémes állapotban volt, a nyakánól folyt a vér, a hátsó lábára nem igazán tudott ráállni, de összeszedte magát, s valami változást lehetett érzékelni nála. A tekintete most az alfa tekintetébe furodott, s beszélni kezdettm Szokásos örültségét nem lehetett kihallani a hangjából sőt, egy érett felnőt farkas beszélt belőlle. Ezután ismét leheveredett, bár fájos lábára jobban odafigyelt. A füle feszülten mozgott még a legaprább zajra is megrezzentek. Arcáról nem lehetett leolvasni semmit, de tekintette ide-oda járkált a fák között mintha keresne valamit, s egy idő után felcsillant a szeme. Eltünt a fáról, s egy pár percig nem is találtam meg, aztán feltünt valamai, egy idős magas és széles fának a törzsében egy fekete lyuk tátongott elég magasan. A lyuk kb egy farkas fejnyi széles vols s alatta egy vastag ág nőtt ki a fáből. A fekete derengésben két kék szempáb csillant, majd ahogy egyre jobban közeledett egy fehér fogsor is társult az ilyesztő képhez. Nemsokára viszont Secret fejének körvonala rajzolodott ki, majd a farkas elődugta képét az odúból s onnan vigyorgott le ránk, szemébe visszatért a régi fény, s vigyora nem lankadt. Sóhajtva hátráltam a tömegbe, míg a többiek a fekete szavaival, tetteivel s Draggal voltak elfoglalva. Az előbbi megszólalásom, semmit sem eredményezett, s ezért kicsit el voldtam kenődeve, ami álltalában nem jellemző rám. Ráadásul, mintha az alfák is kételyesen megengedtek volna felém egy egy furcsa pillantást. Lasan visszahátráltam az erdő árnyékába s alkalmazva képességeme úgy hogy senki sem láthatott, eltüntem az árnyékokban. Ott maradtam s hallgatam amit a többiek mondanak, de nem volt kedvem hozzá hogy rámnézzenek, s lássanak. Inkább egyedül ücsörögve hallgatam és figyeltem. |
Revenge
Immár Deviltől ugyan távolabb, de én is figyeltem a műsort. Nem akartam bele avatkozni semmibe,ezt oldják meg a nőstények és max Ghost. Figyeltem Secret minden mozdulatát. Érdekes egy farkas,ugyan gonosz és minden lében kanál,de ha itt van mindig tud mondani valami olyat, ami valóban igaz. Én örök életemben hadvezér voltam, amit mond az kulcsfontos. Én nem mertem ilyet mondani senki előtt, mert tudom hoyg ez egy összetartó család. Figyeltem amiképp Selly megtépi Secretet,valószínűleg a nőstény nem akarja elhinni,vagy elfogadni azt hogy a kölykeiben is nagy lehetőségek vannak, akárcsak Dawnban. Megköszörültem a torkom.
-Most az egyszer tényleg igaza van Secretnek. Nekünk a legnagyobb gyengepontunk az,hogy védenénk egymást. Nyilván erről nem fogunk letenni,mert nem vagyunk olyanok mint Aela.-tartottam kis szünetet. -Viszont ők erre fognak utazni, hogy eltérítsenek minket. Skiemorral kapcsolatban csak annyit, hogy bár nem tűnik erősnek, lehetetlenség legyőzni. Ez a hím olyan akár az égető tűz. Állítólag legveszélyesebb fegyvere a hatalma, és a farka. A hatalma azért,mert kész háreme van és a nőstények minden parancsára ugranak akkor is ha az a halálba vezet. A másik a farka. Ostor és penge is egyben, ha valaki a közelébe megy azt könnyűszerrel ketté darabolja. Aela sem hagyná...-ezután a kicsi Dragra pillantottam majd elmosolyodtam.
