Mikor még nem létezett a Nap és a Hold, a fény és a sötétség, Terra, a Föld, melyen most a farkasok uralkodnak, egykoron sivár és kietlen pusztaság volt, míg a szem ellátott. Az egész bolygó nem élt, a szárazföld kevés volt, míg az óceánok uralkodtak, az istenségek pedig boldogan élték mindennapjaikat Beyondon, az istenek országában. Deus is egy volt ezen istenek közül, azonban ő volt az egyetlen, aki megelégelte, hogy az alattuk lévő világ halott. Saját maga szállt le egy szarvas alakját felvéve, és azzal töltötte idejét, hogy kélye-kedve szerint formálta Terrát. Deus fivére, Malum gyakorta figyelte onnan föntről, mit alkot drága öccse, és ahogy telt az idő, Malum szívében kicsírázott az irigység, miközben Deus boldog és elégedett arcát vizslatta. Malum is saját világot akart, épp ezért egyre gyakrabban látogatta meg öccsét odalent, mígnem ő is lent maradt. Egy ideig figyelemmel kísérte a folyamatot, Terra virágzott Deus keze alatt, Malum pedig alattomban ő is kipróbálta erejét. Tetszett neki, és ő is elkezdte saját ínye szerint formálni a világot, azonban elvette a fejét a hatalomvágy, és egész Terrát a saját képére akarta formálni, alvilági ivadékokkal benépesíteni azt. Deusnak ez egy cseppet sem tetszett, azonban harcba sem akart bonyolódni tébolyult bátyjával, ezért az világmindenség urához, az apjukhoz fordult, mit tehetne ezügyben. Lider, a testvérek apja pedig arra az elhatározásra jutott, hogy nem hagyhatja veszni Terrát, megtorolta idősebbik fia tetteit, az alvilágba száműzte, elvesztve ezzel istenségi címét, Malum viszont ezután a Sátán nevet aggatta magára. Származása miatt elfoglalta a trónt az alvilágiak felett, azonban megesküdött rá, hogy egyszer övé lesz majd Terra minden egyes porszeme. Deus pedig befejezhette művét, melyet állatokkal, növényekkel, vizekkel népesített be, az uralkodó fajt pedig testvéréről mintázta, ezzel is mutatva neki, minden tulajdonsága ellenére elfogadja őt. Deus újra elfoglalta helyét Beyondon, onnan nézve, hogyan élnek az általa alkotott teremtmények.

 

 Kedvence közé egy félsziget tartozott, mely gondosan el volt zárva a világ szeme elől. Az ott élő falka különösen a szívéhez nőtt, ezért egyik istentársát küldte le, hogy figyelje egy ideig őket. Az isten pedig készségesen engedelmeskedett a főisten, Lider fiának, és leszállt a halandók közé. Carum a vadmacska alakot választotta magának, míg ott tartózkodik, azonban értett a farkasok nyelvén, ezért gyakran kommunikált velük. Egy fiatal hím viszont kellőképp felkeltette figyelmét, gyakran figyelte, miközben vadászik, ahogy telt az idő, Carum pedig beleszeretett ebbe a hímbe. Farkasalakot öltött immár, és úgy próbálta meghódítani az ifjú szívét, viszont amikor már megszülettek a kölykeik, csak akkor mondta el Diabolus Carumnak, hogy ő az Ondry falka újdonsült vezére. Carumnak nem volt szíve bevallania neki, hogy ő egy isten, túl gyengének érezte magát ahhoz, hogy lássa, hogy szenvedést okoz Diabolusnak, ezért az éj leple alatt visszatért Beyondra, fájó szívvel figyelve, hogyan bírkózik meg szerelme a gyermeknevelés feladataival. Diabolus lelkileg összetört, mikor nem találta Carumot maga mellett. Nem értette, miért ment el, miért tette ezt vele és kölykeikkel, azonban nem hagyhatta cserben kicsinyeit és falkáját, miután apja oly' hamar elment egy betegségben. Fiait az éjszakáról és a holdról nevezte el, melyek Diabolust mindig Carumra emlékeztették. Az idősebbik a Nocteril, a fiatalabbik a Novilunium nevet kapta. Diabolus egy darabig dícső alfaként vezette falkáját, azonban Malum megfertőzte lelkét.

