FrissítésSúgó

Sira

2016.12.26. 15:44 -

Waya Régóta már nem beszéltem senkivel, utoljára is Devvel beszéltem, az is rég volt már. Lindy-t kezdtem keresni, de feladtam a reményt. Mindenki annyit tud, hogy eltűnt, így tehát bárhol lehet. A falka területének határán járkáltam, de úgy dönöttem, mióta fenyegetés alatt van a völgy, és feszített béke van a new mooniak és a dangeresek között, gondoltam elmegyek egy szabad területre. Véletlen választásom a kis vízesésre esett, ami a territórium határához a legközelebb volt. A kis vízesés halk csobogása olyan megnyugtató volt. Az illatok kavalgádja bódított, s a nagy csend a békét tükrözte. A békét, amely Aela és csatlósai érkezése óta elveszett. Nem vártam társaságot, itt nem. Nem is mondanám, hogy vágytam rá, mégis unott, érzéstelen hanggal felvonyítottam, hátha-hátha. Lindy, merre lehetsz? - hirtelen égig süvített a már-már vedlő, téli bundámon egy hűvös szellő, melytől megborzongtam. Lindy?! - az eső dolgo, mely eszembe jutott. Ő is vérfarkas, én is. Tán így üzent? De ugye nem? Ahh, ne is gondoljunk ilyenre. Ő nem. Ő vele nem történhet ilyen. Őt nem veszthetem el.

[19-1]

Sira	Előzmény | 2016.12.27. 12:55 - #19

Waya Éppen csak rápillantottam könnyes szememmel. - Már semmi nincs rendben... - feleltem halkan. Letörölgettem a könnyeim, majd felültem. - Haza akarom vinni. Megérdemli, hogy ott legyen eltemetve. Szeretném, ha lelke békében távozhatna. - szipogtam. Feltpászkodtam, és épp kérni akartam Yule segítségét, amikor ő magától elindult felém. Hálásan néztem rá, bár amilyen fájdalmas tekintetem volt, nem biztos, hogy feltűnt neki. Segített feltenni a hátamra elhunyt barátom, majd átváltoztam. Kerek szemekkel nézte végig átváltozásom Yule, amitől mosolyogni támadt kedvem, de mégsem tudtam a pofámra erőltetni. - Igaz barát vagy. - mondtam, majd eltűntem a fák között. Mikor először találkoztunk, csak úgy repült a levegőben, ebből gondoltam, ha velem akar tartani, majd utolér. Vágtattam, s meg sem álltam a New Moon területéig. {Folyt. köv. New Moon Barlang}

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 21:14 - #18

Yule -Waya? Minden rendben?-szólok oda neki és félve léptem arrébb, hogy lássam hol van, mit csinál. Hangosan zokog és kérdőre vonja az Isteneket. Nem nézem le ezért, sőt megértem. -Menj tovább! Menj! Menj!-súgja a fülembe a szél. Nem akarom magára hagyni. Főleg most nem. -Waya?

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 20:11 - #17

Waya Elvezetett odáig. Mikor kijelentette, hogy a szikla túloldalán fekszik, belém hasított egy szörnyű érzés, mintha ketté akarták volna tépni a szívem. Legszívesebben sírva omlottam volna össze, mind testileg, mind lelkileg, de inkább csak hangosan felsóhajtottam, és kihúzva magam, erősnek tettetve lényem elindultam. Arra, hogy itt megvár, csak finoman rábólintottam. Minden lépéssel egyre kisebbnek tűntem, ez a lelki fájdalom olyannyira hatással volt rám, hogy húzta össze egész testem. Mikor átértem a szikla túloldalára, elszörnyülködve néztem rá megnyűtt barátomra. A hó még félig rá volt fagyva kopott bundájára, s a föld már kezdte elnyelni testét. Az élősködők már itt-ott meg-megrágták, egyszerűen rossz volt ránézni. Hogy történhetett ez? Bár maradtam volna itt, én ne mentem volna el. Hogy lehettem ilyen ostoba! - könnyeim ismét kicsordultak, ez esetben már olyan tömegesen, hogy megállás nélkül csöpögött Lindy testére. Tényleg nem voltam képes elhinni, hogy meghalt. Vagy inkább nem akartam elhinni. Óvatosan meglöktem az orrommal a fejét. Élettelenül hullott vissza eredeti helyére. Aztán még egyszer meglöktem, majd még egyszer, s egyre erősebben - persze ez is finomnak nevezhető, nem voltam durva. Ahogy láttam mozdulatlanságát, csak még inkább folyni kezdett a könnyem, s végül nem bírtam tovább, kifakadtam. Zokogva dőltem rá a testére, fejemet a nyakába fúrva. - Miért? Miért? - suttogtam. Mondd miért? - néztem fel az égre. - Miért kellett elvenned tőlem őt is? - szóltam remegő hangon. - Hallasz Deus? Hogy tehettél ilyet? Mi rosszat tett Lindy? Mit? Hallasz engem? Többé nekem nem vagy istenem, érted?! Ha ártatlanokat ragadsz el, te jó nem lehetsz! Gyűlöllek! - suttogásom fokozatosan változott üvöltéssé, melyet már Yule és hallhatott. Biztos nem örült a kijelentésemnek, ő, aki szellemekkel és istenekkel társalog, de nem érdekelt. Már senki és semmi. Esküszöm, valahogy, nem tudom hogy, de ezt még megbosszulom. Ha kell életemben, ha kell holtamban. Ha kell még amgának a sátánnak is képes vagyok eladni a lelkem! Érted Lindy.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 19:41 - #16