-Selly, nem szólok bele a dolgaidba, de látod mivé változott át a fiad ? Szárnyai nőttek, ebben semmi fura nincs hiszen nekem is vannak. De a neve jelentése az én hazámban annyit jelent Sárkány, tűz. Mi ezzel a kettővel azonosítjuk. Ez a képessége, el kell fogadnod, hidd el neki ez egy áldás ha megfelelően használja..-fejeztem be. |
Dragona
Elég feszült volt a levegő, mióta megérkezett Secret."Hurrá". Egy ideig Draggal szemezett, aminek hatására az örökös kibontotta szárnyait. Meglepetésként ért, hisz még én sem tudtam róla. Úgy tűnik, ez családi titok volt, amíg Drag le nem leplezte. Méltó lenne örökösnek, az egyszer biztos. Bár még nem tudom, hogyan döntenek az alfág effelől, de Drag az elsőszülött és a képessége is hasznos, hisz szárnyai vannak. Viszont, Valentine pedig Fekete Mágiás, akiknek legtöbbjük az uralkodásra hivatott. Nézzük például Devilt és Sellyt. Mindkettőjük erős, és tökéletes alfa vagy éppen volt alfa. Az elkövetkező események gyorsan történtek. Secret csak egy pillanatra nézett el Sellyről, aki kihasználta ezt és bár Drag szárnyai útban voltak, de átjutott alattuk és már ugrott is, hogy leterítse a vándort. Igaz, hogy átférjen Drag szárnyai alatt csak ugrás közben változott át, de ez is tökéletesen bevált. Pillanatok múlva már a földön voltak, majd Selly jóvoltából Secret megtapasztalhatta milyen lehet matricának lenni egy szikladarabon. Secretnek azonban sikerült meglepnie a társaságot, mint mindig. Valentine tényleg eltűnt és eddig észre sem vettük. Secret kihasználta Selly kétségbeesését és elszabadult. Nemsokára újra használatba vette bosszantó képességét és a fák ágairól nézett le ránk. Az életben először most valami hasznosat is mondott és igaza is volt. Ez talán nagyobb meglepetésként ért, mint Drag szárnyai. Mármint nem a hír, amit mondott, hanem hogy igaza van. |
| Secret: Hallotam ahogy a kutyák ugatnak, de nem nagyon érdekelt tekintetemet és figyelmemet egy valaki kötötte le. A szemezésünk hosszúra nyúlt Draggal, de vette a célzást és elfogadta a kihívást. Nem sokára láthattam megint fantasztikus képességét. Szeme sárga lett s a szárnyai vitorlaként törtek elő. El kell ismernem nagyon jól nézett ki és bíztos voltam benne hogy félelmetes ereje van. Orra füstölt, mint aki tűzet akar okádni s arcára vigyor kúszott. Sajnos túlságosan lefoglalt és nem vettem időben észre a felém ugró testet. Selly elkapott és leráncigt a fáról időt sem hagyva a el cipelt az erdővégétől s a legközelebbi fa is őt méterre volt attól a folyó parti kőtől ahova neki vágott. Sajgott a torkom s nem éreztem bíztonságba magam túl messze kerültem a felség területemtől. Éreztem a tehetetlenségem, aztán hirtelen megráztam a fejem. Nem én nem ilyen vagyok egy ilyen helyzet nem tud ki billenteni. A szemem újra csillogott s a mosolyom se hervadt el. Szemem végig futtatam a társaságon s megtaláltam a nőstény gyengepontját amivel kizökkenthettem. Jól felmérte a helyzetet majd cselekedtem. - Érdekes anya vagy te - kezdtem - itt próbálsz engem fenyegetni azzal hogy megölsz, mert én tudom valamit a fiaidról amit nem árulok el. Ezt mind azért csinálod mert meg akarod védeni őket de... - tartottam egy szünetet majd izmaim megfeszültek - észre sem veszed ha eltűnnek a szemed elől. - Vigyorogtam - Hol van most a drágalátos Valentineod? - úgy láttam sokoltam egy kicsit őt, de nem vártam hogy ez kiderüljön amíg megdermedt kihasználtam az időt és átbujva a lába alatt már egy fánnál is teremtem s a lehető legmesszebb a nősténytől mutatkoztam újra. Fejemet csóválva így szóltam - mondok valamit amit jó ha tudtok, mert ez a legnagyobb gyengeségetek a másik falka szinte összes tagjával szemben. - a szemem már nem villogott őrülten az arcomra komoly ábrázat ült ki ami ritka, de meg kell becsülni mert ilyenkor mondom a leghasznosabb tanácsokat. Felálltam az ágon s bár nyakamból csöpögött a vér s fájdalmaim is voltak kihúztám magam és komolyan néztem Ghost szemébe, hangom megváltozott. - Míg ti szeretitek egymást s a csatatéren egymás megóvása lesz a legfontosabb számotokra, addig az ellenfeleitek nagy része nem kötődik egymáshoz s a céljuk érdekében egymást is odadobnák elétek. Vigyázzatok velük, azonban Aela más neki van egy gyenge pontja. - Szemem komolyan villant s vártam pár másodpercet kihasználva a merev csöndet - neki ott van a testvére Skiermor, ha őt megölitek nagyon valószínű hogy a nőstény összeomlik. - fejeztem be a mondókámat majd újra leheveredtem az ágra s onnan figyeltem. Ha valaki esetleg ismét megpróbált nekem ugrani arréb teleportáltam pár fányival, vagy a fákban rejtöztem el. |
