|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.28. 18:33 - |
Yule
Már valószínűleg tisztes távolságba kerűltem Wayától és a falkájától. Nehezemre esett egyedűl hagyni őt, de ha egyszerűen nem látnak szivesen, mit tegyek. Szél könnyű szárnyán repülök, mikor egy elég sötét erdőbe érek. Leszálok és körbe szimatolok. Sokkalta másabb illat terjeng, mint Wayáéknál. Leülök egy viszonylag szimpatikus fa tövébe és várom a szellemek új kéréseit, kijelentéseit. Még mindig fáj a hátam a látomások okozta fájdalomtól, de majd szép lassan elmúlik. Vagy nem, az se baj. Már hozzászokhattam volna. A szél még mindi szana-szét kergeti a szagom. Remélem, nem nagyon érezte meg senki. |
[35-16] [15-1]
Yule
- Erdei démon. A feladata az erdő védelme. De, nem tettünk semmit, ami miatt idejöhetne.-gondolkodom hangosan mire Dragona kérdőn néz rám. Lassan lépkedek mellette. Ő fogait villogtatva kémleli a tájat. |
Dragona
- Értem...- mondtam, de közben a szagokat próbáltam kivenni. Valami figyel minket és az már biztos, hogy nagyon gyors. Amikor megéreztem a szagát egy pillanat alatt szertefoszlott és egy másik helyen lehetett érezni. Hirtelen mögöttem éreztem meg a lényt. Yule! Hátrafordultam és eggy apró pirosszemű, fekete valami állt Yule előtt. Rávetettem magam, de amire odaértem meglepetten tapasztaltam, hogy a mancsom a földre érkezett le. Egy szempillantás alatt eltűnt a lény. - Na jó, menjünk innen. - mondtam- Maradj a közelemben! - nem magamat féltettem, hanem Yulet. Nem tudtam mit akar ez a szellemszerű valami, de nem hiszem, hogy barátságot kötni. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul. Segíteni akartam Yulenak, hogy épségben kijuthasson az erdőből, de nem tudtam még, hogy mivel is állunk szemben. Amikor a gomolygó fekete füst és a piros szempár megjelent újra, felékaptam, morogtam s próbáltam elijeszteni. Most is eltűnt, de ez nem azt jelenti, hogy máshol nem fog megjelenni. |
Yule
-Nos, az erőm az elemek segítsége, és a szellem világgal való kapcsolat.- mondom közben kicsit hátrébb lépek. Egy vöröslő szempárt láttam egy pillanatra majd eltűnt. Darogan mőgé húzódok. Remélem nem kisértetek, mert akkor nem tudom Dragona segítségét kérni. Bár vöröslő szempárak nem igazán jellemzők élőkre. Felsikoltok mikor előttem terem egy fekete valami, vörös szemekkel. Próbálok a szellemi énemmel körbenézni, de úgy se látom már. viszont érzem, hogy itt van. |
Dragona
Mosolyogva öleltem át a kis farkast. - Hát, még nem mondtad el, hogy milyen erővel bírsz, de ha elárulod, talán tudok mondani olyat, aki segíthet... - mondtam. Anélkül, hogy nem tudom mi a képessége sokkal többet nem tudok mondani neki. Észrevettem, hogy valamit néz kelet felé, ezért arra fordultam. Egyelőre nem láttam semmit. Kicsit arrébb húzódtam tőle és felálltam. Még mindig nem láttam semmit, de rosszat sejtek. - Mit látsz? - kérdeztem Yulet. Egy-két lépést előrementem, hogy, ha támadnak én hamarabb érjem el minthogy elérhetné a kölyköt. |
Yule
Józan eszem ellenére oda megyek Dragonához, és a szügyéhez szorítom könnyekkel mosott pofimat. Jól esik, hogy valaki meghallgat és figyel is a mondani valómra, nem pedig csak annyit jelez vissza, hogy egy senki vagyok.- Nem ismerek senkit, aki segítene tanúlni. Olyat sem aki a két világ közt tengődne, mint én. - szipogom szomorúan. -Figyelj! Rossz szándékkal figyelnek titeket...- hallom a fejemben, mire öszzerezzenek és közelebb bújok Dragonához.- Nyugat felől les rátok vész. -súgja a szél. Nyugat felé nézek és kutatom, kiről szól a szél figyelmeztető dala. |
Dragona
