|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.14. 19:55 - |
Wildfire
Sok minden történt az utóbbi időben. Killer Dawn eltűnt a falkából a beavatásuk napján. Azóta az érintett rokonok szomorúan, csalódottan járják a területet. Egyesek azt mondják háború készül a Skielea falkával és ez a napok, hetek elteltével egyre biztosabbnak tűnik. Mindenki teszi a dolgát, de a kölykökről megfeledkeznek. Van azonban szárnyakat növesztő, kiemelt figyelemben részesülő kölyök is, de egy egyszerű, New Moonos vörös kölyökkel nem igazán foglalkoznak. Még csak örökös sem vagyok. Néhány nálam jóval idősebb farkassal, akikel a beavatás óta nem találkoztam, ha összefutunk röviden beszélgetnek, azt mondják ahogy növök egyre szebb leszek, vagy éppen bájos vagyok. Nem tudom, hogy ezt azért mondják-e mert tényleg így gondolják vagy azt hiszik, hogy ettől udvariasabb lesz, amikor leráznak, mert dolguk van. Igaz, még kölyök vagyok, de tényleg sokat nőttem. Vörös bundám egyre szebb és fényesebb, mint eddig valaha. Az emelkedőn sétáltam fel a patak mellett, majd amikor úgy gondoltam, hogy elég magasan vagyok megálltam. Nem tudom miért jöttem fel ilyen magasra, vagy éppen miért nem mentem feljebb, de itt a kilátás, a levegő és minden olyan tökéletesnek tűnt. Körülnéztem. A tavasz nem feledkezett meg erről a helyről sem: a füvet virágokkal tarkította, amiknek a levegőben terjengett az illatuk és a növények között, meg a levegőben megjelent az aprónép. Na, persze nem manók vagy tündérek, hanem apró rovarok és bogarak, és köztük a kedvenceim, a lepkék. Miután sikeresen elkergettem két pillangót és levadásztam egy bogarat a vízhez mentem. Egy ideig néztem a tükörképem a csilláűmló habon, amikor azt láttam, mintha valami megmozdult volna a vízben. Közelebb mentem , hogy jobban megnézzem. Halak! a vízbe ugrottam, és minden közelemben elúszó hal felé odakaptam, de sajnos nem lett áldozatom, hisz a halak elriadtak, amikor beugrottam. Azért nem adtam fel és tovább próbálkoztam, csak újabb halakkal. Végül a nagy halászatból az lett, hogy játékosan ugrottam a halakra, amit megláttam, de már nem volt célom, hogy el is kapjam valamelyiket. Közben megfeledkeztem arról, hogy ez nyílt terület és bárki erre jöhet. |
[28-9] [8-1]
Wildfire
Nem tudom mennyi ideje állhattunk már így. Lehet, hogy csak néhány perce, de lehet, hogy már negyed órája. Mindegy volt. A fülemben zúgott a vér, a szívem vadul kalapált. Talán a játék okozta adrenalin miatt. Mi másért? Csak mert közel álltunk egymáshoz, miközben farkasszemet néztünk? Ez butaság. Farkasok vagyunk, nyugodtan néhetünk farkasszemet magas pulzus, kalapáló szív és dübörgő vér nélkül. Csak a szervezetünk így reagál a játékra. Semmi köze sincs ennek ahhoz, hogy elvesztem Val szemeiben. Ami villámra emlékeztett, mi vad és kiszámíthatatlan, ugyanakkor fényt ad a sötét éjszakában. Mi hirtelen lecsapva örök nyomot hagy és tüzet csihol a kietlen tájakon. A vad és pusztító tűz, társat lelne a villámban? A tűz, kitől fél mind, aki él, a villámcsapástól felvidulva, játékosan, futótűzként terjed tova. Miért vonzz ez a tűz? Miért rejti rabul a tekintetem? Talán nem is a tűz ejt rabul, hanem maga a villám? A villám, mi vad és szabad, de ha nem csap le, oly magányos, mint a tűz maga? A villám és a tűz. Futótűz. Mint Val és én. Miért jut ez az eszembe? Én vagyok a tűz, Futótűz. A szemében elrévedve Valt láttam és a szeme tükrében, pedig magamat. Talán emiatt hasonlítottam össze magamat és Valt a tűzzel és a villámlással? Meglehet. Vagy csak új hobbim lett a nevek jelentésének összehasonlítása. Ez ésszerűbb. A pillanat varázsa fokozatosan elszállt, a szám sarkában, pedig megjelent a pimasz vigyor -A pornépnél más az örökös... -kezdtem,a szememben játékos fény csillant- A nyálas örökös- mondtam majd mielőtt felfoghatta volna, hogy mire készülök bő nyállal megnyaltam, majd leugrottam róla. Néhány méterrel arrébb szaladtam majd 180 fokos ugrással újra felé fordultam és játékosan vártam, hogy mit szól hozzá. Közben újra és újra eszembe jutott a pillanat, amíg elvesztünk egymás tekintetében,vadul kalapáló szívvel... Na elég legyen. Most játszunk, nincs idő azon gondolkozni, hogy mit éreztem, mikor farkasszemeztünk vagy amikor megnyaltam. A végén még Val győz és akkor nem fogom egykönnyen letörölni azt az egoista vigyorát a képéről. |