Black Devil
Reméltem hogy Selly elfogadja az ajánlatom, mert a kölykök védelme a fontos. Így is lett, elfogadta, így mindenki megnyugodhatott hogy a kölykök biztonságban lesznek. Ezután Secretre pillantottam ismét. Jót röhögtem a dolgon, mivel nagyon jól tudom,hogyha felidegesít valakit, akkor pórul fog járni. Legyen az Selly ,vagy bárki más, de valaki előbb utóbb megleckézteti. Amint végig futottam a gondolatok a kis fejecskémben, Selly már támadt is. Elvigyorodtam, végre nem én vagyok az aki felhúzza magát az ilyen minden lében kanál farkasok miatt. Azonban a vigyort hamar eltűntettem a képemről, mégiscsak anya vagyok, és nekem sem tetszene ha a kölykömhöz bárkinek köze lenne, vagy olyat mondana ami nekem nagyon nem tetszik. Figyeltem hogy most mi lesz. Mivel engem nem igazán érintett a dolog, gondolkozni kezdtem...Ha megnyerjük a csatát az hatalmas bátorságról és erőről tanúsít mindenkit, de fennt áll az a lehetőség is hogy elbukunk. Ha nem sikerül legyőzni Aela seregét, el fogják foglalni a Völgyet, és rettegésben fogják tartani a farkasokat...Ebbe belegondolni is rossz, de benne van a pakliban. Felálltam, távolabb mentem mindenkitől. Revenge-nek sem adtam semmi jelzést, így nem követett, azonban leültem és a távolba meredtem. Lehunytam a szemem. Nem érdekelt most Secret, van aki elintézi. Vissza pörgettem a fejemben mindent. Onnan kezdve, amikor ide jöttem. Lepörgött előttem minden egyes kis részlet, a két falka közti rivalizálás, a pillanatok amiket Ghosttal töltöttem el, a Sellyvel való veszekedések, Dawn születése és a halálom, amikor Hajnal minden éjszaka elszökött hozzám, a fájdalmak, a csalódások, egy szóval minden. Észre sem vettem hogy miközben ezek játszódtak le bennem a légzésem szaporább lett, és a szívverésem is az egekbe szökött. Hirtelen kinyitottam a szemeimet, majd vissza néztem a többiek felé. Úgy láttam hogy senki nem vette észre a távozásom, bár nem tudom hiszen nem voltak nyitva a szemeim. Vissza ültem Revenge mellé de most nem olyan közel,mint eddig. Először Ghostra néztem, nem tudom miért, aztán Sellyre, később Revenge ,Ravenna,Drag..stb, mindenkin végig futtattam a szemem, majd Secreten megakadt a tekintetem. Szemeimet összehúztam, most már azért kezdett idegesíteni az hogy itt játsza magát...Remélem Selly megtépi és nevethetek egy jót,plussz régen láttam már vértócsát,ideje lenne egy kis vérfürdőnek, Aela csatlósai úgyis szellemek, kitudja lesz-e vér..Max a miénk, de azt nem szeretném érezni. |
Selly
Rábólintottam Devil ajánlatára. A fiaim biztonsága a tét és, ha ezt csak Devil tudja biztosítani, akkor nem fogok ellenkezni. Lehet, hogy enyhén szólva rosszban vagyunk Devillel, lehet, hogy alapból nem bíznék benne, de nem fogom a fiaimat veszélybesodorni azzal, hogy visszautasítom. Mellesleg Devil, habár nem annyira, mint hiszi erős farkas. Ráadásul szellemként tényleg gyorsan tud majd üzenni nekünk, ha a kölyköket megtámadják. Nemsokára megjelent a "drága" Secret. Ő az egyetlen olyan farkas, akit jobban utálok Devilt, pedig ott aztán magasan van a mérce. Mondjuk, amikor halott volt Devil, akkor Secretet utáltam jobban. Sőt, Devilt akkor tán nem is utáltam, de ezt soha az életben nem fogja megtudni. Igaz, Secret iránt érzett utálatom, eddig csak nem kedvelem volt. Eddig. Volt. Azok után, amiket mondott, na azóta ez meváltozott. Kívülről nyugodtnak mutatkoztam, de már azon agyaltam, hogy hogy szedhetném le a fáról úgy, hogy se előtte, se utána ne tűnjön el egy fa belséjében. Dragra nézve büszkeséget és szeretetet éreztem, de az, hogy Secret kihívóan néz rá nagyon nem