Meghallgattam,mit mond. A szipogás miatt néhány szót nehezebb volt kivenni, de nem igazán zavart. Csendben hallgattam és megértettem mit mond. Mármint, ez természetes, hisz nem vagyok egy idióta, de...mindegy. - Tudod, itt már új életed lehet... ha szeretnéd- mondtam- Nem azt mondom, hogy felejtsd el a régit, de azt is megteheted, ha úgy érzed jónak- mondtam- Fiatal vagy még, előtted az élet. Ne szomorkodj a múlt miatt. Hidd el, ha a jelenbel élsz csodás dolgok történhetnek veled- mosolyogtam rá. Igazam volt, bár az időzítés nem valami jó, hisz háborúra készülünk. Remélem nem ez fog erről eszébe jutni, mert akkor mondhatok bármit, hogy ne féljen tőlem, én leszek a farkas, aki szerint csodálatos a háború. Na, de jó. - Szerezz barátokat, s élvezd az életet- adtam egy újabb jótanácsot. Remélem nem jut eszébe a háború. Most nem is tenne jót neki, ha ilyeneket gondolkozik vagy azon, hogy az imént a háborúra is érthettem volna, amit mondtam. Jaj, szegény kölyök. Éppen elég baja van ígyis én meg idejövök, megsiratom és terrorizálom horrorisztikusan is érthető beszédekkel. -A képességeddel kapcsolatban pedig... Igaz, még nem tudom, hogy mi a képességed, de az biztos, hogy nem véletlenül kaptad azt. Valami célja volt, hogy az az erőd, ami. - niha, már géniusz is lettem. - Fogadd el a képességedet és élj vele.- mondtam. Fogalmazhatnék pontosabban is, a végén még terrorista lesz a kölyök. - Persze jó értelemben- próbáltam menteni a menthetetlent- Tanuld meg használni és akkor használd, amikor helyesnek, helyénvalónak tartod.- mosolyogtam rá. Végülis, ha nem forgatom ki a szavaimat egész hasznos tanácsot adhattam. Nem tudom, hogy sikerült-e valamelyest felvidítanom, de azért reménykedem benne. |
Yule
-Nincs semmi.-sipogom és törlöm a könnyeimet. Látszik rajta, hogy nem hisz nekem.-A múltam és az erőm elől menekülök. Nem akarotam egyiket se, mégis ez van.-pityergem bánatom a bétának. Nem tudom mennyit tudott kivenni a szipogásomból, de arcát elnézve értette. |
Dragona
Mosolyogva bólintottam. Látszik, még mindig tart tőlem. Sír. Pedig tudtommal nem mondtam vagy tettem olyat, amivel ennyire megijesztettem volna. Körbenéztem, hátha látok valakit, aki megijesztette vagy tudja mi a baja, esetleg segít megvigasztalni. A közelben nem volt senki. -Mi a baj? - kérdeztem szelíden, bár aggódtam is érte, hisz csak egy kölyök a falkánkból, s valami ismeretlen teher nyomja lelkét. - Nekem elmondhatod. Bízhatsz bennem. - mondtam bátorító mosollyal. Lehet, hogy ez nem győzte meg, de komolyan gondoltam. |
Yule
-Tetszik. Kicsit szokatlan, hogy nem csak a fejemben beszélnek hozzám, hanem ténylegesen is. Jó tartozni valahova.-próbálok nyugodt lenni, bár nem igazán jön össze. Még mindig tartok tőle. És az emlékek hadától is ami feltőrt bennem. Nem akarok emlékezni. Nem akarom. Végigcsordúl pár könnycsepp az arcomon amit próbálok leplezni, a legkevesebb sikerrel. |
Dragona
Bólintottam. -Szóval Yule, hogy érzed magad itt nálunk? - kérdeztem kedves mosollyal. A növendék részre csak egy bólintással jeleztem, hogy jól tudja. Leültem vele szemben. Úgy tűnt valami egy kissé elszomorította. Kíváncsian fürkésztem az arcát. |
Yule
Óóó.. szóval ő a béta. Kicsit lazítok testtartásomon és közelebb lépek hozzá.-Yule vagyok. Egy növendék.. azt hiszem.- kicsit bátrabban beszélek mosolya hatására. Vicces, kicsit anyáéra emlékeztet. Kár, hogy már nem lehetek velük. Szontyolodom el és leülök. |
Dragona
Egy pillanatig csak néztem a farkasra, aki megadó testhelyzetben állt előttem. Csak nem fél? - Dragona vagyok, a Danger Night falka bétája. Te pedig, ha jól tudom az egyik növendék- mosolyogtam rá bátorítóan. Nem tudom, hogy miért ennyire bizalmatlan, de végülis még csak most találkoztunk először, bár már láttam a falkába lépése óta és kétfelől is megkaptam a hírt róla. Lehet, hogy nem ismerte fel, hogy ki vagyok, vagy esetleg mindenkivel ilyen bizalmatlan. Mindenesetre remélem tudja, hogy a vele egy falkában élő bétaként nem bánthatnám csak azért, mert összefutok vele a területünkön. - Nem kell félned. - mondtam lágy, barátságos hangon. Még szinte kölyök, könnyen előfordul, hogy megrémül az idegenektől. Bár, nem tudom mit élhetett át, mielőtt a falkába került. Kedvesen mosolyogtam rá, hogy minden kétséget elűzzön affelől, hogy barátságosak a szándékaim. |
Yule
-Szia!- köszönök bátortalanúl a felsőbb rangúnak. Összébb húzom magam és minden porcikámból megadást sugallok. Remélem nem fog bántani. |