Wildfire
Nem tudom mennyi ideje állhattunk már így. Lehet, hogy csak néhány perce, de lehet, hogy már negyed órája. Mindegy volt. A fülemben zúgott a vér, a szívem vadul kalapált. Talán a játék okozta adrenalin miatt. Elvesztem Val szemeiben. A villámra emlékeztett, mi vad és kiszámíthatatlan, ugyanakkor fényt ad a sötét éjszakában. Mi hirtelen lecsapva örök nyomot hagy és tüzet csihol a kietlen tájakon. Miért vonzz ez a tűz? Miért rejti rabul a tekintetem? Talán nem is a tűz ejt rabul, hanem maga a villám? A tűz, kitől fél mind, aki él társat lelne a villámban? A pusztító tűz, ki uralja a földet és felperzsel mindent, mi útjába kerül, villámcsapásk(bocsi, elküldöm, mert most mennem kell és , hogy ne vesszen el...egyszer már elveszett, nem akarom mégegyszer, bár igaz ez most még keveseebb) |
Valentine
Tekintetem az övébe fúródott, és bár eléggé kellemetlenül éreztem magam, egy pillanatra sem akartam másfelé nézni. Még mindig az utolsó szavai csengtek a fülemben, mint egy beteljesítésre váró jóslat, miközben halottam, éreztem, ahogy a füleimben dobog a vér, csak úgy, mint a torkomban. Meglepő érzés volt, a pupilláim kitágultak, melegség járt át, azonban minden bizonyossággal azért, mert kifáradtam a játékban. Tudniillik, mikor a test huzamosabb ideig dolgozik, elfárad, ilyenkor a lélegzetvétel szaporább, na meg persze érzed, ahogy az ereidben áramlik a vér. Emlékszem, kiskoromban mennyire féltem a villámlástól, mindig anya lábához kuncsorogtam, miközben Drag rajta lógott, anya pedig apa féltőn óvó ölelésében nyugodott, miközben láttuk a barlangon kívüli világot, ahogy az eső veri a földet, az eget rázó dörgés dörgi be, a beborult eget pedig citromsárgás-fehéres cikkcakkok festik be. Most is valami hasonlót érzek, ahogy a vérrel együtt az adrenalin is végigszáguld az ereimben, miközben Wil szemeit vizslatom. A tűz, a pajkos tűz, ami benne ül a villámokra emlékeztet, melyektől annyira féltem, de mégis csodáltam őket, végül is róluk kaptam a nevem.
Így hát nem akartam lemaradni egyetlen percről sem, amit a tűzzel tölthetek.
|
Wildfire
Pajkos mosollyal néztem újra a szemébe, de még mindig közel voltam hozzá. Kiélveztem mindenféle hatást, amit elértem nála. Amikor közelebb hajoltam hozzá, ahol a mancsom hozzáért úgy éreztem, mintha gyorsabban kezdene verni a szíve, de lehet, hogy csak az enyémmel tévesztettem össze. Az biztos, hogy az én szívem szaporábban vert, mint valaha. Gondolom a játék miatt. Mi másért? Bár már sokszor játszottam, hisz testvérem is van, de a szívem még nem akart kifutni a testemből, de úgy tűnik most önálló életre kelt. Talán az újfajta játék miatt. Igen...biztosan... Be is fejeztem a mondandómat, de nem szálltam le róla, elvégre a pornépnek kevés alkalma van rá, hogy egy örökös fölé kerekedjen...Igen... Furcsa borzongás futott végig rajtam. Mindössze néhány centi választott el Valtól és úgy néztünk egymás szemébe. Hogyan tovább? Folytatjuk a verekedés vagy a szócsatát? Esetleg kővé válunk? Vártam, hogy Val mozduljon meg először. |
Valentine
Merész vigyorral bámultam, kiélveztem, mekkora hatást is gyakorolok a nőstényre. Kiszámítható volt a lépése, persze. De kivételesen hagytam, hagy tegye, amihez kedve van. Így én kerültem alá a verekedésben. Ami igazából nem is verekedés. Nem is tudom, hogy mi.