tetszett. Egyetlen pillanat alatt történt. Drag már kieresztette csodálatos szárnyait és Secrettel tartotta a szemkontaktust. Kihasználtam egy röpke pillanatot, amikor Secret nem figyelt. A többiek még talán fel sem fogták, de átcsúsztam Drag szárnyai alatt majd elrugaszkodtam. Ugrás közben a szívem hevesebben vert, a vér gyorsabban csordogál ereimben, izmaim megnövekedtek és pupilláim kitágultak. Ugrás közben változtam vérfarkassá és a fáról egyenest a földre löktem Secretet. Lehet, hogy rosszul láttam, de épp akkor nézhetett rám, mielőtt odaértem hozzá, de már nem volt ideje cselekedni. az ütközéskor egy roppanást hallottam, de nem tudom, hogy a csontja vagy egy gally törött-e el. Mielőtt egy gyökérhez érhetett volna fogaimat a légcsövétől nem messze lévő húsba mélyesztettem. A kifröccsenő vér csak méginkább előhozta vérfarkas énemet. Szerencséje volt, hogy elég erős voltam hozzá, hogy ne harapjam át a légcsövét és néhány nyak csigolyáját. Legalábbis én úgy éreztem, hogy erős voltam, de nem figyeltem, hogy él-e még. Felemeltem a földről és a számba vettem. Egy, a közelben lévő sziklához vittem, közben néhányszor megráztam, mint egy rongybabát. Nem túl barátságosan a sziklának ütöttem majd mindkét mancsomat nekitámasztottam és erősen ott tartottam, hogy el tudjam engedni a számmal, de ne szabaduljon el. - Mostmár beszélhetsz, madárka- vicsorogtam rá- Csicseregj csak tovább az eddigiekről. Persze, csak ha élni akarsz. Bár a madarat már célbavette a vadász, s ha nem dalol lelövi, de ha nem szépen dalol akkor is -Hmm, úgy tűnik tényleg bele lehet őrülni a háborúkba. Én már a csataához közeledve metaforákkal beszélek, vajon mi lesz később? Remélem azért értette a célzást. Nagy esélye van, hogy bármit mond megölöm, de ha nem beszél, biztosan. Ha pedig nem az igazat mondja vagy nem mond el mindent, akkor is megölöm. Akkor, ha elmond mindent, de nem tetszik amit mond, akkor is a halál fia. Bár, belegondolva így is, úgy is halott lesz, szóval időt spórolhatnánk, ha már most elharapnám a torkát. Rövid időnk maradt felkészülni a csatára és legalább eggyel kevesebb gondunk lenne. Egyelőre azért nem ölöm meg, mert lehet, hogy többet el fog mondani a fiaimat körülvevő sötétségről. Talán az álmom valóra fog válni? Az nem lehet, hisz ahhoz Val már túl nagy. Akkor éjjel egy róka méretű kölyök volt mellettem, de azt a kort a fiaim már régen túlnőtték. S Drag, őt miért fenyegeti a sötétség? Pedig Drag volt a legártatlanabb kölyök, akit életem láttam, igaz azóta sok minden változott. Talán már tényleg nem az, aki régen volt, de akkor is az én kölyköm és meg fogom védeni őt és Valentinet bármi áron. Esküszöm, ha szembetalálkozok ezzel a sötétséggel széttépem, akkor is, ha nem lehet. |
Ghost
Selly megerősített engem a buzdításban, azonban Devil is szót kért, így kötelességem volt végighallgatni. Ugyan szempillám egy halványit rebbent, mikor Revenge vállába fúrta a fejét, mert nem értettem, mi ez az érintkezés, de persze nem rám tartozik. Már nem. Mert valaki más van mellettem.
- Rendben van. Természetesen kezdheted úgy, ahogy szeretnéd. Mégiscsak a te lányod - néztem Devre. - Ami pedig a kicsiket illeti, valóban az lenne a legjobb, ha biztos helyen lennének. Valentine is, és Drag is. Még akkor is, ha menni szeretnének. Nem eshet bajuk az örökösöknek - néztem szigorúan a fiaimra. És ahogy ezt kimondtam, meg is jelent a váratlan vendég.
- Oh, Secret, már csak te hiányoztál - néztem rá fagyos tekintettel, arcomon mégis gunyoros mosoly tündökölt.
Ilyenkor gondolkozom el, hova tűnt. Hova tűnt az a Ghost, aki voltam. Még akkor is, ha tudom, hogy a farkasok mindig változnak. Hiába mondják, hogy ott van valahol benned a régi valód... Ekkora badarságot... Ha egyszer megváltozol, sosem lehetsz már az, aki azelőtt.
Revenge rögtön támadott, azonban Sky pedig a nőstényt védte. Igazából nem tudom, mit akar Sky. Amit művel, elégé hajaz a hátsó szándékra, hogy kiderítse, mi történik a másik falkával, azonban sajnálatos - vagy szerencsés - módon Sky egyáltalán nem ilyen. Ebben az esetben, amit tesz, az egyenlő a bolondsággal.