 

 Malum - miután Deus az ő képére teremtette meg az uralkodó fajt, akiket intelligenciával ruházott fel - biztosra, hogy fivére azért tette ezt, mert így akarta jelezni neki, hogy feladta a harcot, hosszas gondolkozás után feljött az alvilágból. A döntés csak azért esett nehezére, mert addig nem térhet vissza az alvilágba, míg a holtak serege meg nem növekszik és meg nem erősödik, hisz az ők táplálják a sátánjuk energiáját, és míg Malum nem volt elég erős, nem térhetett vissza otthonába. A szerencse Malumnak kedvezett, meg is találta azt a megtört lelket, akit majd bábként mozgathat a tervei szerint, és őáltala Malumé lehet majd egész Terra. Könnyen megkörnyékezte Diabolus lelkét, amely hamarosan a sátán mancsába került egy alku fejében. Malum felajánlotta Diabolusnak, hogy olyan erőssé teszi, hogy képes legyen olyanná válni, mint ő, ezáltal újra az ő hőn áhított Carumjával lehet. A szerelmes hím gondolkodás nélkül belement, hisz bármit meg tudott volna tenni a nőstényért. Malum ugyan tudta, hogy ezzel hatalmas kockázatot vállal, hisz ha Diabolus olyan erős lesz, mint ő, és halhatatlan, akkor ő lesz az egyetlen, aki át tudná venni a helyét, ha az alvilági lelkek elfogadják őt uruknak. Mégis, úgy gondolta, hogy amíg erről erről a hím nem tud, nem lehet baj, hisz amúgy is, neki csak újra Carum szerelme kell, de így sokkal közelebb került terveihez.

 

 Minden úgy haladt, ahogy Malum szerette volna, azonban egyedül arra nem számított, hogy mivel Diabolus lelkét teljesen megfertőzte a sötétség, végül miután a fél falkáját kiírtotta, az ő életére tör. Malum rebegve mondta neki, hogy ő halhatatlan, és nem tudná bántani, Diabolust teljesen elvakította a vágy a hatalom után, és végül legyőzte Malumot, a lelkek pedig elfogadták őt vezetőjükké. Diabolus szerette volna azt elhitetni magával, hogy mindent a fiaiért és Carumért tett, hogy nemsoká elfoglalhassa helyét ő is Beyondon, mint egy istenség, Malum helyébe lépve, miután jóvá tette elődje, és az ő cselekedetjeit is, azonban már egyáltalán nem érezte így. Terrát akarta, csak úgy, mint Malum. Mindenáron.

 

 Azonban sem Lider, sem Deus nem hagyhatta, hogy Deus művét újra megpróbálják elpusztítani. Immár Lider maga szállt le a halandókhoz, az alvilágba zárta az elvetemült ifjú sátánt, fiainak, Nocterilnek és Noviluniumnak pedig azt a feladatot szabta ki, hogy egyesítség erőiket, és újra felvirágoztassák Deus által szeretett völgyet. Lider óriásfarkas képét öltötte magára, megtisztelve ezzel a teremtményeket, ezután Malum lelkét öt részre osztotta, majd Deus öt farkast teremtett meg, ezekbe osztották testvére sötét lelkét. Öt farkas, öt védelmező, kik arra hivatottak, hogy védelmezzék a völgyet. E célból teremtették meg őket, azonban eleinte nem bírták kontrolállni magukat a sötétség miatt, amit Malumtól kaptak. Deus öt nyakláncot hozott létre, mind az ötöt más elemből készítette, így mindegyik más értéket képviselt, ezek segítségével irányíthatták sötét ereiket az őrzők. Ezután Nocteril és Novilunium falkája békességben élt, egyre többen lettek, már annyira, hogy egészen felélték a völgyet. A falkán belül viszályok, veszekedések törtek ki, ez pedig hatást gyakorolt a fivérek közötti ellentétekre is. Hamar kettéoszlott az Ondry falka, voltak, akik Nocteril meglátásait követték, és voltak, akik Noviluniumét. A területeketet hamar felosztották egymás között, azonban a határok még mindig kérdésesek voltak. Deus viszont nem nézte jó szemmel, hogy az általa szeretett falkák viszályban vannak egymással. Nocterilt és Noviluniumot képességgel ajándékozta meg, annak reményében, hogy felhagynak a marakodással, és a saját falkájuk jólétét helyezik előtérbe. Novilunium nem akart csalódást okozni teremtőjének, így megfogadta, óva inti attól farkasait, hogy összetűzésbe kerüljenek a másik falka tagjaival, ha Nocteril is így tesz. Fivére rábólintott az ajánlatra, így Kayla Völgyben beköszöntött a béke. A fejlődés időszaka volt ez, a képességgel rendelkező farkasok száma egyre nőtt, és voltak, akik keletre vándoroltak, új falkákat alapítani, fiatalok próbálgatták szárnyaikat, öregek mentek egy jobb élet reményében, azonban valami mindig visszahúzta ezeket a különleges farkasokat Terra más vidékeiről a völgybe.