Hallottál már a farkasról, aki...
Kíváncsi vigyorral fürkésztem, mégis mivel rukkol elő. Tekintetében bájos pajkosság csillogott, és ez igencsak kedvemre volt.
... képes kioktatni azt, aki mindenkit kioktat?
- Hát azt nem hinném - motygotam.
S bár, ezt visszakapja tüstént...
- Ezt szilárd bizonyossággal állíthatom.
... mondata nem tűnik el füstként.
Ehhez nem olyan gyorsan fűztem hozzá a dolgokat, hisz igencsak meglepett ez a találó hasonlat. Egy pillanatra kirázott a hideg, ahogy Wildfire szemeiben visszatükröződött az én vörös íriszeim.
- Ámbár...
És egy örököst, kit megrendíteni sem lehet...
Folytatta rögtön, én pedig befogtam a számat.
... már többször eldöntötte könnyeden?
Haragos pillantásokat lövelltem felé, majd ő közelebb hajolt hozzám, amitől automatikusan elkezdett szaporábban verni a szívem... félre értés ne essék, semmi egyéb dolog miatt, csak igazán nehezem bírom a farkasok közelségét. A pornép maradjon távol a hercegtől.
S a büszkét...
Ba damm.
... földre tiporja...
Ba damm.
... büszkén. |
Wildfire
Bólintottam. Amikor elindult felém nem léptem hátra, bár kicsit megremegett az egyik mellső lábam. Megráztam a fejem. Nem mesélték még nekem, de nagyon úgy tűnik, hogy róla szól a mese. Bár, ez tőle várható volt. Eleinte furán néztem rá, aztán kíváncsian. Egy pillanatra megborzongtam. Kirázott a hideg, attól ahogy beszélt. Érdekes. A kioktatást már megtapasztalhattam a jóvoltából. Nem tudom milyen különleges sorsról beszélt, de izgalmasan hangzik. A köcsönyös és büszke sem volt újdonság. Azt viszont, hogy nem táplál szeretetet senki iránt, nem hiszem el. Biztosan szeret vagy szeretni fog legalább egy valakit, csak magának sem vallja be. A szuszogását hallva a meséje után a figyelmemet elvonta, így csak azt vettem észre, hogy a következő pillanatban már nem álltam a lábamon. Meglepetten néztem rá, de szememben játékosság tükröződött. Néhány másodpercig csak néztünk egymás szemébe majd a következő pillanatban átfordultam, így már én voltam rajta, ő pedig a földön. Úgy döntöttem csatlakozok a játékhoz, igaz, az önfényezéshez Val ért inkább. -Hallottál már a farkasról, aki... képes kioktatni azt, aki mindenkit kioktat? ....- kezdtem- S bár, ezt visszakapja tüstént... mondata nem tűnik el füstként- mondtam halk, hátborzongató hangon- És egy örököst, kit megrendíteni sem lehet... már többször eldöntötte könnyeden?- suttogtam a füléhez hajolva- S a büszkét...földre tiporja.... büszkén - súgtam hatásszüneteket tartva majd miután befejeztem beleleheltem a fülébe a hatás kedvéért. |
Valentine
- Tényleg kíváncsi vagy rá? - néztem rá nagy komolyan, tekintetemben pedig némi unalom és bágyatság keveredett, mintha azt kérdeztem volna, hogy "Ez most komoly?"
