|
Témaindító hozzászólás
|
2016.12.28. 18:33 - |
Yule
Már valószínűleg tisztes távolságba kerűltem Wayától és a falkájától. Nehezemre esett egyedűl hagyni őt, de ha egyszerűen nem látnak szivesen, mit tegyek. Szél könnyű szárnyán repülök, mikor egy elég sötét erdőbe érek. Leszálok és körbe szimatolok. Sokkalta másabb illat terjeng, mint Wayáéknál. Leülök egy viszonylag szimpatikus fa tövébe és várom a szellemek új kéréseit, kijelentéseit. Még mindig fáj a hátam a látomások okozta fájdalomtól, de majd szép lassan elmúlik. Vagy nem, az se baj. Már hozzászokhattam volna. A szél még mindi szana-szét kergeti a szagom. Remélem, nem nagyon érezte meg senki. |
[35-16] [15-1]
Yule
Dragona lassú lépteit követem halkan. Örülök, hogy beleegyezet. Boldog vagyok, hogy tényleg segít és nem átver. A határ közelében hátranéz és rám mosolyog. Viszonzom a boldog mosolyt és mellé sietek. Eszembe jut egy dal amit elkezdtem dúdolni. Nem énekelem, nem emlékszem a szövegre teljesen. Csak a történetre. Dudolászva és szinte ugrálva haladok Dragona mellett. |
Dragona
Mosolyogva néztem, ahogy örül. Aranyos volt, ahogy ugrált. Én pedig boldog voltam, hogy ilyen csekélységgel, de örömöt tudtam adni valakinek. - Szívesen. Ez természetes- mondtam mosolyogva- Akkor indulhatunk is - mondtam és elindultam a New Moon falka legközelebbi határja felé. Közben figyeltem,. hogy Yule ne maradjon le, de mivel sétáltunk ezt nehezen tudtam volna elképzelni, de hátha rossz útra téved és időben észre kell vennem. Amint kiértünk az erdőből már látszott a határ távoli vonala. Nem messze, a határon túl a barlangban lehet Fiyen, de előbb egy őrrel kell beszélnünk, hogy tudjanak az érkezésünkről és, ha az alfa a terület egy másik részén van, akár vadászik tudjunk róla, hogy ne rossz helyen keressük. Yulera néztem és rámosolyogtam. |
Yule
Örömmel vettem tudomásúl, hogy elválalja. Szinte bohó kölyökként, felszabadúltan ugrálom körbe. Aztán rájövök, hogy ennyire azért nem kéne és odamegyek hozzá. Hozzá dörgölözök és hálás köszönömöt mondok neki.- Felőlem, akár most is indulhatunk!-vágom rá és izgatottan várom válaszát. Közben megjegyzem a borostyán helyén lévő jelet, hátha meg tudná magyarázni, mi az. Közben már indulásra készen toporzékolok és érdekel, mit, és hogy fog tanítani nekem az alfa. |
Dragona
Rámosolyogtam. Remélem nem ijesztettem meg ezzel a háború témával. Rövid csend telepedett ránk, de nem sokáig tartott, Yule szólalt meg hamarabb. -Persze, szívesen elkísérlek- mosolyogtam rá biztatóan- Egyedül amúgy sem könnyen engedtelek volna, nehogy bajba keveredj... Megértelek, hogy fel akarod fedezni az erődet és ebben támogatlak is majd, amiben csak tudlak. - mondtam és felültem. -Mikor indulunk? |
Yule
Hallgatom Dragona válaszát. Ezek szerint ez az oka a sok harci tevékenységnek. De nem értem. Miért kell nekik ez a terület. Rendben, hogy szép, nagy, vaddal teli, de akkor is. Miért nem tudnak ott maradni ahol? Hogy sikerűl, ilyen helyekbe botlanom? Érdekes neve van, ahol a mi biztonságunkat remélik. Inkább bizar, de biztos jó okuk van, oda rejteni minket. Nem utolsó sorban ki a farkas az elöbb említett Devil? Valahogy a válaszok csak kérdéseket szültek a fejemben. Ezt inább nem is mondom szegény Dragonának. Van elég baja nélkülem is. Erre a saját bajomat is az ő nyakába vartam. Lekonyúlt fülekkel nézek rá, csendben. Nem tudom meg merjem-e kérdezni, hogy segítene még. Így is elég nagy felfordulást okoztam.-Jól döntessz, ha kérsz, nem ha nem teszed... A ránk nehezedő csendet végűl megint én szakítom meg.- Elkisérnél az említett alfához? Szeretném mihamarabb kitanúlni az erőm minden egyes részét.- Kicsit kihúzom magam, nem hagyhatom a befogadóimat bajban. Ha mást nem is, de hátha áldását adnák a szellemek a sikeres harcra. |
