|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.23. 17:18 - |
Midnight
A barlangból sétára indultam, mire a Kis-Vízesésnél kötöttem ki. Ittam a vízből majd lefeküdtem a partjára. Mellső lábaimat a vízbe lógattam. Már rég láttam az én Amymet és őszintén szólva aggódom miatta. Remélem nincs baja. Ahogy feküdtem egy ismerős illat csapta meg az orromat. Lehetséges ez? Boldogan felültem és vonyítottam egyet. Csak legyen ő. Háború készül és én már régen nem láttam. Remélem tényleg őt érzem és nem tévesztem össze valaki mással. Nem. Ezt az illatot nem lehet összetéveszteni. Ezer közül is felismerném. |
[24-5] [4-1]
[Amy + Midnight folyt. köv.: New Moon-i Barlang] |
Amethyst
- Szerintem nem. Ilyenkor lehet, hogy hozzánk tudnak érni, amit érzünk is, de látni nem hiszem. És én is remélem, hogy ezt nem a közeljövőben fogjuk megtudni. - Egy pillanatra megálltam, megnyaltam és hozzábújtam, majd továbbmentem a barlang felé. Nem tudtam, mi fog ott várni, de tekintve, hogy a háború pillanatokon belül elkezdődhet, jó lenne még egyszer legalább a barlangban aludni és érezni azt, hogy tartozol valahová. |
Midnight
Mosolyogva hallgattam az elképzelését a túlvilágról. Hihető és egyben hihetetlen. Abban szerintem biztosan igaza van, hogy látjuk a többieket itt lent. Azt nem tudom, hogy tényleg a felhők-e a Mennyország, de mindenesetre szép elképzelés. A többit én is így képzeltem el. -Igazad lehet. Nekem a "kimenő" ötlete csak azért fura, mert akkor nem kéne látnunk olyankor őket? Legalábbis akiket ismertünk azok megjelennének nekünk, nem gondolod? Mint Devil is, bár ő a földön maradt, ezt mint tudjuk. - mosolyogtam rá- Bár, lehet, hogy én tévedek. Mindenesetre ezt nem most fogjuk metudni. -mondtam és szelíden megböktem az orrommal. |
Amethyst
Felálltam és elindultam a barlang felé. A kérdésén már én is elgondolkodtam párszor. - Nem tudom. Szerintem a másvilágról látod a többieket itt, lent. A felhők jelenthetik a Mennyországot, amikor pedig felhőtlen az ég és csillagos az éjszaka, a lelkek a földön vannak, ilyenkor szabadok újra. Hívásra is lejönnek a földre, de ilyenkor mindegyikük köztünk van. Szerintem a másvilágon mindig mindenki nyugodt és boldog, viszont szerintem csak azokkal találkozhatunk, akikhez életünk során közel álltunk, a többiekkel csak azon a bizonyos "kimenőn". - Miközben beszéltem, a New Moon-i barlnag felé sétáltam. Nem siettem sehova, mivel jelen pillanatban úgy éreztem, hogy rengeteg időm van. |
Midnight
Figyelmesen hallgattam végig. -Igazad van. - mosolyogtam rá. Amikor a családos részhez ért elmosolyodtam. -Igen, én is ezt sajnálnám a legjobban- mondtam miután befejezte a mondandóját és visszanyaltam. -Ha szeretnél, akkor mehetünk- mosolyogtam rá és arrébb álltam, hogy fel tudjon kelni. - Szerinted a másvilágon nem lehetne olyan életünk, mint itt? Úgy értem kölykök, család, barátok...- kérdeztem. Elég gyerekes egy kérdés, s tudom, hogy ő se fogja tudni megválaszolni, hisz még egyikünk sem járt ott. Néha viszont, jó érzés kérdezni és meghallgatni Amy elképzelését erről. Vajon milyen lehet nem élni? Én azért még nem szeretném kipróbálni. Jobban szeretnék Amyvel egy közös jövőt, mint valahonnan odafentről - vagy lentről?- nézni az életét. Szeretném, ha Amy minél tovább élhetne boldog életet, s ezért bármit megtennék. Viszont, inkább mennék egyedül a másvilágra, minthogy őt is magammal rántsam. Sőt, helyette is mennék. Tudom, ha így hozná a sors akkor lehet, hogy nehéz lenne megmenteni, de mindent megtennék. Utána viszont, nem kérném, hogy utánam jöjjön csak azt, hogy éljen boldogan, amíg lehet, alapítson családot, ahogy szeretné. Lehet, hogy fájdalmas lenne végignéznem mindezt, ha én már nem vagyok, de Amethysz érdekeit kell néznem. Addig viszont, ha egy hím akár megpróbálja megkörnyékezni, kitöröm a nyakát. |