Yule -Persze!-bólintok. ~Földapa, segítened kell!~érzem a föld lágy pulzálását és egy irányba erősödött. Elindúlok és magam mellé intem Waya-t. Lassú kocogásban haladunk a fák közt. Egy nagyobb sziklánál megáll-A szikla túloldalán van. Nincs jogom odamenni. De ha gondolod, itt megvárlak és segítek eltemetni-suttogom csendesen, mintha felriaszthatnám egy hangos mondattal.

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 19:30 - #15

Waya Most lehettem volna gonosz, egy "Már így is eleget tettél." kijelentéssel, de nem ő tehet róla, nem vádolhatom semmivel. Csak megmutatta, mi a valóság. - Nem, semmit. Szembesítettél a valósággal. Ez épp elég. - egy erőltetett, keserű mosolyt húztam a pofámra, de gyorsan lelankadt. Letöröltem a könnyeim, szipogtam egy rövidet, még egy pillantást vetettem Yule-ra, majd felálltam, és lassú, finom léptekkel elindultam egy irányba, hogy megkeressem boldogult barátom. De rájöttem, ha eddig nem találtam, továbbra sem fogom. - Mégis lenne valami. - fordítottam vissza a fejem, de nem néztem rá.- Azt tudod, hol találom? - kérdeztem, de nem várhattam el, hogy ismét kivérezzen.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 19:16 - #14

Yule -Sajnálom.- odavánszorgok hozzá és a szeméhez dugom az orrom. Sós könnyei enyhén marják a nózim, de nem érdekel. Miattam szomorú. Valahogy jóvá kell tennem. - Tehetek érted valamit?- kérdezem gyenge, remegő hangon.

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 19:10 - #13

Waya Megrökönyödve csúsztam össze. Könnyek gyűltek a szemembe, miközben magam elé néztem. Hideg szellő mozgatta meg bundámat, mely fagyossá tette könnyem, s égette szemem, de ez volt a legkisebb problémám. Hogy.. Micsoda? De.. De az.. Az nem lehet, hogy Lindy.. Ezt.. Ezt én nem hiszem el.. az nem lehet, hogy ő.. - Meghalt! - kiáltottam el magam, s ha lehet, még inkább összecsúsztam. Sós könnyeim végig folytak arcomon, én meg csak remegtem egész testemben, ezzel próbáltam visszatartani a sírást, azonban a könnyeket nem állította meg semmi. Ha most valaki megnyalná a pofámat, köpködné a nyálát a sok só hatására. Könnyektől telt szemmel pillantottam fel Yule-ra. - Ugye ez nem igaz? Mondd, hogy nem igaz! - mondtam remegő hangon. Lassan feltápászkodtam és a víz közvetlen közelébe ültem le, magamat nézve. Szánalmas voltam. De Lindy.. ez komolyan nem.. ez nem.. Ahh.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 17:56 - #12

Yule -Waya.. én.. én..-nem tudom megtenni. Nem megy, képtelen vagyok elmondani neki. Könnyek gyűlnek a szemembe. -Mond el neki! Tudnia kell! Ahogy a falkának is! -lüktet fejemben a mély hang, mely a Föld öregéé. Waya szemébe nézek és a homlokához érintem a homlokom, hogy látomásom láthassa. Mikor vége, hátra tántorodom és még egy adag vért köpök fel, de mostmár a jobb oldalamon is érzem végigfolyni a melegséget. leülök és úgy nézek rá, fáradtan és kimerűlten. -Sajnálom..