Lassan elindultam felé, még akkor is, ha reflexből hátrált. - Mesélték már neked, hogy egy farkas... mindenkit kioktat? - kezdtem el körözni körülötte, farkamat játékosan elhúzva az orra előtt. - Mert ő mindenkinél jobban tud mindent, hisz különleges sorssal áldotta meg a sors. Köcsönyös és büszke alkat, aki nem táplál szeretet senki iránt - suttogtam hátborzongató hangon, minden hatást kiélvezve. A mondat után hatásszünetet hagytam, orromat még a fülénél pihentetve, csak hogy hallja a szuszogásom. Azt hiszem, épp elég hatást gyakoroltam ezzel a vörösre. Villámgyorsan fordultam és hátra terítettem, így a következő pillanatban ő a földön, én pedig rajta voltam.
- Szabadidőmben ezt teszem. |
Wildfire
-Persze, persze- vigyorogtam. -Hát igen, várható volt, hogy nem szereted, ha valaki megpróbálja lerombolni az egódat- vigyorogtam. Lassan szájizom gyulladást kapok ettől a sok vigyorgástól. - Akkor, ha már ilyen őszinte kedvedben vagy mondd el őszintén, hogy mit szeretsz csinálni. - kérdeztem, de most semmi gúny nem volt a hangomban. Ha már megismertem az egóját ismerjem meg rendesen Valt is. Bár lehet, hogy a vadászat és az edzés lesz az, de az is lehet, hogy más. Végülis mindkettő jó elfoglaltság. Vadászatban jó vagyok, mármint, ha koncentrálok, mivel már az átlagnál hamarabb elkezdtem "vadászni". Igaz, a pillangókkal kezdtem meg az efféle bogarakkal, de az is jó gyakorlás, főleg olyan fiatalon. Viszont, az a gond velem, hogyha elkalandozok és játéknak veszem a vadászatot gyakra elriasztom a vadakat- vagy halakat, mint Val érkezése előtt. Bár általában még ekközben is sikerül elejtenem valamit, de azt véletlenül. Fura farkas vagyok, az egyszer biztos. |
Valentine
- De, természetesen ebben is jobb vagyok - vigyorogtam rá, azt már figyelmen kívül is hagyva, hogy mégis hányszor döntött föl. - Hisz engem egy alfanőstény szült, és egy alfa nemzett. Ezért lehetek örökös - mosolyodtam el fennhéjazó módon.
- Őszinte leszek hozzád, Wildfire. Már unom ezt a gunyoros társalgást. |
Wildfire
-Emlékezz csak, mikor mondtad el a neved? Amikor feldöntöttelek. Másodszorra. Mert az első alkalommal, amikor elgázoltalak csak hasonló módon reagáltál, hogy hogy merlek felborítani téged, egy örököst- mondtam- Szóval négy. Be kell ismerned, hogy nem mindenben te vagy a legjobb és nem mindig neked van igazad. Most is nekem volt. - Húztam ki magam büszkén majd elnevettem magam. -Tényleg? Hát ebben nem vagy más, mint a pornép? Pedig te egy örökös vagy? Ez azt jelenti, hogy ebben nem vagy jobb? Ez furcsa egy örököstől.- húztam. Gúnyos hangon beszéltem, de közben alig bírtam elfojtani a mosolygást. |
Valentine
- Nos, már be is bizonyíítottad, hogy egyáltalán nem jó a memóriád - vontam össze a szemöldököm. - Ugyanis most döntöttél fel, két perccel ezelőtt, meg a beavatási szertartáson. ezt akárhogy számolom, három - nyugtattam meg, nehogy még túlságosan is okosnak nézze magát.
