2010. Április 8. Reggel 6:30 perc. 

Az ébresztő csipogására ébredtem,mint mindig. Ma van a születésnapom,de úgyanúgy melóznom kell,sosincs leállás. Felöltözem, megmosakodtam majd kiültem a konyhába. A szüleim már tortával a kezükben vártak,és felköszöntöttek. Igen,még most is,pedig már 23 vagyok. De sebaj,szeretem őket. Leültem velük reggelizni,később ette egy szelet tortát. Fogat mostam majd vissza kimentem a konyhába.

-Anya,apa köszi mindent,de már indulnom kell melózni!-nyúltam a felsőmért,amit fel is húztam. -Ha hazaértem délután majd folytatjuk,puszi Sziasztok!-ezzel el is köszöntem.

Beültem az autómba,és el is indultam. Út közben találkoztam az egyik munkatársammal Joe-val,akit mindig is vonzónak tartottam. Intett egyet,majd én megálltam. 

-Szia,gyere ülj be, elviszlek!-mosolyogtam rá. *Ó,köszi,egyébként ma van a születésnapod,igaz?!*-nézett rám szintén mosolyogva,bevallom kissé meg is lepett. Beült mellém,előhúzott a táskájából egy bonbont,majd egy szál virágot is. Vörös rózsát,a kedvencemet. Ő is megköszöntött,majd mentünk a munkahelyre. Órák teltek el,el is jött a délután 6 óra. Letelt a munkaidő. Indultam volna haza,amikor Joe leszólított. *Várj egy kicsit Maja.*-futott utánam.*Mit szólnál hozzá,ha ma elmennénk vacsorázni?*-igen,ezt kérdezte,erre én csak néztem i a fejemből,de később megszólaltam.-Ő,rendben,persze. 8-ra gyere értem!-mosolyogtam,majd elmentem haza. A szüleim nem voltak otthol,gondolom elmehettek a család többi tagjához. Leheveredtem a kanapéra,a kezembe vettem a telefonomat, és mint minden délután,beszélgettem a barátnőimmel. Mikor 7 óra lett,elkezdtem készülődni. Lefürödtem,hajat is mostam,később megszárítottam,s eltűrtem oldalra. Felvettem egy szép,kis estéji ruhát,ezzel el is ment 45 perc. Tudtam hogy a szüleim nem fognak haza érni egyhamar,így egy ksi cetlire írtam nekik. "Elmentem vacsorázni,majd jövök". Ki vártam azt a 15 percet,ugyanis Joe pontosan érkezett meg. A részletekbe most nem megyek bele,az étteremhez értünk. Már volt foglalt helyünk,ahova le is ültünk,felvettük a rendelést,majd beszélgetni kezdtünk. 

Az est folyamán rengeteg dolgot megtudtam Joe-ról,rengeteget mesélt a farkasokról is,sőt még a Vérfarkasok legendájába is belementünk. Így amikor hazaértem,rá kerestem az interneten. Butaságnak tartottam az egészet,de ha Joe hisz bennük,akkor semmi akadálya annak hogy én is otthon legyen a témában. Inkább hagytam is a dolgot ,elmentem lefeküdni. 

Másnap reggel. Hétvége van,így lazulhatok egy kicsit. Tegnap este megbeszéltük Joe-val hogy találkozunk. Mindent el is intéztünk,egy eléggé rejtett helyen találkoztunk,egy sikátor mellett,ami valljuk be,nem volt elég bíztató.

*Nos,gondolkoztál azon amit tegnap mondtam a Vérfarkasokról?*-közelebb jött hozzám.

-Ó,persze,szerintem tök klassz.-mosolyogtam rá,nem akartam elvenni a kedvét azzal,hogy nem tartom valóságosnak ezt az egészet.

*Te nem szeretnél Vérfarkas lenni?*-ilyen badarságot hogy lehet kérdezni fogalmam sincs,de ő megtette. A Farkasokat viszont szeretem így rávágtam hogy....

-De igen,szivesen lennék Vérfarkas,biztos jó lehet..-amint ezt kimondtam,Joe kitátotta a száját,amiből óriási agyarak lógtak ki szó szerint,be voltam szorítva,így hátrálni sem tudtam. A következő pillanatban csak annyit vettem észre hogy megharapott és vérzek. Aztán Joe hirtelen eltűnt. Rémültem ültem autóba,s hajtottam haza felé. Bementem a fürdőszobába azonnal,kitisztitottam a sebet. Elláttam saját magamat,a szüleimnek egy szót sem szóltam az egészről,inkább lefeküdtem aludni. Át aludtam az egész délutánt,és megint csak azt vettem észre hogy másnap reggel van. ~Vasárnap,tök jó...~gondoltam,majd felkeltem és elmentem lezuhanyozni. Beálltam a kabinba,majd megengedtem a vizet,és azt vettem észre hogy a csap feje a kezemben maradt. Azt gondoltam biztos régi volt,és elromlott,vissza helyeztem és ugyanúgy jó volt,csak néha lejött. Megcsináltam a szokásos dolgokat,felhúztam egy bő,hosszú pulóvert hogy ne látszódjon a seb,majd lementem reggelizni. Reggeli után a szobámba vettem az irányt,elkezdtem takarítani. Óriási könnyedséggel toltam arrébb az asztalt,és körülbelül csak két perc múlva döbbentem meg. ~Ez hogy lehet?! Eddig erőlködnöm kellett...Talán most jól kipihentem magam sé több energiám van..~gondoltam. Fél óra takaritás után tartottam egy kis pihenőt. Figyelmes lettem arra ,hogy a szomszéd ablaka nyitva van. Fura módon úgy hallottam a beszélgetését,mintha mellettem lett volna. Kezdett megijeszteni a dolog,így rákerestem a vérfarkasos dolgokra.

Azt írták,ha egy vérfarkas megharap egy embert,ő maga is vérfarkas lesz,és már 24 órán belül észlelhetni lehet a fejlődést,illetve a változásokat. Megnő a fizikai erő,javul a hallás,a látás,szaglás, és a reflexek is jobbak lesznek. Nos,nálam már két dolog kifejlődött,a nagyobb fizikai erő,és a kiváló hallás. Tovább olvastam,és azt írták,ha egy vérfarkas megharap,és én is az leszek,nem fogok többé változni külsőre,tehát egész életembe így fogok kinézni,23 évesen,még akkor is ha már 500 éves lennék. Megijedtem,s lecsaptam a laptopom tetejét.

[Na ki várja a folytatást ?? :) Hamarosan meglesz ;)]