A szél feltámadt, én pedig kihúztam magam. Élveztem, ahogy a szél meglebegteti hófehér bundámat. A fiamra pillantottam, és olyat tettem, amit már régóta nem. Őszintén elmosolyodtam. Az idősebbik pont olyan, mint én. |
Drag
Míg apámék elmondták a beszédeiket, egész végig az eget bámultam. A kéksége megnyugtattot, s felhő is csak alig volt. Jó lenne most repülni. Beszéltek Dawnról, de nem érdekelt, már nem. Még mindig felnézek rá, de már nem befolyásolhat. Beszéltek arról, hogy esetleg nem vehetünk részt a csatába, de nem érdekel, én ott leszek ha törik, ha szakad, megvédem ami a milyénk, és megmutatom annak akire felnéztem, hogy nem volt érdemes elhagyni apánkat, és a falkát. Hirtelen egy ismerős hangot hallotam s arra kaptam a fejem, a hang gazdája nem volt más mint Secret. Kék szeme izgalomtól csillogot, ahogy végigmért minket. Beszélt Aeláékról, és rólunk, rólam és a testvéremről. Sötétségben járunk, azt mondta és igaza van. Sajnos a kapcsolatom kicsit megromlott Valal így nem tudok róla sokat, az elmúlt időt egyedül töltöttem, s hiányzott a kezdeti kapcsolatunk, de tudjuk mind ketten a sőtétben mászkálunk. A nőstényről is beszélt egy keveset akit most láttam előszőr, de nem nagyon érdekelt. Majd tekintette megállapodot rajtam, és beszélni kezdett. Éreztem a szavai igazát és súlyosságát. Mert igaza volt, azon a napon minden megváltozott, Dawn elhozta a legfiatalabb szívekbe is a sőtétséget, s ez megtanított élni, megtanított abban hogy ne bízzak másokba, és ne hagyjam magam olyan könnyen, ebben a szárnyaim is segítettek, hiszen tudom mi az enyém. És nem csak a völgy, hanem a kék ég, a felhőkkel és minden mással is hozzám tartozik, a felség területem, ahol egy Fekete Mágia sem képes túlszárnyalni. Jól mondta én vagyok az egek úra. Egymást néztük az ő kék tekintete az enyémbe kapcsolodott, hallotuk Revenget és Skyt, de eggyikünk se reagált egyenlőre. A szeme kérte sőt útasította, hogy mutassam meg mire vagyok büszke, hogy mutassam meg miért vagyok érdemes a figyelmére, s én elfogadtam a kihívását. A levegő lassan forrni kezdett körülöttem, bár Sky szele jól esett és megnyugtatott egy kissé, de nem állíthatott le. Először a tekintetem változott meg, a pupillám vonallá szükült, s íriszem sárga színt vett fel, közben megjelentek rajtam a pikkelyek, majd a szárnyam is kinyilt. Teljes szárnyfesztávolságban pompázott ami körüelül 4-5 méter lehetett. Így áltam szemben a fekete nősténnyel, és az egész falkámmal, de más nem érdekelt. Felhuzva a szemöldökömet, néztem rá, némán kérdezve, hogy elég jó ez neki? S ő bolintott izgatott kék szemei csak csillogtak vigyora nem lankadt, s bár alig látszott, figyelt az esetleges veszély forrásokra ami itt most anyámat jelentette. Bár ha ő hozzá akar férközni előbb meg kell kerülnie a szárnyaimat. A számon lassan vigyor kerekedet, s orrom füstölt. Boldog voltam, attól hogy valakit érdekel a képességem és attól is hogy ismét éreztem a tűzet ami a bensőmbe dobogott. |
Nexus
Val viselkedése egy pillanatról a másikra furává vált, de hát az ő dolga. Jött valami roppant felesleges szuka, fákon közlekedve, de egyszerűen nem tudtam semmiféle érzelmet táplálni iránta. Ja igen, előtte meg a szónoklatok, és a mindenféle "tárgyalások". Azt se tudtam, kit hallgassak, kit sajnáljak, illetve kit ne. Ugyanakkor kifele semmi nem látszódott rajtam. Kicsit bántam, hogy Val elment, pedig - tudomásom szerint az alfa fia - Ghost mellett lett volna a helye. Mégse ellenkeztem, nem szóltam, csak bólintottam egyet. Közben erősebb "fuvallatok" is érkeztek egy bizonyos farkas hatására, a nőstény ellen fordítva. Tudom, csapongva foglalom össze magamnak a dolgokat, de talán összeszedtem mindent. Kicsit untam magam, de nem mehettem el, Val kedvéért. Valljuk be, nem egy rossz társaság, sőt. Reméltem, hogy már sok minden nem fog történni, nem a legeslegjobb a memóriám, hogy szóról szóra visszaadjak mindent Val-nak. Azonban Ghosttal már szívesen váltottam volna szót, bár nem mintha egy jó kedvű farkasról árulkodna személye. |
Silver
Feszültté hallgattam a dolgokat, azt hogy Dawn elment és többit amit az alfák mondtak. Bár már lassan egy éve itt vagyok nem nagyon beszéltem senkivel és nem nagyon voltam jóban senkivel, Dawnön meg Dun kívűl. Seth óta ha lehet még jobban bezárkoztam. Így mikor megérkezett a fekete és elkezdett beszélni, figyeltem rá, de úgy éreztem nem tehetek semmit. Olyan tehetetlen vagyok. Vonyíthatnék, de attól csak lebénülna és a képességét használhatná, ráadásul idegesen nem tudok koncentrálni és mindenki más is lebénulna. Az örökösre néztem sokkal büszkének sokkal másabb mint én. Én csak egy árva vagyok. |
Ravenna
Az összes idegszála megfeszült, amikor Secret a kölykökhöz közelített. Karmait a földbe vájta, egy halk nyüszítés hagyta el a torkát, Dragot, Valt és Nexust figyelte, hogyha Secret túl merész lesz, akkor közbe tudjon lépni.Az alfákra pillantott, hogy láthassa a reakciójukat.A szél meglobogtatta a bundáját, és sikerült elkapnia Drag tekintetét. A kis örökös büszkén állt a szélben. Ravennát a szél lenyugtatta, emlékeztette őt a röpülésre, amikor szél egész testét éri, és végigsimít a szárnyain. Az égben önmaga tudott lenni, nem zavarta senki, egy kis időre meg is feledkezhetett földi bajairól. Mert probléma, az volt, különösen most, a csata előtt. Visszatért azonban a valóságba, elgondolkodásra a dolgokon most nincs idő. Fülét hegyezve az alfák parancsára várt. |
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-12-12 16:56:57
Sky képességének hatására a szél feltámadt, egyenesen északról, Secret háta mögül, szembe fújva mindazt, aki szemben ül a fekete nősténnyel.