Dragona
- Persze. Elmehetnénk hozzá, hisz most a két falka közötti ellenségeskedés megszűnt és ez még egy jó darabig is így fog maradni. Csak az egyik őrnek szerintem majd szóljunk, hogy Fiyen is tudjon az érkezésünkről, de szerintem nem lesz semmi gond. - mosolyogtam rá. Most jöttem rá, hogy nem kellett volna említenem a háborút, hisz még csak kölyök és eddig nem tudott róla. Átgondoltam, hogy mit is mondhatnék, úgy, hogy a lehető legkevésbé ijesszem meg vele. -Tudod a Skielea falka csak nemrég telepedett le a közelünkben és a mi területünkre fáj a foguk. Falkatagokat gyűjtenek és háborúra készülnek, ahogyan mi is. Ők a támadók , mi a védők. Erősek vagyunk mi is, ők is, habár a mi "különleges képességünk" a csapatmunka, az övéké pedig pont az ellenkezője, hogy nem érdekli őket mi történik a másikkal. De nem kell félned, a kölykök, bele értve téged is a Halott szirtben lesznek elrejtve, Devil védelme alatt. |
Yule
Figyelek Dragonára, aki próbál némi reményt önteni belém.-Valahogy fel tudjuk venni vele a kapcsolatot? Megfogadom a tanácsod. És milyen háború lesz? -jut el agyamig ez a rövid szócska és érzem, hogy ereimben megfagy a vér és talán arcomra is kiűl a rettegés. Már most tartok a mesétől, de érdekel. |
Dragona
Láttam rajta, hogy kissé csalódott, bár próbálja leplezni. - Most viszont, béke van a két falka között, hisz az ellenséges falka nem mi vagyunk és nem is ők. Szerintem segíthet, bár a háború miatt lehet nehezebb lesz időt kerítenie rád, de én úgy hiszem, hogy el fog vállalni. - mosolyogtam rá. Kérdése is volt, amin elgondolkoztam. -Szerintem ne próbáld elnyomni a szellemek hangját és a képességedet. Nem véletlen kaphattad ezt a képességet és nagy valószínűséggel célod is van ezzel az életben, bár lehet, hogy most még nem hiszed, később pedig lehet, hogy nem veszed észre, hogy beteljesítetted sorsodat. A szellemek pedig, nem beszélnek hiába. Akkor szólnak hozzád, ha fontos és csak azt árulják el, amiről tudnod kell. Nem tudod kényszeríteni őket, hogy hallgassanak el, vagy éppen mondják el, amit akarsz. Azt teszik, azt mondják, amit jónak látnak és igaz. A segítségedre lesznek, ne félj. Később, talán tudsz majd koncentrálni egyszerre a szellemekre és a farkasokra is, de ha nem, a farkasoknál vissza tudsz kérdezni, de egy szellemnél nem. - mondtam majd rámosolyogtam. |
Yule
Figyelek Dragonára. Hamar jött örömöm hamar el is szált, mikor kimondta, hogy a másik falka alfája. Nem hiszem hogy segítene, hisz van jobb dolga is, mint engem tanítgatni. Bólintok mosolyogva, leplezve kételyeimet.-Nos, lenne egy.. Hogy vegyem rá a szellemeket, hogy ne beszéljenek a fejemben. Van, hogy az ő szavuk miatt nem értem az élőket. |
Dragona
- Hát, a másik falka tagja, ráadásul alfa, de azért meg lehet próbálni.- mosolyogtam rá. Nem akarok biztosat mondani neki, hogy ne csalódjon, ha mégsem vállalja el. - Az a gond, hogy én csak a képességem 2. fázisában tudok szellemet idézni és beszélni velük, de abból általában nem sokra emlékszem... - mondom- De ha van valamilyen kérdésed nyugodtan tedd fel, hátha tudok válaszolni. - a mondatára csak bólintottam, mert hirtelen nem tudtam mit mondani. Elhiszem neki és meg is értem a panaszát... Rámosolyogtam. |