- Nem mondod, komolyan anyud szült téged? - mondtam ironikusan. - Engem meg a sajátom! Csak a villámlásról kaptam a nevem. |
Wildfire
Megforgattam a szemem, mintha már nagyon unnám az önfényezését. - Nem a híred, csak úgy tűnik a New Mooniaknak sokkal jobb a memóriájuk, mivel régen már bemutatkoztál, tudod, amikor....- kezdtem, de elgondolkoztam. Most komolyan már négysze leterítettem? Kétszer most és kétszer később. És ezeknek a fele direkt volt. Ez nagyon király. -Amikor másodszorra terítettelek le. Erre nem is emlékesztem. Szóval a nagy Valentine-t már négyszer terítette le egy omega lánya, aki ráadásul nőstény- vigyorogtam kihangsúlyozva a 'Nagy Valentine' részt. -Szóval, akkor még egy pont a New mooniaknak a Dangereseknél jobb memóriáért. Mert ugye aznap mind a ketten bemutatkoztunk, de egyedül én emlékeztem a nevedre.- vigyorogtam. Biztos vagyok benne, hogy most is ki fogja forgatni a szavaimat, de nem baj. -Hmmm....Én anyám szülötte vagyok, te pedig a villámlásé.... Várjunk, apám a villámlás! -néztem rá összehúzott szemmel és a fejemben máris összeesküvés elméleteket kezdtem gyártani. |
Valentine
- Szóval a hírem még engem is megelőz? - vigyorodtam el, mikor kimondta a nevem. Hát igen, mindenki tudja az örökösök nevét... ez ilyen természetes. - A villámlásról kaptam a nevem. Viharos éjszaka volt, amikor születtem. Az égbolt felbojdult. Talán testvérem, Drag is ezért lett sárkány. És a szeme... A szeme pedig az éjszakai égboltot képviseli. |
Wildfire
Elégedetten néztem rá és úgy tűnt nem örül, hogy legyőztem. Persze, ez várható volt. Elmosolyodtam a dícséretére. Végül is ez tőle, a legnagyobb egoistától, akit ismerek ez hatalmas dícséret. Az a gond, hogy még bírom is ezt az egoistát.
- Egyébként, Wildfire.- mutatkoztam be. Eszembe juthatott volna hamarabb is, hogy még nem tudja a nevem. Ez viszont rá is vonatkozik. - Neked pedig...Val...Valentine? - kérdeztem az emlékeim közt kutatva. Ha jól emlékszem a beavatási szertartáson bemutatkozott vagy legalábbis valahogy megtudtam a nevét. Ha rosszul emlékszem, akkor lesz egy-két kínos pillanatom, amikor elmagyarázza, hogy a neve nem ez, hanem más. Viszont majdnem biztos vagyok benne, hogy nem tévedtem. |
Valentine
Furcsa érzés volt látni, ahogy ott mosolyog rám, miközben éppenséggel kioktatom. De nem baj. Ahogy befejztem és ő válaaszolt, hirtelen már a földön találtam magam. De Valentine! Normális vagy? Ez is olyan kiszámítható lépés volt! Jézus... hogy fogsz te talpon maradni egy csatában? - dorgáltam magam, arcomon pedig morcos arckifejezés volt felfedezhető.
- Nem rossz.
Lesodortam magamról. Azért végtére mégiscsak erősebb vagyok. Ő csak egy nőstény, akivel ki tudja mennyit foglalkoznak. Én napi szinten több órát edzek. Természetesen ez meg is látszik rajtam.
- Egyébként... mi a neved? |
Wildfire
- Ajjh - mondtam morcosan - Kár, hogy nem tudok hazudni. Még azt is meg kéne tanulnom. Meg akkor majd legközelebb nem nyújton el a mondataim, ahogy mondtad...Meg, megpróbálom nem leleplezni magam- nevettem el magam. Tényleg elég bénán támadtam. Tényleg gyakorolnom kell. Bólintottam és rámosolyogtam. Ő oldalra hajtotta a fejét, amitől aranyosan nézett ki. - Persze, persze. - mosolyodtam el megint. Ősziontén szólva nem tudom, hogy egyáltalán a két mondat között abbahagytam a mosolygást, de ez most mindegy. A következő pillanmatban hirtelen nekiugrottan és most tényleg leterítettem. Még magamat is megleptem, hogy milyen jól sikerült. Egyik pillanatban még álltam ott, hallgattam Valt a másik pillanatban meg már fellöktem és a földhöz szorítottam. Most tényleg, alig volt átmenet a kettő között. Hmm...Hogy egy örökösnek néhány mondatából mennyit lehet tanulni. Szerintem erre most ő sem számított. De most komolyan, a végtén még mond még egy mondatot és profi harcos leszek. Na jó, ez azért túlzás, de jól hangzik.
|
Valentine
Unott arckifejezéssel figyeltem minden mozdulatát. Olyan átlátható, olyan kikövetkeztethető, mégis mire készül... Már vártam, mikor kezd el támadni, és mikor ez megtörtént, reflexből ugrottam el előle.