Secret Dragot bámulta, az idősebb örököst, amint az büszkén kihúzta magát és ellenállt a szélnek. Ghost a fiára nézett, és azóta, hogy Dawn eltűnt, először elmosolyodott.
Valentine figyelmét mindeközben teljesen más kötötte le. Nem a mellette lévő csodálatos nőstény, nem is apja, amint bátyjára mosolyog, de nem is a fán ülő idegesítő kis lény, sem Sky. Valentine igazából nem is szerette Sky-t. Mindig sugárzott attól a rohadt optimizmustól, még akkor is, mikor semmi oka sem volt arra, hogy vidám legyen. Valentine nem csodálná, ha őt ölnék meg először Aeláék.
De a fekete mágia most nem kezdett el ezen a farkason filózni.
A Mool erdő kötötte le figyelmét.
Senki más nem látta rajta kívül, az anyja se, a mellette lévő Nexus se, de még Drag se.
Ha eltűnnék...? Észrevennék...? - fogalmazódott meg az ifjúban a kérdés. Mindenki el volt foglalva Sky-jal, meg az ide érkező Secrettel. Valentine szívében mindig is szimpátia volt a nőstény iránt, és ez most sem volt másképp. Most is ő menti meg.
Nexusra nézett, arca kifejezéstelen volt.
- Eszembe jutott valami... - súgta a nőstény fülébe. - Meg kell csinálnom egy-két dolgot. Megtennéd nekem, hogy a gyűlés végén szólsz apámnak, hogy elmentem, és tájékoztatsz a dolgokról? - kérdezte, és csodával határos módon Nexus nem kérdezett semmit, csak bólintott. Éredekelte a műsor, ami itt ment, és valljuk be, igencsak szimpatizált Valentine személyével.
A fekete így hátrálni kezdett, majd eltűnt a bokrok sűrűjében úgy, hogy senki sem vett észre ebből semmit.
|
Sky
Csöndben hallgatam és figyeltem az eseményeket. Ez az egész túl komoly volt nekem. Nem szerettem a komoly, lehangoló és életekbe kerülő témákat, elveszik az életkedvét a farkasnak, ez sehogy sem egyezik az én derűs világnézetemmel. Sóhajtva hallgatam, maradtam volna a kölykökkel, nem féltem, csak nem akartam őlni. Viszont Devil felajánlott egy jó helyet így csöndben maradtam, ráadásul ki tudja mikor lesz szükség az én képességeimre is. Dawnra gondoltam, vele bíztos ki nem állok, nem vagyok én elég erős ahoz, inkább hátszél leszek és támogatok majd mindenkit. Mikor Secret megjelent feléledt bennem a remény hogy hátha add egy kis infót a másik falkáról. Szerintem adott is bár az utána következő dolgokkal sok farkasnak elterelte a figyelmét. Selly megfeszült és idegesnek látszott, Devil nem mozdult nem nagyon érdekelhette a nőstény. Mellettem Dragona is idegesnek tűnt és Revenge el is mondta flegmán a véleményét. Bár lehet ez nem tünik nagy dolognak és nem idegesítette fel őt a nőstény, de ha ilyen sokat beszél az nem jelenthet jót. Be kell dobnom magam különben baj lesz. Tudatosult bennem a gondolat majd feláltam s léptem egyet előre. - Héhé nyugalom senkinek se jó, ha ideges és feszült. - Mondtam de én is egyre idegesebb lettem mert féltem hogy történni fog valami, sajnos ez a képeségemre is kihatott és erős szél kezdett fújni ami felborzolta a farkasok bundáját. - Nézük a dolgok jó oldalát, az hogy Secret itt van az azt jelenti, hogy máshol nem történik semmi izgalmas, vagyis Aeláék jelenleg nem szervezkednek, valószinüleg még Dawn sem ért vissza hozzájuk. Vagyis előnyben vagyunk. - néztem a többiekre és bíztam benne hogy megpróbálják ők is átlátni a dolgokat, és nem foglalkozni a rossz dolgokkal és a dühükkel, mert ezzel pont az örült nőstény kedvére tesznek. - Secret kedves - fordultam az örülten vigyorgó kék szemű nőstényhez, aki úgy látszik számít bármiféle fajta támadásra ezért felált az ágán és füleit előre forditva figyelte környezetét, de ezen kivűl semmi nem mutatta hogy ideges lenne a helyzettől. - Mesélnél nekünk kérlek a másik falkáról - mosolyogtam rá őszintén, hátha ezzel megtudom hatni. Bár nem hiszem hogy sikerült mert még mindig vigyorogva bámulta a csoportosulásunk, de szeme nem rajtam sőt nem is Sellyn hanem Dragon időzőtt. Én is a fehér felé fordultam aki komor tekintettel nézett a feketére, de semmit nem árult el a viselkedése nem tünt feszültnek vagy idegesnek, nem mutatta hogy igaz lenne amit a nőstény mondott róla. Csak szemeztek és ez kezdett fusztrálóvá vállni, főlleg hogy Drag körül egyre jobban izott a levegő, bajlós kisugárzása volt és tényleg forróbb lett a hangulat. Idegesen futtatam tekintetem közöttük, s a szél csak egyre jobban fújt Secret írányából, egyenesen arcon vágva azt aki felé nézett. A többséget láthatolag zavarta, de a fehér hím olyan arcott vágott mintha élvezné ahogy a szél az arcába sűvít. |