Amethyst
Mikor fordított rajtunk, rámosolyogtam, majd a válaszát hallgattam. - Én is ebben hiszek. De, ha nem éljük túl, én azt sem bánom. A lényeg, hogy az utolsó pillanatig küzdjünk. Nem mintha el szeretném dobni ezt az életet, főleg, hogy itt vagy te, de a másvilágon sem lehet annyira rossz. Azt viszont sajnálnám, hogy nem lehet közös családunk, ha meghalunk. Tudod, kölykökkel és az ő kölykeikkel - mondtam. - Lehet, hogy el kéne menni a falka barlangjába és aludni. Régen láttam a többieket, időszerű lenne már egy megbeszélés is - suttogtam. Igaz, hogy beszélhettem volna hangosan is, de nem akartam megtörni túlságosan a természet csöndjét. Megnyaltam Midnight-ot. |
Midnight
Hosszú ideig csak feküdtünk egymás mellett majd Amy törte meg a csendet. Még ezen nem is gondolkoztam. Mielőtt Amy visszajött úgy gondoltam, hogy mindegy, élünk-e vagy halunk, csak fektessünk bele mindent, hogy a Völgy megmeneküljön. Akkor még annak is fentállt a lehetősége, hogy Amy odafent vár rám, de erre azóta rácáfolt. Ennek persze örülök. Mindennél jobban. Hogy túléljük-e? Még nem találkoztam Aela seregével, de azt mondják, hogy erősek. Mostmár Dawn is velük van, bár nem tudom, hogy képes lenne-e a családja ellen harcolni, de eddig minden jel azt mutatja. Viszont, nálunk is vannak Fekete Mágiák és más vérfarkasok, mint például Amy. Sokan vagyunk erős és a csatában asznos képességekkel, amikkel talán győzhetünk. Fordultam egyet, így Amy a földön, én pedig felette álltam, így néztem le rá. -Biztosan- mondtam és megnyaltam az arcát- Nem azt mondom, hogy mindenki túl fogja élni, hisz ezt te is tudod, hogy a háborúban nem így van. Le fojuk győzni Aela seregét, bár lesznek hősi áldozatok közülünk is. Viszont, mi nem leszünk köztük. Hiszem, hogy nem azért kaptalak vissza és te nem azért térhettél vissza épségben, hogy néhány hét múlva elveszítsük egymást, legalábbis ezt az életet. - mondtam bíztatóan, s minden kétségem ellenére elmosolyodtam. |
Amethyst
A csend eluralkodott a Völgyön, mikor a Nap nyugovóra tért. Még mindig érződött a feszültség ugyan, de ez a környék nyugodt maradt, minth a Kis-Vízesés vize lenne a Völgy nyugtatója, az is eszembe jutott, hogy talán csak ez tartja féken a lassan, de biztosan közelgő háborút, ami lehet, hogy a szép idők végét jelenti és tucatnyi farkas vérét követeli. Midnight hasára fektettem a fejemet és oldalra dőltem. Akér egy óra is eltelhetett azóta, mióta lement a Nap, már egyedüli fényforás a kiskifliként ragyogó Hold és a csillagok voltak. Felálltam és Midnight fölé sétáltam, majd megnyaltam az arcát. - Mit gondolsz, túl fogjuk élni? - kérdeztem, hangomban pedig a helyzet ellenére nyugodtság érződött, mert már kezdtem belenyugodni abba, hogy talán sosem öregedhetek meg. |
Midnight
Elvigyorodtam, igaz, csak akkor értettem meg, hogy mit mondott amikor elismételte. Nemsokára be is fejezte az evést, igaz csak a nap ment le közben. Mégjobban hozzábújtam. Ötletem sem volt, hogy mit csinálhatnánk. Végignéztük a naplementét, majd mikor minden a szürkületbe burkolózott, hátradőltem és hanyatt feküdtem a földön. Lábaim lazán, az ég felé néztek, mintha a sok evéstől feldobtam volna a bakancsomat. Néztem a csillagokat, ahogy egyre több tűnt fel az égen. A Kis-Vízesés lágyan csobogott körülöttünk, kellemes hangot adva az éjszakának. Olyan békés minden. A vész közeledik, de úgy tűnik a Völgynek ezen része nem aggódik miatta, s nyugovóra tért, |