 

 Egyik halandó sem örökéletű. Egyszer Nocterilt és Noviluniumot is utolérte a vég, a testvépár halálával pedig egy korszak zárult le a völgy történelmében. A két falka már nem volt olyan erős, mint akkor, mikor alapítóik éltek, ezekben az időkben pedig a Fekete Mágiák fölött átvette a hatalmat a sötétség. Addig sosem látott átalakuláson estek át, óriás méretűre nőttek, és olthatatlan vérszomj uralkodott el rajtuk. A képességet birtokló farkasok együttes erővel űzték ki az egykori védelmezőket a völgy területéről, így a feketék arra kényszerültek, hogy otthonuktól távol éljenek. 

 

 A Kayla völgyben élők csak legendákat hallottak olyan farkasokról, akik nincsenek képesség birtokában, esetleg egy-két farkastól meséket, akik megkűzdöttek a Nael-hegység szikláival, hogy a völgy területére érjenek. A völgyiek csak "securus"-ként, vagyis egyszerűként emlegit őket, de mivel a völgyben élőknél nem túl gyakori, hogy elhagyják élőhelyüket, így ezek lassacskán elfelejtődtek a történelmükben. Egy idő után már a Fekete Mágiákat is legendának tulajdonították, öregek regéltek a kíváncsi ifjúságnak olyan hatalmas farkasokról, akik egykoron a völgyért teremtődtek.

 

 A fekete mágiák keleten megtanulták kezelni az átváltozásaikat, megtanultak alkalmazkodni az egyszerű farkasokhoz. Lassacskán elvegyültek a securusok között, szerelmek szövődtek köztük, ami által egy idő után két alfaj jött létre a Fekete Mágiák mellett, akik úgyanúgy vérfarkasi képességet tudhattak magukénak. Ők voltak a Veszélytelenek és a Dörzsöltek. Volt idő, mikor rengeteg Veszélytelen és Dörzsölt kötötte össze életét, hisz a Veszélytelen alfajúak önfeláldozása tökéletesen passzolt a Dörzsöltek vérmérsékletéhez. Az ő szerelmük gyümölcseként pedig egy új sosem látott alfaj jöhetett létre, mégpedig a Keverék vérfarkasok. A Fekete Mágiák majdnem kihaltak, egyetlen mentsváruk a nyakláncaik voltak, amik mindig biztosították, hogy az ősi vér öröklődjön, legalább egyszer. Volt azonban időszak, amikor a nyakláncok huzamosabb ideig nem voltak hajlandóak új gazdát váltani, így a Fekete Mágiák egy időre eltűntek a történelem zivatarában.

 

 Kayla völgy - miután elveszítette az őrzőit - kezdett elfakulni. A zsákmányállatok száma megcsappant, az időjárás sem volt kedvező, a telek szeszélyesek voltak, az elején enyhe idő uralkodott, ezt pedig zord tél váltotta föl. A nyarak szárazak voltak, alig volt némi víz, ami enyhítette volna a völgyiek életkörülményét a szárazság idején. Tél és nyár között alig volt átmenet, ez pedig sok évig volt így. A rossz körülmények ingerlékenyebbé tette a lakókat, újra feléledtek álmaikból azok az elelntétek, amiket Nocterilnek és Noviluniumnak sikerült elfedniük. Immár nem egyszerű összetűzésekről volt szó, hanem élet-halál harcokról. Csata folyt a területekért, az élelemért, a vízért, Kayla völgy térképe pedig teljesen újraalakult. 