Dragona
A területet jártam, hogy ellenőrizzem nincs-e betolakodó. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. A Skieleások még nem merészkednek a mi területeinkre, de attól félek ahogy telnek a napok és közeledik a nagy összecsapás napja úgy nő a bátorságuk és végül talán a területünkre is bemerészkednek majd a csata előtt. Már Secretnek is sikerült átjutnia az őrségen, gondolom a Skieleásoknak sem nehéz. Elvégre, a szóbeszéd szerint Aela még holtakat is feltámasztott. Egy ideje már sötétség borult a Völgyre. Talán kevesen vették még észre, de az egész Kayla Völgyre már egy ideje baljós csend borult. Mindez Dawn árulásával kezdődött. Na igen, Dawn. A kölyök kinek anyja Black Devil, apja pedig Ghost. Régen ők voltak a Danger Night falka alfái. Akkor még minden nyugodt volt és mindenki boldog, habár voltak kisebb-nagyobb összetűzések. Például Selly és Devil, a két Fekete Mágiás között. Igen, talán nekik voltak a legjobban elterjedt veszekedéseik. Selly és Devil kölcsönös utálatban éltek. Mindkettőjüknek meg volt a saját indoka, s mindkettő jogosnak bizonyult, bár attól függ, hogy honnan nézzük. Egy napon a Halott szirten történt, hogy a Fekete Mágiások Devilre támadtak, s végül Selly adta meg a végső döfést. Úgy tűnt, mindannyian akaratukon kívül tették mindezt, az okát máig nem tudjuk, ez amolyan Vérfarkas-rejtély maradt. Szegény Ghostnak összetört a szíve párja halálától, de a legnehezebb sors mégsem neki jutott. A kicsi Dawn, kinek létezéséről még csak ketten tudtak, tulajdon anyja és Aurora, akit Devil kért meg, hogy vigyázzon rá, még a támadás előtt. Devil halála után, amikor már mindenki lenyugodott Aurora odavitte Ghostnak a kölykét, s ekkor jelent meg először neki Black Devil szelleme, aki aztán hosszú ideig nem mutatkozott meg másnak. Ghost Sellyt kérte meg, hogy segítsen felnevelni kölykét. Selly elvállalta, bár akkor még a bűntudat vehette rá. Sajátjaként nevelte a gyermeket, s elmondhatjuk, hogy sajátjaként is szerette. Devil szelleme, viszont meglátogatta lányát, s egyre többször jelent meg más farkasok előtt is. A Kayla völgy védelmező szelleme lett. Az idő, amit Ghost és Selly a kicsi Killer Dawn felnevelése alatt összeozta őket, s ennek következményeképpen született meg a két kölykük, Drag, az elsőszülött, kit hatalmas szárnyakkal áldott meg a sors és Valentine, a Fekete Mágia, akinek születésekor dúlt az égiháború, ezért a villámlásról kapta nevét. Dawn persze kiakadt, s akkor romlott meg a kapcsolata apjával. Innentől kezdve kerülte apját és csak a Beavatási szertartáson találkoztak újra. Talán akkor vált Selly lánya Drag példaképévé. A szertartás utolsó fordulójában addig ismeretlen okokból eltűnt a Mool erdőben. Azóta kiderült, hogy átállt az ellenséges falkához, a Skieleába, Aela seregébe. Azóta készül a háború, de legutóbb, amikor Dawn a területen járt ás találkozott Sellyvel elmondta neki a csata időpontját. Azóta uralkodik feszült csend és félelem a völgyön. A múlt felidézéséből csak az zökkentett ki, hogy megéreztem egy farkas szagát. Közelebb mentem, de hamar rájöttem, hogy az a legújabban csatlakozott növendékünk az. Csak most vettem észre, hogy gondolataim a Mool erdőbe hoztak. - Szia-köszöntem neki és megálltam néhány méterre tőle. |
Yule
Már valószínűleg tisztes távolságba kerűltem Wayától és a falkájától. Nehezemre esett egyedűl hagyni őt, de ha egyszerűen nem látnak szivesen, mit tegyek. Szél könnyű szárnyán repülök, mikor egy elég sötét erdőbe érek. Leszálok és körbe szimatolok. Sokkalta másabb illat terjeng, mint Wayáéknál. Leülök egy viszonylag szimpatikus fa tövébe és várom a szellemek új kéréseit, kijelentéseit. Még mindig fáj a hátam a látomások okozta fájdalomtól, de majd szép lassan elmúlik. Vagy nem, az se baj. Már hozzászokhattam volna. A szél még mindi szana-szét kergeti a szagom. Remélem, nem nagyon érezte meg senki. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
