Üdvözöllek a farkasok világában! Csöndesen lépkedj, nehogy felzavard a szunnyadó falkatagokat! Amíg nem tudsz meg mindent a Kayla völgyről, nem léphetsz be a világukba. Először olvasd el az Útmutatót, majd ha még mindig idegennek érzed magad, kérd meg Ghostot, hogy mesélje el a Legendát. Ha van kedved, olvass pár mondatot a karakterektől az Aranyköpésekben, nézd meg az Alkotásokat, tájékozódj a Vérfarkasok és az Istenek világában, tekintsd a keresett karaktereket, a kapcsolati hálót, majd igényelj!
A kemény tél után kárpótlás érkezik a farkasoknak. Szépséges tavasz virrad a márciusi hónapban, ugyan kicsit késve, mégis gyönyörűbb, mint hosszú évek óta. Egyedül a Fagy erdő tartotta meg eredeti pompáját, most is hó borítja. Az esőzések nem gyakoriak.
Valentine eléggé kiszámíthatatlan személyiség. Aki által érez némi szeretetet az maga a Sátán. Szinte apjának tartja. Hűen követi, mint a kiskacsa az anyját. Eszes, talpraesett farkas kupálódott belőle az évek során. Gyakoriak a hangulatingadozásai. Az egyik pillanatban magába roskadva ül egy szikla tetején, vagy az életén töpreng, avagy családján, a másik pillanatban pedig olyan, mint egy kölyök, kíváncsi, szófogadatlan. Bár legelső látásra nyugodtnak tűnik, és nem valami elvetemült önbizalomhiányos hímnek, a látszat néha csal. Nem igazán találja a helyét a világban, ezért kedvtelésből - s parancsból - öl. Öl, mert ölnie kell, és örömét leli ebben. Tudja, hogy ez nem normáis. Érzi, hogy nem kéne ezt csinálnia. Azt gondolja, talán egy alternatív világban máshogy történt volna minden. Nem lenne ilyen. Ilyen... vad. Nem bírja elfogadni önmagát, ezért kissé önbizalomhiányos. Kiállása, megjelenése büszkeséget sugall, teng a fiatal hím az erőtől. Magabiztosnak látszik, noha korántsem az. Ez is bizonyítja remek színész, Valentine-nak rengeteg arca van, és azt mutat, amihez éppen kedve van. Páran gyanakodtak nála skizofréniára, bár ez nem igaz a hím esetében, ő egyszerűen ilyen.