Amethyst
- Méf pép, nafon fifon - mondtam teli szájjal, amiből nem hiszem, hogy értett bármit is, úgyhogy inkább lenyeltem az óriási falatot, mielőtt elismételtem volna. - Még szép, nagyon finom. - Tovább ettem a szarvast, egészen addig, amíg el nem fogyott az összes husika rajta. A csontokat nem szeretem, ezért azokról leettem a nagyobb darabokat és otthagytam őket. A gyomrom, ami egészen összeszűkült, majdnem kipukkant, annyit ettem, de még így sem éreztem azt, hogy tele vagyok, viszont tudtam, hogy nem szabad túl sokat ennem egyszerre ebben az állapotban. - És most, mit csináljunk? - sétáltam oda Midnight mellé és néztem a lassan lemenő napot, amit a kisebb fák kicsit takartak, de még így is szép volt. Hozzábújtam a hímhez és leültem. |
Midnight
Mosolyogva néztem, ahogy eszik majd amikor hívott én is odamentem. Tényleg isteni finom volt. Kicsivel hamarabb befejeztem az evést, mint Amy, várható volt, hisz én most jobb húsban vagyok, mint ő, de ez érthető. Immár jóllakottan ültem le a szarvas mellé és néztem, ahogy eszik. Nem tudtam betelni az érzéssel, hogy az én párocskám újra itt van velem. Kivéve a gyomrom, mert az aztán tele lett a szarvashústól. Úgy érzem mindjárt kipukkadok, talán nem kellett volna annyit ennem, de ha egyszer finom nem hagyhatjuk kárbaveszni. Bár, úgy látom erről Amy gondoskodik. - Úgy látom ízlik-mondtam, igaz épp az imént ettem belőle, így már tudtam a választ, meg van két szemem és az is látta. |
Amethyst
Figyeltem, ahogy vadászik és elmosolyodtam, mikor használatba vette a képességét. Ennyi erővel, ezt én is meg tudnám csinálni, de hagytam, hogy játssza a hősszerelmest, mert így olyan aranyos volt. El kellet azonban ismernem, hogy a szarvas, amit befagyasztott, minden szempontból tökéletes volt. Kicsit sajnáltam is, hogy meg kell ölnünk, de az éhség legyőzte ezt az érzést. - Köszönöm, uram - nevettem és a szarvsara vetettem magam. A húsa isteni volt, mint mindig, most is a kicsit inas, de húsos hátsócombbal kezdtem, aztán áttértem a mellkasára, ami nagyon puha és finom volt. - Gyere te is! - invitáltam teli szájjal Midnight-ot. |
Midnight
-Persze- nevettem el magam. Halkan lépdeltünk egymás mellett majd nemsokkára meg is láttuk a szarvast. Nagy volt és kecses, pont a legfinomabb évjáratában volt. Egy pillanatig hezitáltam, hogy a képességemmel vagy rendes farkas módjára kapjam el, de végül az előbbi mellett döntöttem. Kiléptem az addig rejtekhejet biztosító bokor takarásából. A szarvas először rám pillantott majd elugrott. Volna, de már szemétől indulva jég terjedt szét rajta. Már attól kétségbeesett, hogy a szemét borító jégtől nem, vagy alig lát, de a jég terjedt, le a nyakán, törzsén, lábain, míg az egész szarvas be nem fagyott. Most csak külsőleg fagyasztottam meg, mert nem akartam, hogy a húsban kárt tegyek. A szarvas mozdulatlanul állt, befagyva. Közelebb mentem hozzá és letörtem egy darab jeget a nyaka körül. Megfojtottam majd Amyre mosolyogtam. Kiolvasztottam a szarvast, aki ahogy a jég már nem tartotta testét a földre zuhant. -Az ebéd tálalva, hölgyem- vigyorogtam Amyre. |
(neh.. elküldte)
Amethyst
Rámosolyogtam és visszanyaltam, majd a nyakába fúrtam a fejem. A következő mondataira kihúztam a fejem a szőréből (ez milyen mondat? xd) és megforgattam a szemem, de bólintással beleegyeztem abba, hogy mellette fogok maradni, majd önelégülten elmosolyodta. - Ez így van, mivel én minden téren tökéletes vagyok - szegtem fel az orrom, majd elnevettem magam. A kaja gondolatára és említésére a gyomrom hangosan megkordult, ennél egyértelműbb jelét nem is adhattam volna, hogy nincs ellenemre az ötlet. és utána indultam. |