 

 A Fekete Mágiák nyaklánca - bár nem tulajdonítottak nekik a későbbiekben nagy jeentőséget - továbbra is öröklődött, családoknál vált ez hagyománnyá, hogy a nyaklánc a szülő birtokából a legidősebb gyermekre száll. Azonban született egy gyermek, egy fiú, aki a hagyomány által megörökölte édesapjától a nyakláncot, amit még Deus az idők kezdetén a tűzből készített. A nyaklánc, amint kapcsolatba lépett gazdájával, aktiválta az oly' régen szunnyadó ősi vért. Mert a fiú nem másnak született, mint Fekete Mágiának. Akkortájt keleten igen sokan emlegették a nevét, szájról szájra búgott a Demon név, és futótűzként terjedt a hír, miszerint született egy tébolyult elme, aki mindent magáénak akart. Demon már kiskölyöknek is elvetemült volt; lerágcsálta kölyöktársa lábát, a döglött nyulaknak kivájta a szemét, azokkal díszítette föl rejtekhelyét... Mire megnőtt, több száz farkas halála száradt az ő lelkén. Senki sem tudta, mitől ilyen hatalmas, mitől nő ilyen hatalmasra, honnan van a démoni ereje. Viszont pusztítást vitt magával mindenhová, ahol csak járt. 

 

 A tűz nyaklánca örzőt talált, így aktiválódott a többi is, és a farkasokban hordozott gének által ezekben az években több Fekete Mágia is született. Továbbra sem tudták, miféle jelenség ez, hisz azok, akik nagyapjuktól ismerték a Fekete Mágiákról hallott legendákat, már rég halottak voltak. 

 

 Egyedül egy zárt csoport tudta, miért van ez. Az a Fekete Mágia, aki a víz nyakláncát birtokolta, elintézte, hogy az ő vére mindig öröklődjön, és fenn tudja tartani a vérvonalát. Vigyázott, mindig olyan farkasokat engedjen falkájába, akik elkötelezetten szolgálják majd a faját, és fekete bundával rendelkezzen. Volt, hogy testvérek között köttetett házasság, csakhogy a vér tiszta maradjon. "A vér mindenek előtt!" Szólt a jelmondatuk, ami megalapozta az életüket. Elzártan éltek a keleti területek csücskében, és sosem szóltak bele a körölüttük történő dolgokba. Egy idő után senkit sem engedtek maguk közé, mert féltek, olyan sorsra jutnak majd, mint a többi őrző. Na de a kérdés, vajon sikerült-e nekik, vagy őket is utolérte végül a sorsuk...?

 

  Egy öreg fehér farkas tudott némi információval szolgálni a farkasoknak, aki meg tudta magyarázni, mégis milyen jelenségnek lehetnek a tanúi. Ő is csak azért tudott róla, mert egykoron a völgyiek között élt, és ott még mindig keringenek róluk legendák, amikkel az idősebbek riogatták a cserfes kisfarkasokat. Azonban hiába ismerték már a Fekete Mágiákat, megfékezni nem tudták őket. Demon hét éves volt, mire már mindenhol ismerték az ő történetét. Ekkortájt jutott a völgybe, ahol azonban a captumok, vagyis a képességgel rendelkező farkasok ugyanazt cselekedték, mint sok évszázaddal ezelőtt. Megpróbálták kiűzni Demont, azonban ez nem éppen sikerült. A tébolyult farkas a völgyet akarta, mint egykoron Malum, majd ha ő lesz az ura minden captumnak, a világ is az ő keze alá kerül. 

 

 Egyedül egy nőstény tudta megfékezni, aki a Pium, vagyis gyengéd névre hallgatott. Pium volt az egyetlen, aki megértette Demont, aki hajlandó volt a közelébe lenni, és ő volt az egyetlen, aki meg tudta nyugtatni. A Nocteril és a Novilunium falka alfái Piumot felhasználva akarták megölni a démonfajzatot, hogy örökre véget vethessen a Fekete Mágiák ezen vérvonalának, és hogy Demon örökös nélkül maradjon. A nősténynek fogalma sem volt erről, azonban ritka szelíd lelket tudhatott magáénak, így fontolgatás nélkül elfogadta, amit Nocteril alfája ajánlott fel neki. Természetesen az egész csak egy csel volt, és az álom, hogy Pium boldogan élhet majd Demonnal, egy pillanat alatt szertefoszlott, mikor a harcosok megjelentek a barlangban, ahol Pium a hímmel akart megszökni. A meglepett hímet megölték, Piumot pedig keletre űzték, a világ legnagyobb fájdalmával a szívében. Azonban nem tudták, hogy a Nocteril nőstény már a szíve alatt hordta a gyermeküket, nyakában pedig párja nyakláncát hordozta, megfogadva, hogy egyszer úgy is Demon utódja fog majd Kayla völgyön uralkodni.