Revenge
Kezdett nagyon feszültté válni a helyzet. Mindenkinek igaza volt, meg kell védenünk a Völgyet és egymást. Amikor Selly elmondta hoyg Dawn itt járt ,egyből az jutott eszembe hogy sikerült úgy bejönnie a Mool Erdőbe hogy senki sem vette észre...Ha Aela serege is ilyen könnyedén bejut jobb lesz ha nagyon felkötjük a gatyót. Mikor Dev mellém jött meg sem rezzentem, tudtam jól hogy most szüksége van egy erős hímre. Rá pillantottam majd arcon nyaltam. Devnek a könnyektől szinte az egész arca sós volt. Szegény tényleg nagyon kibukott de még így is a csatamezőre akar állni, és a gyengepontja ellen harcolni. Tényleg különleges ő is és a lánya is. Nem csodálom hogy annak idején Ghost őt választotta párjának. Mikor Dev kezdett lenyugodni, megjelent egy nem kívánatos személy. Secret. Ő az, akit mindenki utál...Pofátlan kis minden lében kanál...Végig hallgattuk ugyan, és én cseppet sem húztam fel magam rajta, Selly és a többiek viszont annál inkább. Rá néztem. -Ugye tudod hogy senki nem kíváncsi rád?! Olyan vagy akár egy kölyök, aki mindenről tudni akar és mindenhol csak bajt csinál. Nincs rád szükségünk, távozz!-vetettem rá szúrós pillantást. Selly látszólag nem volt ideges, meg sem rezzent, de mind tudtuk hogy mire készül. Megtépázhatná egy kicsit ezt a Secretet ,mondjuk ha így folytatja ezt meg is kapja. -Azért jöttél ide, hogy elmondd nekünk Dawn mennyire erős és hogy Selly illetve Ghost kölykeire mi vár ? Mindenki úgy alakítja az életét ahogy akarja, ne próbálj meg befolyásolni senkit. Nem rajtunk múlik minden, hanem az ellenségtől is, és azoktól is akik körül vesznek, a kölykökhöz semmi közöd, és Dawnhoz sincs. Legyőzzük Aeláékat bármi áron, és ha így folytatod úgy érzem te is kapsz az érzésből..-folytattam a flegma stílusomat. Általában nem idegesítem fel magam,most is nyugodt voltam, és tisztán gondolkoztam, cseppet sem a düh vezérelt, de amióta a Kayla Völgyben élek, ők a családom, ki kell állnom minden egyes tagjáért akármilyen kicsi is az. |
Dragona
Lassan megérkezett még néhány farkas. Köszöntem nekik majd egy kis idő után csatlakoztunk a falkagyűléshez. Ghost beszédet mondott, amit csendben végighallgattam. Aztán Selly mondta el, hogy találkozott Dawnnal. A hír meglepetésként ért, hisz az őreinek nem szóltak róla, de úgy tűnik nem is tudtak róla. Ezzel kapcsolatban beszélek majd az alfákkal, mert úgy tűnik ez most a legkevesebb, amivel foglalkoznak, de a csata idejére, sőt már előtte is meg kéne erősítenünk az őrséget. Így bárki észrevétlenül belopózhat a területre kémkedni vagy éppen támadni. Hopp, egy emlegetett szamár. Secret, a vándorok legidegesítőbb, legaljasabbika jelent meg az egyik fán. Úgy tűnik mindent hallott. Még szerencse, hogy nem mondtam el az őrség megerősítéséről az ötletemet, hisz így majd nem tudja elárulni az ellenséges falkának, akik így majd azt hiszik; hogy az őrségünk gyenge, könnyen át lehet jutni rajta. Ez persze nem teljesen igaz, de ha egy farkas bejutott a többinek is sikerülhet. A kémek pedig nekünk nem kellenek. Éppen elég, hogy ez itt hallgatózott. Beszélt Dawnról és Selly kölykeiről. Hát, ezt nem kellett volna. Selly úgy tűnt, nyugodtan áll és támadni nem készül, csak megvédeni a családját. Én viszont láttam már ezt a nézést. Szerintem csak én, a béta, aki sokat töltöttem mostanság Sellyvel és a családja tudjuk, hogy mi következik. legalább el van intézve a kémkérdés. Végülis, egy farkassal kevesebb, a háborúban lehet úgyis elveszett volna. Az, hogy előbb vagy később kerül a szellemek közé az már mindegy. Először mondani akartam valamit Secretnek, de inkább magamba fojtottam, nehogy megzavarjam Sellyt a támadásban. Végülis nem könnyű leteríteni valakit, aki bármelyik pillanatban eltűnhet egy fa belsejében. Leültem és próbáltam leplezni a vigyoromat. Tudom, kegyetlenség, de azért Secret úgyis vagy kémkedik vagy zűrt csinál, szóval megérdemli, hogy egy vérfarkas széttépje. Te jó ég, miket beszélek! Mikor lettem ilyen kegyetlen? Nem baj, akkoris megérdemli, hogy legalább kikérdezzük....ha lesz időnk. |