Amethyst
Rámosolyogtam és visszanyaltam, majd a nyakába fúrtam a fejem. A következő mondataira kihúztam a fejem a szőréből (ez milyen mondat? xd) és megforgattam a szemem, de bólintással beleegyeztem abba, hogy mellette fogok maradni, majd önelégülten elmosolyodta. - Ez így van, mivel én minden téren tökéletes vagyok - szegtem fel az orrom, majd elnevettem magam. |
Midnight
Újra megnyaltam az arcát. -Hé - szólaltam meg lágy hangon, hogy rámnézzen- Semmi baj. Csak féltelek. Erős farkas vagy ezt tudom, s hogy el tudtál jönni hat másik vérfarkastól az is csak bizonyítja ezt. Igen, szólnunk kellene az alfáknak, igazad van. -mosolyogtam rá- Ha pedig a csatában mindenképpen részt akarsz venni nem állítalak meg, mert ez a te döntésed. Viszont arra kérlek, hogy vigyázz magadra. Csak annyit kérnék, hogy a csata idejében az alfák beleegyezésével lehetőleg maradj a közelemben, hogy ki tudjalak segíteni a bajban- mosolyogtam rá- Bár lehet, hogy nekem nagyobb szükségem lesz rád, mint fordítva- elnevettem magam- Most pedig, megyünk vadászni. Egyelőre szerintem én fogok neked valamit, amíg meg nem erősödsz, oké? Hogy a vadászattal se veszíts még több energiát- mondtam majd elindultam az egyik irányba, amerre szarvas szagot éreztem. Néhány méter után hátranéztem, hogy bevárjam Amyt majd továbbmentem halk léptekkel.
|
Amethyst
Kicsit feszült lett a hangulat köztünk, láttam, hogy egyre jobban felkapja a vizet a beszámolóm közben. Még jobban lehajtottam a fejem. - Bocsi... Máskor megpróbálok szólni, de nem lesz máskor, mert már itt vagyok és túléltem - motyogtam. - Úgy éreztem, meg tudom magam védeni. Nem tudom, hogy gondoltam, mert... vérfarkasok voltak. Nem tudom, honnan jöttek, de engem is beleértve, 6 vérfarkas egy helyen a völgyön kívül nagyon furcsa volt. Lehet, hogy szólni kéne az alfáknak. Nem Fekete Mágiák voltak, de jobb lesz vigyázni. A csatában pedig nem szeretnék tétlenül ülni. Nincs semmi bajom, gyorsan regenerálódok, csak egy kicsit lefogytam, ennyi - mondtam és kihúztam magam, hogy lássa, jól vagyok. Azért nem éreztem magam túl jól, de csak ennem kell és rendbejövök, a csatában pedig nem fogom nézni, ahogy a többiek megöletik magukat, én meg csak ülök ölbe tett manccsal. Biztos vagyok benne, hogy addigra rendbejövök, mikor el fog kezdődni a csata. Nem láttam magam kívülről, de reméltem, hogy annyira szörnyen nem nézek ki. |
Midnight
Mikor visszanyalt és letepert tudtam, hogy szeret és nem talált mást. Boldog voltam, bár sajnáltam, hogy a beszámolómmal elvettem a jókedvét, de tudnia kellett. Felültem és csenben hallgattam a magyarázatát, hogy hova tűnt az utóbbi időben. Néhány résznél olyan ideges lettem, hogy erőt kellett vennem magamon, hogy ne ugorjak fel és szét ne tépjem a mocskokat. Miután befejezte a mondanivalóját hallgattam és emésztgettem a hallottakat. -Szólhattál volna- mondtam- Nagyobb baj is történhetett volna. És ha megöltek volna? -kérdeztem- Legközelebb szólj, jó? - kérdeztem - Biztos vagy benne, hogy részt akarsz venni a csatában? Még meg kell erősödnöd. Nem akarlak elveszíteni, Amy- felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézhessen- A csata idején lehet a kölykökre vigyáázni, akár fel is válthatnál valakit- mondtam. Tudom, nem biztos, hogy rá tudom venni, de azért meg kell próbálnom, nehogy baja essen a csatában. |