 

Telt-múlt az idő, hamarosan az időjárási viszonyok hajlandóak voltak normalizálódni, mintha az utóbbi évek kárpótlásául jött volna egy gyümölcsöző időszak, amikor végre a farkasok semmiben sem szenvedtek hiányt. Az ellentétek azonban továbbra is megmaradtak a két falka között, de megmaradtak egészséges rivalizálás szintjén, mégis megfértek egymás között. Az pedig, hogy nem egyesültek, fogható arra, hogy más elveket vallanak, vagy talán a történelemre.

 

Mindeközben Pium megszülte Demon fiát, Fortist messze keleten. Mindenre készen állt, elszánta magát, hogy fiát fogja Kayla völgy uralkodójává nevelni, azonban mielőtt az ifjú olyan korba ért volna, hogy édesanyja igazán okítani kezdje, Pium egy betegségben meghalt. Egy Malakas falkabéli nőstény talált rá erre a gyermekre, ott nevelték őt föl, azonban apjával ellentétben egészen normálisnak tűnt. Egyedül akkor nem volt önmaga, mikor kamaszkorában először átváltozott, ami minden vérfarkasnál akkor kezdődik. Nem akarta bántani a szeretteit, így kötelezte magát, hogy elmenjen onnan. Azonban vérszomja erősebbnek bizonyult akaratánál, de volt benne annyi lélekjelenlét, hogy megfékezze magát, amit csak úgy tudott elérni, ha kárt tesz - önmagában. Mellső lábát törte el, ami által nehézkesebben mozgott, dühét és energiáját az erdőn vezette le. Ő volt az leső, aki megúszta az első átváltozását anélkül, hogy vér tapadt volna hozzá. Saját falkát alapított egy nősténnyel, akit később vándorlásai során ismert meg. Anyja terve, és a Völgy számára ismeretlen volt, és az is maradt.

 

Sok év telt el azóta, míg eljutottunk a közeli múltig. Körülbelül tíz évvel ezelőtt történt, hogy világra jött Fortis és Demon egyenesági leszármazottja a falkában, amit Fortis alapított. Anyja a Black Devil nevet aggatta rá, fekete bundája és vörösen villogó szemei miatt. Azonban az apja, az alfa azt látta a legjobbnak, ha lánya elhagyja a falkát, mielőtt még veszélyt hoz rájuk. Pár évvel a születése előtt ugyanis megjövendölte egy farkas, aki magát captumnak nevezte, hogy születik Zagrosznak egy lánya, ki a Fekete Mágiák erejével bír, és sokkalta nagyobb lesz, mint Demon. Zagrosz ugyan nem hitte el mindezt, csak azután ébredt fel benne gyanú, hogy megpillantotta az éjsötét szőrszálakat.

 

Így Black Devil száműzésre került a falkától, azonban pont ez volt az, ami arra jutatta, hogy a kontinens legnagyobb gyilkosa legyen. Úgy tartották, nem hat rá a halál, mindenütt ismerték a nevét, Black Devilt, Demon leszármazottját, a tűz nyaklánc tulajdonosát. Az élő példa miatt újra megismerték a Fekete Mágiákról a legendákat. Devil falkákat pusztított el, míg a völgybe ért, Demonhoz hasonlóan. Azonban Kayla völgyet felkészületlenül érte a hír, hogy újra léteznek a Völgy örzői. Azonban Devil okosabbnak bizonyult; neki ismertség, sőt, elismertség kellett, ezért mikor a völgybe ért, kihívta az akkori alfanőstényét a Nocteril falkának. Le is győzte, ami által az egész Völgy megismerte nevét. Akaratlanul is teljesítette ősanyja, Pium akaratát. Az alfa, Ghost szívében eddig sosem érzett érzések gyúltak fel, kicsírázott benne a szerelem Devil iránt, ami kölcsönösnek bizonyult. 

 

Azonban mivel a tűz nyaklánc őrzője visszatért eredeti helyére, lassacskán azok az őrzők is, vagyis akik nyaklánccal rendelkeznek eljutottak a Völgybe. Kayla völgy harmóniája kezdett helyreállni, viszont ez akkor teljesülhet be teljesen, mikor mind az öt őrző újra otthont lel a völgyben.