Yule
-Szerinted elválalja, hogy tanítson? Te nem tudnál segíteni a szellemekkel? Kicsit zavar, hogy valahol a két világ közt tengődöm és nem találom annyira a helyem egyikben sem.-panaszolom oanaszom Dragonának. Remélem nem sokkolom ezzel a sok kérdéssel. |
Dragona
Rámosolyogtam. - Szóval nyertünk- vigyorodtam el. Ki hitte volna, hogy egy farkas, egy szellem és egy növendék képes legyőzni egy erdei démont? Mondjuk, mi hárman voltunk,ő meg egyedül, de akkoris. -Hát... talán Fiyen? Bár, neki nincs kapcsolata a szellemvilággal, de tudja irányítani az elemeket... - mondtam. |
Yule
Próbálom szóval ébren tartani. Olyan, mintha a második anyukám lenne. -Igen. Nyertetek.-mosolygom kajlán és figyelem a sebe gyógyulását. Remélem, nincs sok emléke a harcról. Vagy legalább a végéről. - Tudsz valakit, aki tudna segíteni, az erőm kiismerésében és használatában? |
Dragona
Feküdtem néhány percig, majd amikor elég erőt gyűjtöttem kinyitottam a szemem. Yule a mancsom alatt feküdt és sírt. - Nem okoztál bajt. Nem te voltál- mosolyogtam rá- Csak egy kicsit elfáradtam, ennyi. A képesség ára- Rámosolyogtam. Újra. Viszont irtó fáradt voltam és nem volt kedvem felkelni. - Nem gond, ha pihenek még egy kicsit? Lusta vagyok felkelni - mondtam és elfeküdtem. Amikor Yule megszólalt mindig kinyitottam a szemem, hogy tudjak rá figyelni. Meg persze ne higgye azt, hogy komolyabb bajom van. - Amúgy...Mi történt? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel és körbenéztem. Nem sok emlékem maradt meg az átváltozásomból, csak néhány homályos emlékkép. Ezért utálom, ha a második fázisát használom a képességemnek, mert nem tudom, hogy mit csinálok. Jó, hogy nem ártottam senkinek. - Am... a Démont legyőztük, ugye? - kérdeztem vigyorogva. A vigyorgás persze amiatt volt, mert sejtettem a válasz. Ha élne a démon, akkor most is itt lenne én meg még nem változtam volna vissza....A szellem, mit is mondott? Mindegy, biztos nem lényeges. A lényeges dolgokra emlékeznék, nem? A szellemre is emlékszek. Vagyis valamihez beszéltem, de jobban belegondolva az lehet a Nap volt? Megsimogatom a mancsommal Yule fejét. A sebeim azóta már nem véreztek és úgy tűnt, hogy már csak felületi karcolások maradtak. A szellem, amikor elment biztos segített. Meg a növény is, amit Yule rászórt. Yule sebére néztem, de elégedetten láttam, hoy az is hasonló állapotban van. Már csak egy karcolás. |
Yule
-Dragona!-ordítom és odalépek hozzá. Orommal bökdösöm meg a fejét, de semilyen választ nem kapok. A virágot mancsaimmal és egy kis kő segítségével összemorzsolom és sebére teszem. Kicsit körbe futok, hogy tudok-e segítséget kérni bárkitől is. Senki nincs itt. -Dragona.. - szipogom és böktösöm-Miért van az, hogy akit egy kicsit is közel engedek magamhoz, fájdalmat és bajt okozok neki?-kérdezem és mellé fekszem, mint mikor a mamám haldoklott. Mancsát felemelem a fejemmel és alábújok. Nem akartam semmi rosszat. Sírok és álla alá dugom az orrom. |
Dragona