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 17:45 - #11

Waya - Valakit? De mégis kit? Milyen volt? Hogy volt? - néztem rá kétségbeesett tekintettel, bár nyugodt hangom leplezte érzéseim, szívem majd kiugrott a helyéről. Tudtam, hogy nem őszinte, hogy valamit nem mond el, és az olyat ki nem állhatom. Szerintem látta. Látta vagy hallotta. - Mondd már, kérlek! Nekem ez nagyon fontos. Láttál valakit, igaz? Hogy nézett ki? - faggattam. Izmaim egyre inkább megfeszültek, szívem egyre gyorsabban vert és pumpálta a vért, éreztem, hogy robbani is képes lennék. Nem, nem vagyok mérges. Ideges sem, dühös sem. Csak kétségbeesett. És féltem Lindy-t. Félek, hogy történt vele valami.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 17:27 - #10

Yule -Megpróbálok segíteni rajtad.- mondom bíztatva, de már tudom, hogy esélytelen. Szemem az égre emelem és próbálok koncentrálni.~ Erdő szellemei! Titeket hívlak a szükségben!~ Hírtelen egy fákkal övezett helyen voltam. Egy nagy szikla mellett pedig elterűlve feküdt egy farkas. Nem lélegzett, nem pulzált az ereje. Semmi. Meghalt. Mikor "visszatértem" köptem egy kis vért, amit a kapzsi föld azonnal elnyelt. Ezt kérte a látomás áldásáért. Ránézek Waya-ra. -Láttam valakit, de... nem tudom...

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 16:50 - #9

Waya Mikor elmagyarázta, már értettem, bár kicsit úgy adta elő, mintha hülyének nézne, de nem vettem magamra, gondolom, nem úgy szánta. Válaszoltam egy egyszerű "Értem."-mel, de látszott, hogy egéz máshol jár. Ezt meg is erősítette a kérdése. - Öm, lényegtelen. Mondd, te merre jársz fejben? - néztem rá kíváncsian. Nagyon érdekelt ez a szellemes téma, tán most is velük beszélget. Talán azt is tudná hol van Lindy! - hasított a fejembe e gondolat. - Öm, figyelj.. Egy ideje már eltűntnek nyilvánították egy barátom, s mindenki feladta, de én még, ha reménytelenül is, de keresem. Ha erősen rákoncentrálnék.. megtalálnád nekem? - kérdeztem reménykedve. Fhúú, ez kicsit nyálas.. De Lindyért mindent.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 16:42 - #8

Yule -Hát.. ömm... körűlbelűl igen. Meg kapcsolatban állok a többi elemmel és a szellem világgal. Inkább a szellemek segítenek uralni. Bár nem a helyes kifejezés. Inkább a segítségüket kérem és ők segítenek. - próbáltam lassan mondani, hogyha nem találkozott még ilyennel megértse. Remélem nem ijesztem el ezzel. Nem akarok megint egyedűl lenni. Főleg egy ilyen idegen helyen.- Keresi ki rég eltűnt, nem messze fekszik hideg testtel, kit ő s egy falka vár!-súgja fülembe a lágy szellő s nem figyeltem mit mond új barátom. -Bocsáss meg, mondtál valamit?-kérdezek rá, bár szegyenlem magam. Nem akarom elmondani neki, nem akarom megbántani.

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 16:33 - #7

Waya Rendben, tehát távolról jött. Akkor nem ellenség. - Én Waya vagyok. - mutatkoztam be nemes egyszerűséggel. Na egy pillanat.. Ez a vízen lépdel? Akkor talán Fiyen féle ereje lehet. Uralja az elemeket, de a vizet biztosan. Nem rossz. Bár kicsit érdekes viselkedése volt, mint aki gondolatban másokkal is társalog. És tényleg furává tette a helyzetet. Egy kicsit még szótlanul tapicskoltam a sekély vízben, majd kitrappoltam a partra. Ott leültem, majd ránéztem. - Szóval uralod a vizet, hah? - néztem rá, a szám szélét kicsit feljebb húzva a megszokottnál, ezzel egy halvány mosolyt villantva felé.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 16:26 - #6

Yule -Yule a nevem, a lánchegység túloldaláról jöttem. - válaszóltam kicsit félve. Ahogy a vízben lépdel, enyhén meglátszik, hogy nem ehez van szokva. Én is a vízre lépek és segítségét kérem, hogy ne süllyedjek el és a felszínén tudjak járni. - Téged ogy hívnak? - lépek közelebb hozzá, hogy a víz morajlásából és a szél kellemes játékából minél többet tudjak meg róla.

