Témaindító hozzászólás
|
2016.12.27. 13:07 - |
Yule
Nehezen tudtam tartani a tempót Wayával, de sikerűlt. Még mindig sokkól, hogy ő csak így közlekedik, ahogy akar. A kezdeti félelem kezdi visszavenni a helyét. Eddig se bántott, most se fog. Vagy ha nem ő, majd a falkája? Mikor földet ért, egy hatalmas barlang szájánál állt. Egyre jobban gondolkodom, hogy megadom neki a lehetőséget arra, hogy beszéljen Lindyvel. Ez feltünt neki és kérdőn néz rám, de próbálok, nem rá figyelni. Nem megy. |
[4-1]
Waya
Mikor Yule kaparni kezdett a síron, nem értettem, de nem tetszet, így rámordultam. Azonban mikor megmutatta az eredményt, kicsit szégyeltem magam. Értettem a jelet, s az biztos, hogy soha nem tudom majd igazán elengedni. Majd arra lettem figyelmes, hogy Yule figyelmét leköti valami, konkrétan a sír felett. Nem értettem. Aztán szél kerekedett, mely szétfújta nem csak az én, de az ő szagát is. Mintha vonyítottak volna... Vérfarkas volt.. De nem.. Biztos csak a szél játéka, nem elég erőteljes, hogy vonyítás legyen. Aztán mellettem ülő barátom lassanként hátrálni kezdett. Mint akit valaki el akarna innen zavarni. Egyre furcsább lett a dolog. Aztán amit mondott. Csak rábólintottam, s utána kezdtem el igazán gondolkodni a hallottakon. Lindy?! - néztem hirtelen a sírra. Ahogy Yule távolodott tőlem, a szél úgy enyhült. Talán.. Lindy mégis.. De hisz az lehetetlen.. Vagy netán követte Devilt? Tán szellemé vált, lelke nem képes elhagyni a földi létet, mert még nem végezte be feladatát? Akármi is történt, vagy történik, úgy érzem, itt van velem, és ez jól eső melegséggel tölt el.
{Szerep vége} |
Yule
A temetés után Waya mellé ülök. Szomorún nézek rá és próbálom elhessegetni a gondolatokat, miket a szellemek próbálnak rám erőltetni. A margarétákra nézek. Kicsit kaparok, mire Waya mérgesen mordúl rám. Nyüszítek és a kaparásomra mutatok, ahonnan két margaréta nőt ki, összefonódva, mint Waya és Lindy barátsága. A sír felett egy elég nagy farkas alak áll. Rám mered, kérdőn és haragosan, mint a terület sértőkre. Vonyításba kezd, mire fel kel a szél és a szélrózsa minden irányába elrepíti a szagom.-Sajnálom. Szerintem jobb, ha távozom. Ne feledd. Bármi baj van, gyere fel hozzá és mond el neki. Próbál majd rajtatok segíteni.- mondom halkan és félve. A szelek már mondják, hogy jobb lenne menteni az írhám. Lassan lépek el mellőlük. |
Waya
Odaértem a barlanghoz. Csak álltam, és néztem. Arra jutottam, hogy felmászok a barlang fölé, és oda temetem el. Így lelki szemei mindig figyelhetik a területet, és védelmezheti a falkáját. Óvatosan lecsúsztattam a hátamról, és letettem a földre. Elkezdtem ásni, és nagy mancsaimnak köszönhetően gyorsan kiástam a neki megfelelő méretet. Finoman behelyeztem a gödörbe, s még utoljára hozzádörzsöltem a fejem. Az se érdekel, ha pestist kapok tőle, és belepusztulok. Ő volt az egyetlen igaz barátom, akiről elmondhatom, hogy talán a legjobb volt. - Hiányozni fogsz Lindy. Nyugodj békében. - suttogtam. Ejtettem még pár könnyet, mely ráhullott élettelen testére, majd betkartam a földdel. Gondolkodtam, mivel jelölhetném meg, majd eszembe jutott, hogy ő mindig is szerette a margarétát. Mert egyszerű volt, mégis szép, és ártatlanságot sugallt. Épp olyan, amilyen Lindy volt. Gyorsan elfutottam oda, ahol már láttam nőni, téptem párat a fogaimmal, majd visszafutottam velük és kiejtettem őket a számból, rá a földhalomra. Itt fekszik Lindy, a New Moon alfanősténye. |
Yule
Nehezen tudtam tartani a tempót Wayával, de sikerűlt. Még mindig sokkól, hogy ő csak így közlekedik, ahogy akar. A kezdeti félelem kezdi visszavenni a helyét. Eddig se bántott, most se fog. Vagy ha nem ő, majd a falkája? Mikor földet ért, egy hatalmas barlang szájánál állt. Egyre jobban gondolkodom, hogy megadom neki a lehetőséget arra, hogy beszéljen Lindyvel. Ez feltünt neki és kérdőn néz rám, de próbálok, nem rá figyelni. Nem megy. |
[4-1]
|