Végigkövettem a démon és a szellem harcát, hátha a démon újra ránk támadna vagy segítségre lenne szüksége a szellemnek. Úgy tűnt nem volt. Végül a szellem egy borostyános fához dobta a lényt, de mielőtt bármit tehetett volna a démon kigyulladt és elégett. Yulera néztem. Ő tette. A szellem vakítóan ragyogott, a végső összecsapásra készült, mire a démon kínok között égett el. A szellem halványodott majd Yulera emelte jeges tekintetét. Lebegve indult el felé, gyorsan közeledett. Yule elé álltam. Megvédeni. Ez a cél. Ha kell, szellemtől is. A szellem megállt előttem és jelezte, hogy nem fogja bántani. Utat engedtem neki. Yulehoz lebegett és felemelte az állát (Yulenak, a mancsával) , hogy a szemébe nézhessen. Látta múltját, jövőjét, jelen és múlt érzéseit, félelmeit, de legfőképpen a képességét. Ezután elengedte Yulet, rámosolygott majd felém fordult. Ezek után latinul beszéltünk, amit Yule nem érthetett meg. -Köszönöm a segítséget-mondtam a szellemnek, aki erre mosolyogva bólintott. - Nagy erő lakozik benne. Kapcsolatban áll a Szellemvilággal és az elemekkel. Még ő sem tudja, hogy mire lehet képes képességével. Vigyázz rá. Láttam a jövőjét, de nem mondhatom el, hogy mi volt az, mert azzal megszegném a törvényt. A jövő könnyen változhat, ha csak egy igaz- vagy hamis dolgot megtudunk... - Mondta a szellem majd meghajolt. - Köszönöm. Távozhatsz - mondtam és én is meghajoltam. A szellem biccentett Yule felé majd vakító fény kíséretében visszatért oda, ahová tartozik. Közben nem hallottam, amit Yule beszélt, de most ránéztem. Egy pillanat múlva összeestem és visszaváltoztam. |
Yule
Dragona közelebb jött így láttam a sebét. Nem is egy. Sok kicsi, de annál mélyebb karmlások. Ez az egy virág nem lesz elég neki. A szellemek harcát sikerült nyomon követnem. Mikor a démont egy borostyános fához dobta, távolról meggyújtottam és a démon kínok között elégett. Szerencsére a tűz hamar elaludt, nem terjedt tovább az erdőre. A kis lény helyén egy furcsa szinbólum jelent meg. Még életemben nem láttam ilyet, de tele van energiával. Dragonára nézek aki a segítővel társalog, de nem értem mit. -Dragona! Vége! Elpusztúlt! Hogy vagy? Fáj az oldalad! Dragona!-ordítom, hátha halja így, bár nem fűzök túl sok sikert hozzá. |
Dragona
Yule repül. Démon ugrik. Yule a földön van. Yulenak fáj. Yulet meg kell védeni. Ez a cél. Démont meg kell ölni. Megölni, hogy a célt teljesíthessem. Amikor a Démon elállta Yule útját újra megragadtam és néhányszor a földhöz csaptam. Démonnak nem fáj. Szellemek segítenek. Szellemet kell idézni. Szellem megvédi Yulet. Szellem megöli démont. Elhajítotam a lényt olyan messzire, amennyire csak tudtam. Rövid időm van. Az égre néztem. Fehér szememből füst jött elő. -Szellemek segítsetek! Az erdő démona megtámadott minket! Meg kell védenem Yulet! Küldjétek le egy társatokat, aki segít megmenteni őt és elpusztítani a démont! - a hangom furán csengett, mintha nem evilágról beszélnék. Az arcomra fény vetült az égből, megvilágítva a füstöt. A démon a közelben volt, de nem támadott. Félt a fénytől. A fény pusztíthatja el, és ezt ő is tudja. A Nap nem árt neki, de árnyékban tartózkodik, mert ezt ő nem tudja. A fény viszont, ha szellem idézi elpusztítja. Ezért fél tőle. Tudja, hogy mi következik. - Descendit spiritus! - mondtam ki, ezt már latinul. A füst fényleni kezdett, végül csak vakító fényt lehetett látni, amibe rajtam kívül nem tudott más belenézni. A fény halványulni kezdett, annyira amíg láthatóvá vált a szellemalak. Egy farkas szelleme volt, aki segítségünkre jött. A fény körbevette, de már nem vakította el a földieket. Egy gyönyörű tünemény lebegett előttünk. Yulera néztem. Szellem megvédi. Elpusztítja a démont. A szellem egy ideig nézett engem, majd az erdő démon felé felé fordult. Felé kezdett közeledni. Démon fél. A démon és a szellem közdeni kezdtek egymással, szemmel nehezen felfogható, szellemi módon. A szellem erősebb volt, ezért nyerésre állt. Közelebb mentem Yulehoz, hogy ha kell meg tudjam védeni.