Secret
"Gyűlés! Danger Night gyűlés" Susogták a fák hirtelen miközben egy fán pihengettem. Egy szemvillanás alatt mérlegeltem és már suhantam is a fákon keresztül a folyóhoz ahol a gyűlést tartották. Hamar odaértem, de rejtve maradtam a fákban, s úgy vártam míg kezdetét veszi az esemény. Magamban már rég vigyorogtam. Hamar megérkezett mindenki. Elsőnek az összes élő alfa, és az örökösök, egy fekete mágiával az oldalukon, akit nem ismertem. "Erős, leszármazott, veszélyes lehet majd, de még nem a falka tagja, teljesen" Sugták a fák, vigyorom kiszélesedett érdekes érdekes. Nem sokára felbukkant a két őr, és a vadászok is. Kezdetét vette a szonoklatok idelye, csendesen sunyin hallgattam míg az Ördög is befejezte, majd szokásos lanyha pozomban, jelentem meg egy nagy fa felső ágán. - Hello hello! - köszöntem vigyorral az arcomon jó hangosan hogy mindenki felém forduljon. - Hm szépen összegyűltetek, de sérelmezem hogy senki nem hívott meg, így MAJDNEM elkéstem. - hangsúlyoztam ki a llegfontosabb szót, mert így tudhatják mindent hallotam, s láttam eddig. - Nos ha kiváncsiak vagyotok a véleményemre. És miért ne lennétek kiváncsiak? - folytottam bele a szót az esetleg ellenkezőkbe. - Szóval Dawn igen erős lett, láttam mikor megküzdött hajdani nagyapjával, vagyis annak szellemével - tekintetem az Ördögre vándorolt - Szegény öreg csont hogy porul járt. Hihihihi - kuncogtam fel - A kölykökre is vigyázzatok ám, de nehogy azt higyétek mindegyik olyan amilyennek látjátok, a sötétség gyökeret vert bennük azon a napon, mikor eltünt Hajnal. - Ördögi vigyorommal néztem Selly szemébe, tudtam hogy ha ilyet mondok nekem eshet, de a farkasok csak akkor izgalmasak ha dühösek. - A fekete kölyök hm hogy is hívnak? Mal, nem nem Val igen szóval Val. - kaptam a szemem az ifjúra - Elég érdekes kölyök vagy tudod-e? - szememet az ővébe furtam s megcsillant benne az örültség nyoma. - Kiváncsi vagyok mi fog veled történni, s azzal a kedvesnek sem tünő nőstényel, melletted. Nexus ha jól tudom, ugye? - ugrott a tekintetem rá. - Hm eddig elkerülted a figyelmem, de már tudom ki vagy s honnan jösz. A falkád hiányol vörös szemű. - Ezzel tudtam le a két feketét majd tekintetem az egyettlen fehér növendékre vándorolt. Ő is engem nézett komoran, majd mikor ránéztem csak felhuzta a szemöldökét, várt. Arra hogy mit mondok róla. Elnevettem magam. - Te váltottál a legtöbbet, Drag. Gyermeki ártatlanságod, elszált, s a képességed is befolyásolt. Nem vagy már ugyanaz a fehér kölyök ki az a nap előtt voltál. Dawn eltünése fekete méreg tüskeként furodott a szívedbe. Már nem vagy befolyásolható, hiába mondanám neked hogy köves, mint akkor az erdőben, nem tennéd. Szabadságra vágysz, hiszen te vagy az egek ura, érdekes út áll még elötted, s nem szándékozom kihagyni a fontos pillanataid. - fejeztem be az ő elemzését, tekintete elsőtétedett, ez idő alatt, s tudtam hamarosan felfedi magát a falkájának, s sárkány lelke is előfog jönni, egy sárkány szabad, s azt csinál amit akar, szembe megy mindennel, ha úgy látja, ám ő még nem találta meg, ezt az énjét, egyenlőre. Szeme a többiekre vándorolt - Látom fájdalom van bőven ebben a falkában. Érdekesek vagytok érdekesek. - Nevettem fel ezzel befejezve egyenlőre szonokltaom s készenlétben áltam ha esetleg valaki nekem ugrana arráb álljak egy másik fára. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