Amethyst
Azután, hogy megnyalt, nem voltak kétségeim az érzései felől. Szélesen elmosolyodtam és visszanyaltam, majd ráugrottam, ezzel a földre teperve őt és így hallgattam meg a beszámolóját. A mosolyom teljesen elhalványult a hirek hallatán és pár lépést hátrálva Midnight-ról is leszálltam. Nem szólaltam meg, miközben beszélt, azután viszont kifejtettem a véleményem. - Tudom, hogy elhanyagoltam mindenkit, de itt vagyok és harcolni fogok. Visszaszerezni Dawn-t azoktól a mocskoktól. Ez azt jelenti, hogy a két falkának egyesülnie kell a Skielea ellen - ültem le a földre a gondolataimba mélyedve, amiből Midnight szakított ki. - Bocsi - mondtam szűkszavúan és lehajtottam a fejem. Annyira nem akartam itthagyni, de egyszerűen muszáj volt... végül pedig semmi értelme nem volt az egész útnak, úgyhogy nagyon megérte. - Pár hónapja egy farkas érkezett a völgybe, mikor a hegyekben sétáltam. Értem jött, azt állította, hogy megtalálta a szüleimet. Először furcsán néztem rá, de vele mentem, azt mondta, sürgős. Egy-két hónap vándorlás után egyik napról a másikra eltűnt az eddigi útitársam, de én ennek ellenére folytattam az utamat arra, amerre eddig mentünk. Pár napra rá 5-6 túlságosan is erős hím jelent meg. El akartak rabolni, mert - nagyot nyeltem - azt mondták, hogy majd én leszek a kis rabszolgájuk. Köztük volt az útitársam is és kiderült, hogy a szüleimről semmit sem tudnak, csupán játékszernek kellettem nekik. Nyugi, nem hagytam magam, vérfarkassá változtam és több napig csak menekültem, amiko végre sikerült leráznom őket. Inni is alig volt időm, nagyon kimerültem, közben pedig a tél is beköszöntött. Egy hét folyamatos pihenés után elindultam vissza, ide és tegnap érkeztem. Meg akartalak keresni, de nem volt erőm, ezért ezt csak ma reggel tudtam megtenni. Ne haragudj - piszkáltam a földet és a nyíló irágokat magam előtt, miközben nem mertem a szemébe nézni. |
Midnight
Csak álltam ott és néztem a gyönyörü nőstény, ahogy a szemkontaktust kerülve közelebb jött hozzám majd alig néhány centire tőlem megállt és végül felém fordítottam azt a csodálatos, két színű szemét. -Szia- köszöntöttem ugyanolyan halkan, ahogy ő engem. - Mostmár jól-mosolyogtam rá és nem érdekelt mit gondol, hogy szeret-e még vagy sem, hogy talált-e egy másik hímet, vagy sem, megnyaltam az arcát. Ezzel legalább megtudom, hogy szeret-e még. Nem akarok tovább ebben az idegfeszítő helyzetben maradni, hoigy nem tudom, hogy állunk. Szeretem őt és boldogsággal fog eltölteni, ha ő még mindig szeret engem. Ha nem szeret, mert van valakije, akkor pedig remélem, hogy meglátta, ahogy megnyalom és örökre elhagyja. Tudom, hogy önző vagyok, de nem szeretném, ha az én Amymet elvegye valaki tőlem. Ő a mindenem. - A növendékek beavatási szertartásán történt, hogy Dawn átállt a Skielea falkához és azóta borús csend áll az egész völgyön. Úgy tűnik a termáészetet, az otthonunkat is megviselte az árulása, de leginkább a szellemből újra farkassá vált Devilt, Ghostot, a szülei és Sellyt, a nevelő anyját meg a testvéreit, de közülük leginkább Dragot. A völgy, közte minden farkas háborúra készül, Amy. A Skieleások ránk fognak támadni. Ez nyomasztja a völgyet és az itt élő farkasokat- mondtam halkan, s közben nagy erőfeszítést igényelt, hogy koncentrálni tudjak a mondataimra, mivel csillogó szemei folyamatosan elvonták a figyelmemet. - Most mesélj, te hogy vagy? - kérdeztem, remélve, hogy közben kiderül az is, hogy szeret-e még. |
[24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