http://4.bp.blogspot.com/-Ji0tc0Rn26I/UoiWMF7tbNI/AAAAAAAAC9k/htl9LbP3CZU/s1600/Tsuki_Egy%C3%BCtt.jp |
Yule
Dragona alakot váltott. Fényénél már látom a kis démont. Karmaival elér és felhasított. Vérem lassan folyik végig a bundámon. Dragona folyamatosan küzd vele. Segítenem kell. De nem tudok. Csak ha egy helyen tartom ezt az izét. Folyamatosan magamra hívom és Dragona így el tudja kapni. Dragona megsérűlt. Remélem nem túl súlyos. Fehér akác kell.. Kapkodva nézek a fákra. Egy aprócska virág. Széllel felrepülök. Leszedem, de a démon elkapta a lábam és földhöz vágott. Az akác virágot szorosan tartom, nem hagyhatom elveszni. Dragonáért. Borostyánt keresek, de a démon elálja az utam. |
Dragona
Kérdőn néztem Yulera. Nem tudom pontosan, hogy ezt honnan tudja, de valószínű a képességéhez van köze. Akkor viszont, ha nem tettünk semmit nem így kéne viselkednie. Nagyon úgy tűnik, hogy ki akarja sajátítani az erdőt vagy legalábbis minket akar eltenni lábalól. Egyik se túl kecsegtető, bár lehet rosszul tippelek és valami más miatt van itt, de az biztos, hogy nem tűnik jóságos kis lénynek, aki segíteni akar. - Ha nem tettünk semmit, akkor miért akar megtámadni minket? - kérdeztem. Éreztem, ahogy a szívverésem gyorsul,ezáltal az ereimben gyorsabban folydogál a vér, izmaim megnövekszenek és csontjaim megerősödnek. A bundám egészen új színt öltött fel. A bal oldalamon feketét, a jobb oldalamon fehéret. Úgy éreztem, mintha szememre a testemből festék folyna, de nem véletlenül. A fekete bundám között piros, a fehér oldalamon pedig fehér színt öltött. Most jó érdekből változtam át, s nem a düh vezérelt. A célom az volt, hogy megvédjem Yulet az erdei démontól. Mostmár úgy láttam, mintha a lény egész lassú lenne. Fekete volt, kicsi, piros szemekkel és füstcsíkot húzott maga után. Habár még mindig ugyanolyan gyors volt, de mostmár láttam mozgását és ki tudtam venni az alakját. Úgy láttam, mintha normális farkas tempóban szaladna. Még mindig gyors volt, de korántsem annyira. A következő pillanatban Yulera támadt. Meg kell mentenem. Ez a cél. Méretéhez képest hosszú, fekete karmai voltak, amit eddig észre sem vettem, talán azért, mert csak ha akarja akkor használja. Elkaptam a démont, aki úgy tűnt meglepődött ezen és lerántottam Yuleról. Hamar kiszabadult a szorításomból és most engem kezdett el támadni. Karmolt és harapott, de nem éreztem fájdalmat. Az oldalamon meleg folyadékot éreztem lefolyni. Vért. Nem számít. Nem ez a cél. Leráztam magamról, bár nehezen sikerült, mert karmával a bőrömbe vájt. Újra Yulet támadta. Lehetséges, hogy ő nem tudja elkapni? Hisz én sem tudtam ezelőtt. Lerántottam Yuleról, de túl hirtelen és ezzel lehet, hogy végigkarmolta az oldalát. Meg kell védenem. Nem szabad bajának esnie.Elhajítottam a kis láényt, neki egy fának, aki ezzel eltűnt egy pillanatra. Megtalálni, megölni. Megvédeni Yulet. Ez a cél. Mivel nem láttam a démont, az égre néztem. A szememből füstszerű köd jött ki, de mielőtt bármit előidézhettem volna a démon újra támadott, ezzel elterelte a figyelmem. Megtalálni, megölni. Megvédeni Yulet. Ezt a cél. A füst eltűnt én pedig újra elkaptam a démont, aki újból kiszabadult. |
[35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