- Majdnem sikerült. Tényleg. Szép próbálkozás - gúnyolódtam vele. - Nem volt jó a felvezetésed. Elnyújtottad a mnodataid - váltottt át a hangszínem kifejezéstelenre a gúnyossról, amit úgy is vehetett, hogy őszinte vagyok. - Ebből egy épeszű tökéletesen ki tudja következtetni, mi lesz a következő lépésed. Gyakorold még. És egyszer talán... meglephetsz egy örököst is - döntöttem oldalra a fejem, ami talán barátságosnak is hathatott volna. Volna. - De nem engem. |
Wildfire
- Persze, hogy tudom, hisz téged minden hidegen hagy - bólintottam majd elmosolyodtam. - Amúgy te ugye jobb vagy, meg persze figyelmesebb is, mint egy New Mooni....- mondtam lassan ejtve a szavakat, mintha valamin nagyon gondolkoznék- Szóval, te számítasz mindenre- mondtam- Azaz, téged nem lehet meglepni....ühüm...- még mindig úgy tettem, mintha valahova ki akarnék lyukadni- Ami azt jelenti, hogy...- Miközben beszéltem Val előtt jákáltam oda-vissza, mintha a gondolatmenetem valami fontos megállapítást vonna maga után. Amikor kimondtam a "hogy" szót nem vártam meg míg felfogja mire készülök, hanem elrugaszkodtam és nekiugrottam, ezzel a fölre löktem, csak most én nem estem vele. Mellső mancsaimmal a mellkasán álltam, hogy ne tudjon elmenni. -...Hogy téged egy meglepetés-támadással nem tud leteríteni egy New Moon-i....Várjunk csak, -néztem le rá, amolyan nyertes vigyorral- De, mégis. Már megtettem. Talán még sem vagyok olyan figyelmetlen és gyenge és az arckifejezésedet látva, szerintem egész jól sikerült meglepnelek. -Vigyorogtam és kicsit jobban rátámaszkodtam, hogy amikor észbekap ne tudjon felkelni. Mivel még mindketten fiatalok vagyunk még nincs erőkülönbség nőstény és hím között, bár igaz, az is lehet, hogy felnőttkorban egy nőstény erősebb, mint egy hím, de ez farkasfüggő. |
Valentine
- Remélem tudod, hogy engem teljesen hidegen hagy a meséd - reagáltam le ezt az egészet, amit összehordott nekem, és többet nem is kívántam szólni ehhez. Persze. Tisztában voltam mindezekkel, nem vagyok hülye. De van egy hitem, ami mellett kitartok. És én hiszem, hogy oda születtem, ahová kellett. Nem szerencse, vagy valami más. Hanem döntés. |
Wildfire
-Persze, persze...- vigyorogtam. Nem vettem fel a sértést, hisz tudom, hogy anyám nem azért omega, mert gyenge. Egyszer mesélte, hogy régen nem volt omega, csak el kellett mennie hosszú időre háborúzni, hogy megvédje a falkáját, akkor pedig olyan farkasokat is meg kellett ölnie, akiket nem szabadott volna, hogy miért azt nem tudom. Anyám nem mondott többet. Talán fontos farkasok voltak. Amikor hazatért Fiyen omegának tette be, hisz túl sokáig volt távol, túl sok farkast ölt, meg akiket ráadásul nem szabadott volna... -Nem vagyok figyelmetlen, csak nem szoktam örökösök életét áhítozva nézni- vigyorodtam el-Te is csak egy farkas vagy Val, csak éppen máshova születtél. Nem érdemelted még ki, hogy másképp tekintsek rád. Apád és anyád, a két falkavezér kiérdemelték, hogy azok legyenek és mindenki tiszteli őket. Te meg csak megszülettél és nem volt benne semmi nehézség, hogy örökös lehess.-Zúdítottam rá a kegyetlen igazságot- Anyám meg, nem azért lett omega, mert nem lehetne több, vagy mert gyenge. Éppen, hogy túl erős és veszélyes, ezért miután itthagyta a falkát egy hosszabb időre Fiyen csak omegának vette vissza. - mondtam. Nem akartam túl sokat mondani, ezért nem beszéltem többet anyám omegává visszafokozásáról vagy a távollétében töltött időről. Még én sem tudok sokat, de amit tudok abból sem fogok elmondani mindent. EZ talán nem is baj, hisz okos farkasnak tűnik, szerintem annyi is elég, amit elmondtam neki. |
[28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