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 16:20 - #5

Waya Kicsit félénknek tűnt. Na jó, nagyon. Köszönni is alig mert. Olyan volt, mint aki visszaigazolást vár. Talán fél? Nem kéne. Finoman, ám annál büszkébben emeltem fel a fejem, majd rá emeltem a tekintetem. Jól végig mértem, majd feltettem a mindent eldöntő kérdést. - Ki vagy? Merről jössz? - oké, inkább kérdéseket. Higgadtan feltápászkodtam, majd bokáig a vízbe sétáltam. Először jeges érintésére összerezzentem, de aztán megszoktam a hőmérsékletét, és beljebb merészkedtem. Kicsit mászkáltam benne, míg közben a szukát figyeltem.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 16:12 - #4

Yule -Helló! -dadogom és közelebb lépek. Remélem nem fog bántani, bár elég érdekesen néz rám.- Megnyugodhatsz , nem bánthat, nem bánthat.- zúgják a habok, melyek lágy ritmusa megnyugtat és a viz felé nézek. Biztos amit mondasz, Vízszellem? Nem kapok választ de még mindig a vizet kémlelem. Lehajtom a fejem, hogy békés és ártalmatlan szándékom kimutassam.

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 16:06 - #3

Waya Csalódva pillantottam meg a fehér farkast, aki nem Lindy volt. Sebaj, ő is társaság. - finoman intettem a fejemmel, hogy közelebb jöhet, ha szeretne. Nyugodtan ültem a tópart szélén, majd kortyolgatni kezdtem hideg vizét. Éppen csak felolvadt, ez a hőmérsékletén érezhető volt. - Helló. - köszöntem rá finoman, mikor közelebb merészkedett. A szaga ismeretlen volt, és még soha nem láttam. Tehát idegen. No mindegy, ez szabad terület és ha nem skieleás, akkor nem zavar a jelenléte.

Yule	Előzmény | 2016.12.26. 15:58 - #2

Yule -Gyere, gyermekem, gyere...-hallom halk hívását a szélnek. Lábaim, mint vad fergeteg szeli a felszint, a növényeknek bántódása sem esik. Hírtelen megtőlti a teret egy hívó szó. Ki lehet az? Játszva keltem a fák közt míg egy kis vízeséshez nem értem. Lenyugodva körbenézek és megpillantok egy felemás szempárt. Kicsit félve közelítem meg, de a szívem majd kiugrik a helyéről. A tüdőm még mindig zakatól amit meghall, mert rám néz. Az előbb is az ő bundáját borzóltam fel?

Sira	Előzmény | 2016.12.26. 15:44 - #1

Waya Régóta már nem beszéltem senkivel, utoljára is Devvel beszéltem, az is rég volt már. Lindy-t kezdtem keresni, de feladtam a reményt. Mindenki annyit tud, hogy eltűnt, így tehát bárhol lehet. A falka területének határán járkáltam, de úgy dönöttem, mióta fenyegetés alatt van a völgy, és feszített béke van a new mooniak és a dangeresek között, gondoltam elmegyek egy szabad területre. Véletlen választásom a kis vízesésre esett, ami a territórium határához a legközelebb volt. A kis vízesés halk csobogása olyan megnyugtató volt. Az illatok kavalgádja bódított, s a nagy csend a békét tükrözte. A békét, amely Aela és csatlósai érkezése óta elveszett. Nem vártam társaságot, itt nem. Nem is mondanám, hogy vágytam rá, mégis unott, érzéstelen hanggal felvonyítottam, hátha-hátha. Lindy, merre lehetsz? - hirtelen égig süvített a már-már vedlő, téli bundámon egy hűvös szellő, melytől megborzongtam. Lindy?! - az eső dolgo, mely eszembe jutott. Ő is vérfarkas, én is. Tán így üzent? De ugye nem? Ahh, ne is gondoljunk ilyenre. Ő nem. Ő vele nem történhet ilyen. Őt nem veszthetem el.

[19-1]